Lara, Szili, és Lora

– Hamu és gyémánt – válaszolják ilyenkor egyszerre, de még nem sikerült eldönteniük, melyik-melyik, mert a hamura nem akad jelentkező.

Általános iskolában általában utálták egymást, s amikor mégsem, akkor egyszerűen keresztülnéztek a másikon – ahogy ez két, szüntelenül rivalizáló szépséggel könnyen előfordul. A véletlenek folytán középiskolában is együtt jártak, sőt néha kénytelenek voltak szót is váltani. Ilyenkor – mint az illik a tűz és a víz találkozásakor – nagy sistergés közepette próbálták megőrizni önmagukat.

Egy szerencsétlen eset után csodálkoztak egymásra, és az ártatlan szemek összefonódása valami olyan üzenetet közvetített, amitől végzetesen barátokká váltak. Lara és Lora, tűz és víz.

Az új időszámítás egy bulin kezdődött…

Lara dobálta a haját, egy terebélyesedő társaság középpontjaként minden mondathoz hozzáfűzött valamit, kacagott és gúnyolódott.

Lora, egy poharat szorongatva a kezében, búslakodott, és irigykedett Lara jókedvére. Úgy számolta, hogy örök riválisa egymaga többet iszik, mint a körülötte lévők összesen, nem is csodálkozott, amikor egyre gyakrabban összeakadt a nyelve, és ok nélkül vihogott. A srácok közül ketten-hárman mindig újratöltötték a lány poharát, miközben a saját italuk alig-alig fogyott. Később közrefogták a bizonytalan mozgású Larát, összekapaszkodva táncoltak, s amikor látták, hogy alig bír megállni a lábán, harsány röhögések kíséretében, egymással sunyi pillantásokat váltva, kikísérték a mosdóba. Alig egy perc múlva pedig a lépcsőn vezették felfelé…

– Na, most megkapod a magadét! – Csodálkozva tapasztalta, hogy egy csepp kárörömöt sem érez, sőt sajnálja Larát. – Megérdemli, ő akarta ezt! – magyarázta magának, de érezte, hogy gondolatai hamisan csengenek.

Mintha a mosdóba indulna, letette a poharát és felosont a lépcsőn.

– Látni akarom, ahogy megalázzák! – Az egyik helyiségből durva röhögés hallatszott. – És én is nevetni akarok, kinevetni! – Izgatott volt, a célegyenesben nyerésre állt, és azt hitte, hogy a sok-sok cinikus megjegyzést most egyszerűen beválthatja.

Az ajtó nem volt teljesen becsukva. A résen át nem látott semmit, ezért nesztelenül tágított rajta egy kicsit… Valaki bentről észrevette a mozgást és szélesre nyitotta a bejáratot – Enikő volt az, aki felkísérte a Larából és öt fiúból álló különítményt, s most az ajtónyílásból leste a műsort –, és Lora előtt feltárult a 12 négyzetméternyi helyiség.

Laráról éppen lerángatták az utolsó ruhadarabot is, és amint a sarokba repült a bugyi, felhúzta a térdét, és annyira széttette a lábát, mint egy tornász. Lora megdöbbent ezen az engedelmességen, és ámulva nézte az ágyon elterülő, karcsú lány derekánál kialakuló, hurka-szerű gyűrődést. – Senki sem lehet tökéletes! – morogta. A fekvő helyzetben is ruganyos mellein nem talált kivetnivalót, viszont Lara puncija!… – Mintha épp’ hogy kihúztak volna belőle valamit, jó nagyot! – Lora, aki gyakran nézegeti a sajátját, azt sosem látta még ilyennek.

Végignézte az öt fiút, akik lázas gyorsasággal dobálták le a ruháikat. – Eddig éppen öt faszt láttam összesen, most ez megduplázódott. – Egyikük állt csak nagyon készen, az betérdelt Lara lábai közé, és határozottan benyomta a farkát. Aztán fekvőtámasz-helyzetben sebesen mozgatta a csípőjét, és csattogva kefélte a lányt.

Enikő leguggolt, hogy lássa a be-kimozgást, Lora melléhúzódott. A maradék négy srácból ketten Lara feje mellé térdeltek, egy-egy mellét markolászva, szájához nyomkodták a farkukat, és egyszerre felnyögtek, amikor egy piros nyelv mindkettőt nyalogatni kezdte. A lány jobbra-balra fordulva, felváltva kapta be a falloszokat, és két kezét oldalra nyújtva kereste a további két farkat.

Lora nem erre számított. Kínlódást és szenvedést várt, vergődést az öt srác alatt, spermától öklendezést…

– Ez a ringyó képes élvezni!

A legelső srác ordításnak is beillő, hosszú nyögéssorozattal eresztette szapora nedveit Larába, majd felállt, elégedetten himbálta a farkát, és nézte, ahogy a fehér folyadék szivárog a rózsaszín punciból.

Lora még nem látott ilyet, filmen is a hármas-szex volt a maximum, és elképzelni sem tudta, hogy létezhet ilyen a valóságban. Gyanította, hogy a fiúknak sincs gyakorlati tapasztalatuk, hiszen elég sete-sután helyezkedtek, alig tudták elosztani a helyeket. A felszabadult puncit is késve vették észre, akkor meg egyszerre ketten sorakoztak fel.

A negyedik és ötödik srác valamit újítani akart, megfordították Larát, esetlenül toporogtak mögötte, közben rájöttek, hogy lány marka így kiesett a forgalomból. Egyikük háton fekve becsusszant a térdek között, magára húzta Larát, a másik ugyanakkor a hátsó bejárattal kísérletezett… Amint mind az öten átestek az első meneten, a csapzottan elterülő lány arcán csalódottság-féle látszott.

– Még egyet? – kérdezte, és újra négykézlábra ereszkedett.

*

– Behúznál nekem egyet?

Lora azt hitte, rosszul érti. Lara állt előtte, akivel általában alig-alig beszélnek, és könnyben úszó szemmel kérdezte: – Behúznál nekem egyet?

– Menj a francba! – Ott akarta hagyni, de Lara határozottan megfogta a karját, és félrehúzta egy sarokba.

Az ominózus buli óta – melynek emléke Lorát nem hagyta nyugodni – nem találkoztak.

– Mit akarsz? – kérdezte ellenségesen. Magában hozzátette: – Akkor lettél volna így kétségbeesve, amikor öten keféltek egyszerre!

– Terhes vagyok – súgta Lara.

– Na és? Én csináltalak fel? Van egy pár jelölt… – Fejéhez kapott: – Csak nem ott…?

– Dehogyis! Akkor már tudtam.

– És azok közül akarod valamelyiket… apának? – Lora nem értette.

Lara szipogott:

– Azt hallottam, hogy a gruppentől elmehet a gyerek.

– Azért keféltetted szét magad?

– Kétségbe voltam esve… Vagyok is… Behúznál nekem egyet?

– Apádnak szólj, hogy pofozzon fel!

– Nem érted? Azt mondják, hogy egy jólirányzott ütéstől is elmehet.

– Te nem vagy komplett! – Maga sem értette, hogyan történhetett, de átölelte a lányt, homlokuk összeért, és óriás könnycseppek közös, fénylő utakat rajzoltak..

Ebben a pillanatban váltak elválaszthatatlan barátnőkké.

*

Eldöntötték, hogy nem szólnak senkinek – így is elég feltűnést keltettek a barátkozásukkal –, titokban mindent megszerveztek. Kapóra jött, hogy a műtét időpontjában Loráék lakásában festés-tapétázás kezdődött, így a szülők örömmel vették, hogy lányuk párnapra a barátnőjéhez költözik. Lara ugyanakkor azt mondta otthon, hogy Loránál fog tanulni… Közben a barátnők kinéztek egy, a városhoz közeli panziót, beköltöztek annak egyik faházikójába. Onnan ment Lara a műtétre, és Lora ott várta vissza lábadozni. Amikor megérkezett a taxi, boldogan ölelkeztek össze.

– Sajnálom ám! – fakadt ki Larából az elmúlt napokban felgyülemlett izgalom és keserűség.

– Tudom, kicsim…

– Estig azért összeszedem magam, nehogy meglátszódjon valami.

– Meeert? Mi lesz este?

– Szóltam Szilárdnak, hogy meglátogathat.

– Normális vagy? Nem hinném… Szilárdé… volt… a gyerek? – Idáig erről nem beszélgettek, kerülték a témát.

– Nem, őt még akkor nem ismertem.

– Mit mondtál? Mit tud?

– Gyakorlatilag semmit sem. Te kiköltöztél a panzióba, mert festés van nálatok, én meg elkísértelek. Ennyi.

– De te most izé… kefélhetsz egyáltalán?

– Nyugi! Nincs olyan veszély. Csak egy szopi, ahogy szokta, és már megy is.

– Ajjaj! Biztos ez?

– Ha mondom…

– Én meg addig mit csináljak?

– Sétálsz eget.

– Megnézhetem?

– A szopást? Hát te vagy nem normális, nem én!

– Bebújok a szekrénybe…

– Túl sok karácsonyi filmet néztél! Reszkessetek betörőket és társait.

– Ha nem akarod, akkor mondd le a Szilárdkádat!

– Tudod, mit? Akarom! Nézzed, ja neked jó!

– Ez lesz a tizenegyedik…

– Fasz? Haha! Én huszonötig számoltam.

– Jó, én is huszonötig fogom, de ez még csak tizenegy…

– Kicsi és vékony.

– Nem tudsz lebeszélni! Akkor 10,5-nek számolom.

– De nagyon hülye vagy! Nehogy tüsszögni merj a szekrényben, vagy sikítva elélvezz!

Szilárd kocsija alatt ropogott a kavics, ahogy bekanyarodott a faház takarásába.

– Nagyon hiányozták, bébi! – Körbenézett. – A barátnőd…?

– Elment levegőzni.

– Ügyes kislány vagy! Miért csukod be az ablakot?

– Vagy villanyozunk, vagy ablakot nyitunk…

– Jól van, bébi, látni akarom, ahogy szopsz! – Vetkőzni kezdett.

Lara csak egy köntöst viselt, az ledobta. Leült az ágy szélére.

Szilárd a széttett lábak közé állt, hogy térde a puncihoz érjen, és a zacskóját kínálta a lánynak.

– Egy pillanat! – Lara kicsit arrább húzódott, hogy a résnyire nyitott szekrényajtón át látható legyen, amint megemeli a falloszt, és a golyókat szopogatja.

Rövid idő elteltével a farok magától is képes lett talpon maradni, és a srác körözni kezdett vele a piros ajkak körül. Lara megnyalintotta a végét, majd teljes hosszában a szájába eresztette.

– Világbajnok lehetnél szopásban – nyögte Szilárd. Hanyatt lökte a lányt és fölére térdelt, combjával leszorítva a karját. Saját tempójában nyomogatta falloszát a nyitott szájba…Hirtelen megszólalt: – Mutasd a pinád, bébi! Meg akarlak dugni! – Átemelve a lábát, türelmetlenül várakozott Lara mellett.

– Egy pillanat! – A lány a villanykapcsolóhoz sietett. – Tűzbe hoztál… ablakot kell nyitni.– A sötét helyiségben kitárta az ablakot, közben hallotta, hogy Szilárd végigfeküdt az ágyon, úgy várja lányzsokéját. – Jövök már, a tiéd vagyok! – Sikerült hangtalanul kinyitni a szekrényajtót, kivezette onnan a barátnőjét, és az ágy felé taszította.

A meglepett Lora elfoglalta Lara helyét a srácon, és vad vágtába kezdett, Lara pedig bekucorodott a szekrénybe, és reménykedett, hogy nem fog kiderülni az alkalmi csere.

Öt perc múlva…

Lora zihált, érezte, hogy izomláz születik a lábában, élvezte a sötétben poroszkálást. Amikor Szilárd megmarkolta a fenekét, mintha vissza akarná fogni – Ez az, bébi! –, és már egészen közel járt az orgazmushoz, a srác megtorpant és letessékelte magáról. – Jó voltál, bébi! Pihenj csak, majd legközelebb folytatjuk! – Sötétben belebújt a nadrágjába, magára kapta az ingét, s még az ajtóból visszaszólt: – Puszi a barátnőd pinájára is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.