Kata és Kálmán, erotikus sztori

A lány már egy órája figyelte a házat, de a férfi még mindig nem ment el. A tagjai már teljesen elzsibbadtak a hidegben. Már kétszer is azt hitte, hogy elindul, de csak a kocsiba pakolt be valamit. Innen a játszótérről jól be lehetett látni az egész kertet, a bejáratot és még a garázst is.

A férfi még sohasem maradt ilyen sokáig, mint ma. Pedig jó lenne, ha sietne, mert már nagyon fázott és éhes is volt. Remélte, hogy megint marad valami ehető a konyhában. Figyelte a fürdőszobaablakot, ami még mindig nyitva volt. Ha egyszer becsukná a férfi, akkor ő kereshetne másik szállást. Ez a férfi mindig péntek délután, vagy szombat reggel jön és ilyenkor vasárnap este megy vissza a városba.

Nem tudta, hogy mit dolgozik, de biztosan precíz, pontos ember volt a munkájában is. A házon legalábbis ez látszott. Nő soha nem jött vele, de férfi sem.

A lány szeretett volna igazából egy ilyen házban lakni. Nem volt nagy. Egy nagy nappali egy pici konyha, fürdőszoba és fedett terasz. Útközben mikor jött ábrándozva nézte a házakat. Elképzelte, hogy milyenek lehetnek belülről és hogy milyen lehet bennük lakni. Volt olyan ház ahol még a szobát is kinézte magának. Egy kis tornyos ház volt és ő a tetőtéri szobát nézte ki magának. Úgy tűnt, hogy a ház gazdái nem is használják. Még arra is gondolt, hogy becsenget és megkérdezi, hogy nem adnák- e ki neki albérletbe. Persze azért tudta ő hogy ez lehetetlen. Bolondnak néznék, be sem engednék. Pedig milyen sok szoba állhat üresen ebben a városban, ő meg kénytelen hétvégi házak ablakain bemászni, hogy ne az utcán kelljen neki aludni. Utálta a telet. Úgy gondolta, hogy még egy telet már nem fog kibírni csak most még ezt az ideit kell valahogy átvészelnie.

A férfi lekapcsolta a lámpákat, kijött, bezárta a bejárati ajtót, beült a kocsiba, kitolatott, visszament és bezárta a kaput, visszament a kocsihoz, ami közben leállt. Újraindított aztán végre eltűnt, ahogy befordult a sarkon.

A lány már annyira fázott, hogy nem várta ki a félórát, amit máskor szokott, hanem gyorsan átszaladt az úton, bemászott a kerítésen az udvarba és a fürdőszoba ablakon keresztül be a házba.

Bennt kellemes volt az idő. Megkönnyebbülten sóhajtott és elindult ennivalót keresni. A lámpát nem kapcsolta föl, mert félt, hogy valaki meglátja kívülről. De neki nem is kellett, mert már mindent ismert. Az asztalon volt egy darabka vajas kenyér a férfi harapásnyomaival. Gyorsan eltüntette és tovább kutatott a hűtőszekrényben. Konzerv az mindig szokott lenni, de nagyon vigyáznia kellett, hogy ne vegye észre a férfi, ha elcsen valamit. Most nem talált semmi mást.

– Na mindegy, hiszen úgysem egészséges a túl bőséges vacsora. – gondolta és indult a fürdőszobába.

Remélte, hogy maradt még valamennyi melegvíz a bojlerben, hogy le tudjon zuhanyozni. Megengedte a csapot, de csak hidegvíz folyt. Most megharagudott a pasasra, aki itt lakik, mert így csak pár óra múlva tud majd zuhanyozni és csak akkor, ha be tudja kapcsolni az áramot. Az sem volt könnyű feladat, mert a villanyóra a kamrában volt és a kamra a kertből nyílt és csak úgy tudott bejutni, ha ott is nyitva maradt az ablak. Kimászott hát az ablakon és ment a kamrához. Mindig megpróbálta az ajtót is, de azt a férfi soha nem felejtette nyitva. Most sem. Sajnos az ablak is zárva volt. Visszament a házba és azon gondolkodott, hogy hol tud majd fürödni legközelebb. Holnap benn a munkahelyen, döntötte el.

Egy telefonközpontban dolgozott, de a haját műszak előtt nem moshatta meg, mert akkor rázott a fejhallgató. Persze ahhoz nem kellett vizes haj, mert anélkül is rázott némelyik.

Elővette a takarót és a párnát az ágyneműtartóból és megágyazott. Fáradt volt és nem csupán a mai naptól, inkább ettől az életmódtól. Már lassan egy éve élt így. Azelőtt albérletekben lakott, de vagy nagyon drága volt és rossz is vagy rossz és drága. Nem bírta elviselni már, hogy mindig beleszólnak abba, hogy mit csinál. Keresett ő azóta is albérletet egyfolytában, de nem talált megfelelőt.

Legtöbbször olyanok válaszoltak a hirdetésére, akik idős egyedül álló urak voltak és természetben akarták a szoba bérét. Volt olyan is aki pénzt is kért azért a lukért amit kiadott és még az ágyába is bebújt volna. Volt egy gazdag úriember, aki egy egész lakást és havi apanázst is adott volna némi ellenszolgáltatásért. A lány éppen akkor szerelmes volt egy fiúba és büszkén visszautasította az ajánlatot. Azóta már többször eszébe jutott, hogy mi lett volna, ha elfogadta volna azt az ajánlatot. Lakott ő barátoknál és barátnőknél is időnként egy – egy éjszakára még mindig sikerült valakihez felmenni, de a saját szoba az álma.

Már tavasz óta önállósította magát, addig társaságokkal járt házibulikba aludni. Mindig megszánták és hagyták aludni a bulizók. Egyszer a szomszédok kihívták a rendőrséget, mert nem tetszett nekik a zaj. Akkor elvitte a rendőrség, mint fiatalkorút. Egy hétig volt benn megőrzés alatt. Azóta egyedül jár hétvégi házakba, ahol nyitva marad az ablak, bemászik és ott alszik. A tulajdonosok nem veszik észre, hogy ott járt, mert kialakult benne, hogy semmit nem mozdít el, vagy ha használ valamit azt ugyanoda teszi vissza, ahonnan elvette.

A férfi házába már tavasz óta jár, és idáig nem vette észre, pedig már itt a tél. Ez volt eddig a legjobb hely ahol járt, mert a férfi mindig pontos volt csak pénteken jött és soha nem maradt vasárnap esténél tovább. Így hát neki csak hétvégeken kellett más szállás után néznie.

Elővette a táskájából a fogkeféjét és a törölközőjét. Hideg vízben mosakodott, fogat mosott és ment aludni. Volt nála hálóing is de azt is ki kellett volna mosni, így hát nem vette föl, hanem csak egy bugyiban aludt. Mikor letette a fejét a párnára jó nagy levegőt vett és beszívta a férfi bőrének illatát, aztán beleszagolt a takaróba, ami szintén férfiillatot árasztott. Álmos volt, gyorsan elaludt.

Már sötét volt, mikor a férfi kikanyarodott a városba vezető útra. Nem szeretett sötétben vezetni. Eddig mindig előbb indult vissza, de most délután kiült olvasni a teraszra és elszundított. Mikor fölébredt már kapkodnia kellett.

– Otthon már biztosan cseng a telefon- gondolta.

A barátnője, akivel mostanában szorosabb lett a kapcsolata mindig ilyenkor hívja. Egyedül élt. A szüleit minden csütörtökön meglátogatta és minden pénteken kiment a hétvégi házába. Ez szent volt számára. Soha nem vitt oda senkit magával. A hétvége mindig az övé volt. Hétközben sokat járt társaságba, sok barátja volt és néhány viszonya, de mindez csak péntekig tartott.

Azon az íráson gondolkodott, amin délután elaludt, aztán hirtelen a fejébe villant, hogy kinn hagyta a házban. Fékezett. Hátranyúlt a táskájához, kutatott benne, de a dosszié nem volt ott. Most már pontosan emlékezett, hogy a teraszon hagyta az asztalon. Indított és fordult is vissza. Pénteken megígérte a rendezőnek, hogy hétfőn reggel referál róla az első megbeszélésen. Az órájára nézett. Már tíz óra volt. Számolt, hogy mikorra fog hazaérni. Az is felmerült benne, hogy kinn alszik és reggel korán indul vissza a városba.

– Majd meglátom, hogy milyen fáradt leszek- gondolta.

Lassan hajtott a ház elé. Nem nyitotta ki a kaput, hogy beálljon a kocsival, így reggel időt nyer. Elmosolyodott, arra gondolt, hogy a barátnője majd milyen jelenetet fog rendezni, hogy nem találta otthon. Mostanában féltékeny, ami azt jelenti, hogy a nő ki akarja sajátítani. Ezért minél előbb szakítani fog vele. Aztán újra a másnapi megbeszélés jutott eszébe. Nem tudta mit mondjon a rendezőnek erről a gyenge darabról, amit olvasott. Dramaturgként dolgozott és néha írt is vagyis sokat írt csak néha fogadták el a darabjait és ha előadták, akkor már neki nem tetszett. Az igazi akkor volt mikor leírta, mikor frissen kibuggyant belőle a téma. Később már nem tudott olyan hatással lenni rá.

Kivette a táskáját a hátsó ülésről és elindult a ház felé. Már a kapuból látta, hogy nyitva felejtette a fürdőszoba ablakot. Indulás előtt zuhanyozott, utána kinyitotta és úgy is maradt. Nyitotta az ajtót, ami zaj nélkül sikerült, mert előző nap olajozta meg a zárat. A fedett teraszon átment a házba. Az asztalon meglátta a dossziét, ami miatt visszafordult. Összecsukta és betette a táskájába. Így már nem fogja reggel itthagyni. Nyúlt a kapcsolóhoz, hogy világosságot csináljon, de hiába, mert sötét volt. Ekkor eszébe jutott, hogy mielőtt elment kikapcsolta az áramot. Kibotorkált a kamrába és nyomogatta a gombokat. A ház sötét maradt ami azt jelenti, hogy sehol nem felejtette égve a lámpát. Dideregve ment vissza. Hideg volt. Mikor belépett a szobába rögtön nyúlt a kapcsolóhoz és fölkattintotta. Hunyorogva nézett körül. Mintha nem is innen indult volna el pár órája Az ágyon aludt valaki, a széken egy táska és ruhadarabok, az ágy mellett egy cipő.

Egy csöves. Zakatoltak a gondolatai. Szóval más is észrevette a nyitott ablakot.

A lány hunyorogva nézte, de nem kelt föl az ágyból. A szemében meglátta a félelmet. Eddig erről csak írt, vagy olvasott. Védett életében nem látott még igazán félő embert. Most nem élvezte az új tapasztalatot. Becsukta maga mögött az ajtót és kulcsra zárta. Még nem tudta, hogy mit fog tenni a következő percben. Nem vette le a szemét a lányról úgy ment oda az asztalhoz, letette a táskáját, kezébe vette a lány ruháját. Megnézte. Kopott szűkszárú farmer, szürke kötött pulóver és vékony anorák. Odadobta az ágyra. A lány fölült és lassan öltözni kezdett, közben nem nézett a férfira, pedig tudta, hogy az őt nézi, a melleit. Szinte égette ez a tekintet. Hátat fordított neki. Nem tudta, hogy mit fog most tenni, de nem akart megint bekerülni a rendőrségre. Még mindig fiatalkorú, még egy hónapig. Ezt az egy hónapot már valahogy ki kellene húzni balhé nélkül. Hátranézett mikor készen volt és eszébe jutott a cipője. Lehajolt és elkezdte fűzni. Kényelmes magas szárú barna bőrcipő. Szerette, csak az volt vele a baj, hogy hamar benedvesedik és akkor fázik benne a lába. Ezzel is kész volt és fölegyenesedett a férfi előtt. Eddig még egy szót sem szóltak. Most a férfi a kezébe adta a táskáját és halkan, de határozottan mondta.

– Tünés!

Elindult az ajtó felé, de az zárva volt, mert ez a pasas bezárta. Visszanézett.

– Amerre jöttél! – hallotta a határozott hangot.

Benyitott a fürdőszobába és fölállt az ablak alatt álló székre aztán kitornázta magát az ablakon. Sajnálta, hogy vége ennek a biztos helynek, de annak örült, hogy ilyen könnyen megúszta. Látta, hogy a férfi kocsija a ház előtt áll. Hát ezért nem ébredt föl a kocsizúgásra.

Ha beáll az udvarra, akkor biztosan meghallotta volna. Megnézte a kaput, de már be volt zárva. Fölállt hát a kerítésre, hogy kimásszon. Hallotta, hogy a férfi jön utána. Gyorsan kidobta a táskáját és utána lendült.

– Várj! – Szólt most már hangosan hozzá.

– Valamit itt hagytál. – mondta és meglátta a kezében a törölközőjét és a fogkeféjét, amit a fürdőszobában hagyott.

Amikor a férfi az előbb kiment a fürdőszobába, hogy becsukja az ablakot először arra gondolt, mikor meglátta a lány tisztálkodószereit, hogy ez, hogy berendezkedett itt. Aztán megfogta a még nedves törölközőt és megsajnálta ezt a szürke kis vacogó egérkét. Nem tudja miért, de az váltotta ki benne a sajnálatot, hogy hát ez még ilyen körülmények között is mos fogat. Már a kerítésen ugrott át mikor megállította. A lány nem jött vissza, csak a kezét nyújtotta át a rácson.

– Hova mész most? – kérdezte tőle olyan kedvesen, ahogy csak ki tudta magából préselni a száján a vacogástól. Nagyon hideg lett most hogy lement a nap. A lány megrántotta a vállát. Ez volt a válasz – gondolta.

– Gyere vissza, itt aludhatsz. – mondta leereszkedő hangnemben, mint aki királyi kegyet gyakorol. Pedig csak kedves akart lenni, de ez a kis csöves kihozta belőle ezt a lekezelő hangot. Visszaindult a házba a fogkefével és a törölközővel. Az ajtót nem csukta be maga mögött. Bement a szobába és az asztalra tette a kezéből a lány dolgait. Megállt és várt. A nyitott ajtón hideg áramlott be, de a lány nem jött. Odament a kályhához és bekapcsolta, közben az ajtó felé nézett, de semmi. Visszament a kapuhoz. A lány még mindig ott állt és ő is vacogott. – Fél – gondolta.

– Gyere már, mert megfagysz. – szólt rá szigorúan.

A lány nagyon fázott, de nem tudta eldönteni, hogy most mit csináljon. Attól már nem félt, hogy szól a rendőröknek a hapsi, inkább arra gondolt, hogy meg akarja dugni. Aztán elindult vissza a kerítésen keresztül. Majd azt mondom neki, hogy megvan- döntötte el és reménykedett, hogy nem olyan perverzzel akadt össze aki úgy is szereti a dugást. Mikor a férfi látta, hogy visszajön, megfordult és visszament a házba. Kata bement utána az ajtón. Most először használta a bejutáshoz az ajtót, pedig már milyen régóta itt dekkol. Innen olyan másnak tűnt ez a ház. – nézett körül. Az ajtót a férfi megint bezárta, de most benne hagyta a kulcsot. Bement a fürdőszobába és ott is becsukta az ablakot. A nappaliban már jó meleg volt, de ő még mindig vacogott. Állt az ajtónál és nem tudta most mit csináljon. Most először a pasason is zavartság látszott. Eddig olyan határozott volt. Fölvette a táskáját és bevitte a konyhába. Elkezdett belőle kipakolni.

– Éhes vagy? – szólt ki neki.

– Nem. – mondta rekedten, pedig nagyon éhesnek érezte magát.

Odaállt a kályhához és tovább vacogott.

– Van itt vaj, kenyér, tej, sajt, sonka. – sorolta a pasi a konyhából.

– Köszönöm nem kérek. – mondta még rekedtebben.

A férfi még sokáig matatott és aztán egy étellel megrakott tálcával a kezében jött ki.

– Azért hoztam neked is , gyere. –

– Kösz – mondta és nem tudta mégegyszer visszautasítani, mert nagyot kordult a gyomra.

A férfi elégedett volt magával, hogy ő arra is gondolt, hogy a lány éhes lehet a lány. Eláradt benne az elégedettség érzés, amit olyankor érez, mikor pénzt adományoz jótékony célokra. Látta, hogy a lány még mindig fázik. Letette a tálcát az asztalra és odament a kályhához. A legmagasabb fokozatra állította. Szerette a meleget és tudta, hogy a kályha most trópusi időjárást fog csinálni. Nem baj – gondolta, csak ne reszkessen már. Kihúzta az asztal mellől a széket és odamutatott.

– Tessék parancsolj. – A lány végre leült és megvárta, hogy ő is leüljön. Mikor a férfi elkezdett enni ő is elvett egy kenyeret. Nem evett sokat, pedig hallotta, hogy milyen nagyot kordult a lány gyomra. – Még mindig fél tőlem – gondolta.

– Hogy hívnak? – próbált beszélgetni.

– Kata – válszolta a lány és lehajtotta a fejét.

– Először vagy itt?

– Nem.

– Máskor is bejöttél?

– Aha.

– Hányszor?

– Sokszor.

– Mégis, hányszor?

– Tavasz óta mindig.

– Minden héten?

– Aha.

– Nem féltél, hogy rajtakaplak?

– De.

– Hány éves vagy?

– Tizen… nyolc.

– Vagyis?

– Egy hónap múlva leszek tizennyolc.

– Mióta csinálod ezt?

– Régóta.

– Egyedül?

– Aha.

– Na és a szüleid? – csend. erre a lány nem válaszolt. Eddig sem volt valami bőbeszédű, de most leállt. Befejezték az evést. A férfi kivitte a tálcát a konyhába és a tejet, ami maradt betette a hűtőszekrénybe. Közben arra gondolt, hogy hogyan fognak most aludni, mert csak egy ágy és ágynemű volt. Mikor visszament a szobába a lány megint a kályhánál állt és nem úgy nézett ki, mint akinek melege van.

– Zuhanyozz le. – mondta és ment megnézni, hogy van- e melegvíz. Volt.

A lány összeszedte a táskáját, fogkeféjét és törölközőjét és bevonult a fürdőszobába.

Az ágyon még ott volt a takaró és a párna. Lepedő nem volt és ezért a férfi kinyitotta az ágyneműtartót és elővett egy kispárnát, egy lepedőt és két plédet. Fölterítette a lepedőt, de a kispárnát és a plédeket a széken hagyta. Hallotta, hogy a lány elzárja a vizet a fürdőszobában. Majd ő eldönti, hogy mit akar- gondolta és leült a székre. A fürdőszobaajtót nézte. Mikor végre kinyílt a lány vizes hajjal lépett ki.

– Hajat is mostam – a farmer és a pulóver rajta volt, de a cipőjét és a táskáját a kezében hozta.

Látta, hogy a férfi fölterítette közben a lepedőt és a plédeket is észrevette a széken. – Nem tudja mit csináljon – gondolta – Tehát mégsem akar megdugni- döntötte el.

letette a cuccait és elkezdett nézelődni. Igen a kályha és az ágy között lesz a legjobb helyem – rögtön le is terítette az egyik plédet a másikat a kezében tartotta, mikor meglátta a széken a kispárnát is.

– Megkapom? – vette föl.

– Igen – mondta a pasi és elővette a pizsamáját a szekrényből. A lány felöltözve feküdt le a férfinek háttal és nyakig betakarózott. Hallotta, hogy levette a ruháit fölvette a pizsamáját és odament az ágyhoz. Ekkor ő fölállt és lekapcsolta a lámpát.

– Nekem korán kell mennem – mondta még a pasas.

– Nekem is – nyugtatta meg.

– Jó éjt – suttogta a sötétben.

– Magának is. – mondta a lány és most jutott eszébe, hogy nem meri tegezni, pedig nem is olyan öreg. Talán harmincöt lehet saccolta. Lehet, hogy több, ha már ilyen háza is van. . . De olyan álmos volt, hogy nem tudott tovább gondolkodni, elaludt.

Arra ébredt, hogy a pasas matatja a mellét és liheg a fülébe. – Már azt hittem, hogy ingyen ad szállást – gondolta a lány és gyorsan kibújt a pulóveréből. A pasi nagyon föl volt izgulva, mert hevesen rángatta a cipzárját. Segített neki. Egyszerre húzta le a nadrágját és a bugyiját aztán a hátára fordult és hagyta, hogy a férfi kielégüljön. Mikor csókolni akarta, elfordította a fejét és közben érezte, hogy tovább gyömöszöli a melleit. Lihegve, nyögve jutott fel a csúcspontra aztán legurult a lányról és elégedetten szuszogott. – Hát mégis megdugott – gondolta – Na és most meg fogja kérdezni, hogy jó volt- e csak azért, hogy a hiúságát is kielégítse.

– Jó volt? – kérdezte a férfi. A lány nem szólt semmit. Csak azt gondolta magában, hogy majdcsak rájön, hogy nem ő a szuperman.

– Miért nem hagytad, hogy megcsókoljalak? – kérdezte megint.

– Mert nem szeretlek- mondta unott hangon.

– Sok férfival volt már dolgod?-

– Nem – utálta ezt a kérdezősködést.

– Hánnyal?

– Eddig kettővel-

– Velem együtt?-

– Aha-

– Miért nem ellenkeztél?-

– Álmos vagyok, most már aludhatok? – kérdezte a lány és elfordult.

– Igen persze – mondta megalázottan és fölkelt a földről. Soha nem érzett még ilyet. Szeretett volna eltűnni a föld színéről. Este mikor hallotta, hogy a lány egyenletesen lélegzik ő is aludni akart, de nem tudott. A lány gyönyörű kerek melleit látta maga előtt. Nagyon fölizgult. Próbálta egy ideig visszafogni magát, de aztán levette a pizsamáját és lesiklott az ágyról. Nem gondolkodott a vágyainak adta át magát. Most meg már azt is bánja, hogy megszületett. Kiment a fürdőszobába ahol a fogason volt fölakasztva a tréningruhája, amit fölvett és belenézett a tükörbe.

– Nem fogok egy kis hülye csöves lányból problémát csinálni – suttogta a tükörképének. Kimászott az ablakon, ami neki nem is ment olyan könnyen, mint a lánynak és végigment a kerten. Mivel nem hozta a kapukulcsot így a kerítésen is kimászott. Lassú tempóban kezdett futni az út közepén, aztán gyorsított. Tudta, hogy délelőtt nagyon fáradt lesz, de ez most nem érdekelte. Már az üdülőtelepet is elhagyta és kiért a tópartara. Kimelegedett. Lihegve ült le egy pad támlájára. Harminchat éves és eddig úgy érezte, hogy még fiatal, de mikor egy kialvatlan éjszaka egy szeretkezés és egy kudarc van mögötte és fut két kilométert, akkor úgy érzi, mintha már nagyon öreg lenne. Megnézte az óráját. Fél öt van. Újra lassú tempóban indult vissza és közben átgondolta a napját. A stúdiómegbeszélés után lesz egy kis ideje, akkor teniszezni megy, délután találkozik a barátnőjével, aztán este premier a Katonában. Színház után party ahonnan meg kell, hogy lógjon, mert különben ott fog elaludni, ha ezt még előtte nem teszi meg valahol. Átlendült a kerítésen, aztán a fürdőszobába érve már jobb kedvvel nézett a tükörbe. Még érezte magán a szeretkezészsagát, de a rossz élményt már el is felejtette. Ledobálta magáról a ruháit és beállt a zuhany alá. Úgy érezte, hogy most már elég friss ahhoz, hogy kibírja a mai napot. Ruha nélkül ment be a szobába, ahol nagyon meleg volt. Felöltözött. Nem volt óvatos, mert úgy gondolta, hogy jobb lesz ha a lány is fölébred. Odanézett a hasonfekve alvó vékony kis testre. A takaró le volt csúszva róla. – Buta kis liba – nyugtatta magát, csak nehogy elkapjak tőle valamit. Odament hozzá és megbökte a cipőjével.

– Tíz perc múlva indulok. – mondta neki, mikor látta, hogy az kinyitotta a szemét. A lány nem szólt, csak hosszú barna haját hátrasimította és felült. Aztán a takarót maga köré tekerte a ruháit egy csomóban összefogta és bement a fürdőszobába. Gyorsan öltözött, fogat mosott és már ment is vissza a szobába. Majd a munkahelyén lemossa magáról ezt a pasast- gondolta a lány.

Indulásig egy szót sem szóltak egymáshoz. Aztán a férfi kérdezte meg tőle.

– A városba mész?

– Igen.

– Elviszlek – és már ült is be a kocsiba.

A lány azon gondolkodott, hogy hol fog aludni az éjjel, mert a pasas bezárta a fürdőszobaablakot. Aztán megállt tankolni. Amíg töltötték a kocsit kiszállt. A lány megint éhes volt.

Talán este a jazzklub előtt talál valakit, aki házibulit rendez és ahhoz elmehet éjszakára. Aztán eszébe jutott, hogy házibuli biztosan nem lesz sehol, mert hétfő van. Már nem érdekelte ez a pasas, aki megkapta az ellenszolgáltatást a szállásért. Már alig várta, hogy valahol kiszállhasson és a ház felé sem fog nézni soha többé.

Már beértek a városba, mikor a férfi megszólalt.

– Hol akarsz kiszállni?-

– Mindegy- a férfi ideges lett.

– Mégis hova mész most?-

– És maga?-

– A belvárosban jó lesz?A Lánchídon fogok átmenni. –

– Majd szólok-

– Dolgozol valahol?- próbált beszélgetni a férfi.

– Érdekel?- kérdezett vissza a lány gúnyosan.

– Nem. – zárkózott be ujra a férfi.

Hallgattak. Aztán egy metrómegállónál szólt a lány.

– Kiszállnék. – a férfi megállt a járda mellett.

– Kösz- mondta a lány és kiszállt.

– Viszont- suttogta a férfi csak magának és gyorsan továbbhajtott.

Azért jó kocsija van. – nézett utána a lány és elindult a munkahelyére gyalog. Hideg volt. A meleg kocsi után nagyon érezte, hogy milyen vékony is ez az anorák, ami rajta van. Vastagabb kabátot kell vennie, meg egy csizmát is, mert meg fog fagyni. Tudta, hogy ma dupla műszakot fog dolgozni és másnap ezért szabad lesz és el tud menni a filmgyárba statisztálni. Amit ott fog kapni abból majd tud vásárolni melegebb holmikat. Ma délután a barátnőjéhez is el kell mennie mosni és nála tartja a ruháit is. A város csendes volt és hideg barátságtalan. Ezt a csendet már megszokta, mert olyan éjszakákon, mikor nem tud hová menni, járkál az utcákon és ha nagyon elfárad behúzódik egy kapualjba és szundít egyet a földön kucorogva. Ilyen éjszakákon ismerte meg a város másik arcát. Sokan nem is tudják milyen csendes is tud lenni ez a város éjszaka. De a hideget nem szerette, mert még nyáron is fázott. Már nem is emlékezett arra, hogy mikor volt utoljára melege. Talán nem is volt soha. Azért jobb volna, ha nyár lenne. Lassan ment mégis hamar beért a telefonközpontba ahol dolgozott. A portás nem volt a helyén, talán aludt valahol. Az öltözőbe ment. Ott sem volt még senki. Levetkőzött és zuhanyozni ment. Érezte magán a férfi spermájának szagát. – Még jó, hogy elkezdett fogamzásgátlót szedni- Mikor még szűz volt az eszébe sem jutott, hogy azt el is veszítheti, aztán egy olyan éjszakán, mikor nem is számított rá megtörtént. Két fiú hívta, hogy aludhat náluk, mert a szülők elutaztak. Akkor örült neki, mert már napok óta az utcán éjszakázott. A fiúkat ismerte és rendesek voltak vele. A lakásban aztán rögtön félrevonult aludni. Mikor már majdnem elaludt a srácok bejöttek és nem tudott mit tenni kettő ellen. Az egyik lefogta és még szerencse, hogy csak az egyik dugta meg. Talán azért mert sikoltozott a fájdalomtól. Utána három napig vérzett. Szerencsére a fiút nem látta azóta sem, de ha látja őt akkor nagy ívben kikerüli. A másikat ,aki lefogta szokta látni és azóta már többször is bocsánatot kért és mindig meghívja őt valamire. Talán bűntudata van. Hát legyen is neki. Persze arról az éjszakáról soha nem beszélnek. Minek is, szörnyű volt. Ő utána beült egy kád hideg vízbe és sírt. Aztán felöltözött és elment. Még arra emlékszik, hogy valahol Újpesten volt egy tízemeletes ház hatodik emeletén, de szeretné elfelejteni. A múlt éjszaka, mikor az a férfi megdugta, már nem érzett semmit. Nem félt, nem fájt. Olyan semmilyen volt. Pedig már annyit ábrándozott arról, hogy milyen csodálatos lehet a szeretkezés, de a tapasztalata nem ezt mutatta. Megtörölközött és bekapta a fogamzásgátló tablettáját, amit az urán az első eset után kezdett el szedni. Úgy gondolta, hogy ha megtörténik is a dolog, legalább következménye ne legyen.

Még volt ideje a kezdésig, úgy gondolta, hogy olvas még egy órát, aztán elmegy a büfébe reggelizni. Imádott olvasni. Amikor csak tudott elment a Deák téri metróállomásra ott leült és olvasott. Meleg volt, kényelmes székek voltak és nem zavarta senki. A barátai már tudták, hogy ott megtalálják.

A férfi már most álmosnak érezte magát a kocsiban. Nagyon vágyott egy jó kávére. Hazaér, átöltözök, főz egy kávét, amit nyugodtan megiszik, felhívja a barátnőjét és bemegy a megbeszélésre tervezte el még a kocsiban, de aztán semmi sem úgy sikerült. Hazaért és éppen átöltözni készült, mikor csörgött a telefon, a barátnője volt, aki elárasztotta panaszaival, hogy tegnap este mennyit kereste. Mire lerázta eltelt az idő. Gyorsan kapkodta magára a cuccait és akkor vette észre, hogy a kávé kifogyott és már rohannia is kellett. A stúdióban derült ki, hogy azt az átkozott kéziratot otthon hagyta, aztán az is kiderült, hogy mégsem baj, mert nem csinálják meg, másnak sem tetszik. Végre kapott kávét is és kezdett a napja a rendes kerékvágásba visszatérni. A barátjával a tenisz nagyon jól esett és leültek a klub bárjában dumálni a mérkőzés után, amit megnyert. Aztán elment a belvárosba vásárolni. Már a harmadik ékszerüzletet hagyta ott és még mindig nem talált megfelelő ajándékot a barátnőjének. A negyedik üzlet ajtajában azt gondolta ez lesz az utolsó próbálkozása, ha itt sem talál megfelelő búcsúajándékot, akkor még nem meneszti a lányt. Itt szerencséje volt. Egy finom kis karkötőt talált fehér aranyból, valami értékes kövekkel kirakva. Nem érdekelte, hogy nagyon drága, hiszen a lány azért szerzett neki néhány kellemes órát, amit most így akart meghálálni. Minden kapcsolatát ékszerrel zárt le. A társaságban ahol forgott ezt tudták róla. Reméli, hogy a lány rögtön megérti mit akar és nem fog akadékoskodni. Az órájára nézett. Igyekeznie kell, ha nem akar elkésni a randevúról. A lány lakása itt volt a közelben, gyalog indult hozzá. Közben arra gondolt, hogy nem húzódhat el annyira ez a búcsú, mert még haza kell mennie a színház előtt átöltözni is.

Este a lány nagyon jól érezte magát. Átöltözött és végre nem fázott annyira. Eszter barátnőjétől vett egy dzsekit, ami meleg volt és nagyon tetszett neki. Már nagyon régóta kérte Esztert, hogy adja el neki, de most végre sikerült rávennie. Metróval ment az Astoriáig, onnan pár lépés csak a Bajkál teázó és étterem. Szívesen jártak ide a barátaival. Minden hétfőn a teázóban találkoztak és együtt mentek a Petőfi Sándor utcai jazzklub elé. Az étterembe nem szoktak lemenni, de fönn a teázóban nagyon finom teát ittak olcsón és ott adtak a tea mellé süteményt is. Mikor odaért már mindenki ott volt és indultak is. Sajnálta, hogy a teázás most elmarad. A hideg idő ellenére elég sokan összejöttek. Ő rögtön elkezdett érdeklődni a társaságban, hogy tud- e valaki szállást éjszakára, de senki sem biztatta. A klubban már szólt a zene. Nekidőltek a kőpárkánynak és élvezték. A lány még soha nem volt benn, de itt az utcán minden hétfőn végig hallgatta a programot. A társaság lassan fogyott, volt aki elment, volt aki bement. Öten maradtak csak kinn. Látta, hogy a túlsó oldalon a színházba gyűlik a közönség. Jólöltözött emberek, kisminkelt nők. Meglátta a férfit, akinél az éjszakát töltötte. Elegáns volt. Észrevette őt, de nem köszönt. Nem volt egyedül. A partnerével színházba mentek. A lány elfordult és úgy csinált, mintha nagyon figyelne arra, amit Dénes mesél a túrós palacsintáról.

Aztán már tényleg nem figyelt és nagyon jól elszórakoztak. Megbeszélték, hogy másnap együtt mennek a filmforgatásra. Kedvelte a fiút, pedig sokan húzódoztak tőle, mert azt beszélték, hogy homoszexuális. Őt ez nem zavarta. Dénes kedves volt. Imádott enni, ami meg is látszott rajta és néha szállást is tudott szerezni, de most ő sem tudott segíteni. Tíz óra körül hallgatott el a zene. A lány elindult egyedül a metróhoz. Gondolkodott, hogy most hová is mehetne, aztán úgy döntött, hogy körülnéz néhány aluljáróban, hátha talál olyan társaságot, akik házibulira indulnak. A Blaha Lujza térre ment elsőnek. Az automata előtt találkozott két ismerős fiúval. Vidékiek voltak, nem dolgoztak csak csavarogtak és gyanús ügyleteik voltak. Azt mondták, hogy van egy hely ahol ők is szoktak aludni és elviszik magukkal. Villamossal mentek a végállomásig és onnan gyalog sötét utcákon át, már nem is tudta, hogy hol járnak. Egy lerobbant bérház padlására mentek föl. Lassan botorkáltak a sötétben, aztán nyögés hallatszott a lábuk alól.

– Baszd meg mit akarsz, ráléptél a kezemre! – mint kiderült, már voltak ott, akik előbb jöttek. A sötétben nehezen lehetett kivenni, hogy hányan lehetnek, de hat hangot el tudott különíteni a lány.

– Csajt is hoztatok? Végre valami nagy öröm is ebben az ínségben. – szólalt meg egy nem éppen bizalomgerjesztő hang a sötétből.

– Kata az, tudjátok az, aki melózni jár. Reggel is korán kell neki kelni. – védte meg a fiú, aki az aluljáróból jött vele.

– Szent Kata az apáca? Szió!- hangzott egy ismerős hang- Aludj csak csövikém. Ott egy ajtó arra fekhetsz és királyi helyed lesz. – – Inka?-

– Aha!Én vagyok.

– Kösz!Jó éjt fiúk. – Most már egy kicsit jobban érezte magát, mert tudta, hogy ez a nagydarab fiú meg fogja védeni, ha valami gáz lenne. Tudta róla, hogy többször is elkapták a rendőrök, de azt is tudta, hogy a szive vajból van és őt nem bántaná soha. Mégsem volt kellemes az éjszakája, de már megszokta, hogy a legfurább helyzetekben is tudott aludni. Egy kicsit zavarta, hogy valaki nagyon horkolt, de aztán a monoton zaj elúszott az álmaiba. Mindig álmodott. Álmában mindig sütött a nap.

Reggel amint világosodni kezdett fölkelt. Nem szólt senkinek. Halkan osont le a padlásról. Az utcán körülnézett. Nem tudta, hogy merre induljon. Várt. Villamos zaját hallotta az egyik irányból és arra indult el.

Kiért a megállóba. A kiírás szerint most valahol Budaörsön van. Sokáig várt a következő villamosra, addig fázósan lépkedett a járdán. Gondolkodott, mert már megint az a gond, hogy hol fog zuhanyozni. Talán a filmgyárban majd sikerül.

A belvárosban már nem volt olyan hideg. Dénes már várta a buszmegállóban. Rögtön indultak is a Lumumba utcába ahová menniük kellett. Ezen a napon belső felvételek voltak, ami nagyon jó volt, mert legalább nem fáztak. A lány nagyon szerette ezt a nyüzsgést. Itt mindig érdekes emberekkel ismerkedett meg. A ruhatárban megkapta a kosztümjét és már mehetett is a sminkszobába. Alig ismert magára mikor fölállt a székből. Soha nem szokta magát festeni és most nagyon furcsa volt az erős smink az arcán. Mintha egy másik ember nézett volna vissza rá a tükörből.

A stúdióban úgy tűnt nagy a fejetlenség, de aztán összeállt a program és kiderült, hogy dél körül fognak színre kerülni a statiszták és közöttük ő is. Elővett hát egy könyvet, mert számított a várakozásra és a diszletek mögött keresett magának egy nyugis kényelmes helyet és elkezdett olvasni. Ilyenkor számára megszűnt a külvilág, mert abban élt amit olvasott. Néha körülnézett azért, hogy hol tart a munka, de látta, hogy alig haladnak. Volt olyan statiszta aki megelégelte a várakozást és hazament. Ő ráért. Melegen volt pihenhetett és még fizettek is érte. Dél körül kiürült a stúdió, mert mindenki elment ebédelni. Dénes kis csomaggal telepedett le mellé.

– Hoztam amit megígértem. –

– Mit?

– Túrós palacsintát. Te vagy az egyetlen, aki értékelni tudja az evés gyönyörűségét. Szeretném megosztani most is veled. –

– Kösz – mosolygott a fiúra és megsimogatta az arcát- aranyos vagy. – Beültek a nagy családi asztalhoz a díszletbe és kicsomagoltak. Nagy élvezettel kezdtek az evéshez. Nagyon finom volt a palacsinta. A végén Kata elment üdítőket venni. A büfénél meglátta a férfit, akinek a házában aludt. A férfi odament hozzá.

– Már reggel óta figyellek, a fiúddal vagy?

– Nem csak egy barátommal.

– Igen, gondoltam, mert mondták, hogy…

– Nekem is mondták már, de nem érdekel – szakította félbe a lány – Szia – köszönt el és elrohant üdítő nélkül.

Szóval ez a pasas itt dolgozik, és már reggel óta figyeli őt. Biztosan a rendezői fülkében volt, mert ő nem látta.

A férfi reggel korán ment a stúdióba, mert forgatási napjuk volt. Minden nehezen indult, mert semmi és senki nem volt igazán a helyén. Beült a produkciós irodába egy kávé mellé és csukott szemmel gondolkodott. Aki látta azt hitte, hogy alszik. Nem is zavarták, mert tudták, hogy előző nap a parti nagyon sokáig tartott. Az ő gondolatai is ott jártak. Mikor odaadta az ajándékot a barátnőjének nem volt semmi gond, mert rögtön tudta a lány, hogy mire céloz. Este a premierre is együtt mentek. Útközben a parkolóházban futottak össze Gáborékkal. Onnan gyalog indultak a színházba. A jazzklub előtt meglátta a csöves lányt, aki néhány fiú társaságában volt. Egy szakállas krisztusarcú fiút álltak körbe, akit ő is ismert valahonnan. A lány már nem a vékony anorákban volt, hanem valami dzseki volt rajta. Ránézett. Talán vádlón?Ő azért úgy tett, mintha nem ismerné meg, de mikor kijöttek a színházból akkor is őt kereste a szemével. A partiról rögtön eljött és egyedül ment haza. Egész éjszaka írt.

Kinyitotta a szemét. A kávéja kihűlt. Kiöntötte a csapba. Elindult a műterembe megnézni hogyan haladnak.

Leült a rendezői fülkébe és onnan nézelődött. Aztán meglátta a lányt, aki kosztümben volt és ki volt sminkelve. A díszletek mögött ült és olvasott. Időnként egy fiú ment oda hozzá és beszélgettek. Egész délelőtt figyelte őket. Aztán egy kellékestől megtudta, hogy a lány és a fura fiú is sokat járnak statisztálni. A lányról nem kérdezett semmit és sajnos a kellékes nem is mondott többet. Ebédszünetben azok ketten leültek enni aztán a lány a büfébe ment. Ő is gyorsan utána indult. Megszólította, de a lány hamar lerázta és visszament a fiúhoz. Nem tudta, hogy mi történt vele, de izgatta ez a lány. Szeretett volna a közelébe kerülni. Ebéd után olyan jelenetek következtek, ami a statisztériát is megmozgatta. Átnézte a forgatókönyvet és azt látta, hogy a lány barátja korán végez a lány viszont az utolsó jelenetben is benne van.

Figyelte őket. A fiú mikor végzet átöltözött és elment. A lány maradt. Ekkor megkönnyebbülten felsóhajtott. Éjfél is elmúlt mikor végeztek. Ő már mehetett volna haza délután, de megvárta a forgatás végét. Mikor már csak a statiszták maradtak és sorban álltak a pénztár előtt a gázsijukért ő kiment a stúdió elé és beült a kocsijába. Figyelte, hogy mikor jön ki a lány. Majdnem utolsó volt. Egyedül indult el a villamosmegálló irányába. Kocsival indult el utána. Lassított mikor mellé ért.

– Elviszlek. – szólt ki az ablakon.

– Nem. Kösz. – a lány ridegen válaszolt.

– Hová mész?- a lány nem szólt csak a vállát vonogatta és ment tovább.

– Szállj be, hideg van. Megiszunk egy kávét valahol. –

– Na jó- mondta a lány és megállt. Gyorsan kinyitotta neki az ajtót.

– Hová?-

– Te hívtál-

– Menjünk hozzám. Jó?-

– Nem- a lány olyan hirtelen válaszolt, hogy ezen még ő is meglepődött.

– Haza kell menned?-

– Nincs hová mennem, de nem akarok az ágyadba sem bújni. – a férfi zavarba jött.

– Bocsáss meg és arra nem is gondoltam. Ha akarsz, nálam alhatsz ma éjszaka. Egyedül, ha úgy gondolod. –

– Jó mehetünk- egyezett bele a lány, mert már nagyon vágyott egy kis nyugodt alvásra.

A férfi meglepődött a hirtelen beleegyezésen. Gyorsan hajtottak át a városon. A férfi egy csendes budai kis utcában lakott. A lány sokszor elment már a háza előtt, mikor a közelben lakott albérletben. Hatlakásos társasház volt. Útközben nem beszéltek. A lakásba érve a férfi előrement és fölkapcsolta a lámpát az előszobában. Bezárta a bejárati ajtót majd mögé állt és lesegítette a dzsekijét. Először életében nem tudta, hogyan viselkedjen. Inkább hallgatott. A lány letette a táskáját és bement a nappaliba a férfi után. Ugyanilyen elrendezésű volt az a lakás is ahol ő lakott annak idején albérletben. Ott csak egy kis szobát használhatott és ott is volt egy szobatársa. A nappali nagy volt és innen nyílt egy étkező és egy konyha. A folyosóról két kisebb szoba nyílt egy dolgozó és egy háló.

A férfi állt vele szemben.

– Isten hozott nálam. Iszol valamit?-

– Nem kösz. Inkább ha lehetne zuhanyoznék. –

A férfi elkisérte a fürdőszobáig. A lány kiszedte a tiszta fehérneműjét a táskájából és bement az álomszép fürdőszobába. Forró vizet engedett magára ami szinte égette a bőrét, de nem bánta. Gyorsan végzett és már hálóingben ment vissza a nappaliba.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

– Ahogy te akarod. – mondta , de a választ nem várta meg. Elindult a fürdőszoba felé és a lányra hagyta a döntést. Azt csinál amit akar- gondolta a lány, mert már nagyon álmos volt és bebújt az ágyba. Összegömbölyödött és szinte rögtön elaludt. Reggel arra ébredt, hogy nagyon jól érzi magát és nagyon éhes. Ritkán fordult vele elő, hogy ilyen kényelmes ágyban tud aludni. A férfi nem volt mellette. Nem esett jól neki fölkelni. Nyújtózkodott és azon gondolkodott, hogy meddig maradhat. Csak délután kellett neki dolgozni menni.

Belépett a férfi aki egy tálcát hozott a kezében.

– Gondoltam éhes leszel és hoztam egy kis reggelit. Nekem rohannom kell, de te maradhatsz, ameddig akarsz. Ha elmész csapd be az ajtót. –

– Köszönöm- mondta a lány hálásan és minden bizalmatlansága elszállt. A férfi visszajött a folyosóról. Már a kabátja is rajta volt. Megállt nézte a lányt és azt mondta-

– Lakhatsz nálam. Tudom, hogy nincs hová menned. Este várlak. –

Kata boldognak érezte magát. A férfi elment, de ő ott érezte, mintha őt nézné. Hiszen tényleg benne volt a lakásban a férfi lénye, illata egyénisége.

Megreggelizett. Még a nevét sem tudta a férfinak, de úgy érezte, hogy beleszeretett. Délután boldogan ment dolgozni és mikor kilépett az ajtón megnézte a névtáblát.

Halász Kálmán. Útközben az csengett a fülébe, hogy Kálmán, Kálmán.

Este kilencig dolgozott és már majdnem tíz volt mire odaért a férfihoz. Dobogó szívvel csengetett.

– Már azt hittem, hogy nem jössz- mondta Kálmán.

– Dolgoztam kilencig-

– Gyere be. Én már lefeküdtem. – szólt vissza és Kata ekkor látta, hogy a férfi pizsamát visel a köntös alatt.

Kata gyorsan zuhanyozott és utána boldogan bújt a férfi mellé az ágyba. Várta, hogy most mi fog történni, de semmi különös nem volt a szeretkezésükben, bár a lány szíve nagyokat dobbant. Az járt a fejében, hogy ő most szerelmes. A férfi megint hamar végzett.

– Lehetnél egy kicsit aktívabb is- jegyezte meg a végén. – Na jó majd belejössz- vigasztalta aztán elégedetten hátat fordított.

Reggel korán ébredtek és az ágyban beszélgettek. Kálmán megkérdezte, hogy szed- e gyógyszert, hogy hol dolgozik, milyen telefonszámon érheti el ha dolgozik.

Kata kapott egy kis kulcsot a postaládához. Megbeszélték, hogy a férfi mikor elmegy egy kulcsot a postaládába dob Katának. A lánynak aztán rohanni kellett dolgozni, de úgy döntött, hogy már aznap délután áthozza a ruháit Éváéktól. A költözésnél Éva is segített, bár nem volt nagy a csomag, de kíváncsi volt Kata fiújára. A lakás üres volt. Éva alig akarta elhinni, hogy Katának ilyen szerencséje van. Látta, hogy barátnője milyen szerelmes.

A férfi későn ért haza aznap, mikor Kata már aludt. Mellébújt. Gyorsan tette magáévá a lányt. Kata szeretett volna kedves és aktív lenni, de nem tudta, hogy mit kell tennie. Így csak arra tellett neki, hogy szorította a férfit, de sóhajtozni nem mert nehogy azt higgye a férfi, hogy neki nem jó a dolog. Pedig nem volt jó.

Már két hete, hogy a férfinál lakott. A napjai azzal teltek, hogy dolgozni ment, aztán haza. Takarította a lakást, főzött, mosott és rengeteget olvasott. Este lefeküdt aludni és várta a férfit, aki mindig későn ért haza, de a szeretkezést soha nem hagyta ki. Ennél nagyobb boldogságot Kata eddig elképzelni sem tudott. Meleg lakás, sok könyv és egy férfi akihez tartozhatÚgy érezte ez egy csodálatos férfi.

Aztán egyik este szólt Kálmán, hogy másnap éjjel jó lenne ha máshol aludna, mert hozzá vendégek fognak jönni. Másnap a lány megint bepakolt a táskájába és útnak indult. Már két hete, hogy nem volt sehol társaságban. A Deák térnél a Mignon presszóban találta meg a barátait. Mint kiderült többen is ismerték Kálmánt és mondták, hogy ír és rendez és ő nagyon büszke volt rá. Teáztak, beszélgettek, de szállást senki sem tudott ajánlani neki. A filmklubban már elég sokan voltak, mert egy olyan Bunuel filmet vetítettek ami eddig még nem ment sehol. A film tényleg nagyon érdekes volt. Aztán akadt mégis három srác akik azt mondták, hogy tudnak valamit éjszakára, de előbb igyanak meg valamit együtt. Bementek egy lepusztult étterembe és pálinkát rendeltek. Kata soha nem szokott inni, de nagyon erőszakosak voltak és nem tudta elhárítani. Aztán még három helyre mentek be. A fiúk már eléggé részegek voltak Kata meg nagyon fáradt és úgy csinált mintha ivott volna, de mindig csak egy- két kortyot nyelt le. Mikor már elege volt, kiment az egyik helyen vécére amikor két fiú a társaságból szintén ott volt. Nem tudták, hogy a beszélgetésük áthallatszik és, hogy a lány is ott van a női részen. Azt beszélték, hogy leitetják és valahol egy kapualjban megdugják és otthagyják. Kata ezekután kiosont a kocsmából és rohant a sötét utcákon. Ekkor vette észre, hogy hiába csak egy- két kortyot ivott neki az is megártott. Néha megbicsaklott a lába. Hajnalig sétált az utcákon. Közben megállította egy rendőrjárőr is. Igazoltatták. Azt mondta nekik, hogy Budafokon lakik és elment az utólsó busza és most egy barátnőjéhez megy aludni. Elhitték és szerencsére azt sem vették észre, hogy részeg, pedig alig állt a lábán. Sírva várta a reggeltHalálos fáradtan ment be dolgozni. Délelőtt várta, hogy Kálmán telefonál, de nem hívta. A filmgyárból kapott egy értesítést, hogy mehet statisztálni egy éjszakai forgatásra. Délután a kulcs a postaládában volt. A lakásban nem volt nagy a rendetlenség csak néhány poharat kellett elmosnia. Kálmán nem volt otthon. Biztosan dolgozik- gondolta és leült olvasni a kályha mellé. Örült, hogy végre “itthon” lehet.

A férfi megint akkor ért haza mikor ő már ágyban volt. Aznap különösen nagy hévvel szeretkezett vele. Ő hálás volt, mert úgy gondolta, hogy a férfi ezzel a szerelmét próbálja kimutatni. Büszke volt rá, hogy ennek a nagyszerű férfinek adhat valamit és örömet szerezhet neki.

A végén beszélgetni akart.

– Szörnyű éjszakám volt, Kedves. –

– Aludjunk, holnap reggel dolgom van. – mondta a férfi és fáradtan gurult arrább.

Kata azért boldogan aludt el és már bánta, hogy a gondjaival akarta zavarni a férfit. Másnap egész nap dolgozott, hogy az éjszakai forgatás utáni napon szabad legyen. A forgatás egész éjjel tartott. Reggel nyolckor fáradtan indult haza. A férfinak kiírta egy papírra, hogy éjszaka nem fog hazajönni. Most azért sietet, hogy még ágyban találja kedvesét. Már el is tervezte, hogy oda fog bújni hozzá és csókolgatni fogja. Biztosan örülni fog ennek Kálmán. A kulcs nem volt a postaládában. Tehát akkor még itthon van, rohant föl a lépcsőn a lány boldogan. Többször is csengetett mira a férfi ajtót nyitott. Morcos volt. Kinyitotta az ajtót és már fordult is vissza a hálószobába. A lány nagyon sajnálta, hogy szegényt fölébresztette. Álmos volt az egész éjszakai virrasztás után. Megdermedve állt meg a hálószoba ajtajában. Kálmán mellet egy nő feküdt az ágyban. Kata nem szólt csak rögtön megfordult és a dolgozószobai kanapén feküdt le aludni. Becsukta a szemét és azt próbálta megmagyarázni magának, hogy ők modernfelfogású felnőtt emberek és ez nem is olyan nagy dolog és ebből nem kell olyan nagy ügyet csinálni. Még hallotta, hogy a férfi bekukkant mikor indult dolgozni, de mikor azt látta, hogy alszik nem zavarta. Délután ébredt fölÚgy tervezte, hogy mivel közel a karácsony bemegy a városba ajándékokat vásárolni. Mikor hazaért a férfi otthon volt. A reggeli epizódról nem beszéltek.

Kálmán arról beszélt, hogy miért nem megy Kata soha sehová. Miért ül otthon mindig és csak olvas. Aztán átöltözött és elment, de az ajtóból még visszaszólt, hogy későn jön haza.

Amit Kata éjszaka keresett éppen elég volt az ajándékokra. A férfinek Bach Branderburgi versenyét és zongoraszonátákat vette meg lemezenMikor a lemezboltban válogatott még egy Bartók lemezt is vett, mert tudta, hogy az a férfi kedvence. Az ajándékokat Éváékhoz vitte föl és ott csomagolta be elegáns sötétkék és ezüst papírba. Éva hívta, hogy menjenek föl egy közös barátjukhoz aki írni szokott és Kata nagynehezen belement, hogy majd odamegy a felolvasásra. Mivel Kálmán is későn jön haza még örült is a meghívásnak. Péter még egyedül volt mikor odaért. Nagyon megörült neki és megbízta katát a háziasszonyi teendőkkel. Az alapanyag bőséges volt és Kata hozzá is fogott a szendvicsek elkészítéséhez. Gusztusos kis falatkákat pupozott a tálcákra a kaviáros, sonkás és gyümülcsös alapanyagokból. Éva és Péter a szobát rendezték át úgy, hogy párnákat raktak le a földre amikre ülni lehetett. Aztán megérkeztek a barátok. Kata majdnem mindenkit ismert. A sok ember teljesen megszállta a lakást. Az egyik csengetésnél Kálmán éllt az ajtó előtt Gábor nevű barátjával. Kálmán nem mutatott meglepetést, de az összetartozásukat is titkolta és ezt a lány rögtön látta a tartózkodó viselkedéséből.

Az amit Péter írt elvont és unalmas volt, de nagyon modern és a további jó ellátás reményében sokáig beszélgettek róla. Mikor kezdtek elszállingózni az emberek Kata kiment mosogatni a konyhába. Kálmán utánament. Hátulról átölelte és a nyakába csókolt és a fülébe súgta, hogy nem fog haragudni, ha nem megy haza és itt marad éjszakára. Kata megmagyarázta magának, hogy ez milyen jó lesz, mert legalább segít Péternek rendet rakni.

Mikor hajnaltájt végzett és bebújt Péter szüleinek ágyába akkor kezdett gondolkodni, hogy Kálmán talán nem is szereti őt, de aztán gyorsan elvetette ezeket a gondolatokat és azokra a percekre gondolt, mikor a férfi kielégült. Biztosan szeret, döntötte el és elaludt.

Közeledett a karácsony és Kata nagyon várta, mert még soha nem volt igazi békés karácsonya. Vett egy kis fát , az élete első igazi fáját és már az ünnepi menüt tervezgette. Kálmán aznap korán jött haza és nagy csomag volt nála. Ajándék- ujjongott magában a lány. Aztán a vacsoránál szólt a férfi, hogy jó lenne, ha a lány most pár napra elmenne valahová, mert ő szűk családi körben szeretné tölteni a karácsonyt. Kata megértette és szó nélkül adta át az ajándékát. Kálmán megköszönte és látszott, hogy örül neki. A lány másnap reggel Éváékhoz ment. Barátnője szülei meghívták, hogy töltse náluk az ünnepeket, mert ismerték a családi körülményeit. Igazi karácsonyi hangulat volt. Karácsonyfa, ajándékok, menyből az anygyal, ünnepi vacsora és utána a gyermekkori filmfelvételeket nézték közösen. Kata sírt, annyira meghatódott a családias hangulattól.

Éva igazából unta az egészet és azzal nyaggatta Katát, hogy menjenek el valahová. Kata tudta, hogy Éva szülei mennyire örülnek, hogy végre együtt van a család

Ünnepek után Kata hazament Kálmánhoz. A kulcs a levélszekrényben volt. Délután Kálmán mikor hazaért leült a lánnyal szemben és azt mondta, hogy beszélni akar vele. Kata szíve nagyot dobbant. Érezte, hogy ez fontos beszélgetés lesz. Aztán belefogott és a lány azt hitte, hogy álmodik és ez nem is vele történik meg.

– Kérlek keress magadnak szállást. Nem kell rögtön elmenned, csak ha találsz magadnak valamit. –

– Jó- állt föl a lány és nem is gondolkodott azon, hogy hová fog menni.

Éjszaka még szeretkeztek. Reggel miután a férfi elment összepakolt és a kulcsot az asztalon hagyta. Elkeseredve indult a városba. A ruháit Éváéknál hagyta aztán kiment a Hév megállóhoz és kiutazott a városból. Volt már erre kirándulni és most is sétált egy ideig aztán mikor már nagyon fázott alőszedte a táskájából a gyógyszereket amit már régóta őrizgetett és víz nélkül nyelte őket egymás után.

Ült a földön és örült, hogy most már nem fog többet fázni.

Vélemény, hozzászólás?