Erotika a parkban

Tavasz! A tavasz a születés, a tavasz az újjálevés, a tavasz az újrakezdés évszaka.
A hideg télen az emberek az érzelmektől elcsordultan isszák egymás karjaiba borulva a szegfűszeges forralt édesbort és a romantikától csöpögő ünnepek mind a szerelmeseknek biztosítanak javakat az együttléthez. S nyáron pedig, a fürdőzés, a napillat szagú levegő lelkeket erősít. A kép, hogy a napmelegítette vízben úszva, partnered derekát átölelve, egymáshoz simulva nézel bele abba a csillogó szempárba, címkézetten az a romantikus, örökérvényű pillanat.
Tavasszal? Nos.
Adrián, az az átlagos középiskolai fiú, kinek helyébe bárki más bele tudná magát képzelni, az Örökzöld Park felé tartott. A februári hónap éppen csak leköszönőben volt, de a márciusi napsütés a fiatalok fehér arcát már javában pirospozsgássá töltötte. A fiú cipője alatt ropogott az útmenti kő, ezzel jelezve a napok óta tartó szárazságát és a Parkhoz érve a virágok illata már nagy hatásfaktorral a friss levegőben keringett. Adrián éppen csak a kapun szeretett volna belépni, de egy napsugár, mely a Botanikai kert üvegkupolájáról mert visszacsillanni, egyenesen a fiú szemébe célzott bele. Az erős fénytől egy könnycsepp folyt végig arcán, amit karjával le is törölt, mert a csöpp gurulásától viszketett az arca.
Az Örökzöld Park a város fiataljainak szeretett találkozási csomópontja volt, ráadásul az ilyen napsütötte délutánokon még inkább egymáshoz húzta a tinédzsereket ez a már-már virágos hely.
Adrián egy barátnőjéhez igyekezett, aki széles mosollyal és nagy gesztusokkal integetett, egy az üvegfalas Botanikai kert melletti, fából ácsolt padon ülve. A baráti találkozást két arcra puszi és bemutatások követték. Adrienn, mert így hívták a fiú barátnőjét, három lányra mutatott. Az egyiken egy vékonypántos trikó volt, ő volt Anett. A másodikon egy Bart Simpsonos póló feszült, őt Anitának hívták. A harmadik lány, Angéla pedig már egy öleléssel köszönt. Fehér, kivágott pólója lazán vált el a lány testétől, Adrián így akarva-akaratlanul egy pillanat erejéig csak, de rálátott a lány melleire.
Így öten tehát a faasztal köré ültek és elkezdtek beszélgetni. A tavasz viszont újra felütötte fejét. A fiú körülnézve lassan csókolózó vagy éppen egymással flörtölő párokat látott, és az előbbi impulzus miatt gyorsabban vette a levegőt. Mint mindenki ebben a párás időben. A lányokra nézve lassan mindegyiket végigmérte. Az asztal miatt persze csak az arcukat tudta, de ez az erős képzelettel megáldott srác a szemmel való levetkőztetéssel bírva, egy kis asztal már meg sem kottyant neki.
De nem. Az idióta fiúfantázia! És kordában is tartotta. Vagy utólag nézve; már csak az érzelmek irányították. A nap még mindig erősen sütött, de már lemenőben volt, fénye viszont ugyanúgy sárgásfénnyel tükröződött.
Az idő közben telt, a beszélgetés egyre szabadabb lett. Előkerült az alkohol is. Alkohollal? Még gyorsabban rohant az idő!
Oly gyorsan, hogy a párok és társaságok lassan szállingóztak hazafelé. De ők ott maradtak. Egy öregember, aki a Park őre volt, irigykedő szemmel, mégis jóleső érzéssel nézte a fiatalokat, ámbár elérkezett a Park zárási ideje, kulcsra szorított kezét magasra dobálva sétált tovább a csicsergős parkban.
A fiatalok pedig egyre közvetlenebbek lettek. Egy játékuk keretében, Adrián a szőkésbarna hajú Angéla mellé ült le. Rögtön közel ültek a másikhoz, de talán csak a pia által kialakított szoros kapcsolat húzta őket egymáshoz. Combjuk összeért.
A játék semmi másról, mint pletykálásról szólt. A szokásos téma közbevágott, a ki-feküdt-le-kivel, meg az-a-srác-smárolt-azzal-a-lánnyal-de-mikor, és amelyik kéttagú csapat helyesen válaszolt a kérdésre, (Adrienn volt a zsűri), annak kellett megszabnia, hogy az ellencsapat a kétféle tétel közül melyik rövidet igya meg (a szélesvásznú választék a pálinka és a vodka volt.). Egyszerű, szórakozáshoz viszont nagyszerű.
Belemelegedtek a játékba és lassan a vodka-vörösbor kombó ható ereje a fellegekbe hágott…
A nagy nevetések közepette azonban Adrián keze, a levegőből való visszaesése folytán a lány combjára esett, ujjai pedig a lány belsőcombját érintették. Körülnézett a kínos akciónak talált helyzetet felmérve, majd egy erőltetett mosollyal visszahúzta kezét saját ölébe. A játék közben folyt és lassacskán észrevette, hogy a lány keze átlóg az ő combjára. Egy semminemtörténik mozdulattal hát ő is a lány combjára rakta a kezét. A feszültség és a vonzalom köztük pedig megsokszorozódott.
A lány ujjhegyeivel elkezdte lassan a fiú combját simogatni, kaparászni és nyomogatni. A fiú pedig a lány combjai között kezdte el cirógatni a bőrt. A fiún átfutott valami kellemes érzés, a lány libabőre pedig lassan kihatott az egész testére..és apró kis mellbimbói égnek meredtek, a melltartót és a pólót gyengéden kikarcolva.
A lány tovább cirógatta a fiú lábát, ám egyre feljebb haladt, a fiú egyre inkább feszes nadrágján.
Adrián pedig tenyerével, majd ujjaival olykor lágyan, olykor viszont masszírozva nyomkodta a lány combját, majd egyszer csak véget ért a nadrág lábszárának része és a fiú megsimogatta a lány nadrággal és bugyival eltakart nemiszervét. A lány ekkor a fiú merev péniszére tette a kezét. Majd egymásra sandítottak. A fiú mosolygott, a lány pedig gyengéden az ajkába harapott. Nem számított már se társaság, se játék.
Utólag visszagondolva se tudta megmondani a fiú, hogy s milyen körülmények között történt az, hogy Adrián és Angéla a Botanikus kertben, egy virágokkal teletűzdelt vasállvány mögé bújva csókolóztak. A fiú a lány fenekét lassan megmarkolta, nemi szervét pedig a lányéhoz tolva, irányította a csókot. A lágy nyelves és a heves szenvedélyes közti stádiumok egybefolytak. A fiú benyúlt a lány pólója alá, megérintve a lány melleit. Mindkettőjükön végig szaladt a libabőr.
Hogy mi történt ezek után? Minden, és bármi, amit a tavasz kihozhat a fiatalokból. Az észérvek és a józan gondolatok határán belül.

Vélemény, hozzászólás?