Kata és Kálmán, erotikus sztori

A lány már egy órája figyelte a házat, de a férfi még mindig nem ment el. A tagjai már teljesen elzsibbadtak a hidegben. Már kétszer is azt hitte, hogy elindul, de csak a kocsiba pakolt be valamit. Innen a játszótérről jól be lehetett látni az egész kertet, a bejáratot és még a garázst is.

A férfi még sohasem maradt ilyen sokáig, mint ma. Pedig jó lenne, ha sietne, mert már nagyon fázott és éhes is volt. Remélte, hogy megint marad valami ehető a konyhában. Figyelte a fürdőszobaablakot, ami még mindig nyitva volt. Ha egyszer becsukná a férfi, akkor ő kereshetne másik szállást. Ez a férfi mindig péntek délután, vagy szombat reggel jön és ilyenkor vasárnap este megy vissza a városba.

Nem tudta, hogy mit dolgozik, de biztosan precíz, pontos ember volt a munkájában is. A házon legalábbis ez látszott. Nő soha nem jött vele, de férfi sem.

A lány szeretett volna igazából egy ilyen házban lakni. Nem volt nagy. Egy nagy nappali egy pici konyha, fürdőszoba és fedett terasz. Útközben mikor jött ábrándozva nézte a házakat. Elképzelte, hogy milyenek lehetnek belülről és hogy milyen lehet bennük lakni. Volt olyan ház ahol még a szobát is kinézte magának. Egy kis tornyos ház volt és ő a tetőtéri szobát nézte ki magának. Úgy tűnt, hogy a ház gazdái nem is használják. Még arra is gondolt, hogy becsenget és megkérdezi, hogy nem adnák- e ki neki albérletbe. Persze azért tudta ő hogy ez lehetetlen. Bolondnak néznék, be sem engednék. Pedig milyen sok szoba állhat üresen ebben a városban, ő meg kénytelen hétvégi házak ablakain bemászni, hogy ne az utcán kelljen neki aludni. Utálta a telet. Úgy gondolta, hogy még egy telet már nem fog kibírni csak most még ezt az ideit kell valahogy átvészelnie.

A férfi lekapcsolta a lámpákat, kijött, bezárta a bejárati ajtót, beült a kocsiba, kitolatott, visszament és bezárta a kaput, visszament a kocsihoz, ami közben leállt. Újraindított aztán végre eltűnt, ahogy befordult a sarkon.

A lány már annyira fázott, hogy nem várta ki a félórát, amit máskor szokott, hanem gyorsan átszaladt az úton, bemászott a kerítésen az udvarba és a fürdőszoba ablakon keresztül be a házba.

Bennt kellemes volt az idő. Megkönnyebbülten sóhajtott és elindult ennivalót keresni. A lámpát nem kapcsolta föl, mert félt, hogy valaki meglátja kívülről. De neki nem is kellett, mert már mindent ismert. Az asztalon volt egy darabka vajas kenyér a férfi harapásnyomaival. Gyorsan eltüntette és tovább kutatott a hűtőszekrényben. Konzerv az mindig szokott lenni, de nagyon vigyáznia kellett, hogy ne vegye észre a férfi, ha elcsen valamit. Most nem talált semmi mást.

– Na mindegy, hiszen úgysem egészséges a túl bőséges vacsora. – gondolta és indult a fürdőszobába.

Remélte, hogy maradt még valamennyi melegvíz a bojlerben, hogy le tudjon zuhanyozni. Megengedte a csapot, de csak hidegvíz folyt. Most megharagudott a pasasra, aki itt lakik, mert így csak pár óra múlva tud majd zuhanyozni és csak akkor, ha be tudja kapcsolni az áramot. Az sem volt könnyű feladat, mert a villanyóra a kamrában volt és a kamra a kertből nyílt és csak úgy tudott bejutni, ha ott is nyitva maradt az ablak. Kimászott hát az ablakon és ment a kamrához. Mindig megpróbálta az ajtót is, de azt a férfi soha nem felejtette nyitva. Most sem. Sajnos az ablak is zárva volt. Visszament a házba és azon gondolkodott, hogy hol tud majd fürödni legközelebb. Holnap benn a munkahelyen, döntötte el.

Egy telefonközpontban dolgozott, de a haját műszak előtt nem moshatta meg, mert akkor rázott a fejhallgató. Persze ahhoz nem kellett vizes haj, mert anélkül is rázott némelyik.

Elővette a takarót és a párnát az ágyneműtartóból és megágyazott. Fáradt volt és nem csupán a mai naptól, inkább ettől az életmódtól. Már lassan egy éve élt így. Azelőtt albérletekben lakott, de vagy nagyon drága volt és rossz is vagy rossz és drága. Nem bírta elviselni már, hogy mindig beleszólnak abba, hogy mit csinál. Keresett ő azóta is albérletet egyfolytában, de nem talált megfelelőt.

Legtöbbször olyanok válaszoltak a hirdetésére, akik idős egyedül álló urak voltak és természetben akarták a szoba bérét. Volt olyan is aki pénzt is kért azért a lukért amit kiadott és még az ágyába is bebújt volna. Volt egy gazdag úriember, aki egy egész lakást és havi apanázst is adott volna némi ellenszolgáltatásért. A lány éppen akkor szerelmes volt egy fiúba és büszkén visszautasította az ajánlatot. Azóta már többször eszébe jutott, hogy mi lett volna, ha elfogadta volna azt az ajánlatot. Lakott ő barátoknál és barátnőknél is időnként egy – egy éjszakára még mindig sikerült valakihez felmenni, de a saját szoba az álma.

Már tavasz óta önállósította magát, addig társaságokkal járt házibulikba aludni. Mindig megszánták és hagyták aludni a bulizók. Egyszer a szomszédok kihívták a rendőrséget, mert nem tetszett nekik a zaj. Akkor elvitte a rendőrség, mint fiatalkorút. Egy hétig volt benn megőrzés alatt. Azóta egyedül jár hétvégi házakba, ahol nyitva marad az ablak, bemászik és ott alszik. A tulajdonosok nem veszik észre, hogy ott járt, mert kialakult benne, hogy semmit nem mozdít el, vagy ha használ valamit azt ugyanoda teszi vissza, ahonnan elvette.

A férfi házába már tavasz óta jár, és idáig nem vette észre, pedig már itt a tél. Ez volt eddig a legjobb hely ahol járt, mert a férfi mindig pontos volt csak pénteken jött és soha nem maradt vasárnap esténél tovább. Így hát neki csak hétvégeken kellett más szállás után néznie.

Elővette a táskájából a fogkeféjét és a törölközőjét. Hideg vízben mosakodott, fogat mosott és ment aludni. Volt nála hálóing is de azt is ki kellett volna mosni, így hát nem vette föl, hanem csak egy bugyiban aludt. Mikor letette a fejét a párnára jó nagy levegőt vett és beszívta a férfi bőrének illatát, aztán beleszagolt a takaróba, ami szintén férfiillatot árasztott. Álmos volt, gyorsan elaludt.

Már sötét volt, mikor a férfi kikanyarodott a városba vezető útra. Nem szeretett sötétben vezetni. Eddig mindig előbb indult vissza, de most délután kiült olvasni a teraszra és elszundított. Mikor fölébredt már kapkodnia kellett.

– Otthon már biztosan cseng a telefon- gondolta.

A barátnője, akivel mostanában szorosabb lett a kapcsolata mindig ilyenkor hívja. Egyedül élt. A szüleit minden csütörtökön meglátogatta és minden pénteken kiment a hétvégi házába. Ez szent volt számára. Soha nem vitt oda senkit magával. A hétvége mindig az övé volt. Hétközben sokat járt társaságba, sok barátja volt és néhány viszonya, de mindez csak péntekig tartott.

Azon az íráson gondolkodott, amin délután elaludt, aztán hirtelen a fejébe villant, hogy kinn hagyta a házban. Fékezett. Hátranyúlt a táskájához, kutatott benne, de a dosszié nem volt ott. Most már pontosan emlékezett, hogy a teraszon hagyta az asztalon. Indított és fordult is vissza. Pénteken megígérte a rendezőnek, hogy hétfőn reggel referál róla az első megbeszélésen. Az órájára nézett. Már tíz óra volt. Számolt, hogy mikorra fog hazaérni. Az is felmerült benne, hogy kinn alszik és reggel korán indul vissza a városba.

– Majd meglátom, hogy milyen fáradt leszek- gondolta.

Lassan hajtott a ház elé. Nem nyitotta ki a kaput, hogy beálljon a kocsival, így reggel időt nyer. Elmosolyodott, arra gondolt, hogy a barátnője majd milyen jelenetet fog rendezni, hogy nem találta otthon. Mostanában féltékeny, ami azt jelenti, hogy a nő ki akarja sajátítani. Ezért minél előbb szakítani fog vele. Aztán újra a másnapi megbeszélés jutott eszébe. Nem tudta mit mondjon a rendezőnek erről a gyenge darabról, amit olvasott. Dramaturgként dolgozott és néha írt is vagyis sokat írt csak néha fogadták el a darabjait és ha előadták, akkor már neki nem tetszett. Az igazi akkor volt mikor leírta, mikor frissen kibuggyant belőle a téma. Később már nem tudott olyan hatással lenni rá.

Kivette a táskáját a hátsó ülésről és elindult a ház felé. Már a kapuból látta, hogy nyitva felejtette a fürdőszoba ablakot. Indulás előtt zuhanyozott, utána kinyitotta és úgy is maradt. Nyitotta az ajtót, ami zaj nélkül sikerült, mert előző nap olajozta meg a zárat. A fedett teraszon átment a házba. Az asztalon meglátta a dossziét, ami miatt visszafordult. Összecsukta és betette a táskájába. Így már nem fogja reggel itthagyni. Nyúlt a kapcsolóhoz, hogy világosságot csináljon, de hiába, mert sötét volt. Ekkor eszébe jutott, hogy mielőtt elment kikapcsolta az áramot. Kibotorkált a kamrába és nyomogatta a gombokat. A ház sötét maradt ami azt jelenti, hogy sehol nem felejtette égve a lámpát. Dideregve ment vissza. Hideg volt. Mikor belépett a szobába rögtön nyúlt a kapcsolóhoz és fölkattintotta. Hunyorogva nézett körül. Mintha nem is innen indult volna el pár órája Az ágyon aludt valaki, a széken egy táska és ruhadarabok, az ágy mellett egy cipő.

Egy csöves. Zakatoltak a gondolatai. Szóval más is észrevette a nyitott ablakot.

A lány hunyorogva nézte, de nem kelt föl az ágyból. A szemében meglátta a félelmet. Eddig erről csak írt, vagy olvasott. Védett életében nem látott még igazán félő embert. Most nem élvezte az új tapasztalatot. Becsukta maga mögött az ajtót és kulcsra zárta. Még nem tudta, hogy mit fog tenni a következő percben. Nem vette le a szemét a lányról úgy ment oda az asztalhoz, letette a táskáját, kezébe vette a lány ruháját. Megnézte. Kopott szűkszárú farmer, szürke kötött pulóver és vékony anorák. Odadobta az ágyra. A lány fölült és lassan öltözni kezdett, közben nem nézett a férfira, pedig tudta, hogy az őt nézi, a melleit. Szinte égette ez a tekintet. Hátat fordított neki. Nem tudta, hogy mit fog most tenni, de nem akart megint bekerülni a rendőrségre. Még mindig fiatalkorú, még egy hónapig. Ezt az egy hónapot már valahogy ki kellene húzni balhé nélkül. Hátranézett mikor készen volt és eszébe jutott a cipője. Lehajolt és elkezdte fűzni. Kényelmes magas szárú barna bőrcipő. Szerette, csak az volt vele a baj, hogy hamar benedvesedik és akkor fázik benne a lába. Ezzel is kész volt és fölegyenesedett a férfi előtt. Eddig még egy szót sem szóltak. Most a férfi a kezébe adta a táskáját és halkan, de határozottan mondta.

– Tünés!

Elindult az ajtó felé, de az zárva volt, mert ez a pasas bezárta. Visszanézett.

– Amerre jöttél! – hallotta a határozott hangot.

Benyitott a fürdőszobába és fölállt az ablak alatt álló székre aztán kitornázta magát az ablakon. Sajnálta, hogy vége ennek a biztos helynek, de annak örült, hogy ilyen könnyen megúszta. Látta, hogy a férfi kocsija a ház előtt áll. Hát ezért nem ébredt föl a kocsizúgásra.

Ha beáll az udvarra, akkor biztosan meghallotta volna. Megnézte a kaput, de már be volt zárva. Fölállt hát a kerítésre, hogy kimásszon. Hallotta, hogy a férfi jön utána. Gyorsan kidobta a táskáját és utána lendült.

– Várj! – Szólt most már hangosan hozzá.

– Valamit itt hagytál. – mondta és meglátta a kezében a törölközőjét és a fogkeféjét, amit a fürdőszobában hagyott.

Amikor a férfi az előbb kiment a fürdőszobába, hogy becsukja az ablakot először arra gondolt, mikor meglátta a lány tisztálkodószereit, hogy ez, hogy berendezkedett itt. Aztán megfogta a még nedves törölközőt és megsajnálta ezt a szürke kis vacogó egérkét. Nem tudja miért, de az váltotta ki benne a sajnálatot, hogy hát ez még ilyen körülmények között is mos fogat. Már a kerítésen ugrott át mikor megállította. A lány nem jött vissza, csak a kezét nyújtotta át a rácson.

– Hova mész most? – kérdezte tőle olyan kedvesen, ahogy csak ki tudta magából préselni a száján a vacogástól. Nagyon hideg lett most hogy lement a nap. A lány megrántotta a vállát. Ez volt a válasz – gondolta.

– Gyere vissza, itt aludhatsz. – mondta leereszkedő hangnemben, mint aki királyi kegyet gyakorol. Pedig csak kedves akart lenni, de ez a kis csöves kihozta belőle ezt a lekezelő hangot. Visszaindult a házba a fogkefével és a törölközővel. Az ajtót nem csukta be maga mögött. Bement a szobába és az asztalra tette a kezéből a lány dolgait. Megállt és várt. A nyitott ajtón hideg áramlott be, de a lány nem jött. Odament a kályhához és bekapcsolta, közben az ajtó felé nézett, de semmi. Visszament a kapuhoz. A lány még mindig ott állt és ő is vacogott. – Fél – gondolta.

– Gyere már, mert megfagysz. – szólt rá szigorúan.

A lány nagyon fázott, de nem tudta eldönteni, hogy most mit csináljon. Attól már nem félt, hogy szól a rendőröknek a hapsi, inkább arra gondolt, hogy meg akarja dugni. Aztán elindult vissza a kerítésen keresztül. Majd azt mondom neki, hogy megvan- döntötte el és reménykedett, hogy nem olyan perverzzel akadt össze aki úgy is szereti a dugást. Mikor a férfi látta, hogy visszajön, megfordult és visszament a házba. Kata bement utána az ajtón. Most először használta a bejutáshoz az ajtót, pedig már milyen régóta itt dekkol. Innen olyan másnak tűnt ez a ház. – nézett körül. Az ajtót a férfi megint bezárta, de most benne hagyta a kulcsot. Bement a fürdőszobába és ott is becsukta az ablakot. A nappaliban már jó meleg volt, de ő még mindig vacogott. Állt az ajtónál és nem tudta most mit csináljon. Most először a pasason is zavartság látszott. Eddig olyan határozott volt. Fölvette a táskáját és bevitte a konyhába. Elkezdett belőle kipakolni.

– Éhes vagy? – szólt ki neki.

– Nem. – mondta rekedten, pedig nagyon éhesnek érezte magát.

Odaállt a kályhához és tovább vacogott.

– Van itt vaj, kenyér, tej, sajt, sonka. – sorolta a pasi a konyhából.

– Köszönöm nem kérek. – mondta még rekedtebben.

A férfi még sokáig matatott és aztán egy étellel megrakott tálcával a kezében jött ki.

– Azért hoztam neked is , gyere. –

– Kösz – mondta és nem tudta mégegyszer visszautasítani, mert nagyot kordult a gyomra.

A férfi elégedett volt magával, hogy ő arra is gondolt, hogy a lány éhes lehet a lány. Eláradt benne az elégedettség érzés, amit olyankor érez, mikor pénzt adományoz jótékony célokra. Látta, hogy a lány még mindig fázik. Letette a tálcát az asztalra és odament a kályhához. A legmagasabb fokozatra állította. Szerette a meleget és tudta, hogy a kályha most trópusi időjárást fog csinálni. Nem baj – gondolta, csak ne reszkessen már. Kihúzta az asztal mellől a széket és odamutatott.

– Tessék parancsolj. – A lány végre leült és megvárta, hogy ő is leüljön. Mikor a férfi elkezdett enni ő is elvett egy kenyeret. Nem evett sokat, pedig hallotta, hogy milyen nagyot kordult a lány gyomra. – Még mindig fél tőlem – gondolta.

– Hogy hívnak? – próbált beszélgetni.

– Kata – válszolta a lány és lehajtotta a fejét.

– Először vagy itt?

– Nem.

– Máskor is bejöttél?

– Aha.

– Hányszor?

– Sokszor.

– Mégis, hányszor?

– Tavasz óta mindig.

– Minden héten?

– Aha.

– Nem féltél, hogy rajtakaplak?

– De.

– Hány éves vagy?

– Tizen… nyolc.

– Vagyis?

– Egy hónap múlva leszek tizennyolc.

– Mióta csinálod ezt?

– Régóta.

– Egyedül?

– Aha.

– Na és a szüleid? – csend. erre a lány nem válaszolt. Eddig sem volt valami bőbeszédű, de most leállt. Befejezték az evést. A férfi kivitte a tálcát a konyhába és a tejet, ami maradt betette a hűtőszekrénybe. Közben arra gondolt, hogy hogyan fognak most aludni, mert csak egy ágy és ágynemű volt. Mikor visszament a szobába a lány megint a kályhánál állt és nem úgy nézett ki, mint akinek melege van.

– Zuhanyozz le. – mondta és ment megnézni, hogy van- e melegvíz. Volt.

A lány összeszedte a táskáját, fogkeféjét és törölközőjét és bevonult a fürdőszobába.

Az ágyon még ott volt a takaró és a párna. Lepedő nem volt és ezért a férfi kinyitotta az ágyneműtartót és elővett egy kispárnát, egy lepedőt és két plédet. Fölterítette a lepedőt, de a kispárnát és a plédeket a széken hagyta. Hallotta, hogy a lány elzárja a vizet a fürdőszobában. Majd ő eldönti, hogy mit akar- gondolta és leült a székre. A fürdőszobaajtót nézte. Mikor végre kinyílt a lány vizes hajjal lépett ki.

– Hajat is mostam – a farmer és a pulóver rajta volt, de a cipőjét és a táskáját a kezében hozta.

Látta, hogy a férfi fölterítette közben a lepedőt és a plédeket is észrevette a széken. – Nem tudja mit csináljon – gondolta – Tehát mégsem akar megdugni- döntötte el.

letette a cuccait és elkezdett nézelődni. Igen a kályha és az ágy között lesz a legjobb helyem – rögtön le is terítette az egyik plédet a másikat a kezében tartotta, mikor meglátta a széken a kispárnát is.

– Megkapom? – vette föl.

– Igen – mondta a pasi és elővette a pizsamáját a szekrényből. A lány felöltözve feküdt le a férfinek háttal és nyakig betakarózott. Hallotta, hogy levette a ruháit fölvette a pizsamáját és odament az ágyhoz. Ekkor ő fölállt és lekapcsolta a lámpát.

– Nekem korán kell mennem – mondta még a pasas.

– Nekem is – nyugtatta meg.

– Jó éjt – suttogta a sötétben.

– Magának is. – mondta a lány és most jutott eszébe, hogy nem meri tegezni, pedig nem is olyan öreg. Talán harmincöt lehet saccolta. Lehet, hogy több, ha már ilyen háza is van. . . De olyan álmos volt, hogy nem tudott tovább gondolkodni, elaludt.

Arra ébredt, hogy a pasas matatja a mellét és liheg a fülébe. – Már azt hittem, hogy ingyen ad szállást – gondolta a lány és gyorsan kibújt a pulóveréből. A pasi nagyon föl volt izgulva, mert hevesen rángatta a cipzárját. Segített neki. Egyszerre húzta le a nadrágját és a bugyiját aztán a hátára fordult és hagyta, hogy a férfi kielégüljön. Mikor csókolni akarta, elfordította a fejét és közben érezte, hogy tovább gyömöszöli a melleit. Lihegve, nyögve jutott fel a csúcspontra aztán legurult a lányról és elégedetten szuszogott. – Hát mégis megdugott – gondolta – Na és most meg fogja kérdezni, hogy jó volt- e csak azért, hogy a hiúságát is kielégítse.

– Jó volt? – kérdezte a férfi. A lány nem szólt semmit. Csak azt gondolta magában, hogy majdcsak rájön, hogy nem ő a szuperman.

– Miért nem hagytad, hogy megcsókoljalak? – kérdezte megint.

– Mert nem szeretlek- mondta unott hangon.

– Sok férfival volt már dolgod?-

– Nem – utálta ezt a kérdezősködést.

– Hánnyal?

– Eddig kettővel-

– Velem együtt?-

– Aha-

– Miért nem ellenkeztél?-

– Álmos vagyok, most már aludhatok? – kérdezte a lány és elfordult.

– Igen persze – mondta megalázottan és fölkelt a földről. Soha nem érzett még ilyet. Szeretett volna eltűnni a föld színéről. Este mikor hallotta, hogy a lány egyenletesen lélegzik ő is aludni akart, de nem tudott. A lány gyönyörű kerek melleit látta maga előtt. Nagyon fölizgult. Próbálta egy ideig visszafogni magát, de aztán levette a pizsamáját és lesiklott az ágyról. Nem gondolkodott a vágyainak adta át magát. Most meg már azt is bánja, hogy megszületett. Kiment a fürdőszobába ahol a fogason volt fölakasztva a tréningruhája, amit fölvett és belenézett a tükörbe.

– Nem fogok egy kis hülye csöves lányból problémát csinálni – suttogta a tükörképének. Kimászott az ablakon, ami neki nem is ment olyan könnyen, mint a lánynak és végigment a kerten. Mivel nem hozta a kapukulcsot így a kerítésen is kimászott. Lassú tempóban kezdett futni az út közepén, aztán gyorsított. Tudta, hogy délelőtt nagyon fáradt lesz, de ez most nem érdekelte. Már az üdülőtelepet is elhagyta és kiért a tópartara. Kimelegedett. Lihegve ült le egy pad támlájára. Harminchat éves és eddig úgy érezte, hogy még fiatal, de mikor egy kialvatlan éjszaka egy szeretkezés és egy kudarc van mögötte és fut két kilométert, akkor úgy érzi, mintha már nagyon öreg lenne. Megnézte az óráját. Fél öt van. Újra lassú tempóban indult vissza és közben átgondolta a napját. A stúdiómegbeszélés után lesz egy kis ideje, akkor teniszezni megy, délután találkozik a barátnőjével, aztán este premier a Katonában. Színház után party ahonnan meg kell, hogy lógjon, mert különben ott fog elaludni, ha ezt még előtte nem teszi meg valahol. Átlendült a kerítésen, aztán a fürdőszobába érve már jobb kedvvel nézett a tükörbe. Még érezte magán a szeretkezészsagát, de a rossz élményt már el is felejtette. Ledobálta magáról a ruháit és beállt a zuhany alá. Úgy érezte, hogy most már elég friss ahhoz, hogy kibírja a mai napot. Ruha nélkül ment be a szobába, ahol nagyon meleg volt. Felöltözött. Nem volt óvatos, mert úgy gondolta, hogy jobb lesz ha a lány is fölébred. Odanézett a hasonfekve alvó vékony kis testre. A takaró le volt csúszva róla. – Buta kis liba – nyugtatta magát, csak nehogy elkapjak tőle valamit. Odament hozzá és megbökte a cipőjével.

– Tíz perc múlva indulok. – mondta neki, mikor látta, hogy az kinyitotta a szemét. A lány nem szólt, csak hosszú barna haját hátrasimította és felült. Aztán a takarót maga köré tekerte a ruháit egy csomóban összefogta és bement a fürdőszobába. Gyorsan öltözött, fogat mosott és már ment is vissza a szobába. Majd a munkahelyén lemossa magáról ezt a pasast- gondolta a lány.

Indulásig egy szót sem szóltak egymáshoz. Aztán a férfi kérdezte meg tőle.

– A városba mész?

– Igen.

– Elviszlek – és már ült is be a kocsiba.

A lány azon gondolkodott, hogy hol fog aludni az éjjel, mert a pasas bezárta a fürdőszobaablakot. Aztán megállt tankolni. Amíg töltötték a kocsit kiszállt. A lány megint éhes volt.

Talán este a jazzklub előtt talál valakit, aki házibulit rendez és ahhoz elmehet éjszakára. Aztán eszébe jutott, hogy házibuli biztosan nem lesz sehol, mert hétfő van. Már nem érdekelte ez a pasas, aki megkapta az ellenszolgáltatást a szállásért. Már alig várta, hogy valahol kiszállhasson és a ház felé sem fog nézni soha többé.

Már beértek a városba, mikor a férfi megszólalt.

– Hol akarsz kiszállni?-

– Mindegy- a férfi ideges lett.

– Mégis hova mész most?-

– És maga?-

– A belvárosban jó lesz?A Lánchídon fogok átmenni. –

– Majd szólok-

– Dolgozol valahol?- próbált beszélgetni a férfi.

– Érdekel?- kérdezett vissza a lány gúnyosan.

– Nem. – zárkózott be ujra a férfi.

Hallgattak. Aztán egy metrómegállónál szólt a lány.

– Kiszállnék. – a férfi megállt a járda mellett.

– Kösz- mondta a lány és kiszállt.

– Viszont- suttogta a férfi csak magának és gyorsan továbbhajtott.

Azért jó kocsija van. – nézett utána a lány és elindult a munkahelyére gyalog. Hideg volt. A meleg kocsi után nagyon érezte, hogy milyen vékony is ez az anorák, ami rajta van. Vastagabb kabátot kell vennie, meg egy csizmát is, mert meg fog fagyni. Tudta, hogy ma dupla műszakot fog dolgozni és másnap ezért szabad lesz és el tud menni a filmgyárba statisztálni. Amit ott fog kapni abból majd tud vásárolni melegebb holmikat. Ma délután a barátnőjéhez is el kell mennie mosni és nála tartja a ruháit is. A város csendes volt és hideg barátságtalan. Ezt a csendet már megszokta, mert olyan éjszakákon, mikor nem tud hová menni, járkál az utcákon és ha nagyon elfárad behúzódik egy kapualjba és szundít egyet a földön kucorogva. Ilyen éjszakákon ismerte meg a város másik arcát. Sokan nem is tudják milyen csendes is tud lenni ez a város éjszaka. De a hideget nem szerette, mert még nyáron is fázott. Már nem is emlékezett arra, hogy mikor volt utoljára melege. Talán nem is volt soha. Azért jobb volna, ha nyár lenne. Lassan ment mégis hamar beért a telefonközpontba ahol dolgozott. A portás nem volt a helyén, talán aludt valahol. Az öltözőbe ment. Ott sem volt még senki. Levetkőzött és zuhanyozni ment. Érezte magán a férfi spermájának szagát. – Még jó, hogy elkezdett fogamzásgátlót szedni- Mikor még szűz volt az eszébe sem jutott, hogy azt el is veszítheti, aztán egy olyan éjszakán, mikor nem is számított rá megtörtént. Két fiú hívta, hogy aludhat náluk, mert a szülők elutaztak. Akkor örült neki, mert már napok óta az utcán éjszakázott. A fiúkat ismerte és rendesek voltak vele. A lakásban aztán rögtön félrevonult aludni. Mikor már majdnem elaludt a srácok bejöttek és nem tudott mit tenni kettő ellen. Az egyik lefogta és még szerencse, hogy csak az egyik dugta meg. Talán azért mert sikoltozott a fájdalomtól. Utána három napig vérzett. Szerencsére a fiút nem látta azóta sem, de ha látja őt akkor nagy ívben kikerüli. A másikat ,aki lefogta szokta látni és azóta már többször is bocsánatot kért és mindig meghívja őt valamire. Talán bűntudata van. Hát legyen is neki. Persze arról az éjszakáról soha nem beszélnek. Minek is, szörnyű volt. Ő utána beült egy kád hideg vízbe és sírt. Aztán felöltözött és elment. Még arra emlékszik, hogy valahol Újpesten volt egy tízemeletes ház hatodik emeletén, de szeretné elfelejteni. A múlt éjszaka, mikor az a férfi megdugta, már nem érzett semmit. Nem félt, nem fájt. Olyan semmilyen volt. Pedig már annyit ábrándozott arról, hogy milyen csodálatos lehet a szeretkezés, de a tapasztalata nem ezt mutatta. Megtörölközött és bekapta a fogamzásgátló tablettáját, amit az urán az első eset után kezdett el szedni. Úgy gondolta, hogy ha megtörténik is a dolog, legalább következménye ne legyen.

Még volt ideje a kezdésig, úgy gondolta, hogy olvas még egy órát, aztán elmegy a büfébe reggelizni. Imádott olvasni. Amikor csak tudott elment a Deák téri metróállomásra ott leült és olvasott. Meleg volt, kényelmes székek voltak és nem zavarta senki. A barátai már tudták, hogy ott megtalálják.

A férfi már most álmosnak érezte magát a kocsiban. Nagyon vágyott egy jó kávére. Hazaér, átöltözök, főz egy kávét, amit nyugodtan megiszik, felhívja a barátnőjét és bemegy a megbeszélésre tervezte el még a kocsiban, de aztán semmi sem úgy sikerült. Hazaért és éppen átöltözni készült, mikor csörgött a telefon, a barátnője volt, aki elárasztotta panaszaival, hogy tegnap este mennyit kereste. Mire lerázta eltelt az idő. Gyorsan kapkodta magára a cuccait és akkor vette észre, hogy a kávé kifogyott és már rohannia is kellett. A stúdióban derült ki, hogy azt az átkozott kéziratot otthon hagyta, aztán az is kiderült, hogy mégsem baj, mert nem csinálják meg, másnak sem tetszik. Végre kapott kávét is és kezdett a napja a rendes kerékvágásba visszatérni. A barátjával a tenisz nagyon jól esett és leültek a klub bárjában dumálni a mérkőzés után, amit megnyert. Aztán elment a belvárosba vásárolni. Már a harmadik ékszerüzletet hagyta ott és még mindig nem talált megfelelő ajándékot a barátnőjének. A negyedik üzlet ajtajában azt gondolta ez lesz az utolsó próbálkozása, ha itt sem talál megfelelő búcsúajándékot, akkor még nem meneszti a lányt. Itt szerencséje volt. Egy finom kis karkötőt talált fehér aranyból, valami értékes kövekkel kirakva. Nem érdekelte, hogy nagyon drága, hiszen a lány azért szerzett neki néhány kellemes órát, amit most így akart meghálálni. Minden kapcsolatát ékszerrel zárt le. A társaságban ahol forgott ezt tudták róla. Reméli, hogy a lány rögtön megérti mit akar és nem fog akadékoskodni. Az órájára nézett. Igyekeznie kell, ha nem akar elkésni a randevúról. A lány lakása itt volt a közelben, gyalog indult hozzá. Közben arra gondolt, hogy nem húzódhat el annyira ez a búcsú, mert még haza kell mennie a színház előtt átöltözni is.

Este a lány nagyon jól érezte magát. Átöltözött és végre nem fázott annyira. Eszter barátnőjétől vett egy dzsekit, ami meleg volt és nagyon tetszett neki. Már nagyon régóta kérte Esztert, hogy adja el neki, de most végre sikerült rávennie. Metróval ment az Astoriáig, onnan pár lépés csak a Bajkál teázó és étterem. Szívesen jártak ide a barátaival. Minden hétfőn a teázóban találkoztak és együtt mentek a Petőfi Sándor utcai jazzklub elé. Az étterembe nem szoktak lemenni, de fönn a teázóban nagyon finom teát ittak olcsón és ott adtak a tea mellé süteményt is. Mikor odaért már mindenki ott volt és indultak is. Sajnálta, hogy a teázás most elmarad. A hideg idő ellenére elég sokan összejöttek. Ő rögtön elkezdett érdeklődni a társaságban, hogy tud- e valaki szállást éjszakára, de senki sem biztatta. A klubban már szólt a zene. Nekidőltek a kőpárkánynak és élvezték. A lány még soha nem volt benn, de itt az utcán minden hétfőn végig hallgatta a programot. A társaság lassan fogyott, volt aki elment, volt aki bement. Öten maradtak csak kinn. Látta, hogy a túlsó oldalon a színházba gyűlik a közönség. Jólöltözött emberek, kisminkelt nők. Meglátta a férfit, akinél az éjszakát töltötte. Elegáns volt. Észrevette őt, de nem köszönt. Nem volt egyedül. A partnerével színházba mentek. A lány elfordult és úgy csinált, mintha nagyon figyelne arra, amit Dénes mesél a túrós palacsintáról.

Aztán már tényleg nem figyelt és nagyon jól elszórakoztak. Megbeszélték, hogy másnap együtt mennek a filmforgatásra. Kedvelte a fiút, pedig sokan húzódoztak tőle, mert azt beszélték, hogy homoszexuális. Őt ez nem zavarta. Dénes kedves volt. Imádott enni, ami meg is látszott rajta és néha szállást is tudott szerezni, de most ő sem tudott segíteni. Tíz óra körül hallgatott el a zene. A lány elindult egyedül a metróhoz. Gondolkodott, hogy most hová is mehetne, aztán úgy döntött, hogy körülnéz néhány aluljáróban, hátha talál olyan társaságot, akik házibulira indulnak. A Blaha Lujza térre ment elsőnek. Az automata előtt találkozott két ismerős fiúval. Vidékiek voltak, nem dolgoztak csak csavarogtak és gyanús ügyleteik voltak. Azt mondták, hogy van egy hely ahol ők is szoktak aludni és elviszik magukkal. Villamossal mentek a végállomásig és onnan gyalog sötét utcákon át, már nem is tudta, hogy hol járnak. Egy lerobbant bérház padlására mentek föl. Lassan botorkáltak a sötétben, aztán nyögés hallatszott a lábuk alól.

– Baszd meg mit akarsz, ráléptél a kezemre! – mint kiderült, már voltak ott, akik előbb jöttek. A sötétben nehezen lehetett kivenni, hogy hányan lehetnek, de hat hangot el tudott különíteni a lány.

– Csajt is hoztatok? Végre valami nagy öröm is ebben az ínségben. – szólalt meg egy nem éppen bizalomgerjesztő hang a sötétből.

– Kata az, tudjátok az, aki melózni jár. Reggel is korán kell neki kelni. – védte meg a fiú, aki az aluljáróból jött vele.

– Szent Kata az apáca? Szió!- hangzott egy ismerős hang- Aludj csak csövikém. Ott egy ajtó arra fekhetsz és királyi helyed lesz. – – Inka?-

– Aha!Én vagyok.

– Kösz!Jó éjt fiúk. – Most már egy kicsit jobban érezte magát, mert tudta, hogy ez a nagydarab fiú meg fogja védeni, ha valami gáz lenne. Tudta róla, hogy többször is elkapták a rendőrök, de azt is tudta, hogy a szive vajból van és őt nem bántaná soha. Mégsem volt kellemes az éjszakája, de már megszokta, hogy a legfurább helyzetekben is tudott aludni. Egy kicsit zavarta, hogy valaki nagyon horkolt, de aztán a monoton zaj elúszott az álmaiba. Mindig álmodott. Álmában mindig sütött a nap.

Reggel amint világosodni kezdett fölkelt. Nem szólt senkinek. Halkan osont le a padlásról. Az utcán körülnézett. Nem tudta, hogy merre induljon. Várt. Villamos zaját hallotta az egyik irányból és arra indult el.

Kiért a megállóba. A kiírás szerint most valahol Budaörsön van. Sokáig várt a következő villamosra, addig fázósan lépkedett a járdán. Gondolkodott, mert már megint az a gond, hogy hol fog zuhanyozni. Talán a filmgyárban majd sikerül.

A belvárosban már nem volt olyan hideg. Dénes már várta a buszmegállóban. Rögtön indultak is a Lumumba utcába ahová menniük kellett. Ezen a napon belső felvételek voltak, ami nagyon jó volt, mert legalább nem fáztak. A lány nagyon szerette ezt a nyüzsgést. Itt mindig érdekes emberekkel ismerkedett meg. A ruhatárban megkapta a kosztümjét és már mehetett is a sminkszobába. Alig ismert magára mikor fölállt a székből. Soha nem szokta magát festeni és most nagyon furcsa volt az erős smink az arcán. Mintha egy másik ember nézett volna vissza rá a tükörből.

A stúdióban úgy tűnt nagy a fejetlenség, de aztán összeállt a program és kiderült, hogy dél körül fognak színre kerülni a statiszták és közöttük ő is. Elővett hát egy könyvet, mert számított a várakozásra és a diszletek mögött keresett magának egy nyugis kényelmes helyet és elkezdett olvasni. Ilyenkor számára megszűnt a külvilág, mert abban élt amit olvasott. Néha körülnézett azért, hogy hol tart a munka, de látta, hogy alig haladnak. Volt olyan statiszta aki megelégelte a várakozást és hazament. Ő ráért. Melegen volt pihenhetett és még fizettek is érte. Dél körül kiürült a stúdió, mert mindenki elment ebédelni. Dénes kis csomaggal telepedett le mellé.

– Hoztam amit megígértem. –

– Mit?

– Túrós palacsintát. Te vagy az egyetlen, aki értékelni tudja az evés gyönyörűségét. Szeretném megosztani most is veled. –

– Kösz – mosolygott a fiúra és megsimogatta az arcát- aranyos vagy. – Beültek a nagy családi asztalhoz a díszletbe és kicsomagoltak. Nagy élvezettel kezdtek az evéshez. Nagyon finom volt a palacsinta. A végén Kata elment üdítőket venni. A büfénél meglátta a férfit, akinek a házában aludt. A férfi odament hozzá.

– Már reggel óta figyellek, a fiúddal vagy?

– Nem csak egy barátommal.

– Igen, gondoltam, mert mondták, hogy…

– Nekem is mondták már, de nem érdekel – szakította félbe a lány – Szia – köszönt el és elrohant üdítő nélkül.

Szóval ez a pasas itt dolgozik, és már reggel óta figyeli őt. Biztosan a rendezői fülkében volt, mert ő nem látta.

A férfi reggel korán ment a stúdióba, mert forgatási napjuk volt. Minden nehezen indult, mert semmi és senki nem volt igazán a helyén. Beült a produkciós irodába egy kávé mellé és csukott szemmel gondolkodott. Aki látta azt hitte, hogy alszik. Nem is zavarták, mert tudták, hogy előző nap a parti nagyon sokáig tartott. Az ő gondolatai is ott jártak. Mikor odaadta az ajándékot a barátnőjének nem volt semmi gond, mert rögtön tudta a lány, hogy mire céloz. Este a premierre is együtt mentek. Útközben a parkolóházban futottak össze Gáborékkal. Onnan gyalog indultak a színházba. A jazzklub előtt meglátta a csöves lányt, aki néhány fiú társaságában volt. Egy szakállas krisztusarcú fiút álltak körbe, akit ő is ismert valahonnan. A lány már nem a vékony anorákban volt, hanem valami dzseki volt rajta. Ránézett. Talán vádlón?Ő azért úgy tett, mintha nem ismerné meg, de mikor kijöttek a színházból akkor is őt kereste a szemével. A partiról rögtön eljött és egyedül ment haza. Egész éjszaka írt.

Kinyitotta a szemét. A kávéja kihűlt. Kiöntötte a csapba. Elindult a műterembe megnézni hogyan haladnak.

Leült a rendezői fülkébe és onnan nézelődött. Aztán meglátta a lányt, aki kosztümben volt és ki volt sminkelve. A díszletek mögött ült és olvasott. Időnként egy fiú ment oda hozzá és beszélgettek. Egész délelőtt figyelte őket. Aztán egy kellékestől megtudta, hogy a lány és a fura fiú is sokat járnak statisztálni. A lányról nem kérdezett semmit és sajnos a kellékes nem is mondott többet. Ebédszünetben azok ketten leültek enni aztán a lány a büfébe ment. Ő is gyorsan utána indult. Megszólította, de a lány hamar lerázta és visszament a fiúhoz. Nem tudta, hogy mi történt vele, de izgatta ez a lány. Szeretett volna a közelébe kerülni. Ebéd után olyan jelenetek következtek, ami a statisztériát is megmozgatta. Átnézte a forgatókönyvet és azt látta, hogy a lány barátja korán végez a lány viszont az utolsó jelenetben is benne van.

Figyelte őket. A fiú mikor végzet átöltözött és elment. A lány maradt. Ekkor megkönnyebbülten felsóhajtott. Éjfél is elmúlt mikor végeztek. Ő már mehetett volna haza délután, de megvárta a forgatás végét. Mikor már csak a statiszták maradtak és sorban álltak a pénztár előtt a gázsijukért ő kiment a stúdió elé és beült a kocsijába. Figyelte, hogy mikor jön ki a lány. Majdnem utolsó volt. Egyedül indult el a villamosmegálló irányába. Kocsival indult el utána. Lassított mikor mellé ért.

– Elviszlek. – szólt ki az ablakon.

– Nem. Kösz. – a lány ridegen válaszolt.

– Hová mész?- a lány nem szólt csak a vállát vonogatta és ment tovább.

– Szállj be, hideg van. Megiszunk egy kávét valahol. –

– Na jó- mondta a lány és megállt. Gyorsan kinyitotta neki az ajtót.

– Hová?-

– Te hívtál-

– Menjünk hozzám. Jó?-

– Nem- a lány olyan hirtelen válaszolt, hogy ezen még ő is meglepődött.

– Haza kell menned?-

– Nincs hová mennem, de nem akarok az ágyadba sem bújni. – a férfi zavarba jött.

– Bocsáss meg és arra nem is gondoltam. Ha akarsz, nálam alhatsz ma éjszaka. Egyedül, ha úgy gondolod. –

– Jó mehetünk- egyezett bele a lány, mert már nagyon vágyott egy kis nyugodt alvásra.

A férfi meglepődött a hirtelen beleegyezésen. Gyorsan hajtottak át a városon. A férfi egy csendes budai kis utcában lakott. A lány sokszor elment már a háza előtt, mikor a közelben lakott albérletben. Hatlakásos társasház volt. Útközben nem beszéltek. A lakásba érve a férfi előrement és fölkapcsolta a lámpát az előszobában. Bezárta a bejárati ajtót majd mögé állt és lesegítette a dzsekijét. Először életében nem tudta, hogyan viselkedjen. Inkább hallgatott. A lány letette a táskáját és bement a nappaliba a férfi után. Ugyanilyen elrendezésű volt az a lakás is ahol ő lakott annak idején albérletben. Ott csak egy kis szobát használhatott és ott is volt egy szobatársa. A nappali nagy volt és innen nyílt egy étkező és egy konyha. A folyosóról két kisebb szoba nyílt egy dolgozó és egy háló.

A férfi állt vele szemben.

– Isten hozott nálam. Iszol valamit?-

– Nem kösz. Inkább ha lehetne zuhanyoznék. –

A férfi elkisérte a fürdőszobáig. A lány kiszedte a tiszta fehérneműjét a táskájából és bement az álomszép fürdőszobába. Forró vizet engedett magára ami szinte égette a bőrét, de nem bánta. Gyorsan végzett és már hálóingben ment vissza a nappaliba.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

– Ahogy te akarod. – mondta , de a választ nem várta meg. Elindult a fürdőszoba felé és a lányra hagyta a döntést. Azt csinál amit akar- gondolta a lány, mert már nagyon álmos volt és bebújt az ágyba. Összegömbölyödött és szinte rögtön elaludt. Reggel arra ébredt, hogy nagyon jól érzi magát és nagyon éhes. Ritkán fordult vele elő, hogy ilyen kényelmes ágyban tud aludni. A férfi nem volt mellette. Nem esett jól neki fölkelni. Nyújtózkodott és azon gondolkodott, hogy meddig maradhat. Csak délután kellett neki dolgozni menni.

Belépett a férfi aki egy tálcát hozott a kezében.

– Gondoltam éhes leszel és hoztam egy kis reggelit. Nekem rohannom kell, de te maradhatsz, ameddig akarsz. Ha elmész csapd be az ajtót. –

– Köszönöm- mondta a lány hálásan és minden bizalmatlansága elszállt. A férfi visszajött a folyosóról. Már a kabátja is rajta volt. Megállt nézte a lányt és azt mondta-

– Lakhatsz nálam. Tudom, hogy nincs hová menned. Este várlak. –

Kata boldognak érezte magát. A férfi elment, de ő ott érezte, mintha őt nézné. Hiszen tényleg benne volt a lakásban a férfi lénye, illata egyénisége.

Megreggelizett. Még a nevét sem tudta a férfinak, de úgy érezte, hogy beleszeretett. Délután boldogan ment dolgozni és mikor kilépett az ajtón megnézte a névtáblát.

Halász Kálmán. Útközben az csengett a fülébe, hogy Kálmán, Kálmán.

Este kilencig dolgozott és már majdnem tíz volt mire odaért a férfihoz. Dobogó szívvel csengetett.

– Már azt hittem, hogy nem jössz- mondta Kálmán.

– Dolgoztam kilencig-

– Gyere be. Én már lefeküdtem. – szólt vissza és Kata ekkor látta, hogy a férfi pizsamát visel a köntös alatt.

Kata gyorsan zuhanyozott és utána boldogan bújt a férfi mellé az ágyba. Várta, hogy most mi fog történni, de semmi különös nem volt a szeretkezésükben, bár a lány szíve nagyokat dobbant. Az járt a fejében, hogy ő most szerelmes. A férfi megint hamar végzett.

– Lehetnél egy kicsit aktívabb is- jegyezte meg a végén. – Na jó majd belejössz- vigasztalta aztán elégedetten hátat fordított.

Reggel korán ébredtek és az ágyban beszélgettek. Kálmán megkérdezte, hogy szed- e gyógyszert, hogy hol dolgozik, milyen telefonszámon érheti el ha dolgozik.

Kata kapott egy kis kulcsot a postaládához. Megbeszélték, hogy a férfi mikor elmegy egy kulcsot a postaládába dob Katának. A lánynak aztán rohanni kellett dolgozni, de úgy döntött, hogy már aznap délután áthozza a ruháit Éváéktól. A költözésnél Éva is segített, bár nem volt nagy a csomag, de kíváncsi volt Kata fiújára. A lakás üres volt. Éva alig akarta elhinni, hogy Katának ilyen szerencséje van. Látta, hogy barátnője milyen szerelmes.

A férfi későn ért haza aznap, mikor Kata már aludt. Mellébújt. Gyorsan tette magáévá a lányt. Kata szeretett volna kedves és aktív lenni, de nem tudta, hogy mit kell tennie. Így csak arra tellett neki, hogy szorította a férfit, de sóhajtozni nem mert nehogy azt higgye a férfi, hogy neki nem jó a dolog. Pedig nem volt jó.

Már két hete, hogy a férfinál lakott. A napjai azzal teltek, hogy dolgozni ment, aztán haza. Takarította a lakást, főzött, mosott és rengeteget olvasott. Este lefeküdt aludni és várta a férfit, aki mindig későn ért haza, de a szeretkezést soha nem hagyta ki. Ennél nagyobb boldogságot Kata eddig elképzelni sem tudott. Meleg lakás, sok könyv és egy férfi akihez tartozhatÚgy érezte ez egy csodálatos férfi.

Aztán egyik este szólt Kálmán, hogy másnap éjjel jó lenne ha máshol aludna, mert hozzá vendégek fognak jönni. Másnap a lány megint bepakolt a táskájába és útnak indult. Már két hete, hogy nem volt sehol társaságban. A Deák térnél a Mignon presszóban találta meg a barátait. Mint kiderült többen is ismerték Kálmánt és mondták, hogy ír és rendez és ő nagyon büszke volt rá. Teáztak, beszélgettek, de szállást senki sem tudott ajánlani neki. A filmklubban már elég sokan voltak, mert egy olyan Bunuel filmet vetítettek ami eddig még nem ment sehol. A film tényleg nagyon érdekes volt. Aztán akadt mégis három srác akik azt mondták, hogy tudnak valamit éjszakára, de előbb igyanak meg valamit együtt. Bementek egy lepusztult étterembe és pálinkát rendeltek. Kata soha nem szokott inni, de nagyon erőszakosak voltak és nem tudta elhárítani. Aztán még három helyre mentek be. A fiúk már eléggé részegek voltak Kata meg nagyon fáradt és úgy csinált mintha ivott volna, de mindig csak egy- két kortyot nyelt le. Mikor már elege volt, kiment az egyik helyen vécére amikor két fiú a társaságból szintén ott volt. Nem tudták, hogy a beszélgetésük áthallatszik és, hogy a lány is ott van a női részen. Azt beszélték, hogy leitetják és valahol egy kapualjban megdugják és otthagyják. Kata ezekután kiosont a kocsmából és rohant a sötét utcákon. Ekkor vette észre, hogy hiába csak egy- két kortyot ivott neki az is megártott. Néha megbicsaklott a lába. Hajnalig sétált az utcákon. Közben megállította egy rendőrjárőr is. Igazoltatták. Azt mondta nekik, hogy Budafokon lakik és elment az utólsó busza és most egy barátnőjéhez megy aludni. Elhitték és szerencsére azt sem vették észre, hogy részeg, pedig alig állt a lábán. Sírva várta a reggeltHalálos fáradtan ment be dolgozni. Délelőtt várta, hogy Kálmán telefonál, de nem hívta. A filmgyárból kapott egy értesítést, hogy mehet statisztálni egy éjszakai forgatásra. Délután a kulcs a postaládában volt. A lakásban nem volt nagy a rendetlenség csak néhány poharat kellett elmosnia. Kálmán nem volt otthon. Biztosan dolgozik- gondolta és leült olvasni a kályha mellé. Örült, hogy végre “itthon” lehet.

A férfi megint akkor ért haza mikor ő már ágyban volt. Aznap különösen nagy hévvel szeretkezett vele. Ő hálás volt, mert úgy gondolta, hogy a férfi ezzel a szerelmét próbálja kimutatni. Büszke volt rá, hogy ennek a nagyszerű férfinek adhat valamit és örömet szerezhet neki.

A végén beszélgetni akart.

– Szörnyű éjszakám volt, Kedves. –

– Aludjunk, holnap reggel dolgom van. – mondta a férfi és fáradtan gurult arrább.

Kata azért boldogan aludt el és már bánta, hogy a gondjaival akarta zavarni a férfit. Másnap egész nap dolgozott, hogy az éjszakai forgatás utáni napon szabad legyen. A forgatás egész éjjel tartott. Reggel nyolckor fáradtan indult haza. A férfinak kiírta egy papírra, hogy éjszaka nem fog hazajönni. Most azért sietet, hogy még ágyban találja kedvesét. Már el is tervezte, hogy oda fog bújni hozzá és csókolgatni fogja. Biztosan örülni fog ennek Kálmán. A kulcs nem volt a postaládában. Tehát akkor még itthon van, rohant föl a lépcsőn a lány boldogan. Többször is csengetett mira a férfi ajtót nyitott. Morcos volt. Kinyitotta az ajtót és már fordult is vissza a hálószobába. A lány nagyon sajnálta, hogy szegényt fölébresztette. Álmos volt az egész éjszakai virrasztás után. Megdermedve állt meg a hálószoba ajtajában. Kálmán mellet egy nő feküdt az ágyban. Kata nem szólt csak rögtön megfordult és a dolgozószobai kanapén feküdt le aludni. Becsukta a szemét és azt próbálta megmagyarázni magának, hogy ők modernfelfogású felnőtt emberek és ez nem is olyan nagy dolog és ebből nem kell olyan nagy ügyet csinálni. Még hallotta, hogy a férfi bekukkant mikor indult dolgozni, de mikor azt látta, hogy alszik nem zavarta. Délután ébredt fölÚgy tervezte, hogy mivel közel a karácsony bemegy a városba ajándékokat vásárolni. Mikor hazaért a férfi otthon volt. A reggeli epizódról nem beszéltek.

Kálmán arról beszélt, hogy miért nem megy Kata soha sehová. Miért ül otthon mindig és csak olvas. Aztán átöltözött és elment, de az ajtóból még visszaszólt, hogy későn jön haza.

Amit Kata éjszaka keresett éppen elég volt az ajándékokra. A férfinek Bach Branderburgi versenyét és zongoraszonátákat vette meg lemezenMikor a lemezboltban válogatott még egy Bartók lemezt is vett, mert tudta, hogy az a férfi kedvence. Az ajándékokat Éváékhoz vitte föl és ott csomagolta be elegáns sötétkék és ezüst papírba. Éva hívta, hogy menjenek föl egy közös barátjukhoz aki írni szokott és Kata nagynehezen belement, hogy majd odamegy a felolvasásra. Mivel Kálmán is későn jön haza még örült is a meghívásnak. Péter még egyedül volt mikor odaért. Nagyon megörült neki és megbízta katát a háziasszonyi teendőkkel. Az alapanyag bőséges volt és Kata hozzá is fogott a szendvicsek elkészítéséhez. Gusztusos kis falatkákat pupozott a tálcákra a kaviáros, sonkás és gyümülcsös alapanyagokból. Éva és Péter a szobát rendezték át úgy, hogy párnákat raktak le a földre amikre ülni lehetett. Aztán megérkeztek a barátok. Kata majdnem mindenkit ismert. A sok ember teljesen megszállta a lakást. Az egyik csengetésnél Kálmán éllt az ajtó előtt Gábor nevű barátjával. Kálmán nem mutatott meglepetést, de az összetartozásukat is titkolta és ezt a lány rögtön látta a tartózkodó viselkedéséből.

Az amit Péter írt elvont és unalmas volt, de nagyon modern és a további jó ellátás reményében sokáig beszélgettek róla. Mikor kezdtek elszállingózni az emberek Kata kiment mosogatni a konyhába. Kálmán utánament. Hátulról átölelte és a nyakába csókolt és a fülébe súgta, hogy nem fog haragudni, ha nem megy haza és itt marad éjszakára. Kata megmagyarázta magának, hogy ez milyen jó lesz, mert legalább segít Péternek rendet rakni.

Mikor hajnaltájt végzett és bebújt Péter szüleinek ágyába akkor kezdett gondolkodni, hogy Kálmán talán nem is szereti őt, de aztán gyorsan elvetette ezeket a gondolatokat és azokra a percekre gondolt, mikor a férfi kielégült. Biztosan szeret, döntötte el és elaludt.

Közeledett a karácsony és Kata nagyon várta, mert még soha nem volt igazi békés karácsonya. Vett egy kis fát , az élete első igazi fáját és már az ünnepi menüt tervezgette. Kálmán aznap korán jött haza és nagy csomag volt nála. Ajándék- ujjongott magában a lány. Aztán a vacsoránál szólt a férfi, hogy jó lenne, ha a lány most pár napra elmenne valahová, mert ő szűk családi körben szeretné tölteni a karácsonyt. Kata megértette és szó nélkül adta át az ajándékát. Kálmán megköszönte és látszott, hogy örül neki. A lány másnap reggel Éváékhoz ment. Barátnője szülei meghívták, hogy töltse náluk az ünnepeket, mert ismerték a családi körülményeit. Igazi karácsonyi hangulat volt. Karácsonyfa, ajándékok, menyből az anygyal, ünnepi vacsora és utána a gyermekkori filmfelvételeket nézték közösen. Kata sírt, annyira meghatódott a családias hangulattól.

Éva igazából unta az egészet és azzal nyaggatta Katát, hogy menjenek el valahová. Kata tudta, hogy Éva szülei mennyire örülnek, hogy végre együtt van a család

Ünnepek után Kata hazament Kálmánhoz. A kulcs a levélszekrényben volt. Délután Kálmán mikor hazaért leült a lánnyal szemben és azt mondta, hogy beszélni akar vele. Kata szíve nagyot dobbant. Érezte, hogy ez fontos beszélgetés lesz. Aztán belefogott és a lány azt hitte, hogy álmodik és ez nem is vele történik meg.

– Kérlek keress magadnak szállást. Nem kell rögtön elmenned, csak ha találsz magadnak valamit. –

– Jó- állt föl a lány és nem is gondolkodott azon, hogy hová fog menni.

Éjszaka még szeretkeztek. Reggel miután a férfi elment összepakolt és a kulcsot az asztalon hagyta. Elkeseredve indult a városba. A ruháit Éváéknál hagyta aztán kiment a Hév megállóhoz és kiutazott a városból. Volt már erre kirándulni és most is sétált egy ideig aztán mikor már nagyon fázott alőszedte a táskájából a gyógyszereket amit már régóta őrizgetett és víz nélkül nyelte őket egymás után.

Ült a földön és örült, hogy most már nem fog többet fázni.

Én és a kisöcsém, családi szextörténet

Miért is ítéljük el a családon belüli szexet? Miért nézünk megvetően arra a lányra/fiúra, aki húsz éves korában fiatalkorú partnert talált magának. Hiszen ez nem is olyan régen még természetes volt. Civilizáció? Ne mondjátok nekem, hogy nincs köztetek, aki még nem maszturbált valakire a családból, legyen az távoli rokon, báty, nővér. El se képzeltétek? Hát, amíg nem történtek bizonyos dolgok, én sem. Aztán rájöttem, mennyire izgató a dolog.

A nevem mindegy, szólítsatok csak Lailanak. Nem akarok neveket írni, így a valódi személyeket más nevekkel helyettesítem be. A várost, ahol élünk sem írom le. Minek? Nincs szükségem zaklatásra, csak úgy érzem, valakivel meg kell osztanom a lentebb leírtakal, amelyek valós történések tükörképei, csak írva. Alig egy éve kezdődtek, mikor húsz éves voltam. Öcsém éppen aznap töltötte a 18. születésnapját. Együtt mentünk el bulizni, és hajnal kettő körül jöttünk haza, röhögcsélve, elég kellemesen becsípve, de nem annyira, hogy végighányjuk a hazafelé vezető utat. Jól éreztük magunkat, könnyedebbek voltunk. Az egyik útbaeső boltban öcsém vett hat doboz sört, mert megszomjazott, és persze nekem is jutott, sőt: volt még négy, mire hazaértünk. Ennek persze el kellett fogynia, úgyhogy azon discofüstösen, cigiszagúan bezuhantunk öcsém ágyába, röhögcséltünk, beszélgettünk.

Hát, nem nagyon akart fogyni a söt. Hajnal háromkor még volt egy-egy doboz. Öcsém bekapcsolta a tévét, elnyúltunk az ágyon, és azt néztük, továbbra is röhögcsélve, a tévében látható dolgok új erőt adtak megcsappanó beszédtémánkhoz, mely csak másnap folytatódott volna, valahogy így: “Úúú, az a tegnapi buli…” Egészen addig röhögtük a különböző csatornák előadóit, mígnem egy kapcsolás után felbukkant egy mozgó női fenék, amiben egy pénisz csúszkált olyan tempóval, hogy akaratlanul is felszisszentem. Semmi bajom az anális szexel (a nők többségével ellentétben), sőt van, mikor élvezni is tudom. Általában szeretem, de ez azért durva volt. Mindenesetre két-három másodpercnyi meghökkent csend után kirobbant belőlünk a röhögés, és egymás szavába vágva nyomtuk a vicces poénokat a látványra.

Ettől függetlenül éreztem, hogy nedvesedni kezdek, főleg mikor a tévében látható pár új pózba csavarodott, mely nekem is a kedvencem. A hölgyike előrehajolt egy asztalra, állva, a fickó meg hátulról kezdte döngetni. Éreztem, hogy nem bírom tovább, úgyhogy kacarászva felegyenesedtem, és kimentem a fürdőszobába, mondván, letusolok. Meg is nyitottam a csapot, elnyomva az árulkodó hangokat, ledobáltam a ruháimat, kulcsra zártam az ajtót, majd a plafontól mennyezetig-tükör elé állva végigmértem a testem. (172 cm magas vagyok, barnászöld szemem van, hullámos, természetes barna hajam, ami a lapockámig ér. Hat éve hip-hop tánccal foglalkozom, egy deka súlyfölösleg sincs rajtam. Nem szoktam méregetni, így nem tudom a mellbőségemet. Egy férfitenyérbe illő, elég ennyi, szerintem :). Karcsú vagyok, hosszú combú, fanszőrzetem kopaszra borotválom. Állítólag szép is vagyok – szerintem keskenyek az ajkaim. Magas homlok, elvékonyodó áll, de nem az a babaarc, amiért a fiúk odavannak. A hátsómról annyit, egyszer nyertem egy popószépségversenyt, de az a történethez képest két évvel korábban volt.)

Aztán lassan elkezdtem simogatni magam, de ezt gyorsan abbahagytam, hiszen nedves voltam már így is, és gyanús lett volna, ha sokáig maradok; öcsém sem hülye. Áttértem hát a lényegre, előbb a csiklómat izgatva középső ujjam körkörös mozgásával, majd lassan becsúsztam forró hüvelyembe középső ujjammal. Egyre gyorsuló mozgással élveztem önmagam munkálkodását, mígnem egy halk sóhajjal értem jött a kéj. Máskor visítok szex közben, de önkielégítés során nagyon ritkán tör rám a hangos orgazmus…

Gyorsan letusoltam, majd felkaptam egy fehér, combközépig érő hálóinget, mely csipkézett volt alul és az ujjatlan vállaknál, és elég átlátszó is. Benyitottam öcsém szobájába, aki morogva rántotta magára a takarót, majd rám nézet, egy bizonyos jellegzetes pózban a takaró alatt. Önkénytelen elvigyorodtam. Hasonló dolgokat cselekedett, mint én.
– Tudod, meddig voltál kinn?
Ránéztem a faliórára, és elképedve láttam, hogy a számomra öt percnek ható idő jó fél óra volt. Öcsémre néztem, és alig bírtam visszafojtani a nevetésemet. Még mindig dolgozott a pia bennem, a tévében meg elszántan hallatta a műnyögéseket a színésznő.
– Azt ne mond, hogy unatkoztál?
– Miért, te tán eddig sikáltad magad? – ő is elvigyorodott, majd intett, hogy forduljak el. Halkan nevetgélve megfordultam, ő pedig kiment, menet közben lökve oda:
– Most pedig én jövök!
Kirobbant belőlünk a röhögés, aztán bemásztam az ágyába, és folytattam a pornófilm nézését, kibontva az utolsó sörömet. Hát, meg kell hagyni, öcsém dolgozhatott magán egy ideje, mert alig tíz perc múlva visszatért, egy szál boxerbe, mely derékszögben igencsak dudorodott. Mikor megláttam, ki is köptem a sört. Megcsóválta a fejét, majd bemászott mellém – ez még csak testvéri távolság volt. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk, röhögcséltünk, néztük a pornófilmet (most már gruppen ment) és én éreztem, hogy ismét elkap az inger. De képtelen voltam kimenni. Úgy csináltam, mintha megvakarnám a combomat a takaró alatt, de a kezem lennmaradt, és lassan elindult a puncim felé. Combjaimat épp csak annyira nyitottam szét, hogy beférjek közéjük a jobb kezemmel, felhúzva a térdemet, hogy a takaró mozgása ne árulja el ténykedésemet, és reméltem, hogy az orgazmus ismét csendes lesz. Mutatóujjammal lassan kezdtem el simogatni a puncimat, majd ismét magamba siklottam, ajkaimat akaratlanul is beharapva a veszélyhelyzettől, amikor is ugye sokkal jobban esik a szex – és gyorsabb is. (Próbáljátok ki a partneretekkel a nyilvános helyeket! Élvezetes nagyon!) Jó tíz perce ujjaztam már magam, amikor a takaró megrezdült. Mozdulatlanná dermedtem, de rájöttem, nem én voltam. Lassan oldalra sandítottam, és öcsém éppen akkor sandított felém.

Kibuggyant belőlünk a röhögés. Egymás mellett maszturbáltunk, és eleinte fel sem tűnt a másik ténykedése. Nagy nehezen lecsendesült a röhögőgörcs, és zavartan abbahagytuk, de nekem a kezem a puncimon maradt, és néha-néha megsimogattam magam, majd azon kaptam magam, hogy lassan ismét a hüvelynyílás felé araszolok. Ekkor öcsém megszólalt.
– Ezzel az erővel nyugodtan csinálhatnánk nyíltan is.
Ránéztem.
– Hogy nyíltan?

Megzavarodott, majd elszánt fény villant kissé ittas tekintetében. Az az “egy életem, egy halálom” tipikus villanása volt. A következő pillanatban repült a takaró a földre, ahogy lerúgta magunkról, vércsesikoltásra késztetve engem, hiszen hálóingem alja valahol az alhasam környékén volt, középső ujjam majdnem tövig tűzforró pinámban. Rémülten rántottam magam normális helyzetbe, és kapásból hozzávágtam egy párnát.
– Hülye vagy?
Röhögve csapta félre a párnát szabad bal kezével, a jobb ugyanis a boxerében markolászott valamit.
– Most mi van? Soha nem csináltál még közös masztit?
– De, a pasimmal, és nem az öcsémmel!
– Ugyan már!
– Te hülye vagy, esküszöm!

Dühös voltam, és ijedt. Nem azért, amit öcsém javasolt. Azért, mert izgatott az ötlete! Hogy meztelenül feküdjek az ágyon, magamat ujjazva, az öcsém a lábaim között térdeljen, és verje a farkát. Egész testem lázban égett a gondolatra, amelyben – valljuk meg – az alkohol is elég nagy befolyást adott. Öcsém csak röhögött, majd felemelve a csípőjét, lerúgta magáról a boxert, és feltérdelt. Megvonta a vállát.
– Akkor menj ki, kérlek!

Az első gondolatom az volt, hogy hogyhogy az én kisöcsémnek ekkora farka van? (Utoljára négyévesen láttam az akkor még “pisilőnek” nevezett testrészt. Azóta igencsak megnőtt, bár alig volt nagyobb az átlagosnál, legalábbis azoknál, amikkel nekem dolgom volt. Első ránézésre is körülbelül 18-19 centiméteres volt, a vastagsága viszont nem tért el a szokványostól, maximum pár milliméterrel, szóval olyan 4-5 centi között mozgott. Kopaszra borotválta ő is. Izmos felsőteste volt, szőrtelen mellkassal, karjain kellemes látványú bicepszek, hasán kockák – kajakozik az árvám. Alteste is izmos a számtalan futástól. Haja barna, általában tüsire nyírva viseli, ritkán hagyja négy centisnél nagyobbra nőni, aztán jöhet a feles gép. Tőlem fél fejjel magasabb, és egész jóképű, bár nem az a tipikus nőideál.)
Kedves öcsém, ujjait farkára szorítva, rám mered egykedvűen, én meg a farkára, majd felnéztem rá. Elfintorodtam, majd megcsóváltam a fejem. A gondolat túl vonzó volt az egyik pillanatban, a másik pillanatban viszont teljesen természetesnek tűnt.
– Na jó.

Magam is megleptem, hogy beleegyeztem. Szavaim véghangjaként a nő a tévében egyet sikoltott, majd az adás elment, jött a pókfoci. Öcsém káromkodva kapta fel a távirányítót, és nyomdafestéket nem igazán tűrő szavakkal illetve a pornófilmipart próbálta visszahozni az adást, mígnem csendesen rá nem mutattam, hogy hajnali négy óra van. Ezen az adón ilyenkor vége van a filmvetítésnek.
– Ba..za meg! – rámnézett, én meg vállat vontam.
– Most már beleegyeztem, Hugh.
– Mi van?

Válaszként átvettem az irányítást. Hanyatt feküdtem, vállaimról lehúztam a hálóing pántjait, kiszabadítva melleimet a vékony anyag fogságából, majd felhajtottam a hálóing alját. Szélesre tártam a lábam, de ez nem jelenti azt, nem voltam iszonyatos zavarban amiatt, hogy így kitárulkoztam öcsém előtt. Combjaim a tánc miatt könnyedén befogták a száznyolcvan fokos szöget. Ujjai nedves pinámra siklottak, zöldesbarna szemem pedig öcsém falloszára szegeződött. Finoman elkezdtem körözni a csiklóm körül, majd lassan áttértem az ajkakra, középső ujjamat fel-le csúsztatva közöttük. Öcsém eddig csak bámult, majd felém fordult, és bizonytalanul, ő is vörösen, elkezdte lassan mozgatni a csuklóját, fel-le húzogatva a bőrt a péniszén. A makk vörösen mindannyiszor rámkacsintott, mikor hátrahúzta a fitymát róla, én pedig lassan ismét magamba csúsztattam középső ujjamat. Öcsém igyekezett visszafogni magát, de így is egyre gyorsabban verte a farkát, én pedig önkéntelenül csatlakoztam a tempójához, ami nála, mikor észbekapott, lassult, nálam nem.

A zavar lassan másnak adta át a helyét. Elképzeltem, ahogy a pénisz bennem van, bennem csúszkál felnyársal, és én magamba fogadom, a számba veszem, a puncimba engedem, elölről, hátulról, majd ha akarja, az ánuszomba is. Gyorsan, lassan, mindenhogy… de főleg az asztalra hajolva. A következő pillanatban öcsém egy hördüléssel elélvezett. Spermája felém röppent, későn fordult el, gondolom, maximálisan ki akarta használni a látványt, amit a maszturbáló nővére okozott. A hasamon, mellemen, arcomra fröccsent a forró fehérség egy része, hangos “ba..dmeg” ezésre késztetve engem, miközben ziháltam a közeledő orgazmus miatt, úgyhogy ez már nem állíthatott meg, hogy az öcsém spermájában úsztam, aki közben minden egyes hátrafelé mozduló csuklórántással újabb és újabb adagokat lökött a takaróra. Aztán már csak bámult, és élvezte az utórezgést. Nekem sem kellett sok, és egy halk, visszanyelt sikollyal megremegett a testem, hídba görbültem, ujjam tövig siklott puncimba. Élveztem, ahogy a kéj végigborzongat, miközben azt képzeltem, hogy ezt nem az ujjam okozta, hanem az a pénisz ott tőlem egy méterre. És csak most kapcsoltam, hogy az a pénisz az öcsémé.

Ettől szabályosan megijedtem, ugyanis ez nem borzasztott el, sőt… Megrázkódtam, ahogy belegondoltam, min is fantáziálok, miközben magamat simogattam levezetésképpen, majd felültem, és összezártam a lábaimat. Öcsém vigyorogva meredt rám, én pedig, nyilván az alkohol befolyása miatt, vállat vontam és elmosolyodtam.
– Egyszer vagy tizennyolc.
– Jaja. Kellemes ajándék volt! Irigylem a pasijaidat, Laila.
Felnevettem.
– Van is miért! Na de mint mondtam, egyszer vagy tizennyolc, ergo ez többször nem fog megtörténni.
– Kár…

Elmosolyodtam, feltérdeltem, előrenyúltam. Ujjaim a mellkasára tapadtak, hanyatt löktem. Nem sikerült volna, ha nem hagyja magát. Egy laza mozdulattal átvetettem a jobb lábam a csípőjén, és ráültem félmerev farkára (perverzebben kedvéért: nem fogadtam magamba, de a félmerev fasz “alsó” része ajkaimhoz simult). Előrehajoltam, és elmosolyodtam, miközben égett az arcom a bűnös vágytól, amit hol elsöprött az undor attól, amit tenni akartam, hogy elemi erejű borzongás járt végig.
– Többször erre nem lesz lehetőséged, Hugh. Ha gondolod, születésnapod alkalmából most, és csakis most, öhh… orálisan kielégítelek. De semmi több!
– Laila!
Meghökkenés villant a tekintetében, majd undor, aztán lassan átélte azt, ami engem kísértett, a perverz vágyakozás. Éreztem, ahogy vacillál, miközben pinám alatt farka lüktetett, égetett, merevedett, és… és én rá akartam ülni, csúszkálni rajta.
Lassan biccentett.

Egy kis erotika +18

Elnémult az eső, a lámpa zöldje a pocsolyákon nyújtózott el hosszan. A fáradtan meggörbült utakon egy férfi sietett a meghitt lak felé, szorosan fogta alkalmi nője kezét, az meg csak lobogott utána. Sietett, nehogy kihunyjon az alkohol tüze.
A lépcsőház vakolat erei alatt kitörtek a csókok. A türelmetlenségtől rezgő, ügyetlen kéz végre lyukba talált és felcsikordult az ajtó. Ritmusban, ahogy még nem olyan régen az eső koptatta a tetőt, padlóra hulltak a hiúságból felvett, most már értelmetlennek tűnő ruhák. Aztán hirtelen minden megdermedt, mint az élet a fotón. A ritmus megszakadt. A férfikézben maradt a női mell, elvált a testtől akárcsak a hanyag kenyérnél, ahol magától elválik a héj a béltől. Mellrák.
A mellrák miatt? Biztos, hogy nem vagy transzszexuális? Érted? Alul megcsináltad, de felülre már nem futotta rendesre. Én vagyok bunkó? Hogy mondani akartad? Mikor? A meglepetésekhez értesz.
Az alkohol tüze kihunyt. Egy darab mell a kézben, a másikban reménykedik. Ja, hogy az is hamis! Beleharapott az édesnek tűnő keserűbe. Csaj átlagos volt, kivéve a lökhárítókat. Azok vertél ki a szemét. Na de mindegy. Ha már hozzáláttak… Két csupasz mellkas, mint két egymáshoz érő smirglipapír. Pazar…
Ki van éhezve, ezért hálisten nem konyul le.

Nyugi, csak a halott feleség visszajáró szelleme. Kicsit tör-zúz, igaz már nincs mit. Mondom, hogy nyugi! Láttod, ez egy amulett. Nagybani piacon vettem, megóv a szellemektől! Klinikai tesztek bizonyítják. Jaj most ne menj már el! Illetve menj el, de úgy hogy maradsz. Jaj most ez neked miért sok?Hát mondom, hogy szellem! Na figyelj nekem hererákom volt, az egyik üvegből van. Sorstársak vagyunk. Mi az, hogy ezzel nem lehet viccelni? Tök komoly! Bassza meg, majrés picsa!
Egy hónapja késnek azok a baszott szellemirtók. Pont a válás előtt kellett meghalnia. Most örülhetsz, baszd meg!
De nem hagyja ennyiben. Megveti a lábát a világot alakító dac. Spájzból felkutatja a guminőt zseblámpával, egy hete elszállt az égő. Veszi a biciklipumpát, ad neki rendesen. Lassan két dimenzióból háromba vált, halvány fagyott mosoly életre kel, szélesedik. Egyre nagyobb. Átvált ironikusba, sőt egyre gunyorosabb.

 
 

Erotikus történet, Anna és a halál

Mindig is szerette a kórházszagot, amit sokan utálnak. Neki ez a tisztaságot juttatta eszébe, de most nem érezte, bár már egy órája ült a váróban. Talán az az új felmosó fertőtlenítő volt az oka a tisztaságszag elmaradásának, amit legutóbb vezettek be. Ennek lábszaga volt. Az egész kórházban lábszag volt tőle. Persze egy idő után az orrunk megszokta és már észre sem vettük, csak azoknak tűnt föl, akik először jártak itt.

Anna már meg sem tudta számolni, hogy hányszor ült ebben a váróban és hányszor reménykedett, hogy talán csoda történik és nem kell többet jönnie. A csoda mindig elmaradt. Ezen a napon már nem reménykedett. Rosszul érezte magát. Már nem vágyott arra, sem, hogy meggyógyuljon. Már csak arra vágyott, hogy végre vége legyen minden szenvedésnek. Szeretett volna az ágyában lenni és elaludni, fájdalom nélkül és soha többé föl nem ébredni.

Mikor végre beszólították a kezelőbe megkönnyebbült, bár tudta, hogy a vizsgálatok kellemetlenek és fájdalmasak lesznek. Aztán az orvos arca, aki lemondóan nézett rá mindent elárult. Hiába szenvedett annyit a daganat ott van és talán nagyobb is, mint volt.

– Kemoterápia?- kérdezte szinte sírva. Már átélte kétszer a drasztikus kezelést és már rettegve gondolt rá.

– Nincs értelme. – nyugtatta meg az orvos. – Sajnos bebizonyosodott, hogy nem használ. –

Anna szó nélkül ment ki az ajtón. Örülnie kellene, hogy nem lesz több hányinger és émelygés, de már nem örült, hisz a remény is elveszett.

A folyosóra érve már nem látott rendesen a könnyeitől amiket nem tudott visszatartani. Sírt. A folyosó végén befordulva széles mellkasba ütközött. Két kar ölelte át és ő egy pillanatra átadta magát ennek az ölelésnek.

– Bocsánat- mondta és közben a kézfejével törölte le a könnyeit. A másik kezével a zsebében matatott zsebkendőért.

A férfi, akibe beleütközött eltolta magától és az arcát fürkészte.

– Segíthetek?- a hangja mély volt és kedves.

– Alig hiszem. . – Anna kibontakozott a karjaiból és tovább akart menni, de a férfi megfogta a kezét ami fura érzéseket ébresztett benne. Ijedten nézett a férfi arcába. Markáns ötven körüli férfiarc nézett vissza rá komoly barna szemekkel. Oldalt lépett és sietve indult a szobája felé. Nem mert visszanézni, de a hátában érezte a férfi pillantását.

Az ágyban fekve újra jöttek a fájdalmak. Az agya elborult a félelemtől, az érzéstől, amin nem tudott uralkodni. A teste felett átvette az uralmat a fájdalom. Összegubózva feküdt és a könnyek folytak a szeméből. Mire a nővér odaért a következő fájdalomcsillapító injekcióval, már csak nyöszörgést hallatott. Mikor a családja megérkezett még mindig nem hatott a gyógyszer és elhaló hangon kérte meg a férjét és a gyerekeit, hogy menjenek el.

Mikor végre csillapodott a fájdalom és jött a kábulat végre tudott egy nagyot sóhajtani. becsukta a szemét és várta az álmot.

Ekkor érezte, hogy valaki megfogja a kezét. Kinyitotta a szemét és meglátta a férfit akibe a folyosón ütközött. Az ágya szélén ült és a kezét fogta. Tágra nyílt szemmel nézett rá és magyarázatot várt, de szólni nem tudott, mert a száján a kábulattól csak érthetetlen hangok tömkelege zúdult ki.

– Érted jöttem – mondta a férfi újra azon a mély megnyugtató hangon.

– Kicsoda maga?- kérdezte, de amint a férfi szemébe nézett már tudta a választ. Olyan mélységet látott amit már régen várt. Azt nem tudta, hogy ilyen lesz és most ahelyett, hogy megkönnyebbült volna megijedt.

– Nem akarok még meghalni. Élni szeretnék. – motyogta, és remélte, hogy a férfi meghallotta és megértette a szavait. Erőlködött, hogy érthetően artikuláljon. Tudta, hogy az élete múlik azon, hogy meg tudja- e értetni magát.

– Úgyis csak szenvedsz, minek akarsz élni? Minden fájdalomtól megszabadítalak. – megszorította a kezét.

Anna rémülten nézett ujra a férfi szemébe és próbálta kihúzni a kezét a szorításából. A férfi keze jéghideg volt. nem sikerült kimenekülni a szorításból.

– Élni szeretnék. Az élet olyan szép. – igyekezett meggyőzni szigorú látogatóját.

– De hát az életed szenvedés és fájdalom miért ragaszkodsz még mindig hozzá? Megnyugodnál és mindennek vége lenne. –

– Nem! Nem!- szinte kiáltott. – Élni gyönyörű. Ha tudná milyen szép. Annyi mindent nem láttam még!Annyi mindent nem próbáltam még ki!Olyan sok dolgom van még ebben a világban!- Anna könyörgött és a mélységbe veszett, amit a férfi szemében látott. Zuhant és szédült. Már nem akarta elengedni a kezet. Erősen kapaszkodott és most már ő szorította.

A férfi a kezébe fogta az arcát és a szemébe nézett. Olyan mélyen fúrta magát bele a gondolataiba, hogy érezte minden kis emlékmorzsa megmozdul és életre kel. Ujra szédülni kezdett, de most elengedte magát és engedett a zuhanásnak. Biztonságban érezte magát az emlékei társaságában.

A férfi szorítása gyengült.

– Mondj egyetlen dolgot, amiért érdemes itt maradnod. –

Anna gondolkodás nélkül mondta.

– A napsütés. Kinn szeretnék ülni egy kávéház teraszán és érezni akarom a napsütést az arcomon. –

– Az olyan gyönyörű? Milyen érzés a gyönyör?- A férfi érdeklődve várta a választ.

– Azt nem lehet elmondani, érezni kell!- lelkesedett a nő. Gyenge volt, de még mindig küzdött.

– Mutasd meg milyen az az élet, ami szép. Mutasd meg mi az amihez annyira ragaszkodtok!Maradhatsz, de csak addig amíg érdekeset tudsz mutatni. Amint úgy érzem már nem érdekel az élet megyünk. –

– Mindent megmutatok!Meg fogod látni milyen csodák vannak! – lelkesedett Anna.

– Az a feltételem, hogy senki sem tudhatja meg, hogy én ki vagyok. Ha elárulod valakinek, akkor is rögtön megyünk azzal együtt aki megtudta. –

– Igérem, senki nem tudja meg!- sóhajtotta megkönnyebbülten a nő.

A férfi fölállt és Anna visszahanyatlott a párnáira.

– Mi a neve?- kérdezte a Haláltól erőtlenül.

A férfi mosolygott amitől ő megborzongott.

– Kaszás- mondta és kiment az ajtón.

Anna mély álomba merült.

XXX

Anna mikor kilépett a kórház udvarára nagy levegőt vett és az arcát a nap felé fordította. Tudta, hogy sápadt és sovány, de boldog volt, hogy időt kapott és végre éjszaka a saját kényelmes ágyában alhat.

A családjának nem mondta el, hogy hazamegy. Az orvosok nem akarták elengedni, de ő saját felelősségére vállalta, hogy elmegy és lemondott minden további gyógykezelésről. A kezelőorvosa óvta a csodatévő gyógyszerektől, de ő mosolyogva elhárította.

– Az én döntésem. Ehhez már nem kell az asszisztálásuk Doktor Úr. Ez magánügy és a családommal szeretném elrendezni. – Az orvos csodálta a nő erejét. Tudta, hogy milyen erős fájdalmai szoktak lenni és azt is sejtette, hogy nemsokára szörnyűbb kínok jönnek majd és aztán a halál. Azt igazából nem hitte el a nőnek, hogy javult az állapota.

Anna gyalog indult el az úton és csak akkor akart buszra szállni amikor már nagyon elfárad. Mikor át akart menni az úton, valaki belekarolt. Az érintéstől megborzongott. Érezte a hideg kezet a kezén. A férfi átvette a ritmusát és egyszerre léptek.

– Azt hittem, hogy álmodtam – mondta Anna halkan.

– Hol kezdjük? Mutasd meg miért maradtál. Mutasd meg a csodákat. – Anna gondolatai sebesen rohantak. érezte, hogy a férfitól nem tud megszabadulni. Tudta, hogy haza nem viheti. Tudta, hogy a jobbulást is neki köszönheti.

– Utaznunk kell – mondta és lassított- kocsi kellene. – A férfi nem engedte a karját és most már ő irányította merre menjenek. A legközelebbi parkolóba vezette ahol egy kényelmes fekete csillogó autó mellett megállt. Kinyitotta az ajtót Annának és besegítette, majd átment a vezető felőli oldalra és beült.

– Hová?- kérdezte és már indított is.

Anna szeretett volna hazamenni és ágyba bújni és aludni, aludni, de most útvonalak jártak a fejében.

– Előre- A kocsi halkan suhant. A nő lehunyta a szemét és talán el is aludt, mert mikor kinyitotta már kinn voltak a városból. Nem volt kedve beszélni, de a gondolatai sebesen jártak, amiben elmondta a vezetőjének, hogy milyen szép is suhanni és a tájat nézni, meglátni egy kis templomot és megállni, megnézni…. kinyitotta a szemét, mert érezte, hogy megáll a kocsi. A férfi kiszállt és neki is kinyitotta az ajtót. Egy apró kis falusi kápolna előtt álltak, amit eddig csak messziről látott de mindig szeretett volna megnézni. Persze mikor erre jártak mindig siettek. A kápolna mögött hatalmas vöröslő pipacsmező virított. Anna kiszállt és a virágok közé lépett, megérintett néhányat, hogy érezze valóban ott vannak. Ment egyre beljebb és már nem érzett fáradtságot csak itta a látványt a szemével és aztán lefeküdt a virágok közé és a felhőket nézte. A nap gyengéden simogatta az arcát. Érezte a napsugarakat mintha gyengéd ujjak lennének. Ekkor jutott eszébe a férfi és fölemelte a fejét, hogy megnézze mit csinál. Kicsit meg is ijedt mikor észrevette, hogy ő is ott van a réten és mellette fekszik csukott szemmel.

– Éreztem – mondta és fölült. – A nap megsimogatta az arcomat- Anna már nem csodálkozott. Letépett egy fűszálat, amit aztán meg is bánt és nem tudott mit csinálni vele. Tudta, hogy fölöslegesen tépte le és legszívesebben virágokat is szedett volna, de már évek óta képtelen volt növényeket letépni, megölni. A férje ki is nevette amikor ezt elmondta neki és gúnyosan mondta, hogy ez olyan álbudhista dolog. A gyerekeit is megkérte, hogy soha ne hozzanak neki vágott virágot, csak cserepeset. Meglátott egy csigát és a fűszálat letette elé, tudta, hogy ez neki nagy csemege lesz.

A kocsihoz érve visszanézett és mégegyszer magába itta a vörös virágtenger látványát. A férfi már ott állt mellette és a kápolnára nézett kérdően.

– Nem nézzük meg?- Anna azt gondolta, hogy a halál nem akarhat templomba menni, de a férfi kíváncsi arcát látva mégis elindult az ajtó felé. A kilincs nem engedett azért csak körbejárta az épületet és megpróbált a színezett üvegablakon bekukucskálni. Kopott fapadokat látott és az oltáron hímzett terítőt.

Anna sohasem volt vallásos így csak kíváncsisággal nézte a képeket a falon és nem áhítattal.

Már ujra a kocsiban ültek mikor arra gondolt, hogy valami hiányzik ebből az utazásból. Körülnézett és eszébe jutott. A zene. Mikor utazott mindig zenét hallgattak a családjával. Abban a pillanatban a férfi a hifihez nyúlt és megszólalt valami bús édes dallam. Anna mosolyogva csukta le a szemét és próbált pihenni. A tagjait ólmos fáradtság öntötte el és már nem küzdött az álom ellen.

Az álom simogató volt és kedves és nyugodt és pihentető. Mikor újra kinyitotta a szemét nagyon kellemes érzés áradt szét a tagjaiban. Először arra gondolt, hogy még ez is az álom része és ezt a kellemes érzést tovább kell álmodni, de aztán megszűnt az ólmos tagjait lebénító érzés, és újra ott ült a kocsiban, a napsütésben, a fülében a zenével és a férfi vezetett. Odanézett lopva és megpróbálta kitalálni mire is gondol. Az arca rezzenéstelen volt, de hirtelen Annára nézett.

– Figyelsz? – kérdezte.

Anna zavarba jött és el is pirult, mire a férfi csodálkozva nyúlt oda az arcához. Megsimogatta.

– Bo- bocsánat- dadogta. Megnyalta a száját, de az ki volt száradva. Kifelé nézett a kocsiból ami megállt és a férfi már nyitotta is neki az ajtót. A sétálóutcán mentek végig a város főterére régi de fölújított házak között. A Főtéren egy kávéház teraszán ültek le a napsütésben. Anna az embereket figyelte akik ráérősen mentek el mellettük és észre sem vették kivel is van ő. A pincérnő kacér pillantásokat vetett a partnerére aki capuccinót és coca colát rendelt neki. – Érzi a gondolataimat- gondolta és már jött is a válasz.

– Igen- aztán átnyúlt az asztal fölött és megfogta a kezét. Anna megborzongott egy pillanatra a hideg érintéstől, de nem húzta el a kezeit. nem akart fölnézni, de valami érthetetlen rő arra késztette, hogy mégis fölemelje a szemét és a férfi szemébe nézzen. Újra látta a mélységet és a nyugalmat és még valamit amit nem értett. Nem tudott elszakadni a barna szempártól. Süllyedt és szédült a látványtól. Aztán hirtelen minden elmúlt, mert a pincérnő meghozta a rendelésüket. Anna rögtön beleivott a capuccinóba ami olyan forró és keserű volt, hogy az arca eltorzult és érezte, hogy a nyelve megégett. Nevetett zavarában és elkezdett cukrot pakolni a csészéjébe. A férfi is odanyújtotta a neki hozott kis cukrostasakokat és ő azt is beleszórta majd hosszú kavargatás után újra belekóstol, de most már vigyázva. Édes volt és forró. Az íz végigáradt a nyelvén. A férfi nagyot nyelt ahogyan nézte. Anna már nem csodálkozott azon, hogy érezte amit ő. Ujra kortyolt és aztán lenyalta a habot a szájáról, amit a férfi megérintett. Az érintése hideg volt, de kellemes. Anna lehunyta a szemét és átadta magát az érintésnek.

Már újra a kocsiban ültek mikor eszébe jutott a családja. A férjére gondolt aki majd keresni fogja és a lányaira akik nem tudtak mit kezdeni az ő betegségével és olyan gyámoltalanok voltak. A férfi telefont nyújtott át neki. Anna beütötte az otthoni számukat és nem is gondolkodott azon mit fog mondani, mert már az első kicsengés után beleszólt a férje.

– Ne izgulj, jól vagyok. – nyugtatta a férfit. – Elutaztam, mert időre van szükségem és egyedüllétre. A lányokkal is szeretnék beszélni. –

A férfi átadta a kagylót a kicsinek és a másik készüléken is bejelentkezett a nagyobbik lánya is. Anna szerette volna ha a hangja nyugodt, de pár szó után nem tudta visszatartani a könnyeit. próbálta őket is megnyugtatni, hogy semmi baja és minden rendben lesz. Mikor már nem tudta a szavait kontrollálni gyorsan lenyomta a kikapcsoló gombot és elkapta a férfi kezéből a nyújtott zsebkendőt.

XXXXX

A férfi lehúzódott egy parkolóba és leállította a motort is. Odafordult a nőhöz és megérintette az arcán lefolyó könnycseppeket. Mikor sikerült egyet fölfognia az ujjára a szájához érintette és megnyalta.

Anna csak sírt és remegve bújt oda a férfi mellkasához mikor az átölelte és magához szorította. Lassan lecsillapodott és aztán elhúzódott. Kifújta az orrát és zavartan nézett a férfira.

– Most aztán megmutattam, hogy miért érdemes élni- mondta szipogva. –

A férfi elgondolkodva nézett rá aztán szó nélkül indított.

Anna jóízűen evett a kellemes kis étteremben, ahol megálltak. Ő maga is csodálkozott azon, hogy van étvágya. Már hónapok óta alig evett, de most élvezett minden falatot és desszertet is kért. A csokiöntettel és tejszínhabbal leöntött banán egy utazását juttatta eszébe és ettől boldognak érezte magát. Vett egy gusztusos falatkát a villájára és a férfi felé nyújtotta, aki gondolkodás nélkül bekapta és aztán elégedetten csettintett.

– Hm. Ez kellemes. – Anna adott még neki egy falatot aztán ő maga is bekapott egy nagy adagot. Aki látta őket szerelmespárnak gondolta volna őket. Az ebéd végén capuccinót ittak és mosolyogva néztek egymásra.

– Tehát az evés is élvezetet nyújt?- kérdezte a férfi.

– Igen. Élvezet és elégedettség jön utána. – Anna arra gondolt, hogy most legszivesebben aludna egy nagyot ilyen jóllakottan.

A férfi éppen fizetett aztán fölállt és a lányt is fölsegítette. Mikor kiléptek nem a kocsi felé indult, hanem a főtéren álló elegáns szálloda felé. Anna szó nélkül követte.

A kivett szobába lépve a férfi az ágyra mutatott.

– Pihenj le, én addig ismerkedem a várossal. – a lány nem ellenkezett, mert a szemeire ólmos fáradtság ereszkedett. Mikor a férfi kilépett Anna ledobálta a ruháit és a hüvös takaró alá bújt. Ahogy a feje a párnát érintette úgy érezte már nem is álmos, de becsukta a szemeit aztán minden eltűnt és jött az álom.

A férfi mikor órák mulva visszatért leült az ágy mellé és a nőt nézte. Nem bírt ellenállni a kisértésnek és megsimogatta az arcát. Anna megrezzent és kinyitotta a szemét.

– Helló- mondta rekedten és kócosan. Az arca ki volt pirulva az alvástól és redőket nyomott bele a meggyűrődött párna. Csodálkozva és hiányérzettel nézett körül. – Hol a fájdalom, ami már jó ideje minden ébredésénél jelen volt?Hol a rossz szájíz és hol a hányinger?- Szeretett volna most tükörbe nézni, hogy lássa, hogy néz ki, de nem mozdult csak a férfi szemébe nézett és ott meglátta amire kíváncsi volt. Szépnek és kívánatosnak látta magát. Kicsit megijedt attól, hogy a férfi minden gondolatát látja, de az újra megsimogatta az arcát, és ez nyugalommal töltötte el. Nyakáig húzta a takarót és fölült.

– Merre jártál?- kérdezte kíváncsian.

– Sétáltam, ismerkedtem. Tapasztalatokat szereztem. – Anna azon gondolkodott, hogy hogyan jut úgy ki a fürdőszobába, hogy a férfi ne lássa meg meztelen testét. A takarót elkezdte magára tekergetni.

– Mindjárt visszajövök – mondta a férfi és kiment a szobából. Anna a takaróba csavarodva rohant a fürdőszoba felé, de megbotlott és elesett. A férfi rögtön visszalépett és fölsegítette.

– Olyan kis Bimbó vagy. – mondta és ujra a lányra terítette a takarót, majd mosolyogva ujra kiment.

Anna élvezte a forró vizet, ahogyan végigcsorog a hátán…aztán gondolt egyet és bedugta a kádat. Nagy sugárban engedte a vizet. A kis szekrényben megtalálta a kedvenc fürdősóját és a vízbe szórta. Kellemes illat áradt szét a kis helységben és a levegő egyre páradúsabb lett. A kádban hatalmas hab képződött, amiben élvezettel ereszkedett be. A forró víz szinte égette a bőrét aztán mikor megszokta a bőre becsukta a szemét és teljesen belemerült a vízbe csak az orra látszott ki. Úgy érezte a víz elszívja minden erejét és mégis erőt ad. Már hűlt a víz, mikor végre rászánta magát arra, hogy kiszálljon. Bolyhos puha fürdőlepedőt talált a kád mellett, amivel megtörölközött és a hajára turbánként fölcsavarta. A bepárásodott tükör elé áll és egy mozdulattal letörölte. Meglepődve látta azt a nőt aki visszanézett rá. Ez a nő nem az volt, akit az utóbbi időben ismert. Ez a nő élettel teli volt és boldog és nem az a szürke arcú, lesoványodott beteg, aki már egy ideje visszanézett rá. Észrevette, hogy a ruhái valahogyan odakerültek a székre. A tiszta fehérnemű már nem is csodálkozott. Frissnek és üdének érezte magát. Újra a tükörbe nézett és elégedetten borzolta meg még vizes haját majd kilépett és a férfit a fotelban ülve találta amint alszik. Szinte lélegzetvisszafojtva ment oda hozzá és érintette meg az arcát. A simogatása gyengéd volt és tele szeretettel. A férfi arca valódi volt. Félt, hogy csak képzelte a kalandot, amit eddig átélt. Hálás volt a férfinak minden percért amit adott neki fájdalom nélkül és a nélkül az érzés nélkül amitől nyomorultnak érezte magát. A férfi homlokát simította végig és a hajába is beletúrt, mikor az odanyúlt és megfogta a kezért majd a szájához húzta és belecsókolt a tenyerébe.

– Jó dolog aludni. – mondta mosolyogva aztán elengedte a lány kezét.

– Én megmondtam, hogy élni jó. – a férfi arcán volt valami titokzatos mosoly amit eddig még nem látott.

– Miért nézel így rám?- kérdezte zavartan, de válasz helyett a férfi fölállt és átölelte.

– Mutasd meg nekem te a testi gyönyört- Anna fejében először a menekülni szó jelent meg de amikor a férfi szemébe nézett elgyengült.

A nyakát kezdte csókolni, aztán a száját. Már nem is emlékezett arra, mikor csókolózott utoljára. Éveket kellett visszamennie a keresésben és még akkor sem találta meg a pillanatot, amikor utoljára ilyen jó volt. Szédült, becsukta a szemét és engedte magát zuhanni az érzésekbe, amik elárasztották a testét. A csók nem maradt abba, a férfi óvatosan lefektette az ágyra. Nem merte kinyitni a szemét, mert félt, hogy akkor vége lesz ennek a csodálatos érzésnek. Visszacsókolt és ölelte a férfit, a hajába túrt és a tarkóját simogatta. A gyomrában érezte dobogni a szívét, majd úgy érezte minden porcikájában a szíve dobog, még a kisujjában is, mert bizsergett az egész teste. Ekkor a férfi eltolta magától és komolyan nézett a szemébe. Ő ijedten kapott a férfi után, mert nem akarta, hogy elmúljon ez a csodálatos zsongás. Próbálta újra átölelni, de az nem engedte egy pillanatig még aztán újra kezdődött, mert a férfi újra csókolta és a világ megszűnt létezni számukra. A ruháik szinte észrevétlenül tűntek el róluk. A férfi minden kiszabadított kis testrészt ezernyi csókkal köszöntött Anna minden idegvégződése élvezte az érintést, a simogatást.

Amikor végre egyesültek mindketten hatalmas sóhajjal vették tudomásul a másik teste adta gyönyört. Anna már nem létezett és a férfi sem. Ők egyek voltak és egyfelé rohantak a gyönyör felé ami jött közelített és mindketten meg szerettek volna állni ott de nem tudtak és a gyönyör hullámokban tört rájuk és elárasztotta őket majd magával sodorta mindkettőt.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Anna békés mosollyal feküdt a kórházi ágyon. A nővér, amikor meglátta a hófehér arcot tudta, hogy nincs több szenvedés. Kiment szólni az orvosnak. Nem sietett, hisz itt már nem kell tennie semmit csak megállapítani a halál beálltát.

Az orvos még órák múlva is maga előtt látta a nő boldognak látszó arcát. nem értette. Annyi halált látott már és annyi szenvedést, de ez a nő olyan boldognak látszott, ami neki érthetetlen volt.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A férfi az szeretkezés után még megcsókolta Annát gyengéden. Ez már búcsúcsók volt. Fölállt és kiment a szobából. Kilépett a térre ahol sütött a nap és elindult a terasz felé ahol együtt ültek és az emlékek szépsége még szebbé tette a pillanatot. Ezt is a nő mutatta meg neki. Amikor a virágbolt kirakatára nézett a mű pipacsok láttán is a nő jutott eszébe és ez is jó érzés volt. Bement, megvette az egész művirág csokrot és visszaindult a szállodába a nőhöz.

Anna könnyűnek érezte magát és boldognak. Elpirult mikor arra gondolt mit csináltak, boldogan simította végig a lepedőt maga mellett, hogy a férfi illatát érezze, de nem érzett semmit…megrémült a férfi hiányának érzésétől, de ebben a pillanatban nyílt az ajtó és a férfi egy művirág csokorral a kezében belépett. A szemébe nézve már nem félt. A mélység ott volt és ő boldog volt, hogy belesüllyedhetett. A férfi átölelte és a nyakát csókolva suttogott… nem is a szájával, mert Anna a gondolataiban érezte a férfi gondolatait. – Soha többé nem akarlak elengedni, veled akarok lenni örökké.

Ókori erotikus történet

Admete dermedten állt, és nem tudta, mit kellene tennie. Közben Marcus előmászott, és felöltözött.
– És gondolod, az Úrnő hinne neked? – kérdezte ellenszenvvel a hangjában, mire Lucretio megint megvillantotta tökéletes ragadozómosolyát.
– Ugyan már! Elég rád nézni meg a hamvas kis szűzre, és lerí, hogy valami lappang… Az Úrnő is jól tudja, hogy semmit sem tud neked nyújtani, de nem akarja, hogy másnál kapd meg a gyönyört… – vigyorgott, és közben még beljebb lépett. – Nos, azt hiszem, kedves Marcus barátunk, az est további részét a rendes helyeden is töltheted, az Úrnő mellett… – mondta, és közben nekidőlt a falnak, az ablaknál. Admete még mindig szótlanul nézte, ahogyan a kintről bejövő piciny fény körbevilágította az alakját. Félt, most jobban, mint eddig az első alkalomtól. Marcusról valamiért azt képzelte, hogy gyengéd lesz, de a lovász tökéletes napbarnított bőrét és izmait elnézve tudta, hogy itt a nyers erő fog győzedelmeskedni. Kívánta is, de rettegett is tőle.

Marcus egy pillanatig csak állt, aztán megvonta a vállát.
– Ha annyira akarod, megkaphatod. – mondta hideg közönnyel, és most nyoma sem volt az érces búgásnak, amitől kirázta a hideg Admetet. A lány elcsodálkozva figyelte, hogyan is jelenik meg a férfi igazi éne: már nem találta vonzónak, noha a teste nagyon jó volt, és senki sem utasíthatta volna vissza, de a modora és a hanglejtése most elárulta.
– Én… én… azt hittem… – suttogta halkan a lány, mire mindkét férfi ránézett.
– Mit hittél? Talán hogy annyira szép vagy, hogy beléd szeretett ez a kéj-fiú? Elfelejtheted kislány. Csinosnak csinos vagy ugyan, de… csak jól akarta érezni magát egy kicsit. – vigyorgott gonoszan Lucretio, mire Admete majdnem elsírta magát. Tényleg azzal áltatta magát néhány pillanatig, hogy a férfinek tetszik. Marcus nem szólt semmit, csak lassan felkötötte a saruját is. Minden szó nélkül hagyta el a szobát.
– Nos, kettesben maradtunk. – vigyorgott még mindig az ablaknál a férfi. – Talán nekem is megmutathatnád magad… – a hangjában olyan parancsolás volt, amitől a lány megint összerezzent.
– Ne, kérlek…

– Azt mondtam, vetkőzz! – a férfi nem emelte fel a hangját, de megvillant valami a szemében, amitől Admete jobbnak látta, ha cselekszik. Lassan, percekig babrált a ruhájával, mire türelmetlenül odalépett hozzá a férfi, és egy mozdulattal kioldotta és lerántotta róla a ruhát. Leplezetlenül mérte végig a lányt, akinek megroggyant a térde, félelmében lehunyta a szemét, miközben az arcára pír ült ki. A sírással küszködött talán?

Meglepődöttségére Lucretio nem teperte le. Érdes kezével megsimogatta a lány melleit, mire a mellbimbók rögtön ágaskodva jelezték, hogy igenis, nagyon élvezik, amit csinál. A férfi ugyanazzal a gonosz mosolyával nyugtázta ezt is. Admete lassan felnézett a férfire, és már nem félt tőle. Tudta, neki csak fájdalmat okozhat a nyers erő a férfiben, de ez fel is izgatta. Jobban, mint Marcus apró simogatásai és csókjai: ebben csak tüzes szenvedély lehetett, de a gondolat a fantáziájában motoszkált, bármennyire is próbálta kiűzni.
A férfi lassan tovább csúsztatta kezét, és újra a combok közé került, ahol forróságot és nedvességet talált.
– Ó, látom azért nem félsz annyira… – nem hagyta volna ki, hogy ne alázza meg!
– Nem érdeklesz! Tud meg, hogy ezt Marcus érte el! – Feltört belőle valami ellenkezés, mire a férfi arca hirtelen elborult, de rögtön visszatért a gúnyos mosoly.
– Na persze. – morogta, és közben megszorította a lány csiklóját, de annyira, hogy a lány halkan feljajdult, de utána rögtön fel is sóhajtott kéjesen.
– Ez is Marcus volt, mi? – kérdezte a férfi, de a nő csak megadóan pihegett.

Lucretio letérdelt elé, és lassan belecsókolt a szeméremajak közé. Admete még jobban felsóhajtott, és közben érezte, hogy térde ismét megroggyan, de most már a kéjtől. A férfi heves volt, és hamar érezte a lány az érdekes érzéki érzést, amikor a férfi a nyelvével a szűzhártyáját izgatta. Az izmai a hüvelyében ritmikusan összehúzódtak, de a férfi nem hagyta abba a nyalást.
– Várj… – nyögte a lány, miközben lassan már tántorgott volna. Az ágyig eljutott, és ott ledőlt, De Lucretio rögtön szétnyitotta a combokat, és ismét nyalogatta a lányt. Admete halkan nyögött, míg egyik kezének ujjai görcsösen markolták a lepedőt.

A férfi abbahagyta hirtelen, és felnézett. Egy utolsó csókot adott a csiklóra, aztán ujjait illesztette a lány hüvelyéhez, és lassan feldugta őket: először csak egyet, de Admete minden nyögésére tágult a hüvely, és a lány táncolása az ujján lassan elérte, hogy három ujja is a lányban volt már.
Hevesen élte át sorban a lány a kéjérzéséket, noha rettentően feszítette a férfi keze a szűzhártyáját. Nem tudta, hogy mit csinál, nem is érdekelte, de nem akarta, hogy vége szakadjon.
Kimerülten engedte el végül magát, ahogyan lassan Lucretio abbahagyta a ,,kínzását”. Kellett néhány pillanat, hogy összeszedje magát, de végül ő is kéjt akart biztosítani a férfinek. A férfi került felülre, de megfordítva rajta. Lassan ajkai közé vette a férfi ágaskodó szerszámát, és végignyalta először, oda-vissza, azután lassan engedte a torkára a falloszt, ami sokkal nagyobb volt, mint Marcusé, pedig az övét is nagynak találta a lány. Fogalma sem volt, hogyan lesz képes magába engedni a férfit, de nem is érdekelte.

Nyelvével ügyesen körözgetett, néha lefetyelő mozdulatokat tett, aztán meg is szívta a férfi makkját, mire Lucretio is elégedetten felhördült. Admete tovább akarta kényeztetni, kíváncsi volt a spermájának ízére, de Lucretio nem hagyta, hanem lassan újra megfordultak. A lány került alulra, ő felülre. Hevesen csókolóztak, olyannyira, hogy a lány ajkát felsebezte, de nem érdekelte őket. Admete körmeit a férfibe vájta, de az is szorította mindenhol, magához még közelebb húzva a nőt.

A nő széles terpeszbe szétrakta a lábát, ösztönösen tudta, mit kell tennie. Lucretio a hüvely bemenetéhez igazította a falloszát, aztán lassan behatolt.
Admete felnyögött fájdalmában és kéjében egyszerre. Lassan tudta csak magába fogadni a férfiasságot, de aztán hirtelen könnyebb lett. Kissé fémes szagot érzett: tudta, a szűzhártyája szakadt fel, és ki is vérzett valamennyire. De a levegőt jobban megtöltötte az erotikának illata, ami teljesen lenyűgözte.

A férfi kis mozdulatokkal indított, de aztán belefeledkezve lökött egyre nagyobbakat, a nő pedig összeszorított foggal tűrte a fájdalommal vegyes kéjt, amit érzett.
Sokáig mozgott benne a férfi, és a nő úgy érezte minden egyes lökésnél, hogy a teste valahol szétszakad, de Lucretio mindig lelassított ilyenkor, látva a szépséges sima arcon megjelenő fájdalmat.

Végül Lucretio egy utolsót lökött, egy erőset, és elment. Lihegve nehezedett a lányra, aki nehezen tartotta meg a súlyt, de behunyva a szemét nem szólt semmit sem. Végül a férfi minden szó nélkül lemászott róla, és lefeküdt mellé a kettejüknek kicsit keskeny ágyra.
Admete néhány pillanatig csak a falat bámulta, de aztán oldalra fordult, és a férfi mellkasára telepedett a fejével, és fáradtan szuszogott. Lucretio kicsit simogatta még a lányt erre, de aztán elaludt.
A lány sokáig fent volt még, és lassan már a könnyeit nyelte: soha, senki sem alázta meg őt ennyire, mint ez az ördögi páros: a két férfi megmutatta neki a kéjt, és a tiltott kéj utáni lelkiismeret furdalást.

Glória és Viktor szex története

Egy rendes, konzervatív családból való úrilány vagyok. Voltam.
A fiúk a gimnáziumban nem nagyon vettek észre, volt persze egy-két ‘barátom’, akikkel maximum egy-egy szenvedélyes csókig jutottunk. Belejátszik, hogy volt egy kis túlsúlyom, emiatt elég szégyellős és félénk voltam. Elég későn vesztettem el a szüzességemet, 18 éves voltam, és nem volt valami nagy kaland.

Aztán jött az egyetem, leadtam vagy 10-15 kilót, kinyíltam, és hirtelen minden pasi megfordult utánam. Mindig is alacsony voltam, de ehhez most elég törékeny alkatra tettem szert. Hál istennek a melleim nem tűntek el, sokkal feltűnőbbek lettek karcsú derekam mellett. A lábaim a tánctól és futástól izmosak és ruganyak lettek. Megtanultam hangsúlyozni kék szemeimet, hosszú, hullámos szőke hajamat egyre többször engedtem le…
Én lettem az egyik legcsinosabb közgazdász az évfolyamon.

Egyik pillanatról a másikra elmúlt a félénkségem – a prüdéria azok menedéke, akik nem kellenek senkinek. A váratlan siker kissé elvette az eszemet – sok olyan kalandba belementem, amit józanul talán nem tettem volna. Igazi gonosz kis boszorka lett belőlem – nem érdekeltek a pasik érzései, nem szerettem senki, elvettem, amit akartam. És amit akartam, az a szex volt. Skalpokat gyűjtöttem. Sokat.

Következzen az egyik kedvencem – a szeretőm legjobb barátjával.

Akkoriban éppen egy Viktor nevű fiúval kavartam, hetente párszor összejöttünk szexelni. Nem volt köztünk érzelmileg semmi, de elég sokat lógtam a társaságával. Viktor élvezte a piszkos kis fantáziámat, és sokszor izgattam fel azzal, hogy kitalált történeteket mesélek neki arról, hogyan csinálnám valamelyik barátjával vagy barátnőjével…

Viktor legjobb barátja, Péter sokszor volt témája ezeknek a ‘meséknek’. Nagyon magas, szőkésbarna hajú fiú volt, inkább átlagos, testalkatú, persze hozzám képest óriás. Nem volt kifejezetten jóképű, mint a babaarcú Viktor, inkább markáns, érdekes arcú. Viktor elővigyázatlanul elmesélte, hogy Péternek más tekintetben is ‘óriási’ – nem akarom tudni, honnan tudta -, és azt állítja, hogy nagyon nehezen élvez el, van hogy órákig csinálja.

Egy idő után ettől függetlenül Pétert is nagyon megszerettem, mint barátot. Sokat voltunk hármasban, elmentünk sörözni, videót néztünk valamelyiküknél.

Épp egy ilyen esti filmnézés közben Viktornak valami miatt haza kellett mennie, én meg már végig akartam nézni. Úgyhogy ott maradtam kettesben Péterrel meg egy alig megkezdett üveg borral. Nyár volt, igazi hőség, elég lengén voltam öltözve – egy szűk kis pólóban és bugyiban. Egyáltalán nem voltam szégyellős. Még korábban rákérdeztem, hogy zavarja-e, hogy így mászkálok a lakásában.
– Dehogy – mondta, és nyelt egy nagyot – mintha csak otthon lennél…

Akkor még nem tudtam, hogy csak húzni akarom az agyát, és aztán angyalian ártatlan arcot vágva álló farokkal otthagyni – mert ez is egy kedves játékom volt akkoriban …

Együtt hasaltunk tehát az ágyon – a hálóban volt a tévé – röhögcsélve, borozgatva. Addig forgolódtam, amíg háttal nem kerültem neki – “így jobban látom a tévét” – kanál pózban. Tudtam, hogy ki fog készülni tőle, ha odanyomom a popsim a combjához, de pont ezt akartam. Éreztem, hogy megremeg, de továbbra is fenntartotta laza, barátságos viselkedését. Egyre közelebb toltam magam hozzá, ő pedig hosszú karjával átölelve a derekamat. Nem mertem hátranézni, nehogy pánikba essen és ne kapjam meg azt, amire vágyok.
De azt akartam, hogy ő kezdeményezzen – hadd higgye, hogy ő a gaz csábító, nem pedig én. Lassan a hátamra fordultam, csukott szemmel, mintha félálomban lennék, és egy kicsit szétnyitottam a számat. Tudtam, hogy ennek nem tud ellenállni. Bejött a számításom, azonnal megéreztem nedves ajkait az enyémeken. Először csak finoman puszilgatott, majd egyre szenvedélyesebben – naná, már egy órája remegett mellettem. Jobb kezével megfogta a mellem, simogatta, szorította – azonnal megkeményedett a mellbimbóm.

Hirtelen felpillantottam, és összenéztünk. Láttam, hogy zavarban van, és bűntudatos…
– De te a Viktor nője vagy… Nem szabad ezt csinálnunk.
‘Te álszent barom. Nehogy már most hagyjuk abba’ gondoltam magamban. De hangosan csak ennyit mondtam sunyin:
– Igazad van. Nem helyes ez. Nagyon megkívántalak, de ha gondolod, hagyjuk abba.
Közben mintegy véletlenül végigsimítottam a testemen.
– De ha mondjuk csak csókolóznánk – folytattam – Barátoknak szabad csókolózni.
Rátapadtam a szájára és hanyatt döntöttem, és lovaglóülésben ráültem. A bugyimon és a nadrágján keresztül is éreztem, hogy valami nagyon nagy és kemény vár rám odalent.
– Mondjuk, ezt még csinálhatjuk – suttogtam a fülébe, miközben harapdáltam a nyakát és a fülcimpáját.

Szegény, szinte csak nyögni tudott. A kezem egyre lejjebb csúszott, és amikor egy ujjal megérintettem duzzadó farkát felpattant.
– Na jó, végül is nem kell Viktornak mindenről tudni, nem igaz? – mondta, felkapott, mint egy pelyhet és a hanyatt döntött az ágyon.

Azonnal lekerültek a ruháim, az a kevés, ami volt – vadul csókolóztunk, birkóztunk az ágyon, Péter a mellemet és a fenekemet markolta, de nem engedte, hogy én is nyúlkájjak a farka felé.

Most ő volt az irányító, leszorította karomat, és végignyalta az egész testemet. Frissen volt csupaszra borotválva a puncim, ő pedig egyre nagyobb élvezettel nyalt bele, egy kicsit megharapdálva az ajkaimat és a csiklóm feletti részt. Bele-bele nyalt a hüvelyembe is. Még a nyelve is nagy volt, és izmos, szinte szétfeszítette a pinámat. A nyála összekeveredett a belőlem folyó nedvességgel.

Jó volt, de nem volt elég. Elkaptam a nyakát és felhúztam az arcomhoz. Éreztem a szájban a puncim édeskés ízét, ami teljesen felpörgetett. Faszt akartam.

Rajta még mindig volt egy boxer, amihez addig nem engedett hozzáférni. Annyira merev volt benne a farka hogy alig bírtam lehúzni róla a nadrágot. Amikor megláttam, majdnem hanyatt estem. Tényleg nagy volt, nagyon nagy. És nagyon szép – sima, feszes, vastag, formás. Odanyúltam és most már nem tolta el a kezem. Nagyon pici a kezem, szinte alig tudtam vele átfogni. Játszani akartam vele, a nyelvemmel, a kezemmel. De akkor már más járt a fejében.
– Majd később!
De tudtam, hogy nem lesz később….

Gyakorlott mozdulattal szétnyitott combjaim közé térdelt, egy párnát rakott a fenekem alá. Ismét nyalogatni és ujjazni kezdett, szóval nem azt, amit vártam. Hirtelen felültem:
– Na ne szórakozz velem! Ha kell, a farkadnál fogva húzlak bele!
Végignyaltam a tenyeremen, és húztam néhányat a farkán.
– Gyere!
Közelebb térdelt, és végre, VÉGRE lassan elkezdte bevezetni a faszát. Nagyon lassan kellett bedugnia, mert bár hihetetlenül nedves voltam, olyan szűk a puncim, hogy alig bírtam befogadni.

– Úúúúúúú – kiáltottam – nem lesz ez így jó! Mindjárt szétszakadok!
– Most már késő, kislány! – és egy mozdulattal belökte a maradékot.

Nem éreztem még ekkorát magamban, és hirtelen nem is tudtam, élvezem-e ezt az egészet. De aztán úgy döntöttem, élvezem. Először csak lassan finoman, majd egyre erősebben lökte belém a farkát. Teljesen rásimultam, és felvettem a ritmusát.
– Órákon át bírnám ezt – lihegtem. Akkor még nem tudtam, hogy órákig fogom bírni….

Fordultunk egyet, az egyik lábamat a nyakába vette, a másikat a lábai közé tette, és még mélyebben kezdett pumpálni.

Nem volt olyan póz, amit nem csináltunk azon az estén. Hol az ölében ültem, ő pedig húzogatott magára, hol megfordulva, a popsimat szétfeszítve, megfordítva lovagoltam rajta – alig emlékszem.

Egyszer csak hasra fordított és a hátulról kezdett dugni. Előbb még térdeltünk, aztán lenyomott az ágyra, és teljes súlyával rámnehezedett. Alig kaptam levegőt, de olyan pontot talált el, hogy nem akartam elmozdítani. Lenyúltam a jobb kezemmel, és nagy nehezen elértem a csiklómat. Annyira közel voltam, hogy egy kevés dörzsölgetés után azonnal elélveztem.

Vadul, hullámokban öntött el az orgazmus, és közben Péter tovább kefélte az egyre jobban összeszoruló kis pinámat. Egyszerűen nem ért véget az élvezetem, minden egyes lökésével még magasabbra vitt, már szinte rángatóztam alatta. Olyan hangosan élveztem, hogy be kellett fognia számat. Erre én inkább bekaptam az ujját, és éhesen szopni kezdtem. Éreztem, hogy felhördül, és jól telepumpál.

Abban a pillanatban kattant egyet a videokazetta, és elkezdett visszapörgetni. A végére ért a szalag. 240 perces kazetta volt. Long Playben felvéve. Hajnali négy óra volt.

– Ahhh, remélem, tényleg nem tudja Viktor…. – nyögte
– Nem fogja- duruzsoltam. Akartam még kapni belőle. És kaptam is. Majd elmesélem

kemény farkával szétfeszítette ajkait

– Elég kielégültnek tűnt az előbb a sikoltozásod – szólt közbe kissé öntelten a férfi is, akinek farka közben ismét majdnem harcra kész, félkemény állapotba került a kéz és a száj együttes kényeztetésétől. – Vagy kevésnek találtál? Pedig legalább háromszor elmentél – azzal lenyúlt és megsimogatta Laura punciját.

Neki ekkor jutott eszébe az iménti szeretkezés és bár kicsit érzékeny volt az öle, szétnyitotta a combját, amitől a férfi ujjai beljebb csúsztak, majd rabul ejtve azokat, összezárta. – Próbáld meg, hátha sikerül még -, mondta a masszőrnek. Ildi felkönyökölt és látta, hogy ezzel a szerszámmal még nem sok sikert lehet elérni. A hanyatt fekvő férfi fölé hajolt és hatalmas hozzáértéssel tempósan szopni kezdte, hol csak a makkon jártatva a nyelvét, hol pedig tövig letolva a torkán, szorosan szívva. Közben figyelmet szentelt Laura melleinek is, aki addig érdeklődve figyelte, mit is csinál társnője. Mikor Ildi már megfelelően keménynek találta a szerszámot, akkor Laurát odavonta és a férfi öle fölé ültette. A terpeszben szétnyílt combok között már nedvesen csillogtak a kicsit túlpirosodott szeméremajkak. Megfogta a péniszt és a makkal a csiklót kezdte ingerelni, amelyik ettől egyre duzzadtabbá vált.

Laura már nyögdécselni kezdett, támaszkodó karja, öle meg-megremegett, ha érzékenyebb felületet talált el a kemény, vöröslő makk. Még jobban benedvesedett, s egy csepp végigszaladt a makkon, majd a férfi farkán, le a csupasz golyókig. Ildi egy óvatlan pillanatban megcsiklandozta a talpát, s a hirtelen ingertől Laura valósággal belezuhant az alatta meredező falloszba. Mozdulatlanná dermedt a hirtelen jött ingertől, majd lassan megemelte ölét, kicsit kijjebb engedte a férfi farkát, visszaült, aztán még jobban kiemelkedett és kicsit körbe mozgatta csípőjét, majd újra tövig beleült. Ezt a mozgássort váltogatta, úgy, hogy a végén a makk már szinte csak futólag érintette nagyajkait.

Feri, ekkor kezdte el mozgatni az ölét, s hol vele ellentétesen mozgott, hol egy irányban, ezzel rafináltan ingerelve Laura hüvelyét. Laura addig a férfi mellett könyökölt, hegyes, kemény mellét a másik testéhez szorította, így testének mozgásával is ingerelte. Kicsit belefáradt ebbe a testtartásba, s felült, de a mozgást nem szakította meg. Megfogta a férfi kezét, s a melleire vonta. A nyitott tenyerekkel és az ujjakkal simogatta saját bimbóit, hagyta, hogy éppen csak érintse, majd erősen rászorított, ilyenkor valósággal marcangolta partnere. A szájába vette a masszőr két ujját. Nyelvével masszírozta, kényeztette, mintha egy faszt szopna, járatta az ajkai között, közben nyála már szinte csöpögött az ujjakon. Akkor kivette, és a mellére húzta, majd a másik kéz ujjait vette be, s azokkal is hasonlóan tett.

Külön élvezetet okozott ez a nedves ingerlés, kivette ezt a két ujjat is a szájából és melleit erősen kidomborítva homorítani kezdett. Mivel Feri kezei így már nem érték el a bimbókat, derekát és csípőjét simogatta. Az új testtartásban ingerlően kínálta fel magát a szeméremdomb. Kezét Laura combjaira tette és két mutatóujjával széthúzta a szeméremajkakat, hüvelykujjaival pedig két oldalról a már duzzadt csiklót közrefogva ott is izgatni kezdte. Laura azonban rövidesen eltolta a kezét, s ismét ráborult a férfira. Még nem akart elélvezni, még fokozni akarta a kéjt. Csípője lazán emelkedett fel-le a meredt péniszen, fehér habot hagyva annak szárán, ami már a heréken is csordogált lefelé. Lassan vált bódulttá, hüvelyfalának redőin egyre élénkebben érzékelve a feszes makkot, s olykor még talán a száron dagadó ér vastagságát is.

Ildi egy darabig gyönyörködött bennük, aztán felkelt, bekapcsolta cd-lejátszót, majd az ágy előtt álló fotelbe telepedett, szétterpesztett lábait a karfára téve simogatni kezdte a mellét, hasát, majd ölét. Ahogy hozzáért érzékeny mellbimbójához, kicsit megnyalta az ujja hegyét, s így ingerelte tovább. Nézte az ágyon hol lassan, hol gyorsan kefélő párt, s amikor ott kinyíltak Laura szeméremajkai, akkor ő is széthúzta a sajátjait. Amikor a merev dákón lassan lecsúszott, ő is lassan bedugta egy ujját a hüvelyébe. Velük szinkronban kezdte el dugni magát, s közben másik kezével hol a mellét, hol a csiklóját ingerelte. Amikor Laura feszes feneke először kezdett el remegni, Ildi is hatalmasat élvezett. Kicsit pihegett, gyengéden simogatta érzékeny punciját még egy kicsit, aztán felkelt és a fürdőbe ment.

Eközben Laura már kevésnek érezte a pinájában rafináltan, de mégis mechanikusan mozgó fasz ingerlését. Ráült a férfira és csiklóját annak hasához nyomta, majd hol lassan, hol gyorsabban, gyengéden, majd erősebben ingerelte magát a sima, csupasz bőrön. Amikor Feri ismét a melléhez nyúlt, akkor élvezett el először. Gyorsított a tempón, egyre jobban átvéve az irányítást, olykor megfogta a férfi kezét és melle nem annyira szakszerű, mint inkább érzéki masszírozására késztette. Újra felsikoltott, hüvelye összeszorult, pulzálni kezdett. Feri megvárta, míg lecsengenek az élvezet legelső hullámai, akkor leemelte magáról a nőt. Négykézláb állította az ágyon, mögé térdelt, széthúzta a fenekét és farkát egy mozdulattal betolta a még mindig szűk pinába. Ettől Laura ismét hangosan felnyögött, hiszen még abba sem maradt előző élvezete.

Ildi a fürdőből kifelé jövet kopogást hallott a bejárati ajtón. Gyorsan magára kapta a férje egyik ingét, s kifelé indult. Attól nem félt, hogy kihallatszott valami, a lakás tökéletesen volt hangszigetelve, a ház rajtuk kívül amúgy is üres volt így déltájban. Benézett a szobába, ahol Feri éppen erősen döfölte hátulról Laurát, akinek hasa alá már az összes létező díszpárnát begyömöszölték, így tartania sem kellett magát, feneke éppen a megfelelő magasságban volt. Ahogy benyomult a masszőr farka, Laura úgy nyögött fel. Kicsit beljebb hajtotta az ajtót, majd kikémlelt a kukucskálón. Péter arcával találta magát szemközt.

,,Ez aztán a nap! Vajon mit akarhat?” Kinyitotta az ajtót, s akkor látta, hogy nem csak Péter, hanem annak lakótársai, Marci és Ernő is a zárt lépcsőházban várnak. Kilépett az ajtó elé, közben az ing szétnyílt rajta, láthatóvá téve kicsi, kemény melleit és meztelen ölét. Nem zavartatta magát, mind a három látta már meztelenül, bár csak kettővel feküdt le eddig: Péterrel és a jóval szerényebb farokkal rendelkező Marcival.

– Mi járatban fiúk? Egyszerre hárman jöttök látogatóba? De ne álljatok itt, gyertek be!
– Ez aztán a fogadtatás – hördült fel Péter, ahogy a hegyes mellbimbókat éppen csak takaró, ám a teljesen meztelen ölű nőt meglátta -, vagy rosszkor zavarunk valami kellemes tevékenységben? Egyébként sörözni indultunk, csak Laura kulcsa maradt nálam, amikor, … öööö …, szóval véletlenül nálam maradt. Gondolom, előbb-utóbb haza akar menni, hozzád biztos bekopog, add majd oda neki! – azzal egy kulcscsomót nyomott Ildi kezébe.
,,Ez lesz csak a móka” – gondolta Ildi, s úgy érezte, aznap a háromból két srác már biztos megdugta a szomszédnőjét. ,,Egy biztosan, de akkor kik lehettek a többiek?” – Ne menjetek sehova, söröm nekem is van, Ha csendben maradtok, kaphattok egyet a konyhában. -, s még az is lehet, hogy te is odaadhatod neki a kulcsait – csukta be az ajtót a srácok mögött. Előre ment és gyorsan becsukta a szobaajtót, a srácokat beterelte a konyhába, egy-egy hideg sört nyomott a kezükbe, s felült a konyhapultra, kicsit terpeszben hagyva combjait, hogy kellő belátást engedjen.

– Csak iszunk, vagy máshoz is lenne kedvetek? – kérdezte, s odahívta magához Marcit, aki a legközelebb állt, s elmélyülten bámulta pináját. A vékony trikón át megsimogatta a csenevész mellkast, majd tenyere lejjebb csúszott, míg a nadrágon keresztül meg nem fogta a már kemény szerszámot. – Ez az, alakul, de csinálj te is valamit végre – azzal a srác kezét a mellére húzta. Erre már a másik kettő is felbátorodott, elé álltak, s ahol érték tapogatták, simogatták. A szoba felől ekkor tisztán hallatszott Laura élvezettől kéjes sikolya.
Ildi új játékot talált ki: – Gyertek velem, de ha egy pisszenést hallok, vége a bulinak, mehettek haza mindannyian – azzal maga után hívta meglepett partnereit. Beléptek a szobába, ahol már Feri is üvöltve döfölte a sikoltozó Laurát, fenekébe markolva rángatta magához, s egy hatalmasat élvezett. A végén mozdulatlanná dermedt, s szorosan magához húzva tartotta, míg ő fenekét rángatózva dobálta és sikoltozott, majd csak éppen lihegett.

Ildi kibontotta Marci nadrágját, előhalászta a farkát, odavezette Laurához, Ferit félretolta az üresen álló fotelba, s beirányította a még mindig remegő és az élvezettől görcsbe szorult pinába a pihent srácot. Az úgy kezdte el dugni, mint aki most nyerte meg a főnyereményt. Lelkes volt, gyors, amitől Laura néhány pillanat múlva ismét nyögdécselni, majd nyögni kezdett. Ezalatt Ildi Péter farkát is lemeztelenítette és a fiút a másik fotelbe ültette. Ledobta az inget és az újszerű élményt adó iménti akciójától benedvesedett pinájával ráereszkedett a mereven álló faszra. Kicsit szokatlan volt neki, hogy a fityma még takarja a makkot, de szűk puncija akadálytalanul tolta le a bőrt, s hamarosan hüvelye falán érezte az érzékeny kupakot.

Odaintette Ernőt is, aki már készséggel gombolta ki és tolta le nadrágját. Az ő farkát nem ismerte, vele még sosem feküdt le, s most meglepetten látta, hogy még Péterétől is erősebb, vastagabb. Lovaglás közben simogatni kezdte Ernő farkát, majd megállt a mozgásban és megnyalta, majd beszívta a makkját. Péter ismét akcióra késztette, ahogy ölét feltolta, ezért kiengedte a másikat a szájából, nehogy lovaglás közben kárt tegyen benne. Kezével azonban nem engedte el, s érezte, ahogy egyre keményebben és forróbban lüktet benne.

Laura mögött már Marci is rekord sebességre kapcsolt, farka mellett cuppogva folyt ki a korábbi ondó és a friss élvezés összekeveredett nedve. Ölét előrefeszítette és Laura ismételt sikolyai mellett annak rángatózó ölébe spriccelt. Erre már Ildi is felkelt és a korábban még őt kefélő Petit vezette oda, ahogy Marci farka kicsúszott máris a vastagabb faszt nyomta a helyébe. Laura kérlelve kiáltott fel: – Elég volt, hagyd abba, nem bírom tovább! – senki nem törődött vele.

Péter ugyanazzal a tempóval dugta tovább, ahogy elődje abbahagyta. Laura már folyamatosan remegett és élvezett. Pár percig kefélhette csak Péter, amikor helyét Ernő vette át, s durván betolta vastagabb a farkát az érzékeny hüvelybe. Laura eszelősen sikoltozott, menekülve dobálni próbálta magát, de a fáradtságtól és a fenekét markoló kezektől csak vergődni tudott.
S akkor elsötétült minden.
Ájultan dőlt el a lepedőn.
Észre sem vette, hogy abbahagyta puncijában a kefélést partnere. Homályosan ugyan eljutott a tudatáig, hogy magára maradt a teste, de nem tudta ez a valóság-e. Agyában akkor már egy másik mozi filmje pergett.

Miklós feküdt mellette, s melegbarna szemeivel az övét kereste. Nem tudott szembenézni vele, de halkan suttogta: – ,,Csak téged szeretlek, bármit is tettem, csak téged kívánlak! Nem akarlak elengedni, Te kellesz nekem! Ne hagyj el, bocsáss meg kérlek! Ki kellett próbálnom, hogy eltudlak-e felejteni. Azt hittem, csak az újdonság, a szokatlanság varázsa vonz hozzád, de tévedtem. Ezért kellett kipróbálnom, hogy a testem mit bír el nélküled, ki tudja-e törölni a vonzalmat, ha mással élvezek. De egy kevés volt, mindig és mindig csak te jártál az eszemben. Ahányszor élveztem, előtte, közben, utána csak rád vágytam. Minden idegsejtem téged szeret, téged kíván!”
Közben simogatta a sosem érintett férfi testét, szorította magához kezét. Hozzányomta kemény mellét, forró ölét, s cirógatta, ölelte, simogatta. Ájultában sem érezte, hogy a férfi hozzáérne, csak jól ismert hangját hallotta: ,,Megbocsátok, szeretlek kicsim!”

Ájulása ekkor mélyebb lett, ám alig tartott pár másodpercnél tovább. Kinyitotta a szemét, s megpróbált felkelni, de csak csúszva tudott helyzetén változtatni. Maradék erejével legurult a párnákról, s a szoba felé fordult. Homályos tekintetével akkor látta, hogy Ildi egy a földön fekvő férfi farkán lovagol, előtte Péter áll, s löki kemény farkát egyre mélyebben a torkába, mögötte pedig a fürdőkádból megismert srác keféli a seggét. Ildi testéről szinte patakokban folyt a víz, mellén a bimbók olyan hegyesek voltak, hogy akár üveget lehetett volna vágni velük.

Egyre jobban rázkódott, remegett, amikor a mögötte levő srác felkiáltott és telelőtte fenekét, majd szinte azonnal ki is csúszott belőle. Ettől Ildi felszabadultabban lovagolhatott, kivette szájából Péter farkát, felgyorsította öle mozgását, s amikor az alatt levő felkiáltott, akkor ő is sikoltott egy hatalmasat, majd rárogyott a férfira. Péter azonban nem hagyta békén, felhúzta magához térdelő helyzetbe, kemény farkával szétfeszítette ajkait, kezét a nő tarkójára tette és valósággal megbaszta a száját. Nem kellett sok, talán egy percnyi döfölés után remegve élvezni kezdett, amit Ildi eleinte még megpróbált lenyelni, de később kicsordult a száján, nyakán, mellén csíkokban lefolyva.

Mindannyian eldőltek, kinek merre engedte a tér, a bútorok. Laura ámulva nézett körül. Hármójuk helyett immár Péter és barátai is a szobában voltak, s szemmel láthatóan nem unatkoztak. Megpróbált ismét felkelni, de mozdulni is alig bírt. Lenézett az ölére, s látta, szeméremajkai szinte rojtosak, megnyúlva, kivörösödve nyílt utat engedve a kisajkaknak tátongnak, Combjain száradó, vastag fehér folyadékcsíkok húzódtak, s nem volt kétsége afelől, hogy honnan erednek. Mindenki aléltan pihegett csak a zene hallatszott. Ildi volt, aki elsőként bizonyult a legéletképesebbnek.

Szexviccek

Egy nős férfi a barátnőjénél tölti az estét. A lány arra kéri, hogy borotválja le a szakállát. A férfi először tiltakozik:
– Tudod, drágám, a feleségem ragaszkodik hozzá, nem vághatom le.
Azonban a lány addig erősködik, hogy végül mégis rábeszéli.
A férfi éjjel tér haza, a felesége már ágyban van. Mellébújik a sötétben, az asszony megsimogatja sima arcát és odasúgja neki:
– Drágám, már nem volna szabad itt lenned, a férjem bármelyik percben hazajöhet. 

 Egy férfi tele sebekkel, kormosan, szakadt ruhában tér haza. Meglátja a szomszédja, és kérdezi tőle:
– Hát te meg honnan jössz?
Kigyulladt az anyósom háza.
– És hogy sérültél meg?
– Nem akart nyugodtan feküdni.

Egy állatorvos nehéz munkanap után fáradtan ér haza. A felesége egy pohár koktéllal és gyertyafényes vacsorával várja, majd ágyba bújnak. Nemsokára azonban csörög a telefon. Egy kétségbeesett női hang szól bele:
– Doktor úr, tud segíteni? Nagy baj van.
– Mi a probléma? – kérdezi a doki.
– A szomszéd ház tetején egy csomó macska nyivákol és nem hagynak aludni. Mit csináljak, hogy abbahagyják?
– Szóljon ki nekik, hogy telefonjuk van.
– Ez beválik?
– Nálam bevált. 

A férfiak törvénykönyve

1. Egy férfi soha nem veszi ki önszántából a Csokoládé című filmet.
2. Két férfi semmilyen körülmények között nem osztozik egy esernyőn.
3. Ha egy férfi kamerát visz egy legénybúcsúra, társai hivatalosan kivégzik.
4. Ha téged megkíván egy barátod felesége, bartánője, anyja, apja, gyóntatópapja, fogorvosa, könyvelője, nem vagy köteles erről neki beszámolni, sőt azt is letagadhatod, hogy ismered az illetőt.
5. Egy férfi köteles a barátját 12 órán belül kiváltani az előzetesből, hacsak nem az ő családjából ölt meg valakit.
6. Ha több mint 24 órája ismersz egy férfit, annak lánytestvére számodra mindörökre tabu.
7. A minimális idő, amennyit várakoznod kell egy másik férfira, 5 perc. Ha egy nőre vársz, akkor annyiszor 10 perc, amilyen fokozatot a lány elér az 1-10-ig terjedő dögösségi skálán.
8. Soha ne reklamálj egy barát által felajánlott ingyen sör márkájával kapcsolatban. Ha a hőmérséklet nem megfelelő, azt szóvá teheted.
9. Egy férfitól nem várható el, hogy a barátjának születésnapi ajándékot vegyen. Még a dátumra emlékezni is elég “langyos” dolog.
10. Kötelességed beleegyezni, hogy annak a lánynak a ronda barátnőjével randizz, akit a barátod akar felcsípni. Ha viszont a ronda barátnővel összejön egy kis szex, akkor a barátod erről soha senkinek sem beszélhet, még a legénybúcsúdon sem.
11. Milőtt egy barátod exével randiznál, kötelező kikérned az ő beleegyezését. Ezt a szívességet viszonozni is illik.
12. Azok a nők, akik azt állítják, hogy szeretik a sportot, kémnek tekintendők, amíg be nem bizonyítják hozzáértésüket.
13. Ha egy férfi slicce lent van, az az ő dolga, úgy kell tenned, mint aki semmit se vesz észre.
14. A világszerte elfogadott kompenzáció a haveroknak, akik segítenek költözni, mindig sör.
15. Egy férfi soha nem tart macskát, még a barátnője macskáját is utálja.
16. Aki meccset néző haverokhoz csatlakozik, köteles megkérdezni, mi az állás. Viszont azt tilos megkérdezni, ki játszik.
17. Ha a feleséged össze akarja hozni egy facér barátnőjét egy barátoddal, csak akkor egyezz bele, ha van elég időd a haverodat figyelmeztetni.
18. Csakis akkor elfogadható, hogy egy férfi édes, gyümölcsös koktélt iszik, ha a tengerparton napozik…, és az italt egy pincérnő toplessben szolgálja fel…, valamint az ingyen van.
19. Egy férfi soha nem verekszik meztelenül, hacsak nem börtönben van.
20. Az a férfi, aki egy csinos, szexisen öltözött nő társaságában van, mindig köteles józan maradni egy esetleges verekedéshez.
21. Ha egy barátod annyira kiütötte magát, hogy nem tud verekedni, köteles vagy beszállni helyette. Kivéve akkor, ha ez a barátod az elmúlt 24 óra alatt annyira feldühített, hogy úgy érezted, ráférne egy alapos verés, ez esetben csak ülj nyugodtan és szórakozz jól.
22. Egy férfi soha nem habozik az utolsó sörért vagy az utolsó szelet pizzáért nyúlni. De mindkettőért egyszerre, az már önzés.
23. Egy férfi soha nem szólít meg egy másikat a mosdóban, csak ha egyenlő helyzetben vannak, pl. mindketten vizelnek, vagy mindketten sorban állnak. Minden egyéb helyzetben elég egy fejbólintás.
24. Ha két férfi egy autóban utazik, és az egyik énekelni kezd, a másik semmiképp nem csatlakozik hozzá. (Túl meleg szituáció lenne.)

 
 

Disznó viccek, szexhumor

 
 A lakodalomban a násznagy megkérdezte a násznépet, kik azok, akik legrégebb óta házasok. Kiderült, hogy a menyasszony nagyszülei. A nagymamához fordult a násznagy, és megkérdezte tőle:
– Milyen tanácsot tudna adni az ifjú párnak?
– Azt, hogy egy házasságban a három legfontosabb szó: “biztosan igazad van”.
Erre az összes vendég a nagypapára nézett, vajon ő mit tesz hozzá. A nagypapa bölcsen megjegyezte:
– Biztosan igaza van!

 Egy férfi betér egy fehérnemű üzletbe, ahol a feleségének melltartót szeretne venni. Kiválaszt egy fazont fehér színben. Megkérdezi az eladótól az árát.
– 24 dollár.
– Rendben, akkor ebből kérek egyet. – mondja a férfi.
– És milyen méretben? – kérdezi az eladó.
– Arról fogalmam sincs.
– Mégis kb. mekkora melle van a feleségének? Mint két dinnye, vagy kókuszdió, vagy narancs? Mihez tudná hasonlítani?
– Ööö, nem is tudom – tűnődik a vevő -, inkább olyan…..Látott már tacskófület?