Az ifjú pár 1. rész

Elérkezett a nagy nap, az esküvő napja. Szokásos (vérmérséklettől függően izgatott/unott) készülődés. Mindenki kirittyentette magát, főleg a hölgyek. Irénen és a feleségemen is spagetti-pántos mini ruha volt. Nagyon szépek voltak mindketten, mert a szűk ruhák kihangsúlyozták a gyönyörű melleiket, meg úgy általában az alakjukat.
Házasságkötő terem, elérzékenyülés, stb. De azt meg kell hagyni, hogy szépen sikerült minden, méltó hangulatban. Pálmi és (most már) a férje csinosak voltak. Természetesen én Pálmit mustrálgattam, de a dekoltázsán kívül sok mindent nem mutatott meg a menyasszonyi ruha.

Gratulációk után ők elmentek fényképezkedni, mi meg átmentünk a lakodalom színhelyére. Nálam volt a család videokamerája, rám bízták, hogy a hivatalos videós mellett én is készítsek felvételeket az érdekesebb dolgokról. Fel is készültem jó néhány 90 perces Digital8-as kazival, meg teljesen feltöltött aksikkal.
Jó volt a hangulat, ami a vacsora után kezdett a tetőfokára hágni, mert jött a tánc és fogyott az alkohol tisztességesen. Én nem ittam, mert vezettem. Azt mondták a hozzáértők, hogy a tömény, főleg a pálinka nagyon finom fajtából való. Valakinek ez volt az ajándéka. Országszerte híres pálinka.
Az ajándék hatása nagyon szépen látszott azokon, akik szeretik a töményt. Zilált fejek, félrecsúszott nyakkendők, felcsúszó miniszoknyák, kissé üveges tekintetek. (Persze nem ez volt az általános kép, de engem ez érdekelt, el is mondom mindjárt, hogy miért.)
Addigra már nagyjából levideóztam mindent, a fontosabb eseményeket meg a kinek a kicsodáját is, meg hogy később ki lehessen tárgyalni, hogy ki, hogyan nézett ki, stb. De amikor elkezdték magukat túlzottan jól érezni az emberek, kiváltképp a lányok és asszonyok, akkor betettem egy külön erre a célra szánt kazettát a megkapó dekoltázsok, felcsúszó mini ruhák, kivillanó combok és bugyik számára.

Illetve egyre gyakrabban lehetett kamera végre kapni kompromittáló jeleneteket is. Kapatos férjek és barátok leültek idegen hölgyek mellé, és vica versa. Szépen gyűltek a jelenetek a szalagon. Nekem csak annyi volt a feladatom, hogy ügyesen helyezkedjek, mert a kihajtható lcd kijelzőn jól be tudtam lőni a jeleneteket annak veszélye nélkül, hogy lebuknék, hiszen a kamerát nem a szememhez téve irányítottam a delikvensekre, hanem leengedve fordítottam feléjük és zoomoltam rájuk. Mivel több száz fős lagzi volt, így igazából annyi ember volt, hogy sem én, sem a delikvensek nem tűntek ki. Nem is beszélve arról, hogy a kompromittálóbb dolgok (cickók, fenekek fogdosása, lopott csókok, ilyesmi) a sarkokban és a félhomályban történtek. Egyszer csak apósomat és a feleségemet pillantottam meg egy félreeső asztalnál az egyik oszlop mellett. Látszott rajtuk, hogy jócskán kapatosak, össze-össze borultak, sőt apósom keze már a feleségem mellein volt, illetve néhány pillanattal később már az asztal alatt. Hogy mi történt lent azt csak a közelire hozott felvételen, a feleségem elhomályosuló tekintetéből következtethettem ki.

(Hogy érthető legyen a dolog: apósom csak mostohaapja volt a feleségemnek, nem a vér szerinti. Kislány kora óta voltak együtt, láthatta felnőni és fejlődni a fruskát asszonnyá. Tizegynéhány évesként feleségem szabadon játszott, hülyéskedett vele, mígnem anyósom egy napon rászólt a lányára, hogy most már azért kezd ciki lenni a játék, hiszen a nőies vonásai erősen megjelentek már. Nehéz lehetett átállni, de persze mindketten sikerrel vették az akadályt. A mostani felvétel viszont arról tanúskodott, hogy valami többről is lehetett szó a szívük legmélyén, ami most felszínre tört, hogy már nem tudtak úgy kontrollálni a sok ital miatt.)

Egy nagyon aljas gondolatom támadt ott és akkor. Elképzeltem a feleségemet az apósommal, aki nem egy löttyedt muki volt, hanem egy aránylag sportos ötvenes fickó.
Szívesen megnéztem volna őket együtt.
Gyorsan kombináltam egyet, hogyan lehetne segíteni nekik, meg magamon is, hogy ez összejöjjön. Éjfél egyébként jóval elmúlt már. Fogtam egy teli üveg pálinkát, és mintha csak véletlenül tenném, odaültem hozzájuk és megkérdeztem:
– Jól érzitek magatokat? Bírjátok még? Nem vagytok álmosak?
Szerintem mindkettőjük agyában elindult a vezérhangya, mert nem vágták rá azonnal, hogy “Ó persze nagyon jól és bírjuk ám.”, hanem néhány másodpercnyi hezitálás után apósom felelt:
– Őszintén szólva én elég fáradt vagyok. Nem tudom a párod, hogy van ezzel, de én lassan elmegyek haza. Elvinnél?

A nejem is adta a hullát, szóval az lett a vége, hogy megkértek vigyem őket haza. Bejött! Csak nekem még kellett kb. negyed óra. A pálinkát “véletlenül” ott felejtettem előttük, hogy addig is szinten tartsák az oldottságukat, amíg visszaérek. Mondtam, hogy negyed óra múlva jövök, mert van egy kis dolgom, és akkor hazaviszem őket. Kirohantam a kocsihoz, és iszonyú tempóban haza hajtottam anyósékhoz. A kamerából kivettem a régi szalagot, betettem egy újat, full aksit is, hogy minden rendben legyen, és a kis kamerát beraktam a könyvespolcra, persze úgy körülbástyázva, hogy csak az láthatta meg, aki kifejezetten kereste volna. A polc a francia ágy melletti falnál volt és a kamera pont rálátott az egész ágyra. Közeli kép ugyan nem lesz, de jól látható minden. Legalábbis ebben reménykedtem, ha egyáltalán csinálnak egymással valamit, és nem fullad alvásba az egész. Visszahajtottam a lagziba, mint az őrült. 14 perc alatt jártam meg mindenestől, de a sebességmérőre inkább nem néztem.
Ugyanott találtam kettejüket és láttam, hogy már nem volt érintetlen a pálinka.
Hazavittem őket, gyorsan beosontam előttük a szobába és elindítottam a felvételt. Abban reménykedtem, hogy másfél órába belefér majd, amire számítottam, és hogy az aksi is bírni fogja. Pörgő motorral indultam, hogy jól hallják: elmentem.

Két óra múlva visszamentem. Már az utca végén lekapcsoltam a motort és a világítást, így hang nélkül gurultam a ház elé. Besettenkedtem és vaksötét fogadott. A hálószoba redőnye le volt engedve és hallottam, hogy bent alszanak. Kivettem a kamerát és kíváncsi voltam, hogy van-e rajta valami.
Rádugtam adapterre a kamerát, gyorsan összekötöttem a TV-vel és elindítottam a lejátszást.

Azzal kezdődött, hogy bejöttek a szobába és leengedték a redőnyt. Anyósomnak a hangulatvilágítás volt a mániája, meg a nejemnek is, úgyhogy nem a csillárt kapcsolta fel, hanem a sok kis lámpát.
– Hallgasd csak! Most ment el. Úgy indít, mint egy őrült. – mondta a feleségem kicsit elcsukló (na jó: részeg) hangon. Apósom is billegett egy picit, de ő a kocsmatúrák eredménye képpen jobban edzésben volt. Odalépett a nejemhez és átölelte hátulról. Két keze a feleségem melleit markolászta. Feleségem felsóhajtott és hátra hajtott a fejét, megfeszítette ívben a testét. Láthatóan jólesett neki. Majd Marci lenyúlt, felhúzta elöl a mini ruhát és belenyúlt a feleségem bugyijába.. Valószínű elkezdett dolgozni a nejem punciján, mert a feleségem lábai megroggyantak és halkan felnyögött.

Marci lefektette a nejemet az ágyra hanyatt, úgy, hogy ő maga az ágy végéhez kuporodott és leült, letérdelt a földre. Lehúzta a nejemről a bugyit, feltolta a két lábát, hogy hozzáférjen a puncihoz és elkezdte nyalni. A felvételen jól látszott, ahogyan a kéjtől megrándult többször is a nejem teste. Azután felült az ágyon, szólt Marcinak, hogy álljon fel. Lehúzta a nadrágját, előszedte a szerszámát és viszonzásként jó alaposan kezelésbe vette a szájával apósom meredező férfiasságát. Utána kibújtak a maradék ruhákból és lefeküdtek az ágyra.
– Hogy ez a szegény hitvesi ágy mi mindent megél – futott át az agyamon miközben néztem, hogy nem is olyan rég mi zajlott rajta. A szám persze kiszáradt, a farkam meg át akarta fúrni a nadrágomat. Néztem, ahogy apósom még egyszer jó alaposan megdolgozta a nyelvével a feleségemet a lábai között, majd elé térdelt és tövig nyomta a farkát a nejem punijába. Elkezdett rajta tisztességesen dolgozni, amit a feleségem hálás nyögésekkel és sóhajokkal viszonzott. Sőt, hogy Marci még jobban hozzáférjen, felhúzta a lábait, amilyen hátra csak tudta és a talpai párhuzamosak voltak a plafonnal. Minden egyes lökésre előre-hátra mozdult a feleségem felhúzott lába. Mivel én így sosem láttam őt (mármint, hogy a teste hogyan mutat a fizikai behatásokra) így kívülről szemlélve, nagyon beindultam. Tetszett nagyon, ahogy himbálózott a vádlija, meg a bokájánál a lábfeje, minden lökésre.

Azután feleségem négykézláb állt és hátulról is jó alaposan ki lett elégítve. A gyönyörű mellei harangoztak előre-hátra, ahogy lökés lökést követett. Lehajtotta a fejét, ahogy négykézláb állt, annyira élvezte apósom irigylésre méltó tevékenykedését. Majd behajlította kezeit és lehajolt az ágyra, a fejével és a vállaival támaszkodva. Ettől persze a feneke még hívogatóbban széttárult, még jobb helyzetet teremtve apósom előtt, aki elkezdte nyalni a nejem popsiját.
– Na gondoltam, itt mindjárt vége lesz, vagy erről az élvezetről le kell mondania, mert a feleségem sosem engedi, hogy a fenekébe is berakjam a farkam.
Ráadásul meg is lepődtem, hiszen Irén azt mondta, Marci sosem közeledett így felé. Nocsak mik derülnek itt ki. Még jobban meglepődtem, hogy a feleségem nem hajtotta el apósomat a fenekétől, pedig egyértelmű volt, hogy mire készül. Úgy látszik ennyit tesz az alkohol.
“No, ezt jó lesz megjegyezni.” – gondoltam magamban.
Elképedve és maximálisan begerjedve néztem, ahogy apósom odatérdelt a feleségem mögé, és mindenféle előzetes popsi ujjazás nélkül, de azért óvatosan, bevezette magát a feleségem fenekébe.

Elképedésem csak nőtt, amikor a feleségem nemhogy elhúzta volna magát, hanem szemmel láthatóan élvezte is a dolgot, készségesen tartva a fenekét, sőt viszonozta is a lökéseket hangos nyögdécselések közepette. Kész voltam. Láttam, ahogyan beteljesedik a gyönyörük. Feleségemnek azon néhány alkalom közül az egyik volt, amikor nem a szokásos pozícióban lett orgazmusa. Hatalmasakat nyögött közben… Apósom is megszabadult a terhétől, bele a nejem fenekébe, látszott a testén, hogy ő is bevégezte. Nem semmi volt, amit végignéztem.
Mély levegőt vettem, visszatekertem a kazit és visszamentem a lagziba. Anyósom már nem tudta hol vagyunk. Mondtam neki, hogy a többiek már hazamentek aludni. Táncoltunk még egy kicsit, meg beszélgettünk is. Arról, ami történt mélyen hallgattam. Már világosodott, amikor őt is hazavittem. Nem tudtam, hogyan fogadja majd, hogy a hálószobában alszanak mindketten. Azt sem tudtam, egyáltalán vettek-e magukra valamit. De nem volt gond. Közben a feleségem felébredhetett és átment a helyére aludni, magára kapva valami pólót. Irén elment zuhanyozni, én meg visszamentem a lagziba, mert nekem kellett hazafuvaroznom az ifjú párt. Nem gondoltam volna, hogy a nem is olyan régen látottak hatására feltüzelt vágyaim hamarosan ki lesznek elégítve. Mégpedig úgy, hogy az ifjú ara, Pálmi, megadja az egy évvel ezelőtt megígért “tartozását”..

Vélemény, hozzászólás?