Bdsm történetek – az első

“Benyitok. A szobában félhomály, misztikus zene szól, a gyertyák sokasága felmelegíti a szoba levegőjét. A helység közepén ott áll egy “pad”, mellette az asztalon különböző eszközök hevernek… Nem nézelődhetek sokáig, kintről lépéseket hallok, ezért a szoba közepére állok hátratett kezekkel. Behunyom a szemem, mozdulatlanul várok. Az ajtó kinyílik. Felsóhajtok, abban a pillanatban kattan a bilincs a csuklómon, a hajamnál fogva megrángat… Megcsókolja a nyakam, de mielőtt még elgyengülhetnék már csattan is az ostor. Megrezzenek, de már jön is a következő. Lassan de határozottan üt. Összesen 10 ütést kapok a hátamra és a fenekemre. Letaszít a földre. Farkát finomkodás nélkül a számba tömi. Szopom, szívom, nyalogatom. Mindent beleadok, de ez neki nem elég. Hajamba kapaszkodva baszni kezdi a számat. Alig kapok levegőt, de nem érdekli. Ekkor megérzem ahogy a forró ondója elönti a torkomat…
Megcsókol és megdicsér: “Jól csináltad!”. Kimegy a szobából én pedig a földre rogyok. Nem tudom mióta fekszem ott, arra riadok föl, ahogy újra odalép hozzám, felemel, eloldozza a kezeimet, leveszi a ruhámat, de abban a pillanatban felkerül rám egy szem kendő, a számat pedig betömi. Odavezet a padhoz, felfektet rá; épp nyújtóznék, de kezeimet és lábaimat újra kikötve érzem. Bár a kendő alatt nem látok semmit, szemeim mégis önkénytelenül összeszorítom; nagy levegőt veszek. Nem tudom mi fog történni, ott fekszem kiszolgáltatva, mégsem érzek félelmet. Izgatott vagyok és egyre kiéhezettebb. Beszél hozzám. Furcsán beszél. Nem értem a szavait. Végigcsókol, gyengéden végigsimítja a végtagjaimat. Sokáig kényeztet, szinte lebegek, kínzóan gyengéd… Akkor zuhanok vissza a valóságba, amikor megérzem a első ostorcsapást a hasamon. Hirtelen ért az ütés. Összerándulok. Kapok még párat, némelyik a combomat éri… Felkerülnek a csipeszek. Nem kímél. Alaposan megszorongatja a melleimet és a szemérem ajkamat. Ezt addig folytassa míg már egész testemmel remegek, bár mozdulni nem bírok.
…………………………………………………………………….
Hirtelen abbamarad a szorongatás. Furcsa csend. Ez vajon a kínzás vége vagy most valami még “rosszabb” következik?! Nem merenghetek sokáig, hirtelen megérzem a testemen a forró viasz cseppeket. Megint az a furcsa beszéd, miközben végigcsepegteti a melleimet, hasamat, szemérem dombomat, ekkor felszisszenek, amit Ő pofonnal büntet. Minden újabb rezzenés újabb pofont érdemel. …………………………………………………………………….
Az ostor ütésektől, a kaparástól, a viasztól és a vágytól már ég a testem, kivagyok éhezve, pinám lüktet; legszívesebben üvöltenék, hogy dugjon meg végre. Ezt talán ő is megérzi, leránt a pad szélére és végre belém teszi azt a szép farkát. Sóhajtozom, vonaglom. Már nagyon vágytam erre. Pár rövidke perc után azonban minden abbamarad… Nem értem… Eloldozza a kezeim és lábaim, lekerülnek a csipeszek, leveszi a szájpecket. Csak a szem takaró marad rajtam. Felállít, persze alig állok a lábaimon. Lassan elindulunk, elvezet az ágyhoz, lekerül a szememről a kendő, de még nem merem kinyitni a szemem. Lágy zene szól. Az ágyra fektet. Csókolgat, simogat.
…………………………………………………………………….
Kinyitom a szemem.
Lassan, érzékien és hosszan szeretkezünk. Összebújunk.
Kimerültem, a karjaiban alszom el, hálás vagyok neki. Szeretem!”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.