Baszós mese

-Elaltattam Christyt. – hallottam a hátam mögül egy fáradt sóhaj kíséretében.
-Kösz, Bobby! – fordultam meg és nyomtam a kezébe egy dupla whiskey-t vastag fenekű pohárban, miközben jómagam nagyot kortyoltam a sajátomból.
Kimerülten roskadtunk le mindketten a kanapéra. Legszívesebben kitöröltem volna az egész estét az emlékeim közül, de természetesen csak és kizárólag az elmúlt néhány óra eseményeire tudtam gondolni. Anyáméknál vacsorázni mindig is kész tortúra volt, de a ma esti vita a szokásosnál is jobban eldurvult. Eleinte csak egymást marták a férjével üzleti ügyek miatt, de egy idő után megpróbáltak engem is belerángatni, ezredszer is felhozva a témát, miszerint nekem is inkább a családi vállalkozásban kéne dolgoznom, ahelyett, hogy ki tudja mivel vesztegetem az időmet a városban. Nem épp higgadt természetemnek köszönhetően már épp azon voltam, hogy beleálljak a vitába, mikor Bobby egy csitító pillantása kipukkasztotta bennem az indulat léggömbjét.
-Haza megyek! – közöltem anyámmal minden további kommentár nélkül. – És a hétvégére Christyt is magammal viszem, mielőtt még őt is felelősségre vonnád a saját hülyeségeid miatt.
Az ölembe kaptam hétéves kishúgomat és Bobbyval a sarkamban kitrappoltam a szülői házból. Christy csak a féltestvérem volt, anyám késői gyermeke második férjével való házasságából és amennyit törődött vele, sokszor gondoltam úgy, inkább meg sem kellett volna szülnie. Mégis, amióta Christy megszületett, el sem tudtam volna képzelni az életet nélküle. Imádnivaló, cserfes kislány volt, aki nem ezt érdemelte volna se a szüleitől, se tőlem. Hálás voltam Bobbynak, aki most bátorítóan tette karját a vállamra, mert azon túl, hogy látványosan kimasíroztam anyám ajtaján Christyvel a karomon, fogalmam nem volt, hogyan tovább. Bobby megfürdette Christyt, mesét olvasott neki és mellette maradt, míg a húgom el nem aludt. Nekem kellett volna ezzel foglalkoznom, mégis ez a nagydarab, hallgatag, egyedülálló férfi csinálta helyettem, akinek tulajdonképpen semmi köze nem volt az egész cirkuszhoz.
Bobby a legjobb barátom volt, gyerekkorom óta. Az egyik legjobb barátom. Egy a három muskétásból. A jelenléte mindig szilárd, kézzelfogható és megingathatatlan volt az életemben, ahogy most is. Sóhajtottam, felhörpintettem az utolsó kortyot a poharamból és hátra hajtottam a fejemet a karjára.
Az ágyamban riadtam fel. Nem lepődtem meg. Bobby barátságunk hosszú évei alatt számtalan alkalommal dugott ágyba – részegen, betegen, kimerülten vagy sérülten -, és legalább ugyanennyi alkalommal aludt már velem együtt. És soha, de soha nem élt vissza a helyzettel. Most is ott éreztem magam mögött magas, szikár testét, mely higgadtságot és nyugalmat sugárzott.
-Bobby. – suttogtam bele a sötétbe. Csak a csend válaszolt. – Ébren vagy? – próbálkoztam újra, de egyáltalán nem számítottam reakcióra.
Annál inkább meglepett, mikor nagy, meleg tenyere a combomra simult. Az érintése kétséget nem hagyott afelől, hogy éber és szándékos, nem pedig álmában elkövetett öntudatlanság. Barátian megnyugtató gesztusnak is vélhettem volna, ha hosszú ujjainak párnás begyei nem nyomódtak volna nagy nyomatékkal fenekem húsába. Eltűnődtem, vajon megtervezte-e, hova helyezze a kezét, aztán ezt a lehetőséget azonnal el is vetettem, tekintettel arra, hogy Bobby mindig ösztönösen és mesterkéletlenül viselkedett. Egyikünk sem szólalt meg, peregtek a másodpercek. Aztán a keze elindult felfelé a csípőmön.
-Bobby – sóhajtottam és már készültem valamivel határozottabb hangon hozzátenni, hogy NE!
Tarára gondoltam. Az édes és ártatlan Tarára, a harmadik muskétásra. Tarára, aki miatt most rémesen éreztem magam. Tarára, aki sosem kételkedett bennünk és aki valószínűleg álmában sem gondolná, hogy egy ágyban fekszem Bobbyval, aki épp a combomat simogatja. Tarára, akit imádtam. Imádtam? Elégtem érte, amióta csak az eszemet tudom. Amióta észrevettem, hogy nőni kezdtek a mellei vagy amióta elkísértem élete első bikini vonal gyantázására. Azóta nem vágytam rá, hogy bárki más simogasson – legyen az akár Bobby – vagy, hogy bárki más hozzám érjen. És én is csak benne akartam elmerülni. Megfürdetni ujjaimat ölének forróságában, belefulladni testének domborulataiba és görbületeibe. Őrülten akartam őt 15 éves korom óta, mégsem mertem soha semmit sem tenni. Gimis éveink alatt csaknem naponta hallgattam olyan sztorikat, hogy lány osztálytársaink részegen vagy csak heccből egymással csókolóznak. Hányszor gondoltam, hogy ez jó lehetőség lenne számomra is. Tara, mint legjobb barátnőjére, biztos nem neheztelt volna meg rám. De nem akartam, hogy azt higgye, részegen, heccből csókoltam csak meg. Józanon viszont nem volt bátorságom hozzá. Így aztán elkezdtem bejárni a városba, meleg klubokba és bárokba, ahol kizárólag Tarára emlékeztető lányokkal ismerkedtem. Édes, szőke hajú, nagy, buja mellű lányokkal, ártatlan kék tekintettel. Vagy kevésbé ártatlan tekintettel; és ez volt a jobb, mert ezek a lányok legalább haza vittek magukkal, ahelyett, hogy a klub kétes tisztaságú mosdójában kelljen hangtalanul sikítanom magamban Tara nevét, miközben a két combom között valaki olyan térdelt, akinek még a nevét sem tudtam.
Forrón lüktettem, mire magamhoz tértem révületemből, de nem volt egyértelmű számomra, hogy azért, mert Tarára gondoltam, vagy mert Bobby keze még feljebb vándorolt a testemen. Nem kapkodott. Lassan, megfontoltan haladt, miközben meleg lehelete a tarkómat csiklandozta.
-Bobby – suttogtam újra rekedten és megint csak megpróbáltam hozzátenni, hogy ne folytassa, de nem ment. Érintése perzselt és én égtem.
Igazság szerint sosem taszítottak a férfiak, egyszerűen csak Tarába voltam szerelmes, ő volt a mindenem. Egyszer az egyik csaj, akivel együtt voltam, szerette volna, ha hármasban csináljuk egy pasival, így technikai értelemben sem voltam már szűz. De ettől függetlenül nem vágytam a férfiak közelségét, így most joggal riasztott meg a Bobby érintésére adott testi reakcióm. Alig ért hozzám, épp csak forró lélegzete simogatta tovább a nyakamat, a szívem mégis dörömbölt a mellkasomban és szinte zihálva vettem a levegőt. Bobby pedig továbbra sem válaszolt. Nem volt hát más választásom, megfordultam a karjában és én is a csípőjére helyeztem a tenyeremet. Megfontoltan, barátian. Az arcomat az övé felé fordítottam és belenéztem tágra nyílt tekintetébe.
-Mit csinálsz, Bobby? – kérdeztem tőle kíváncsian, szemrehányás nélkül.
-Annyira kívánlak, June. – nyögte panaszosan, fáradtan. – Annyira régó…
-Cssssss – tettem a szájára két ujjamat, belefojtva a szót.
Tudtam. Kimondhatatlanul régóta tudtam, hogy Bobby belém van esve, de egyáltalán nem értettem, hogy miért. Én nem voltam szép és okos, mint Tara. Nem volt selymes, szőke hajam és ártatlan kék tekintetem. Zűrös voltam, pimasz és imádtam ellenkezni. Imádtam bosszantani anyámat, s bár nyíltan sosem vágtam a képébe, hogy lányokkal szexelek, hülye azért ő sem volt, hisz Bobbyn kívül soha egy srácot sem látott a közelemben. Nem kedvelte Bobbyt, de valahol hálás volt a jelenlétéért, mert ő legalább hímnemű volt. Legalább okot adott a reménykedésre. Nem értettem ugyan, hogy miben reménykedik, szerintem az lett volna logikus, ha Bobby is Tarába szerelmes. De nem így volt. Tudtam, hogy rám van kattanva, pedig nem bíztattam semmivel, sőt nagyon igyekeztem, hogy még véletlenül se vigyem kísértésbe. Nem flörtöltem vele és sokkal kevesebbszer értem hozzá, mint amennyit egy ilyen szoros barátság megengedett volna. Bobby pedig állta a sarat, éveken keresztül. Egészen mostanáig.
-Én tudom, hogy a lányokat szereted, de nem tehetek róla… – hadarta panaszosan, ám én újra csak a szájára tettem a kezem.
-Pssssszt Bobby, psssszt – nyugtattam, miközben mutató ujjammal körbe rajzoltam felső ajkának vonalát.
Ha most valaki hirtelen megkérdezte volna, miért csinálom ezt, nem tudtam volna válaszolni. Egyszerűen úgy éreztem, ezt kell tennem. Nem! Ezt AKARTAM tenni, meg akartam érinteni Bobbyt.
-Ne csináld ezt, June! – nyögte erőtlenül. – Nem bírom ki, ha ez most csak valami fura szeszély vagy szánalom nálad.
-Cssssss – csitítottam harmadszor is, majd kicsit feljebb tornáztam magam és számat az ajkaira szorítottam, még mielőtt meggondolhattam volna magamat.
Ahhoz képest, hogy alig pár másodperce még milyen kétségbeesetten tiltakozott, most olyan elemi erővel, olyan keményen viszonozta a csókot. Nyelve követelőzőn, kérlelhetetlenül nyomult be a számba, s bármilyen banális hasonlat is ez, mikor az enyémhez ért, mintha villamos áram csapott volna belém. Még a lábujjaim is belerándultak, mikor egymásnak feszültünk. Atya ég, nem volt ebben a csókban semmi gyengédség, semmi szerelem, csak nagyon nyers és nagyon erős vágy. Az én agyam is elborult, szívtam, nyaltam végül az alsó ajkába haraptam, Bobby pedig felhördült, mint valami állat. A számba zihált, lihegett, mert azt nem engedte, hogy az ajkaink elváljanak egymástól. Mindkét hatalmas tenyerével belemarkolt a fenekembe, nekem pedig újra fellángolt az ágyékom. Olyan elkeseredetten nyomakodtam felé a csípőmmel, hogy nem hittem, ilyesmire valaha is sor kerül az életemben. Lábamat átvetettem a lábán és ölemet a combjának dörgöltem. Közben pedig csókolt, végestelen végig csókolt. Kezem fel-alá járt széles hátán, pólójának elnyűtt pamutja ismerős idegenül simult tenyerem alá.
-June – hörögte, mikor végre hagyott lélegzethez jutni. – June, kérlek érints meg!
Ó, tudtam, teljes bizonyossággal tudtam, mit kér tőlem. Nem azt, hogy csúsztassam be a kezemet a pólója alá, hogy túrjak bele a hajába vagy, hogy simítsam a tenyeremet az arcára. Bobby azt akarta, hogy nyúljak a nadrágjába, mégpedig minél hamarabb. Csak egy pillanatra torpantam meg, de ő még ezt a kis habozást is megérezte.
-Úristen, bocsáss meg! – kapott a kezem után, mikor a sliccéhez közelítettem. Ujjait a csuklómra kulcsolta és a mellkasára vonta a kezemet. – De látod, egyetlen csóktól hogy elvesztettem az eszem.
-Ez egyetlen csók volt? – néztem rá huncut mosollyal felhúzott szemöldököm alól.– Bobby, ez engem talán még jobban megijeszt, mint téged – vágtam bele– de folytatni akarom, meg akarlak érinteni. Nagyon-nagyon kívánlak – hajoltam a fülére és suttogtam bele akadozó hangon.
-Tényleg? – nézett fel rám és arcán megkönnyebbült, hitetlenkedő mosoly terült szét.
-Tényleg – csókoltam meg mosolyát és kihúztam kezemet ujjai szorításából.
Tenyeremet a mellkasára fektettem, majd végig simítottam a hasát, egészen a farmerja korcáig. Még mindig a testén nyugtatva kezemet, ujjaimat lefelé fordítottam és becsúsztattam az anyag alá. Éreztem a boxersort gumírozott derekát és azt, hogy ő is nagyon forró odalent. A hasa behorpadt, mikor hatalmas levegőt vett. Megálltam a mozdulatban.
-June – szólított meg. – Biztos vagy benne? Azért kérdezem, mert már most akkora erekcióm van, mint egy űrrakéta és ha hozzám érsz, kb annyi idő alatt el is fogok menni. Nem szeretném a frászt hozni rád.
-Nem fogod – hajoltam újra a szájára.
Olyan mélyen csókoltam, ahogy csak tudtam, miközben remegő ujjakkal kigomboltam mind a négy gombot a nadrágján. Idegesen rángattam le a csípőjén, ő még idegesebben rugdalta le a lábszárán. Tekintetemet az űrrakéta méretű merevedésére szegeztem és kiszáradt a torkom. Bobby engem figyelt, ezt valahogy izgatónak találtam. A szemébe néztem, aztán vissza az ágyékára. Megfogtam a boxer derekát, szemem egy rebbenésével jeleztem, hogy emelje meg a csípőjét, én pedig lehúztam róla a ruhadarabot. Talán ijesztő is lehetett volna a látvány, de nem volt az. Láttam már péniszt épp elégszer. Lehet, hogy egy lányba voltam belezúgva és lányokkal szexeltem, de hetero pornót néztem. Na, erre varrjon gombot valaki! Bobby pénisze szép volt. Egyenes, sima, felfelé ívelő, s most, hogy a kezembe vettem már azt is tudtam, hogy bársonyos tapintású. A markom önkéntelenül siklott fel és le rajta, miközben hüvelykujjam is külön végig simított rajta minden egyes alkalommal. Forrón lüktetett a kezemben és én gyönyörködve néztem az áttetsző cseppet a csúcsán. Bobby hasa szaporán horpadt és emelkedett, nehezen vette a levegőt.
-Ez így jó? – kérdeztem bizonytalanul, miközben másik kezem mutatóujjával megrajzoltam a világosbarna szőrsáv vonalát, mely köldökétől futott lefelé egészen összezárt öklömig.
-Ó June, ha tudnád! – sóhajtotta lehunyt szemmel.
-Csináljam gyorsabban? – érdeklődtem.
-Ha túl akarsz lenni rajta – dadogta bizonytalanul.
-Te túl akarsz lenni rajta? – kérdeztem vissza, miközben kényszerítettem, hogy rám nézzen.
-Soha June, soha – suttogta átszellemülten, egyúttal tarkómnál fogva arcához húzta a fejemet.
Megint vadul, őrülten csókolt, s bár ettől most a csuklóm kitekert szögben állt, kezem mozgása önkéntelenül felgyorsult. Bobby zihált, így ajkaim elvándoroltak a szájáról, végig az állkapcsán, le a nyakára, majd fel a füléhez. Belenyaltam a fülkagylójába, majd kicsit túljátszva a dolgot belelihegtem a nevét. A hatás elemi erejű volt. Éreztem, hogy néhányszor megrándul a kezemben, nem úgy, ahogy eddig lüktetett, hanem mintha valami átfutna rajta.
-Most? – kérdeztem, s bár ez a szó önmagában magyarázatra szorulhatott volna, az adott helyzetben egyértelmű volt, mi iránt érdeklődöm.
-Igen – szűrte a választ összeszorított fogai között, de mire kimondta, az első opálosan fénylő fröccs már be is terítette a hasát.
Ijedtemben elrántottam a kezem, de ő azonnal megragadta és visszahelyezte. Ujjaimat erősen rászorította még mindig merev, rángatózó farkára, úgy, hogy tenyerem teljesen rásimuljon a nedvesen fénylő makkra. A második adag forrón fröccsent a tenyerembe, Bobby pedig vadul zihált. Bár igazi késztetést nem éreztem, mégis az öle fölé hajtottam az arcomat. Lenyaltam az egyik ujjamat, majd egy másikat is. Sós íze volt, de jóval sűrűbb, mint egy lány nedve. Nyelvemmel óvatosan megérintettem Bobbyt. Kimerülten sóhajtott.
-Ha a szádba veszed, most ne szívd, jó? – kérte egy erőtlen kacaj kíséretében.
A feltevés elgondolkodtatott, így végül a számba vettem. Még mindig merev volt valamennyire, de már nem annyira, mint korábban. A nyelvemmel simogattam és még így is éreztem, hogy milyen bársonyosan puha a bőre. Nehéz volt megállni, hogy ne szívjam.
-Megölsz – lehelte Bobby és ujjaival a hajamba túrt.
Hangos cuppanással hagytam, hogy kicsússzon a számból, aztán apró csókokkal borítottam el teljes hosszában.
-Nem állt szándékomban – mosolyogtam rá.
-Tudom. Adj pár percet, és összeszedem magam.
Felhúzott maga mellé és puszit nyomott a fejem búbjára. Hallottam a légzésén, hogy kezd megnyugodni és éreztem a mozdulatain is, mert úja határozottan, magabiztosan, ugyanakkor gyengéden simogatott.
-Utoljára valószínűleg 16 éves koromban gondoltam azt, hogy micsoda élmény lenne, ha egy lány kiverné nekem, de Istenem, June, tényleg azt hittem, hogy belehalok. – bukott ki belőle félig komolyan, félig nevetve.
-Félek, ez nem engem dicsér, hanem inkább annak tudható be, milyen rég fantáziáltál már erről. – néztem a szemébe.
-Igen, valószínű – viszonozta a pillantásomat. – Talán szégyellnem kéne magamat miatta? – kérdezte provokatívan.
-Dehogy, Bobby! – tiltakoztam és az arcára simítottam a tenyeremet. Borostája puhán csiklandozta a bőrömet. – Én szégyellem magamat. Fogalmam nincs, hogy bírtad ki ilyen sokáig és hogy én miért engedtem, hogy vergődj körülöttem, mint valami éjjeli lepke.
-Nem térhetnénk vissza a fantáziáimra? – hárította el ez utóbbi gondolatot egy humortalan mosollyal, mintha kellemetlen lenne számára.
-Nem fogjuk megbeszélni? – kérdeztem.
-Ne most – tapasztotta be a számat egy csókkal. – Még most is úgy érzem, hogy ez az egész csak egy álom és rettegek, hogy felébredek belőle.
-Nem fogsz – nyugtattam, de közben elmélyítettem a csókot.
Éreztem, hogy a vérem megint pezsegni kezd és tudtam, hogy ő is ugyanezt érzi. Hagytam, hogy feltolja a derekamon a trikómat, majd átbújtassa a fejemen. Nem volt rajtam melltartó. Szerettem a testemet, de a kis melleim néha még most is frusztráltak. A lányok sosem panaszkodtak miatta, de a pasik a nagy mellekre buknak, nem?
-Mindig megőrjített a tudat, hogy nincs rajtad melltartó. – rebegte Bobby áhitattal. – Akárhányszor erre gondoltam, mindig fickós lettem.
Elnevettem magam a szóhasználatán.
-Elég kicsit – jelentettem ki szenvtelenül.
-Tökéletesek – hajolt rá Bobby a jobb mellemre és szájába vette a már egyébként is merev bimbómat.
Forró volt a szája, de a nyelve hűs és óvatos. Néztem a szemöldöke vonalát, az orra ívét, a nyelvét, ahogy vitustáncot jár a mellbimbóm körül, s hirtelen már Tara nagy, gömbölyű melleit láttam magam előtt, fölöttük pedig Bobby arcát, ahogy elvész köztük. Fojtogatni kezdett a pánik.
-Bobby – dadogtam egyszerű, kedvesen ismerős nevét. Felnézett rám. – Te és Tara… – kezdtem. – Ti ugye nem?
-Mit nem? – fürkészett tanácstalanul.
-Nem feküdtetek le egymással? – kérdeztem félelemmel eltelve.
Bobby döbbenten meredt rám és én már meg is bántam, hogy egyáltalán felmerült bennem a gondolat.
-Mitől félsz June? – tört ki Bobbyból az epe. – Hogy én megkaptam azt, amit te nem, vagy hogy Tara elvette, amiről azt hitted, örökre neked van félretéve? Igen, tudom…tudtam, hogy belé vagy esve. Csak a hülye nem tudta – fröcsögte dühösen. – Ahogy csak a hülye nem tudta azt sem, hogy engem meg utánad esz a fene. Mondd, hogy hihetted, hogy megdugom azt, akibe szerelmes vagy? Hogy hihetted, hogy megdugom Tarát? Ő a másik legjobb barátom. Őt soha nem használnám arra, hogy téged próbáljalak kiverni a fejemből.
-Sajnálom, Bo – rebegtem hangtalanul. – Kérlek, ne haragudj!
Bobby még mindig ellenségesen nézett rám, de láttam az éhséget is a szemében, ahogy hullámzó mellkasomra tekintett. Megragadtam a fejét és magamhoz húztam. Ajkaink csak futólag érintették egymást, ő már a nyakamat csókolta, a kulcscsontomat, majd szája újra rátalált a mellemre. Szívta, harapta, simogatta. Neki hatalmas kezei voltak, nekem pedig apró melleim, mégis úgy éreztem, a fizika minden törvényét megcáfolva, épp illenek a tenyerébe. Ajkai megint elindultak felfelé a nyakamon, megtalálva azt a pontot, amitől megborzongott az egész testem. Bizonyosan érezte, hogy borzongok alatta, ahogy magamra húztam. Lecibáltam róla a pólóját, meztelen felsőtestünk összesimult. Úgy csókolt, mint először nyersen, ész nélkül. Karmoltam a hátát, pedig a körmeim rövidre voltak vágva. Ettől még jobban megvadult, eszelősen rángatta a nadrágom sliccét. Segítettem neki kigombolni, majd lehúzni a zipzárt. Kimondott vagy kimondatlan engedélykérés nélkül, sürgetőn, követelőzve nyúlt a bugyimba és nyomta belém a középső ujját. Felkiáltottam.
-Fájt? – kérdezte bódultan, de mentegetőzés nélkül a hangjában.
Megráztam a fejem és a nyakába kapaszkodtam.
-A mutatót is – súgtam a fülébe.
Egy pillanatra tanácstalannak tűnt, majd megértette és belém csúsztatta a másik ujját is. Úgy csókolóztunk, mint akik a világvégét várják, közben ki-be csúszkáltak bennem az ujjai. Hüvelykujja begyével a csiklóm után tapogatózott. Becsületére legyen mondva, hamar megtalálta. Hamarosan már vergődtem a karjaiban. Ekkor feltérdelt mellettem és anélkül, hogy egy pillanatra is kihúzta volna belőlem az ujjait, levarázsolta rólam a nadrágot. Fél szememmel láttam, hogy újra merevedése van, mely peckesen szalutál hálószobám mennyezete felé. Meg akartam érinteni, de ő ekkor helyezkedett el lábaim között, arccal az ágyékom fölött.
-Jótanács? – nézett rám pimasz mosollyal.
Szerettem volna azt hinni, hogy csak viccel, de láttam rajta, hogy komolyan kérdezi.
-Szívd, ahogy csak bírod. És az ujjaidat hajlítsd be egy kicsit. Az utolsó ujjpercedet.
-Igenis, ó vaginák úrnője – vigyorgott rám.
-Nem vagy vicces – akartam mondani, de csak hörögtem, mert Bobby máris engedelmeskedett utasításomnak, meghajlította az ujját és megsimította AZT a pontot.
-Ne mozgasd – dünnyögtem erőtlenül és éreztem, hogy megtorpan a mozdulatban. – Illetve mozgasd, de csak bent. Ne húzd ki!
Az ujjbegyei szorgosan simogattak belülről, ajkai pedig a csiklómra tapadtak. Gőzöm nincs, hogy tudta egyszerre szívni és közben a nyelvével körözni, de istenibb volt bárminél, amit eddig valaha éreztem. Mondani akartam valamit, de képtelen voltam artikulálni. Nyögtem, mint egy eszelős, majdnem téptem a haját, de még csak fel sem emelte a fejét. Az én kezem már rég görcsöt kapott volna a helyében, de az ő ujjai még mindig táncoltak bennem. És ekkor megéreztem, hogy kezdődik. Hogy elválik egymástól az ég és a föld.
-Csókolj meg! – kértem rángatózó testtel.
Bobby bódultan feküdt félig mellém, félig rám, az ujjai mozogtak, ő meg csak nézett rám. Aztán végtelenül gyengéden megcsókolt, úgy, ahogy azelőtt még nem. Az ajka óvatos volt, fürkésző, éreztem rajta a saját ízemet. Nyelvét a számba csúsztatta és én felrobbantam a keze körül. Combjaimmal összeszorítottam a csuklóját; tudtam, hogy fáj neki, de nem érdekelt. Az egész testem rángott és pulzált alatta, körülötte, a szemeim fennakadtak, ő meg csak nézett és nézett. Még combjaim satujában is tovább mozogtak az ujjai. Háromszor söpört végig rajtam az orgazmus, végül már a vállába kapaszkodtam, mert féltem, hogy máskülönben elszállok valami ismeretlen helyre. Kimerülten hanyatlottam vissza a párnára.
-June? – tértem magamhoz a hangjára.
-Nem tartok itthon óvszert – nyögtem lemondóan, mikor letekintettem még mindig igencsak szembeötlő erekciójára.
-Ez egy egyszeri alkalom? – kérdezte. – Mert ha igen, lemegyek a benzinkútra és veszek. – tette hozzá anélkül, hogy megvárta volna a válaszomat.
El sem tudtam képzelni, mekkora önuralomra lehet szüksége ahhoz, hogy eshetőségként kezelje, ez egy egyszeri alkalom. Még én sem tudtam elképzelni, hogy ez egy egyszeri alkalom. Azt éreztem, hogy ezután még sokszor, nagyon sokszor meg akarom érinteni Bobbyt. Érezni az ízét, érezni magamon a súlyát, érezni őt magamban. Hallani, ahogy elmondja, lefektette Christyt. Látni a szeme villanását, mikor arra int, ne vitatkozzak anyámmal. Átélni, ahogy elfeledteti velem, valamikor azt hittem, szerelmes vagyok Tarába.
-Nem Bobby, nem hinném, hogy ez egy egyszeri alkalom. Szeretlek – bukott ki belőlem, pedig nem akartam ezt mondani.
Döbbent nyögéssel szökkent fel a lepedőről és meredt rám hitetlenkedő tekintettel.
-Szeretem, hogy szereted Christyt. Szeretem, hogy nem feküdtél le Tarával. Hogy soha nem próbáltál lebeszélni a nőkről. Azt nem tudom, szeretem-e, hogy nem próbálkoztál hamarabb vagy, hogy most nincs nálad óvszer, – nevettem el magam – de mindennél jobban szeretem, hogy ennyi év után sem mondtál le rólam.

Vélemény, hozzászólás?