Rám verték a kőművesek

Hát történetem – a címből is jól kivehetően – egy építkezésen kezdődik. A város másik végében lakom, ezért hát munkahelyemet igen nehéz megközelíteni csak közlekedési járművekkel, néha még gyalogonom is kell. Épp egy új lakópark építésének a közepébe csőppentem, hiszen csak a “csatamezőn” való átkeléssel
juthattam közelebb a célomhoz. Virágmintás miniszoknya volt rajtam, de bugyit “véletlenül” nem vettem fel. Szeretek így császkálni, hátha felcsípek valakit… Nos, amikor nagy nehezen átbukdácsoltam az összes csövön, és csavar izé-bizén, észrevettem, hogy merev tekintetek és farkak fordultak meg utánnam. Egy pár jól kigyúrt kőműves még be is szólt nekem valami olyasmit, hogy: -Hé kislány! Beereszthetem a macit a málnásba?
Erre én belehúztam a bukdácsolásba, mert visszaválaszolni ugyan nem mertem, és hirtelen megbotlottam egy csőben, vagy miben. Megszólal az imént durván beszóló alak, hogy :-Látom elkéne egy segítő kéz!-és elmosolyodik, majd mindenki nevetésbe tör ki, hiszen nem csak az volt vicces, hogy elestem, és nem is csak az, hogy ilyen “vicceset” mondtak nekem, hanem az is, hogy kint volt az egész, csupasz picsám, és muffom. Így hát enyhíteni akartam a körülményeken, és visszaszóltam valami olyasmit, hogy: -Na, tetszett a műsor? Erre mindenki elővette a lomposát, és a látványnak köszönhetően kiverték rám…

Vélemény, hozzászólás?