Leszoptam a párom haverját

Bedrogoztunk, és lepipáztam a Jácintot ismét.
„Minden nő kurva” – hallani olykor. Tegnap elgondolkodtam ezen. Természetesen nem azon, hogy a nők mind kurvák lennének. Vagy ribancok. Szajhák. Lotyók. Repedtsarkúak. Könnyűvérűek… érdekes mennyi szavuk van az ilyesmire a férfiaknak, ugye? De nem, ez badarság. Nyilván nem minden nő ilyen. De talán, igen, talán én az vagyok. Úgy értem, illik rám e zavaros kifejezések valamelyike. Nem tudom. Döntsétek el ti.

Szóval, fél éve jöttem össze Attilával. Nem túl jóképű srác, de elég jó fej, és elszántan ostromolt nekem. Így egy idő után engedtem az ostromának, és nem bántam meg. Jól megvoltunk, bár a szex nem volt valami nagy szám vele, testileg nem vonzott igazán. Én sem vagyok egy nagy eresztés, mindig azt gondoltam, jobb, ha beérem azzal, ami jut nekem. Attila tapasztalatlan volt, és elég nehezen tudott összehozni egy-egy tisztességes merevedést. Nem hiszem, hogy szervi ok lett volna a háttérben, szerintem csak túlságosan izgult. Igyekeztem segíteni neki, de ahányszor belém rakta a farkát, mindig túl korán ment el. Utána szégyenkezett, és szó sem lehetett arról, hogy újból feltámasszam neki. Úgyhogy bátorítottam, kényeztessen orálisan, amit meg is tett. Ebben elég ügyes volt, így előfordult olykor, hogy az orgazmusig is eljutottam. Ha mégsem, hát megjátszottam az élvezetet.

Szóval a szexuális életünk Attilával több volt, mint problémás, de amúgy kedves, figyelmes fiú volt, jól éreztem magam vele. Minden rendben is ment, egészen a múlt hétig. Akkor volt a BULI.

Egy barátnőm hívott meg. Eljött sok lány, fiú, volt alkohol bőven, minek következtében hamar feloldódtak a gátlások. Megjelent egy eszméletlenül jó pasi is, Jácint, aki már régóta nagyon tetszett. Magas volt, jóképű, és nagyon jól állt neki a bőrdzseki. Sejtettem persze, hogy egy magamfajta kisegér aligha fogja érdekelni. Így néztem, ahogyan sorra eltűnik jobbnál jobb lányokkal szobán, s tudtam, lefekszik velük. Sok ringyó, gondoltam keserűen. Gyanítottam, hogy csak a bömbölő zene az oka, hogy nem lehet hallani a szobából kiszűrődő kéjes hangokat. Sóhajtottam, és kerestem magamnak egy martinit.

Attila elég hamar berúgott. Általában is sokat ivott az utóbbi időben, amiből kifolyólag volt is balhé közöttünk. Talán ezzel függött össze, hogy elmúlt három hétben egyszer sem volt képes belémdugni a péniszét. Volt, hogy vagy negyedórán keresztül szopogattam, szívogattam neki, és csak nem akart felállni. Ilyenkor csalódottan dobtam hanyatt magam, lábam közé nyomva a fejét, hogy nyaljon, amíg el nem zsibbad a nyelve. És ő meg is tette, úgy csapkodott a nyelve, mint egy fagylaltevő versenyen. Kielégülést ilyenkor sosem éltem át: csípőm vad mozdulataival és nyögéseimmel csupán a feszültség távozott belőlem.

De az eseményekhez visszatérve: Attila a buli vége felé már eszméletlenül hevert egy fotelben. Eleinte megpróbáltam élesztgetni, undorodva nézve a szájából kicsüngő vékony nyálpatakot. Miután nem jártam sikerrel, vállat vontam, és magára hagytam.

Éjfél körül már eléggé megritkult a party közönsége. Jó páran lemerültek az Attiláméhoz hasonló delíriumba, volt, aki a kádban hevert, volt, aki az ágyakban (esetenként magán vagy magában valakivel): egyszóval, alakultak a dolgok, ahogyan egy átlagosnál valamivel fékevesztettebb buliban szokásos. Úgy tűnt, Jácint hódolói is eltünedeztek szép lassan, legalábbis abból ítélve, hogy hajlandó volt nekem szentelni magát egy lassú szám erejéig. Tánc közben alig tudtam leplezni remegésem, ahogy remek testéhez simultam. Most az sem zavart, hogy éreztem nyakán az este többi nőjének parfümjét. Attilára pedig ez alatt még egy gondolatot sem szántam.

Hajnaltájt megéheztem kicsit a rengeteg piára, úgyhogy kimentem a konyhába összeütni egy melegszendvicset. Jácint is csatlakozott hozzám, és együtt készítettük el a kaját. Közben semmiségekről beszélgettünk, igyekeztem leplezni izgatottságomat. Olyan férfias, szexis hangja volt, hogy kirázott tőle a hideg. Vagy, hogy másképp fogalmazzak, már a hangjától benedvesedtem. Jácint azért érzékelhette, hogy nem közömbös számomra, mert egyre közelebb húzódott hozzám, és minduntalan hozzámért. Úgy tett persze, mintha véletlen lenne.

Folytattuk még egy idáig a játékot, aztán világossá vált, hogy megtesszük, amit mindketten kívántunk. Berántott a konyhából nyíló kamrába, és összetapadtunk a szűk sötétségben. Parfümjének illata mindent betöltött. Jácint magához húzott és megcsókolt. Nem tiltakoztam, hevesen viszonoztam. Hevesek voltunk mindketten, ő kicsit durva is, és tudtuk, nincs sok időnk.

– Van valakid? – kérdezte, miután rövid szünetet tartottunk a csókolódzásban.

Fejem vállára hajtva elgondolkodtam. Lehet, hogy Jácint nem tud Attiláról? Elképzelhető. Végül is, mire megjelent a buliban, barátom már kiütötte magát, nem nagyon láthatott minket együtt.

– Nincs – mondtam, de ahogy elhagyták a szavak a szám, már beláttam, naiv voltam. Nem láttam Jácint arcát, de tudtam, magában nevet. Miért kellett ez? Meg akart alázni? Valószínűleg. A francba is, nem számít.

Csókolództunk tovább. Aztán lerántotta a toppom, ami alatt nem viseltem melltartót, lehajolt, és szájába vette az egyik mellemet. Aztán a másikat. Nyögve hátrahajoltam, a kamra falának támaszkodtam. Kicsit tartottam attól, egy heves mozdulatunk üveg, vagy befőttzáport von majd magával, és akkor lebukunk. Aggodalmaim azonban egyre inkább elhalványultak, amint agyamon megült a vágy köde.

Éreztem, hogy Jácint izmos keze a nadrágom gombolja, és letolja. Aztán már a bugyimban éreztem kutató ujjait. Felsikkantottam, majd heves nyögdécselésbe kezdtem, ahogy dörzsölni kezdte a csiklóm, miközben két ujját durván a pinámba nyomta. Mozgattam a fenekem, hogy minél jobban érezzem. Arcom a vállára hajtottam, bőre és bőrdzsekije illata teljesen elbódított. A szívem nagyon hevesen vert, égett a testem, puncim pedig úgy lüktetett, hogy szinte már fájt. Jácint aznap este már sok hüvelyt megjárt ujjai rövid idő alatt a csúcsra repítettek. Vállába haraptam, hogy elfojtsam kéjes hörgéseim, miközben testem ütemesen rángott, és éreztem, gyönyörlevem végigfolyik combjaimon. Mikor enyhült a kéj, vadul csókolni kezdtem Jácintot, aki azonban elkapta a száját, és erős kezeivel durván térdre kényszerített.

– Gyerünk. Sietnünk kell – Hangja rekedt volt, vágytól tüzelt és megvetéstől. Felrémlett előttem az ájult Attila képe, és a szájából csordogáló nyálpatak. Megragadtam Jácint övét, remegő kezekkel kioldottam, és lehúztam nadrágját, bokszerét bokáig. Jácint felkattintotta a villanyt.

– Ne… kapcsold le – kértem.

– Nem – mondta, és lenézett rám. – Látni akarom, hogy szopsz.

Késő volt már a szégyenkezéshez. Különben is szép, vastag farka volt, én se bántam, hogy látom. Megfogtam, és nyalogatni kezdtem. Jácint hajamba markolt, és a számba ügyeskedte magát. Alig fért a számba feszülő fallosza. Fuldokolva kezdtem szopni, igyekezve nem gondolva arra, hány száj kényeztette már az este folyamán.

Jácint sóhajtozva dugta a számat. Kezemmel húzogattam remek péniszét, nyelvemmel masszíroztam, időnként megszívogattam. Nagyon igyekeztem kedvére tenni. Rövidesen megéreztem, hogy közeledik.

– Igen… – nyögte rekedten. – Most… szívd erősen.

Ajkaimmal vákuumot képeztem, mire Jácint fölszisszent, teste összerándult, és teste remegéséből éreztem, közeledik, ahogyan a sín remegéséből megállapítható a vonat érkezése. És bekövetkezett… Jácint pénisze összerándult, forró magva szájpadlásomnak csapódott, én pedig összeszorított ajakkal csak szívtam, szívtam.

És akkor ránk nyitottak. És hogy ki? Hát persze, hogy Attila.

Mit láthatott, a mindig tartó részegség, és a fejében már tanyát verő zúgó másnaposság ködén keresztül? A barátnőjét, amint egy nála sokkal jóképűbb, minden tekintetben sikeresebb pasi előtt térdel, és amelyik pasi épp a spermáját pumpálja a szájába? A lányt, akit szívből szeretett, de akinél az ágyban mindig csődöt vallott, és akinek emiatt egy lepukkant házibuliban, a kamrában kell mással kárpótlást találnia? Igen… de félek, ennél sokkal többet látott. Jácint gúnyos vigyora, a rémült megdöbbenés arcomon (és az ajkaim közül szivárgó ondó), félek, betette neki a kaput. Mindig gyenge volt, talán én voltam az utolsó, akibe kapaszkodhatott ebben a számára nyomorú életben. Túl sok volt a fájdalom, amit az arcán láttam. Túl sok.

Innentől amúgy is minden a ködbe veszett. Amilyen gyorsan csak tudtam, cinikus pillantások kereszttűzében elmenekültem barátnőm házából. Elmentem a parkba, leültem, és elszívtam láncban fél doboz cigit. Nagyon mocskosnak éreztem magam.

Hogy mi történt azóta? Tegnap újabb házibuliban voltam. Ott volt Attila is, egy ronda, dagadt csajjal, ott tapogatta az orrom előtt, aztán tüntetőleg elvonultak egy szobába. Amikor távoztak, Attila rám vigyorgott, és mintha egy koponya vicsorgását láttam volna. Gúnyosnak szánta, de én csak parttalan kétségbeesést olvastam ki belőle.

A buliban ott volt Jácint is. Megdugott. Egy idő után előkerült némi kokain. Akkor már a barátja is beszállt, felváltva dugtak. Nem részletezném.

Nem értem magam. Attilát se, Jácintot se. Nem is akarom megérteni. Nem tudom még, hogy alakulnak a dolgaim. Alighanem hagyom Jácintnak, hogy használjon. Élvezi, ha megalázhat. A többi csaj nem hagyja, ezért van inkább velem, hiába szebb nálam a többi. Én nem törődöm vele. Hatalmasakat élvezek, amikor vele vagyok. Tudom, hogy Jácint megvet. Attila is. Én is megvetem magamat. Lényegtelen. Akármi is a baj velem: pszichológushoz nem vagyok hajlandó menni.

Vélemény, hozzászólás?