Szállodai pornó

Tudjátok mi a jó abban, ha az embernek három szállodája van? Nos igen, nem mellékes, hogy a munkaidőm kötetlen, a fizetésem azon múlik, mennyi a bevételem, és kis odafigyeléssel, megfelelő alkalmazottakkal szinte gondtalan az életem. Nem is tudom, örülnöm kellene-e, hogy húszévesen mindezt nagyapámtól megörököltem.

Nem is kívánhatnék ettől többet. Valamikor régebben még nagyravágyó terveket szőttem, mindenbe belefogtam, amiben csak lóvét sejtettem, de ma már jobban szeretek nyugodt körülmények között kiülni egy tópartra, és pecázni egy hideg sör mellett.
Hogy eddig nem nősültem meg? Egye fene. Negyvenhárom évesen talán még nem késő, de a dolog sokáig abszolút nem érdekelt. Régebben előszeretettel csaptam a szelet a nálam megszálló, jobb csajoknak, kedvezményeket ígértem, meg extra szolgáltatásokat, ami által nem is a bérelt szobájukban aludtak, hanem az én puha ágyamat melegítették egész éjszaka. Jó is volt ez hosszú időn keresztül, de az igazság az, hogy rájuk is untam.

Valamiért egyikük sem tudott tartós vágyat ébreszteni bennem, nem hagytak maradandó emléket, maximum csak szexuális értelemben. Mára már lenyugodtam, és az utóbbi időben egyre ritkábban kerestem a gyengébb nem közelségét, és akkor sem ugrottam fejest, csak óvatos puhatolózás után kezdeményeztem. Meguntam már a pénzéhes, lerázhatatlan nőket, meg a kellemetlen jeleneteket.

Ennek ellenére pont akkor lettem szerelmes, amikor már nem is reméltem. Ez az érzés mindig is elkerült, csak használtam és élveztem a nőket, de sosem szerelemmel. El sem tudtam képzelni, hogy ez a rózsaszínben úszó világ milyen lehet, mert a sok érzelem nélküli alkalmi kapcsolat rideggé, és érzéketlenné tett. Éltem a saját kis életem barátokkal, néha barátnőkkel, de nem kötődtem senkihez, egészen addig, amíg egy szép napon egy huszonkétéves, nagyon vékony, lehetetlenül karcsú tündér meg nem jelent. Munkahelyet keresett. Már akkor megérintett az érzelem, amikor a szűk farmerjében és a divatos, kockás ingében megállt az íróasztalom előtt. Lehetett volna akár egy manöken, de nem adott magára annyira, hogy a szépségét kihangsúlyozza. Hétköznapi értelemben csak egy szürke kis veréb látszatát keltette. Még csak nem is a fiatalsága, hanem az angyali, keskeny arca vonta magára a figyelmemet. A rajzfilmfigurára emlékeztető, lehetetlenül hegyes, hosszú orra mosolygásra késztetett. Öröm volt belenézni a sötétbarna szemekbe, és a magas homlok az apró fülekkel és copfba fogott, vékony szálú hajával kislányos hatást keltett, pedig már felnőtt nő volt a szentem. Szóval elég volt egy pillanat, hogy valami olyan érzelem gyúljon a szívemben, ami még sohasem annak előtte. És nem is a szex, mert nem az jutott a lányról rögtön eszembe, hanem csak az egyszerű vágy, hogy megérintsem, hogy birtokoljam, hogy nekem suttogjon szerelmes üzeneteket.

Nagyon szép kezek nyújtottak bizonyítványokat felém. Nem volt kifestve egyetlen körme sem, mégis annyira nőiesnek és annyira törékenynek hatott, hogy abban a szent pillanatban elgyengültem. Kérhetett volna bármit, de ő csak munkát keresett.

Közgazdaságit végzett, summa cumme laude, kimagasló eredménnyel. Ez csak olaj volt a tűzre, az eszét is tisztelni kezdtem. Hát még a hangja! A vékonyságához képest mély és rekedtes, de ennek is megvolt a maga szépsége, és rögtön az jutott róla eszembe, milyen édesen duruzsolna szépeket a fülembe. Persze azért a korral nekem is megjött az eszem, és csak gondolatban játszottam el a sportcipőben álldogáló édes kis teremtéssel. Még csak jelét sem adtam, hogy különösebben tetszene, pedig ha a vágyaimra hallgatok, ott helyben leteperem. Ez a lány viszont annyira aranyosés szereény volt, és fiatalabb huszonegy évvel, hogy rá is gondolnom kellett. Mire jó megrontani egy ilyen sebezhető, fiatal lelket? Az is lehet, nem hagynék benne egy rossz emléknél maradandóbb emléket!

Ő volt az első nő, akinek csak adni akartam és kapni nem. Ivett! Ivett! Ízlelgettem a nevét, miközben álltam az elbűvölő tekintetét. Ha tehettem volna, hellyel kínálom, leültetem, hogy minél tovább élvezhessem az ifjúságának arcára írt könnyedségét és a fiatalos báját. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem néztem meg elég alaposan a keskeny csípőjét és a soványságához képest viszonylag dús kebleit, amit a derekára csatolt öv emelt ki még nagyobbra, mint azt sejteni lehetett.

Már tudtam, mit teszek, csináltam neki munkahelyet. Ő lett a gazdasági mindenesem, az elődjét meg, egy szerény, idősebb asszonyt, Lídiát, aki szinte fiaként szeretett, előléptettem magasabb pozícióba. Egy csapásra ütöttem két legyet, így legalább minden nap a lány közelében lehettem. Ebből is látszik, a döntésem mennyire nem volt önzetlen. Két hónap betanulás alatt persze rengeteg mosolygás és egy kis ismerkedés közepette volt lehetőségem még jobban belészeretni. Hihetetlen aranyos, kedves, és okos nőre leltem az Ivett személyében. Lenyűgözött a tehetségével, és a szorgalma, meg a kitartása kivívta minden elismerésemet. Nem csoda, hogy napról napra egyre mélyebb érzéseket tápláltam a bájos hölgy irányában. Legszívesebben világgá kiáltottam volna, mennyire imádom, de túlságosan szerettem ahhoz, hogy magamhoz kössem, vagy az érzelmeimmel rontsam el a kettőnk között kialakult bizalmas kapcsolatot.

Távoli csodálója voltam csak a lánynak. Figyeltem minden tettét, észrevettem az apró érzelmi megnyilvánulásait, és mindent megtettem, hogy kitűnően érezze magát a székében. Minden nap megdicsértem, holott nem is volt olyan, aki igazán közszemlére akarta volna tenni a bájait, viszont az egyszerű ruháiban is imádnivaló látványt nyújtott. Cseppet sem volt kicsapongó, hanem csak szerény, mértéktartó és visszafogott. Nem legyeskedtek körülötte a fiúk, és ez okozta a lelkemnek a legnagyobb örömet. Mit tettem volna, ha feltűnik egy rivális lovag? Valószínűleg csak belebetegedek, de sosem fedtem volna fel az igazi érzéseimet.

A lány tanulékonysága hátborzongató volt, és fantasztikus ötleteket is adott olykor- olykor a beszélgetéseink alatt. Maximálisan rá is szolgált ezzel a bizalmamra, meg a munkájával is, amit oly precízen, és olyan szorgalommal végzett, hogy én csak ámultam és bámultam. A többi beosztottam is szerette, mert szemmel láthatóan nagyon barátságosan viseltettek iránta, függetlenül attól, hogy egy részüknek a főnöke is lett a felvétele után hamarosan. Bámulatos modora és közvetlen, barátságos viselkedése egy nagyszerű ember képét rajzolták ki előttem. Tiszteltem és szerettem minden tekintetben.

Ivett már hét hónapja dolgozott velem nagy egyetértésben, amikor egy délután feltűnt, hogy a közüzemi díjaink nagymértékben megemelkedtek. Először csak egyszerűen annak tulajdonítottam a dolgot, hogy az árak az utóbbi időben meredeken emelkedtek, aztán mégsem hagyott nyugodni a lelkiismeret, és nyomozásba kezdtem. A szolgáltatóktól kapott részletezés szerint mindennek csak a felét kellett volna fizetnem, nekem mégis minden tétel, víz, gáz és villamosenergia duplán volt kiegyenlítve a saját nyilvántartásaink szerint. Azt hittem, Ivett csak tévedett, de hamar rájöttem, hogy alaposan rászedett. Mélységes csalódás volt megtudni, hogy ennyire átvert az én kis kedvencem. És még ott volt a neheze. Most jelentsem fel, vagy mi a fenét tegyek? Nem a pénz, mert abból volt bőven, de mégiscsak rosszul vette ki magát, hogy a lány meglopott rendesen.

Tanácstalanul vártam meg a következő nap reggelét. Ezzel már eleve egérutat engedtem valamelyest, mert nem akartam a lányt nyilvánossággal büntetni, meg aztán én akartam az igazságtevő lenni az ügyben. Reméltem, hogy viszonylag egyszerűen elrendezhetjük a dolgot kettőnk között, én visszakapom a pénzt, őt meg, ha szomorú szívvel is, de útjára engedem. Mérhetetlen kíváncsisággal vártam a lány indokait.
Már csak a hely volt kérdéses, hol is ejthetjük meg a felelősségre vonást, ahol nem zavar meg senki sem. Az irodám ilyen szempontból abszolút nem volt alkalmas, hát a hálószobámat szemeltem ki, ott biztosan nem fognak kopogtatni, vagy apróságokkal nyaggatni. Kicsit rendet is raktam az agglegényfészkemben. A kis tolvajnak nem is akartam imponálni, de a lelkem mélyén nagyon bíztam benne, hogy lesz valami értelmes és elfogadható magyarázata.
Hogy ne tűnjön fel senkinek, mennyire dühített a becstelensége, Lídiával üzentem, hogy várom a szobámban minél hamarabb.

– Szia! – dugta be a fejét vigyorogva, mint egy ártatlan bárányka, majd bebújt a szűzies, földig érő világoskék ruhájában, és a nem túl elegáns tornacipőjében. Aznap kivételesen kiengedve lobogott a vékonyszálú haja. Ez nem volt gyakori szokása, de nekem ezzel okozott nagy ritkán óriási örömet. Egyszerűen odavoltam a lengedező tincseiért, amelyek állandóan simogatták a gyönyörű arcát, amit a világon mindennél jobban szerettem volna megpuszilgatni.
– Foglalj helyet! – mutattam köszönés nélkül a szándékosan velem szemben elhelyezett fotelre. A csaj abban a pillanatban megérzett valamit, óvatos és gyanakvó lett. Eltűnt a jókedve, helyette feszülten figyelt, úgy huppant az ülőalkalmatosság szélére, mintha minden pillanatban menekülésre készülne.
– Van egy kis gond, amire csak te tudod a magyarázatot! – kezdtem szigorú arckifejezéssel és közben a lány reakcióit figyeltem. Viszonylag hidegvérrel fogadta a feltevést, és mintha valami egészen másról lenne szó, közönyös mosolygásba kezdett.
– Hűha, megijesztesz! – nevetgélt, de érződött rajta a feszültség.
– Megcsaltál! – lebegtettem meg a sejtésemet. Nagyon kíváncsi voltam, meddig fog tagadni a drága kis alkalmazottam, vagy magától bevallja-e a történteket. Ivettnek szerintem az őszinte beismerés meg sem fordult a fejében, nagyon is meggyőzően játszotta tovább a szerepét, ami felmérgesített.
– Nincs is közöttünk semmi, hogy csaltalak volna meg? – kérdezett vissza. Vágott az esze, mint a borotva, majdnem meg is mosolyogtam, ahogy a szemembe bámulva megemelte a keskeny állát, és királynői tartással, de egy kúrva kacérságával támadott vissza. Visszaélt a szépségével, és azzal sem igen törődött, hogy a ruha magas felvágása miatt a kivillanó combjai közé nézhettem. De ez inkább volt szándékos, mint véletlen. Igazi nő volt, és az esze, meg a teste volt a legjobb fegyvere. Sejtelmem sem volt, hogy mennyit észlelt korábban abból, hogy szerelemmel szeretem, ettől függetlenül most nagyon is hatott rám, ez kétségtelen.

– A számlákról beszéljünk egy kicsit, most csak az érdekel! – förmedtem rá nem túl erélyesen. Ivett összerezzent, a kihívó magatartásából azonnal visszavett, összetöpörödve húzódott a fotel mélyére. Hiába bámulta mereven a bordó szőnyegemet, az arcszíne pillanatok alatt változott előbb hamuszürkébe, aztán vörösbe. Hagytam, hagy gondolja át a mondanivalóját, és a szívem szakadt meg, hogy pont ő az, aki ilyen galád módon elbánt velem.

Hiába vártam, nem történt semmi. A lány meg sem szólalt, és még elmenekülni is elfelejtett. Az egyetlen, amit tett, hogy idegesen rágni kezdte a körmeit, ami meg engem bőszített fel.
– Most mit csináljak veled? Ha feljelentelek, az nekem is kellemetlen, de vissza akarom kapni a pénzemet! Tudod, miről beszélek? – fogtam csendesebbre, de ezzel sem értem el többet.
– Ne rágd már a körmöd, ha megkérhetlek! – kiáltottam rá, amitől még jobban megijedt, leengedte a kezeit, és az ujjait egymásba fonva tördelni kezdte. Azokat a vértelen, hamuszürke kis kezeket, amiket nagy ritkán volt szerencsém csak megérinteni, pedig fogtam volna, amikor csak tehetem. Hiába vártam a válaszokat türelmesen, azok sehogyan sem érkeztek.
– Figyelj! Nem tudom, a pénzt mire költötted, de meg kellene beszélnünk, hogyan törleszted le a hónapok óta elszipkázott hárommilliómat. Látod, hogy hajlandó vagyok kompromisszumra, de neked kellene most nyilatkoznod, mit, és hogyan tervezel. – enyhültem meg, és igyekeztem minél halkabban a tudomására hozni, hogy nem kell félnie tőlem.

Lassan, nesztelenül eleredtek a könnyei, az arcáról potyogtak a ruhája ölébe, de nem emelte fel a kezét, hogy letörölje. Csak később szakadt fel benne valami, mert elkezdett nehezen lélegezve zokogni, és a szőnyegnek mondta a szívszorító mondatait.
– Ne haragudj, kellett a pénz, de visszafizetem. Anyukám el van adósodva, és én csak így tudtam pénzt szerezni, nem magamnak vettem el. – mentegetőzött, mintha engem az annyira érdekelne. Pedig igenis, sokat számított a lány megítélésében, már ha igazat mondott a szentem.
– Nem tudtál volna szólni? Így sokkal szarabbul esett! – csóváltam meg a fejem, és odalöktem egy papírzsebkendőt a lány ölébe.
– Ennyit nem adtál volna, ezért nem is kértem. – szipogta két hangos orrfújás között.
– Talán nem, ez tényleg nem kis összeg. – bólogattam.
– Visszafizetem! – ígérte könnyes szemmel, és végre a szemembe nézett. Már azon a ponton voltam, hogy lemondok mindenről, csak ne bántsam tovább a kedvenckémet, de ennyivel nem úszhatta meg. Szenvednie kellett. Mit kapok én cserébe? Ha elengedem, akkor még jobban ráfizetek, mert még őt is elveszítem. Az ötlet pillanatok alatt fogalmazódott meg.

– Kapsz egy lehetőséget. Minden hónapban visszatartom a fizetésed felét, azzal törlesztesz. Írásba foglaljuk, és ameddig tartozol, addig nem mehetsz el innen. Ez így megfelel?
A fejszámolóbajnok villámsebességgel gondolta végig az ajánlatomat.
– Az majdnem két év! – szólalt meg panaszosan, esendő képe kérlelően csillant meg a könnyes szemeivel egyetemben, de ebből nem engedtem, ezért kis idő múlva beleegyezőleg bólintott.
– Már csak az a kérdés, hogy mi lesz a büntetésed, mert az, hogy visszafizeted a pénzt, még nem teszi semmissé a történteket. Itt fogsz lakni nálam, az ágyamban alszol, és esténként sehová sem járhatsz el. – adtam elő az ötletemet, Ivett meg kikerekedett szemekkel, sápadtan nézett velem farkasszemet.
– Szexelni is kell? – remegtek meg az ajkai.
– Nem, azt nem várom el tőled, csak annyit akarok, hogy szem előtt légy. Figyelni fogom minden egyes lépésed, amíg a pénzt vissza nem fizeted, a számlákra pedig sokkal jobban odafigyelek. Szerintem még egyszer nem mered majd ezt a csúfságot megtenni velem.
Ivett ránézett a méretes franciaágyra, majd tagadólag megrázta a fejét.
– Oké, akkor mást találok ki, de az sokkal jobban fog fájni mindkettőnknek. Nekem kell a pénz, és úgy gondolom, hogy méltányos volt az ötlet. Itt laksz velem, a szállodában étkezel, és nem kell rezsit fizetned, még maradna is pénzed. Gondold meg, van rá öt perced! – álltam fel, és járkálni kezdtem idegességemben.
A lány egyfolytában az ágyat nézte, aztán nagy nehezen megszólalt végre.
– Tényleg nem kell szexelnem?
– Megmondtam, csak itt laksz, és semmi több, semmi másra nem kényszerítelek!
– Jól van, ha ez neked megfelel. – sóhajtotta, és elkezdte törölgetni a szemeit.
– Akkor most maradj itt, szedd rendbe magad, mielőtt kimész a többiek közé, és délután hat órára itt akarlak látni minden holmiddal együtt.
Kivártam, amíg a sűrűn pislogó, piros szemeit rám emelte és bólintott egyet, de rögtön szégyenlősen le is sütötte a földre, aztán nyitottam az ajtót, hogy a dolgomra menjek. Már félig ki is léptem, amikor váratlanul utánam szólt.
– Szükségem lenne még hatszázezerre!
Ezt a szemtelenséget! Úgy elképedtem egy pillanatra, hogy se köpni, se nyelni nem tudtam, de pár pillanat múlva már megmosolyogtam a merészséget magamban. Tényleg nagy bajban lehetett, ha még ezek után tőlem kér segítséget. Ez viszont nagyon hízelgő volt rám nézve, kifejezetten örültem.
– Este megbeszéljük, legfeljebb kitoljuk a törlesztést két évre. – mosolyodtam el, Ivett viszont lehorgasztott fejjel suttogott maga elé.
– Tudom.
Bezártam magam mögött az ajtót, és mintha még hallottam volna egy alig hallható köszönöm szót.

Nem voltam túl boldog, de legalább elértem, amit akartam, sőt, sokkal többet, hiszen a lány beleegyezett, hogy összeköltözik velem. Utólag nem is tartottam az ötletemet annyira nagyszerűnek. Gyenge pillanatomban magamnak akartam a lányt, másrészt meg, ha igazán akarom, már tehettem volna róla, hogy az enyém legyen, ha megfelelően körbeudvarlom és kimutatom az érzelmeimet. Persze korántsem biztos, hogy ő is belement volna egy kapcsolatba egy huszonegy évvel idősebb emberrel. El is húztam a szállodából, ne kelljen találkoznom Ivettel.

Napközben hangyák milliói korzóztak az agysejtjeimen. Nem hagyott nyugodni a gondolat, vajon jól cselekszem-e, és már hajlamos lettem volna meggondolni magam, amikor a szívem újabb vágyakat táplált a fejembe. Nem akartam lemondani a lány társaságáról, bármennyire erőszakosan is követeltem ki magamnak. Abban biztos voltam, hogy semmi esetre sem fogom bántani, és az is megfordult a fejemben, hogy egy pár napos együttlakás után elengedem. A romantikus ötleteim viszont pont, hogy hozzá kötöttek.

Este kilenc után szántam rá, hogy visszamenjek a szobámba. Számítottam rá, hogy a lány lelép, de nem tette meg. Két nagyobb táskából pakolászott ruhákat éppen, amikor tétova léptekkel megérkeztem. Milyen jó, még rendet is rak a szekrényemben! Sorra igazgatta a különböző stócokat, és alig nézett fel. Nem volt túlságosan elengedve felszereléssel. Ha jól emlékszem, egyszer azt mondta, pár száz méterre lakik albérletben, legalább annak a díja is megmarad a törlesztésre. Még mindig az a ruha volt rajta, amit délelőtt viselt. Leültem az egyik fotelbe, és néztem, ahogyan megtörten, szomorú képpel rendezgeti a cuccait. Csak néha pillantott rám lopva, és biztosan volt némi szégyenérzete.
A fotel melletti dohányzóasztalon sárga csekkek sorakoztak. Kíváncsian olvastam el a legelsőt, mire a lány megszólalt végre.
– Azokat loptam tőled. – rebegte alig hallhatóan.
– Tudom, kétszer fizetted ki a számlákat, csak az egyiket a sajátodra küldted. Alig- alig vettem észre. Ki a fene nézi, hogy a számlaszám nem egyforma mindegyiken? – fogtam csomóra a kisebb köteget, és odanyújtottam felé.
– Tedd el emléknek tanulságul, hogy soha többé ne csinálj ilyet. És áruld már el, mire kellett annyira a pénz! – emeltem meg a hangom egy kicsit, de azonnal visszavettem, mert ha azt szeretném, hogy őszinte legyen, bíznia kell bennem, és nem szabad kiabálással elijeszteni.
– Anyám kölcsönöket vett fel, hogy elvégezhessem az egyetemet, és tudod, hogy most mennyien mentek tönkre a devizahitellel! Segítenem kellett, hogy el ne vegyék a házát, hát én fizettem a részleteit. Ennyije van összesen. Se munkája, se autója, nincs semmije és senkije.
– Ok, értem. És kellene még hatszázezer… – mondtam magam elé. Már reggel tudtam, hogy odaadom, nem volt kérdéses, hogy még ezt is megteszem az én kis tolvajom kedvéért.
– Igen, kellene! – ismételte utánam, abbahagyta a munkát, és a szemeivel erősen szugerált.
– Sokat gondolkodtam. A pénzt nem adom a kezedbe. Mondasz nekem egy címet, és én megyek intézkedni, te meg itt maradsz, és a könyvelésben rendet teszel. Nem azért, mert nem bízom meg benned, a számláimat továbbra is kezelheted, de nem akarom, hogy más is megtudja, mi történt. Ez így neked is jobb lesz. – bámultam a megnyúlott képébe, ő pedig engedelmesen közelebb lépett, és nyújtotta a kezét a számlákért. Egy pillanatra összeért a kezünk, és a jéghideg ujjaitól engem is majdnem kirázott a hideg. Ekkor kezdtem el sajnálni, zavaromban azonnal a kicsi fürdőszobába menekültem.

Hiába, az emberi gyarlóság mégis csak határtalan. Hányszor elképzeltem, hogy a nyakamba ugrik, és megköszöni a jóságomat, de Ivett amellett, hogy okos volt, most egy megszégyenített iskoláslányként viselkedett. Milyen jó lett volna, ha kiérzi a tetteimből az iránta érzett vonzalmat, vagy legalább megölel. Ez viszont csak a képzeletemben született meg, semmi köze nem volt a valósághoz. Mióta ismertem ezt a lányt, azóta rám törtek ezek a hülye, romantikus álmodozások. A legutolsó gondolatom is az volt, hogy amíg a lány velem alszik, rá kell szoknom a gatyában alvásra, pedig eddig meztelenül élveztem a puha, selyemtakaróban való fetrengést.

Kínos is volt a helycsere. Feszengve álltam félre, hogy a fürdőbe vonuló lánynak hagyjak elég helyet, ne kelljen hozzáérnem. Tudtam, hogy legkevésbé sem óhajtja a testi közelségem. A ruháival az ölében bevonult a kis helységbe, és még a kulcslyukat is gondosan lefedve az ajtót a biztonság kedvéért kulcsra zárta. Kezdtem úgy érezni, hogy rossz lóra tettem. Ha addig illúziókat kergettem, hát meg kellett tapasztalnom, hogy Ivett milyen távolságtartó lett. Ennek legjobb bizonyítékát azzal szolgáltatta, hogy a fürdőből kijövet be volt öltözve rendesen. Egyszerű hálóing vagy pizsama helyett valami melegítőfélében feküdt le az ágy fal melletti részére, és azonnal a hátát mutatta nekem. Komolyan mondom, ha nem ez a feszültség kettőnk között, elnevettem volna magam az elutasítást kiáltó, jelentőségteljes öltözéken. Ezzel bizonyára csak tudtomra akarta hozni, hogy mit ígértem.
– Ettél ma valamit? Lídia azt mondja, egész nap nem voltál lenn. – szólítottam meg. Nem vártam el, hogy megnézze a meztelen felsőtestem, de akkor is vágytam rá, hogy egy kicsit felengedjen. Beszélgetni csak nem bűn, reménykedtem.
– Nem. – válaszolt bánatosan a párnájába suttogva.
– Hozok neked valamit! – szálltam le az ágyról, pedig rám szólt, hogy nem kell, aztán lementem a konyhába. Mire visszajöttem, Ivett már vagy aludt, vagy csak nagyon jól szimulált, tanácstalanul álltam az ágy végében, és ismét megbántam, hogy a szobámba kényszerítettem. Gyönyörű volt. Kisimult az arca, a csodás tincsei beborították a homlokát, és a lehetetlenül hegyes orrcimpái aprókat mocorogtak. Láttam, hogy lélegzik, egyenletesen emelkedett a vállán a takaró, ahogyan beszívta a füleimmel hallhatatlan lélegzetvételeit. Megint utolért a gyengeségem, és megsimogattam a vállát, de csak ennyit merészeltem. Még sokáig vigyáztam a nyugodt álmát, mielőtt elnyomott volna a lelkiismeretfurdalás miatt oly nehezen érkező álom.

Másnap reggel hűlt helyét találtam, már javában dolgozott az irodájában, mikor benyitottam az irodájába. Valami nagyon megváltozott. Távolságtartó és hallgatag lett, minden oda volt írva a szomorú képére. Ha kérdeztem válaszolt, de sosem kezdeményezett beszélgetést, és nem volt kíváncsi a véleményemre. A kérésemre leírta nekem a címet, ahová a pénzt kellett vinnem, és mintha mondani akart volna még valamit, nyíltak az ajkai, de mégsem jött hang belőle. Csak annyit közölt, hogy ez az anyja címe, és ne bántsam őt, semmiről sem tehet.

Bántott a lelkiismeret. Milyen jogon bánok én így ezzel a kedves lánnyal? A másik oldalon viszont ott volt még bennem a düh, és egy kis harag, azért, amit tett. Elhesegettem a gondolatot, és próbáltam élvezni a napsütésben levezetett, célhoz vezető hosszú órákat.

Napokig tartott, hogy Ivett engedjen kicsit a fagyos hangulatából. Hiába az ebédmeghívások, hiába a szépségét dicsérő szavak, a lány nagyon mélyen bezárkózott. Szerintem még direkt sértésnek is vette, hogy körbeudvarolom, pedig megvolt az okom az örömre, csak ezt pont vele nem közöltem. Kicsit több teendőm akadt az utóbbi időben, pont az Ivett anyja miatt, hát hagytam, hogy lecsillapodjanak a kedélyek, és bölcsen csendben maradtam. És egyszer csak, észrevétlen beszélgetni kezdett. A napi rutin megkövetelte, hogy váltsunk néhány szót, de ez most más volt. Lefekvés után az ágyban valamilyen megfontolás után végre, válaszolva az enyémre jóéjszakát kívánt. Nagyon óvatos mondatok és puhatolózó kérdések következtek. Először csak a munkával kapcsolatosan, aztán egyre többször a magánéletünket feddtük fel egymás előtt. Óvatos volt, és a gyanakvó viselkedése továbbra is a rányomta a társalgásunkra a bélyegét, de legalább beszélgetett. Mi más is lehetett volna bizalmat ébresztő, ha nem ez? Én szinte boldog voltam, élveztem az esti órákat, még ha olyan kitartóan távol is tartottam magam a fiatal és üde testétől, kínszenvedések közepette kordában tartva a leghőbb vágyaimat.

A lány megnyugodott. Két hónap után már nem meresztette a szemét a fizetésére, ami sokkal kevesebb lett, nem viselkedett ellenségesen, és megbékélt a helyzettel. Egyik nap örömmel közölte, hogy az anyukája talált magának munkát, már őt sem kell féltenie. Lassan, de biztosan kezdett ismét kivirulni, visszatért az arcára a mosoly, és kezdett megváltozni az öltözködése. Még azt hittem, nem lesz pénze, ezzel ellentétben, mivel alig volt kiadása, és a zsebében maradt az albérletre szánt összeg, elkezdett csinosabbnál csinosabb darabokat vásárolgatni, a régi, hétköznapi ruhák meg mentek sorra a raktárba, mert a szobámban már nem is fértek.
Elkezdte szolidan sminkelni magát, befestette a haját feketére, és a pizsamát is egyik este lecserélte egy selyemhálóingre. Naná, hogy alaposan megnéztem. Bugyi semmi, csak nem látszott át eléggé, hogy a lábai közé nézzek, meg nem is akartam zavarba hozni a vizslató szemeimmel. Pont elég örömet okozott, hogy lámpaoltás után olyan könnyedén beszélgetett. Kezdett elhatalmasodni rajtam a szerelem, de tartottam magam az ígéretemhez. Soha, egyetlen ujjal sem értem úgy hozzá, hogy annak bármilyen szexuális jelentése legyen. Kellően meg is szenvedtem. Amennyire örültem, hogy ott van, legalább annyira szenvedtem.
– Édes a kín! – mondta egyszer nevetve Lídia, mikor rajtakapott, hogy sóvárogva a lány után nézek. Megmosolyogtam, de senkire nem tartozott, miért alszik a lány nálam, és most kivételesen őt sem avattam be a dolgaimba. Azt visszahallottam másoktól, hogy Ivett mindenkinek azt mondja, együtt vagyunk. Ezzel takarózott, de az első néhány napban nem viselkedett úgy, mintha bármi közünk is lenne egymáshoz. Még azt is megtudtam, mennyire sajnálják az anyukája eladósodása miatt. Ebből következtettem, hogy a költözés utáni napokban arra hivatkozott, ő miatta olyan szomorú. Le a kalappal, ügyesen lavírozott, aztán ahogyan kezdett megváltozni a kinézete, úgy kezdett egyre nyíltabban dörgölőzni hozzám. Azt hittem, csak azért csinálja, mert a látszatra sokat ad, de sosem gondoltam többre a részéről, mint kényszerű barátságra.

Lídia, második anyám még azt is elárulta, hogy Ivett sokat kérdezősködött rólam, és akkor ért a legnagyobb meglepetés, amikor megtudtam, hogy a lány miattam festette ébenfeketére a haját. A második anyám megsúgta neki, hogy a feketéért teljesen odavagyok. Mi tagadás, tényleg sokkal jobban tetszett, mint barnán. Az öreglány valamit nagyon jól tudott, jobban ismert, mint bárki más a világon. Nemhiába tudott annyit a korábbi nőügyeimről. Sokszor vele dumáltam meg a dolgokat, és a közös titkaink, meg a múltunk és a barátságunk okán az intim részleteket is bevallottam. Hányszor, de hányszor mondta, hogy keressek egy komoly csajt, és állapodjak meg végre, de azt is megértette, hogy nem voltam egyikükbe sem szerelmes. Szerettem Lídiát, nem voltak előtte titkaim, és most, hogy látta a lány iránti gyengeségemet, visszaélt vele. Na nem rossz értelemben, csak még jobban elmélyítette bennem a Ivett iránt érzett szerelmet, és nagy körültekintéssel a látványos zónába terelte a kis csalót, a legnagyobb elégedettségemre. Az igazi öröm viszont az volt, hogy a kiscsaj ebben partner volt, szinte szó szerint megfogadta az öreglány tanácsait, és a szürke farmer- póló együtteseket felváltották a nőiesebbnél nőiesebb miniruhák, a vadító harisnyák és a szexi cipők. Most tévedek, vagy a lány tényleg akar tőlem valamit? Jól megvoltunk, de azt sem tudtam, szűz-e még, nemhogy megszegjem az ígéretemet. Maradtam a beteljesületlen álmaimnál, és bőszen takargattam egész éjszaka a merevedésemet.

Megtörtént a csoda. Egyik este lámpaoltás előtt, amolyan kötetlen beszélgetés közben egyszerűen odafordult, és a vállamra hajtotta a fejét, mint régi házaspároknál egy jó szex után. Kezdtem félni tőle. Én, aki sok nőt érzelem nélkül döntöttem le, most pánikoltam, hogyan kellene kibújnom a késztetés alól, mert a cseppet sem gyenge, de hozzám képest még törékeny kislányt féltettem. Túlságosan belehabarodtam, és nagyon is szigorúan véve csak a boldogságát akartam. Legalább őt ne rontsam meg, mert az igaz, hogy meglopott, de ettől függetlenül ő nekem a legkedvesebb, legédesebb, és a legártatlanabb a szememben. Aznap még meg is úsztam egyszerű, de nagyon közvetlen beszélgetéssel, de másnap megismétlődött minden azzal kiegészülve, hogy a tűzforró térdét is keresztbe tette a combjaimon, és egyértelművé vált, hogy azért festette ki pirosra az ajkait lefekvés előtt, hogy elég kihívó legyen és megcsókoljam végre. Ha ez még nem lett volna elég, a semmitmondó dezodorát is nagyon édes, bódító parfümre cserélte, hogy az egész szoba illatozott tőle. Imádtam ezt az intenzív, édes illatot. Mindig is a híres teniszező, Gabriela Sabatini parfümje jutott róla eszembe.

Türelmesen, bíztató mosollyal tolakodott felém, és már nem volt elég, hogy a meztelen vállánál fogva magamhoz öleltem. Neki több kellett, én meg egyre jobban féltem, hogy át kell lépnem egy határt, amit hetek óta építgettem. Ez a lány túl kedves volt ahhoz, hogy letiport virágként végezze. Magamtól is féltem, mi lesz, ha belemegyek a szexbe, és másnap reggel már ő sem érdekel, mint oly sok mutatós és könnyűvérű elődje.

– Nézz rám, légy szíves, ha hozzád beszélek! – szólított fel, mert a kísértést elkerülendő elfordítottam a fejem, pedig mily szép látványt nyújtottak a megnagyobbított, piros ajkaitól még bujább pillantásai. Nem tehettem mást, a szemébe néztem, ő pedig a nyakamba kapaszkodva elszántan közeledett, pedig nem is mondott semmit, csak a tettei beszéltek helyette.
– Ezt ne! Kérlek! Nem akarom megszegni az ígéretem. – fordultam le az ágyról zavartan, kibontakozva a kedves öleléséből.
– Most mi van? – ült fel bosszúsan felhúzott térdekkel, és mérgesen rám meredt.
– Semmi, nem lesz semmi. Menj vissza a saját térfeledre, és viselkedj rendesen! – mordultam rá, pedig a haragom oka csak bennem volt kereshető.
– Nem megyek! – feleselt egyszerűen, és várta, mit teszek ebben a szánalmas helyzetben.
– Oké, akkor maradj ott, ahol vagy! – toltam össze a két fotelt a másik fal mellett, és bosszúsan elhelyezkedtem.
– Ne már, most tőlem ijedtél meg? Mindenki azt mondja, hogy nagy nőcsábász voltál…, mi a baj velem?
– Az, hogy lányomként szeretlek, és nem a szex miatt fektettelek ide, hanem hogy vigyázzak rád, és fizetés nélkül el ne engedjelek! Egyáltalán, hogy gondoltad, hogy kikezdesz velem? – hazudtam nyíltan a szemébe, és nem szándékosan ugyan, de talán meg is bántottam a csalás felemlegetésével.
– Ezzel akartam fizetni, te hülye! – nyers és kiábrándító, de annál szívhez szólóbb volt a csattanós felelete.
– Nem kell! Akármikor elmehetsz, nem tartozol semmivel. Nem fogok olyan nőt csinálni belőled, mint akik megfordultak itt előtted…, ahhoz túlságosan tisztellek. – vágtam vissza bosszúsan, rá sem nézve.
– Szerelmes vagy? – kérdezte kis idő után kuncogva, fel sem véve az idegességem.
– Nem! Mondtam már, hogy lányomként szeretlek! – bújtam ki a felelősség alól, de Ivett csak kinevetett.
– Ingyen semmi sem kell! Nem megyek el, amíg mindent vissza nem fizettem! Gyere vissza, és magyarázd el, mennyire szeretsz! – Szólított fel játékosan, kiélvezve a mogorvaságomat.
– Nem akarom! Érted? – emeltem meg a hangom, mert ez volt életem legnagyobb hazugsága, de mindennek ellenére meg akartam győzni a lányt az igazamról. Felé is fordultam, hátha a szemébe nézve talán elhiszi, amit mondok, de a csillogó szemek játékosan hunyorogva csak nevettek a tettetett felháborodásomon.
– Akkor holnap mindenkinek elmondom, hogy impotens vagy! – közölte vigyorogva, de higgadtan, és lerúgva a takarókat, látványosan széttárt végtagokkal lehanyatlott az ágy kellős közepén, nekem helyet sem hagyva. Felcsúszott a tűzpiros hálóinge, és a márvány simaságú combjai hívogattak, majdnem az ágyékát is kivillantva, a hetyke mellei meg édes halmokban tartották a szövetet magasra. Ennek a lánynak minden porcikája érintésre csábított, a kislábaujjától a feje búbjáig. Hibátlan alakja és feszes, világos bőre arra ingerelt, hogy hagyjak mindent a csudába, és tegyem magamévá, valami mégis visszatartott. A lány ártatlansága, a korábban tapasztalt szűzies viselkedése, a kedvessége, a visszafogottsága mind- mind arra figyelmeztettek, hogy nem szabad tönkretennem az életét, nem lenne ildomos bánatot okozni a lelkében az alantas vágyaimmal.

Sokszor gondolkodtam, hogy miért érzem, hogy távol kell tartanom magam a legkedvesebb virágszáltól, de a magyarázatot pont az előéletem szolgáltatta. Tisztában voltam vele, hogy Ivett érzelmeket akar, ami ugyan megvan a részemről, de meglenne-e másnap, miután lefeküdnék vele? Ez a szerelem utáni vágy egy átmulatott éjszaka után másnapra mindig elmúlt, ami bennem is minden egyes alkalom után egyre mélyebb csalódásokat okozott.

– Akkor én meg elmondom mindenkinek, hogy egy szélhámos vagy! – válaszoltam vissza, eszemben sem volt engedni a zsarolásának.
– Milyen igaz, akkor ez egy zsákutca! – mosolyodott el játékosan – Apucikám, gyere már szeretgess meg! Kamatoztathatnád a tartozásomat! – incselkedett tovább rendkívül bájos képpel, és ez annyira, de annyira mélyen érintett.
– Megmondtam, hogy nem teszem, ne légy olyan, mint egy kurva, pont azt szeretem benned, hogy olyan szolid kis szent vagy. – figyelmeztettem ismét, és már majdnem mosolyt csalt az arcomra a vicces, de kitartó igyekezetével.
– Hát…, úgy látom, holnap ki kell állnom a sarokra, ha azt akarom, hogy hozzámérj. – búgta elbűvölő, rekedtes hangján, de egy pillanatra sem felejtett el vigyorogni.
– Bolond vagy, attól még nem változna semmi! – bagatellizáltam a mondataiban rejlő képtelenséget, ugyanakkor lepergett a szemeim előtt, milyen lenne, ha tényleg kiállna a sarokra hiányos öltözetben. A szívem szakadt volna meg.
– Ha ez kell, megteszem! – komorodott el. Fenyegető komolysága megijesztett.
– Ne tedd, miattam semmiképp sem. Örülj, hogy nem használlak ki, mint azt a sok nőt előtted. Nem szeretnék fájdalmat okozni. – még a végén nekem kellett védekeznem, és észrevette, hogy zavarba hoz, visszatért az arcára a bájos vigyor.
– Nahát! Valamelyikük panaszkodott? Én nem így tudom! – csóválta a fejét.
– Pedig a legtöbbjüknek csalódást okoztam, elhiheted. – gondoltam vissza a sok- sok csajra, aki többet várt tőlem, mint egy- két átszexelt éjszakát.
– De nem a szexben! – vágott vissza Ivett a hangját kicsit felemelve.
– Abban is, hidd el! Sosem elégedtem meg egy átlagos együttléttel, aztán mindet szélnek engedtem, mert nem volt részemről semmi érzelem, max a szexuális vágy. Mitől lettek volna elégedettek? – fakadtam ki, és most kivételesen mélyen át is éreztem, milyen szemét is voltam némelyikükkel. Nem volt mit tagadni, még ha már változtam is azóta valamennyit.
– Én elégedett lennék veled… – lebegtette meg a lehetőséget.
– Felejtsd el, te nem lennél elég nekem! Ráadásul neked is csak szomorúságot okoznék! – sóhajtottam, és nagyon szerettem volna a témán túllenni.
– Te magadtól félsz, nem is tőlem… – ült fel Ivett, és mélyen elgondolkodva tett egy mozdulatot felém.
– Ide ne gyere! – kiáltottam rá, mielőtt még földet érhetett volna a lába, és ez megtette a hatását végre. A lány lenyúlt a takarójáért, majd visszafeküdt a térfelére, nagy dírrel- dúrral magára húzta a takarót, és a fal felé fordult.
– Akkor nyald ki a seggem! – mordult még sértődötten egy utolsót.

Kényelmetlen volt a fotel, hát a takarómat felvéve lekapcsoltam a világítást, és visszasomfordáltam az ágy másik felére. Bántott, hogy a lányt megint megsértettem. Milyen jól megérezte, hogy problémáim vannak a hozzá fűződő érzéseimmel. Mégiscsak nő volt, egy érzékeny, angyali kis teremtés.
Fel is kavarta annyira az érzelmeimet, hogy hanyatt fekve, a fejem alá tett kezekkel gondolkodtam el az elmúlt pár perc eseményeiről. Örülnöm kellett volna, hogy felajánlkozott, de mégsem volt kimondott jókedvem. A saját csapdámba estem, azzal bántottam, amivel nem is kellene, az érzelmeivel, holott ez nem is volt tervbe véve. Ki gondolta volna, hogy a közös esték, a kedveskedések, amikkel jobb kedvre igyekeztem deríteni, és az önkéntelen bókok, amikkel az utóbbi időben az öltözködését dicsértem, egyszer még célba érnek, és a lány megszeret. Sokkal kényesebb volt a helyzet, mint azt álmaimban elképzeltem. Hallgattam a fekete hajú tündér halk lélegzeteit, és a kiutat tervezgettem. Hogyan csinálhatnám vissza ezt az egészet, mielőtt nagyobb kárt okoznék a lelkében?

– Nem félsz, hogy a legédesebb álmodban megerőszakollak? – riadtam meg Ivett halk kérdésétől.
– Nem, nem vagy te olyan! Aranyos vagy, gyönyörű, meg minden, és csak remélem, hogy végre megérted, nem vagy hozzám való. Tartsd magad távol tőlem! – válaszoltam, és kivételesen odanyúltam, és belefúrtam az ujjaim a fekete hajába. Megsimogatta a mancsom, és a gyenge kis kezével foglyul ejtett.
– Oké, látom, nagy ellenállásba ütköztem, pedig azt hittem, ez lesz a dolog legegyszerűbb része. – sóhajtott nagyot, és hanyatt fordult, hogy az arcát is nézhessem a sötétben, de a kezem nem engedte el.
– Semmi sem egyszerű, és komolyan mondtam, hogy elmehetsz. Nem kell a tartozásod sem kifizetned. Vagy ha nem akarsz elmenni, akkor költözz egy másik szobába, mert így csak kísértesz! – bámultam a sötétben is csillogó szempárba.
– Mégiscsak vonzódsz hozzám valamennyire! – mosolyodott el.
– Persze, kár lenne tagadni. Nehéz ellenállni egy ilyen káprázatos nőnek.
– De te mégis megteszed. A csalást kivéve van valami baj velem? – szinte kérlelt a szavaival, hogy nyilatkozzam őszintén végre.
– Nincs, és pont ez a baj, hogy nincs. Ártatlan vagy, szende kis szűz kislány a szememben. Nem szabad tönkretenni az életed. Te is csak addig lennél érdekes, amíg le nem feküdnél velem, aztán lehet, hogy rövid úton megszabadulnék tőled is mint az elődeidtől. – próbáltam őszinte lenni a lánnyal, és a haját simogatva azért kiélveztem valamelyest a közvetlen beszélgetés adta lehetőséget.
– És ha azt mondanám, hogy nem bánom mi lesz holnap, akkor sem szeretgetnél meg?
– Nem, mert az érzelmek nem így működnek, és tudom, hogy érzelmek nélkül nem feküdnél le velem. Te más vagy mint a többiek, és ezt tisztelem benned!
– De akkor ez azt jelenti, hogy szeretsz! – suttogta vigyorogva, és a szájával egy csábosat csücsörített.
– Na és mi van, ha szeretlek? – húztam el a szám a sanyarú beismeréstől.
– Csókolj meg, és minden rendben lesz. – hajolt közelebb.
– Ne, kérlek, ne kelljen csúnyán beszélnem veled. – húzódtam még messzebb, amitől meggondolta magát, és visszafeküdt a helyére, de a kezemet továbbra sem engedte el.
A helyzet feszültsége ellenére valami meghittség költözött a szobába, és végtelen nyugalom árasztott el, ahogyan a csuklómat simogatta Ivett vékony, forró keze.

– Nem gondoltam volna, hogy ennyi ellentétes érzelem dolgozik benned. Azon meglepődtem, hogy nem büntettél meg, meg azon is, hogy még te vigasztaltál, és szórakoztattál, amikor végképp nem érdemeltem meg. De most azt is eldöntöttem, hogy nem megyek el, akárhogy küldesz, amíg a tartozásom ki nem fizettem. Ha nem gondolod meg magad, akkor lelépek, addig viszont el kell viselned, mert megyek utánad bárhová, előlem nem bújhatsz el! Én leszek a legszexibb dög a környezetedben! – mondta komolyan. Nem is tudtam, hogy fenyegetésnek vegyem, vagy szerelmi vallomásnak, a szívemnek viszont mérhetetlenül jólesett.

– Hibát követsz el! Egyáltalán honnan tudsz rólam ennyi mindent? Ki beszélte teli hülyeségekkel a fejed? – kérdeztem vigyorogva, pedig egyértelmű volt, az infók kitől erednek.
– Szerintem te is tudod. Lídia beavatott a nőügyeidbe. Mondta, hogy előle sosem hallgatod el a részleteket, és azt is elmesélte, hogy még új tulajként egyszer őt is megfektetted, amikor épp összeveszett a férjével.
– Na jó, ez igaz. Három napra ideköltözött hozzám, és akkor még a legszebb nő volt a környéken. Aztán el is tűnt két évre. Ő volt az egyetlen, aki visszajött, igaz, férj nélkül. Vele mégis másképp alakult a kapcsolatom, és valahogy barátok maradtunk. Ő az egyetlen, akivel normális maradt a viszonyom, a többieket elüldöztem magamtól. Mindennek elmúlik a varázsa egyszer.

– Mondta Lídia, hogy látja rajtad mennyire bánt ez az érzelmi sivárság. Én nem is hittem el, csak most tudatosult bennem. Nőként örülök, hogy ennyire féltesz, de haragszom, hogy nem kezelsz felnőttként, amikor én annyira szeretném! – suttogta érzelmesen, a gyönge ujjai megszorították a kezem.
– Keféljelek meg, aztán téged is taszítsalak el?
– Te nagyon jól tudod, mit akarok, nem kell mellébeszélned. – mordult fel kissé ingerülten.
– Igen, tudom. Érzelmeket, simogatást, törődést, meg minden mást, ami egy komoly kapcsolathoz kell. Lídia azt nem mondta, hogy ezt tőlem biztosan nem kapod meg?
– Első napon, mikor idejöttem, Lídia azt találta mondani, hogy én leszek a végzeted. Akkor nem értettem, de már tudom, hogy miért avatott be mindenbe. Ő hamar felfedezte, hogy tetszem neked! – nevetett édesen. Felfordította a fejét és megcsókolta a tenyerem, aztán lehúzta az arcához, és a mutatóujjamat kiegyenesítve érzékien szopogatni kezdte. Ez még nem kimondottan szex, de a vérem dübörögni kezdett. Olyan túlfűtött erotikával imitálta a dolgot, hogy nem volt erőm elhúzni a kezem, beleborzongtam az akció átvitt értelmébe. Az agyam a szemeim elé vetítették a vágyaimat, ugyanakkor a másik felem menekülést keresett, de úgy, hogy a lányt ne bántsam meg.

– Elképzelem, milyen jól tudsz szopni! Mesés lehet! – jegyeztem meg erőltetett nevetéssel, hogy azt higgye, tréfára veszem.
– Mindent beleadok, ha valamibe belekezdek! – mormolta teli szájjal, és abban biztos voltam, hogy nem beszél hülyeséget. Az életből ismerve tudtam, hogy rendkívüli kitartással áll mindenhez, és nem ismer lehetetlent.
– Akkor azt is tudod, milyen velem a szex, hogy követelőző vagyok, hogy mocskosan szeretem, és azt is, hogy minden azonnal kell? – húztam el végre a kezem, és meg kellett állítanom a lány ölelésre induló karjait.
– Még nem, de remélem, hogy megmutatod nekem. Valamit nagyon jól tudsz, hogy annyi nő versengett érted, és Lídia is azt mondta, hogy tőled tanulta meg, milyen az igazi szex.
– Azt várhatod! Ne gyere fél méternél közelebb! – tartottam távol, pedig beleadott mindent, a gyenge karjai helyett a selyembe bújtatott testével próbált közelebb kerülni, de reménytelen. Egy idő után belefáradva feladta, aztán tréfásan megjegyezte:
– Akkor marad a impotens verzió!
– Úgy sem teszed meg! – nevettem. Valahol megnyugvást jelentett, hogy a lány játékosággal kezelte a helyzetet, és nem az érzelmeit erőltette a flörtölésbe.

– Milyen érzés órákon át érzelmek nélkül kefélni? – intézte a következő szavait a mennyezetnek.
– Érzelmek nélkül sosem kefélek, csak az nem szerelem. Nevezd szexuális vágynak, vagy aminek akarod.
– És szerinted melyik jobb? Ha attól szenvedek, hogy nem érsz hozzám, vagy attól, hogy megdugsz és utána elfelejtesz? – kérdezte hirtelen.
– Ez utóbbit inkább ne próbáljuk ki, a képzelt szenvedélyed meg elmúlik egyszer.
– Nem is vagy kíváncsi, milyen bugyi van rajtam? – egyszerűen nem hagyta annyiban, lehetett bármilyen ellenvetésem.
– Nincs rajtad, azt azért megfigyeltem amikor világosban mellém feküdtél. – vigyorodtam el. A csodálatos alakja még ott élt a lelki szemeim előtt.
– És a puncit hogy szereted? Csupaszon, vagy szőrösen? – borzolta tovább a kedélyemet.
– Tulajdonképpen mindegy, de a mai világban a csupasz pina a menő! – könyököltem a lány felé, hogy a sötétség ellenére az arcába nézhessek.
– Az enyém csupi! – kuncogott fel.
– A tied csak punci, és nem pina. – nevettem vele. Ez a kötetlen beszélgetés egyre melegebb lett, és egyre jobban élveztem.
– Attól lesz pina, ha bennem leszel? – erőltette tovább, de a játékossága elvette a dolog élét, és a lánnyal együtt nevettem.
– Mi ez a finomkodás, hogy bennem leszel? Mondhatod úgy is, hogy ha megbaszlak…
– Mikor baszol meg? – jött kapásból a röhögéstől elgyengült hang.
– Soha napján, kislányom, soha napján! – ellenkeztem.
– Az még nem olyan biztos! Tudod, álmodban minden megtörténhet!
Sokáig csend lett.

– Megölelsz? – váltott ismét komolyra.
– Na jó, ha megígéred, hogy rendesen viselkedsz, de akkor is csak hátulról.
Ivettnek nem kellett kétszer mondani, egyetlen másodperc alatt termett a takaróm alatt, és a fenekével tolatva fúrta magát az ölembe, majd belekapaszkodott a derekán átvetett karomba. Határozottan érezni lehetett, hogy örömet okozok az engedékenységemmel, és a hatás sem maradt el, akármennyire nem akartam, beindult a merevedésem. Önkéntelen tolattam a fenekemmel.
– Ne húzódj el! Nem élvezhetem egy kicsit, hogy a faszod feláll tőlem? – tette a kezét a csípőmre, és abban a szent pillanatban a seggével követett.
– Túl messzire mész, és ne beszélj csúnyán! – szóltam rá viccesen, majd a feje alatt lévő karommal is átöleltem, hogy moccannia sem lehetett.
– Mire gondolsz? A sok nem-re, amit egész este hajtogatsz? Hervasztóan hat, hogy nem viselkedsz velem férfiként. – sóhajtotta a szememre vetve.
– Mondtam már, hogy nem lehet. Egyáltalán, mit tudsz te? Biztosan nem eleget, mert akkor nem dörgölőznél itt az őrjítően forró fenekeddel!
– Mármint, hogy mit tudok a szexuális életedről? Lehet, hogy semmit sem… Tudom, hogy volt lány, akit egy hétvégén hétszer dugtál seggbe, mert nem akarta elveszíteni a szüzességét. Tudom, hogy ha a folyosón jut eszedbe, semmi sem tart vissza, hogy megkefélj valakit. Tudom, hogy nincs szégyenérzeted. Tudom, hogy lenyeleted a lányokkal a gecidet, és imádsz utána csókolózni. Tudom, hogy a maratoni baszások a kedvenceid, hogy kicsit erőszakos is tudsz lenni, és rendkívül szenvedélyes, amitől nem tudnak ellenállni a nők. Tudom, hogy őrjítően nyalsz, és nem csak pinát, hanem segget is, ha tetszik neked. Tudom, hogy…
– Jesszus Mária, ne is folytasd! Látom, nagyon alaposan felkészültél belőlem. Ezért még számolok Lídiával! – hördültem fel.
– És mindennek ellenére még kikezdesz velem? – hajoltam a pici füléhez, amiről az orrommal hátrafésűltem a fekete tincseket.
– Nekem te kellesz, a szex csak veled együtt jár, amolyan járulékos hozadéka a szerelmednek. Nem mintha nem lennék kíváncsi, és egyre türelmetlenebb! – suttogta vissza teli érzelemmel.
– Bolond vagy, ezt most itt fejezzük be! – haraptam egy kicsit játékosan a fülébe, aztán elgondolkodva hanyatt dőltem, de a feneke ott maradt a péniszemnek feszülve.

A reggeli ébredés nehezemre esett, nem túl kipihenten nyitottam ki a szemem, ahogyan Ivett elszakadt az elgémberedett és összeizzadt testemtől. Éjszaka igencsak sokáig vártam, hogy végre reggel legyen, mert a lány teste hosszú órákig tartotta bennem a tüzet. Volt időm kettőnkről gondolkodni, álmodozni arról, milyen lenne álmában alaposan meglepni azzal, hogy a farkamra tűzöm, hiszen az világossá vált, hogy nem volna ellenvetése még akkor sem, ha a legmélyebb álmából ébreszteném. Milyen egyszerű is lenne! Mégsem volt ennyire könnyű helyzet. Felfogtam, hogy érez irántam valamit, és ez egyre jobban menekülésre késztetett. Igaza volt. Nem tőle, tényleg magamtól féltem. Van jogom tönkretenni az életét? Egy dolog, hogy attól rettegtem, hamar kiábrándulok belőle, és ő ezt a bánásmódot semmiképpen sem érdemelte, főleg tőlem nem, hiszen valami megmagyarázhatatlan, elvakult szerelemmel szerettem.

Boldognak kellett volna lennem, hiszen végképpen levetkőzte előttem a gátlásait. Úgy tettem, mint aki nem bír felkelni, csak fetrengtem az ágyon és élveztem a hátramaradt illatát, amíg ő a fejemre dobta az átizzadt hálóinget, és teljesen meztelen mutatkozott előttem a nappali világosságnál.
– Fürdesz velem? – kérdezte a hunyorgó szemembe nevetve, és mintha kinyomta volna a melleit, hogy még hetykébben pompázzanak a beszűrődő napfényben.
– Nem, még alszok egy kicsit… – hunytam be a szemem, hogy ne törjön rám a karcsú női test látványa okozta kísértés.
– Éjszaka mit csináltál? – évődött, és odajött, megsimogatta a fejem, kivárta, hogy szemezzünk egyet.
– Tudod milyen nehéz elaludni teljesen begerjedve? – húztam el a szám, mintha mindez rosszul esett volna az este, de legbelül nagyon is élveztem.
– Magadra vess, ha nem éltél a lehetőséggel! – vigyorgott csípőre tett kézzel féllábra ereszkedve, és egyszerűen nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy a nagy szeméremajkai milyen édesen türemkednek a szemem elé a meztelen valóságukban így, térdmagasságból felnézve. Nem lehetett nem észrevenni, hogy azt nézem, és Ivett gondosan helyezkedett úgy, hogy véletlenül se kerülhesse el a tekintetem a kislányosan csupasz nemiszervet.
– Visszabújjak? – kérdezte érzelgősen, miután nem tudtam levenni a puncijáról a szemem.
– Nem, és ne kísérts kérlek! – fordultam el, a lány meg fürdeni indult.
– Nekem a folyosó szőnyege is megfelel, még izgalmasabb is, mint itt kettesben! – mondta nevetve, csak ekkor ütött először szöget a fejemben, hogy ez a fiatal kislány mire is képes. Meg kell szabadulnom tőle. Mindent el fog követni, csakhogy megszerezzen. Egyrészt hízelgett, másrészt megijesztett, hogy a saját fegyveremet, a gátlástalanságot használja ellenem.

Ha már úgyis elment, becsuktam a szemem, és magamban vigyorogtam. Ez a csodálatos teremtés új színeket és fantasztikusan megható érzéseket hozott az életembe, és már- már hajlottam arra, hogy hagyjam beteljesülni a szerelmemet. Kezdtek a félelmeim egyre inkább eltörpülni a határozott, és bármennyire ifjú, de annál vagányabb kislány érvei mellett.

Délben ébredtem fel. Ivett nem költött, mikor dolgozni ment, de egy frissen mosott, illatos bugyit tett az orrom alá elmenőben, ezzel is boldogságot csalva a kétkedő lelkembe. Egyre biztosabb voltam, hogy zuhanyzás után megkeresem, és szerelmet vallok, de úgy igazából, megadva a módját virággal, apró ajándékkal egyetemben.
A lány nem tartózkodott az irodahelységben, ezért az utam Lídiához vezetett, aki nem titkolt vigyorgással fogadva, nem tudta véka alá rejteni, hogy rajtam nevet.
– Ivettet nem láttad? Nincs a helyén, pedig fontos lenne! – próbáltam komolyságot erőltetni és nem észrevenni a nevető szemeket.
– Valahol itt van a közelben. Biztosan azt meséli a többieknek, hogy milyen gyengén szerepeltél férfiasságból… – váltott át szemtelen röhögésbe.
Szóhoz sem jutottam, csak végigfutott rajtam valami hideg remegés, és elborult az agyam egy pillanatra. Megszégyenülten léptem egyet az ajtó felé, majd hirtelen ötlettől vezérelve megtorpantam.
– Légy szíves, írj Ivettnek egy új munkaszerződést dupla fizetéssel. Tíz perc múlva az asztalomon legyen! És a szövegelésért még számolunk! – közöltem dühösen, és elhagytam a helységet.

Egy órával később Ivett kíváncsian, az új szerződéssel a kezében tört rám minden előzes kopogás, vagy figyelmeztetés nélkül.
– Mit akarsz ezzel? – lobogtatta a savanyú képem előtt a nemrég szignózott papírost, és veszélyt sejthetett, mert nem mosolyodtam el.
– Így hamarabb kifizetheted a tartozásod, és elmehetsz… – sziszegtem.
– Csináltam valami rosszat, vagy csak valamit félreértesz? – nézett könyörgő szemekkel.
– Mi a fenéért kellett mindenkinek elárulnod, hogy nem feküdtem le veled? – fakadtam ki idegesen, ha már úgyis kiprovokálta belőlem.

– Csak Lídiának mondtam el, másnak senkinek! – tiltakozott kétségbeesetten.
– Az pont elég, neki sem kellett volna, és most menj a dolgodra, mielőtt megharagszom véglegesen! – kiabáltam Ivettre. Kapóra jött ez a kis semmiség, mert a dühöm miatt eldöntöttem, hogy mégsem jövök vele össze. Csak kihasználtam az alkalmat, pedig én tudtam a legjobban, ha nem ő mondja el, Lídia tőlem tudja meg az igazságot, méghozzá rövid határidőn belül.
Hát persze, hogy a lánynak ez nagyon rosszul esett, nagy dírrel- dúrral széttépte a papírost, majd hangos csattanással becsapta maga mögött az ajtót, és elment. Nekem személy szerint ez a parancsolgatás sokkal rosszabbul esett. Bánatomban lehorgasztottam a fejem, és napokra hallgatásba burkolózva bujkáltam a szobámban a megoldást keresve. Ivett sem könnyítette meg a dolgomat, nem szólt hozzám, csak a legszükségesebbeket, kerülte a kontaktust, és a pizsamát visszavéve újra a hátát mutatta a kínosan hosszú estéken keresztül.

Valamit tennem kellett. A legjobb ötletnek az tűnt, hogy elviszem a lányt egy kis “üzleti” kitérőre, mert annak neveztem a kőkapui kiruccanást, amit kiterveltem. Ivettnek úgy adtam elő, hogy szakmai napok lesznek, és szerencsére meg is győztem, hogy ott a helye. Komor képpel bólintva fogadta el az érveimet, de el nem mosolyodott volna a világ minden kincséért sem. Nehéz menet lesz, állapítottam meg szomorú szívvel.

Be is igazolódott a sejtésem, a három órás úton nem szólt hozzám, hiába kedveskedtem, vagy beszélgetést kezdeményeztem. Jogos volt a sértődöttsége, és már kezdtem félni, hogy ezt a diót sosem töröm fel. Volt benne valami büszkeségféle, ami nem engedte, hogy kibéküljön velem, ugyanakkor inkább tűrte a társaságomat, mintsem lelépjen előlem a tartozásával egyetemben. Ez adott reményt, hogy azért valamikor mégiscsak megbékél majd velem.

Látszott rajta, hogy óvatosan körül kémlelve azért megcsodálja a helyet, és tetszik neki a kőkapui, hangulatos környezet. Ha nem én, valószínűleg hangot is adott volna az örömének, de így csak komor képpel nézett körbe, és továbbra is kitartóan kerülte a vizslató tekintetemet. A hangulatos tavacskára és a festői környezetre látszólag ügyet sem vetve, fenn hordott orral vonult a kastélyszálló épületébe. Pedig milyen szép volt, és én mögötte lépkedve mennyire büszke. Tett róla, hogy elbűvölő legyen, és mindenki megnézze. Messziről ki lehetett szúrni a testhezálló, piros miniruhájában a magassarkú, elegáns cipővel, meg a szélben lengedező ébenfekete hajtincsekkel. Külön látványosságba ment, közelről pedig a szépsége váltott ki az emberekben tiszteletet. Valószínűleg csak miattam kent fel túlzott mennyiségű arcfestéket, és miattam kente élénkpirosra az ajkait, ezzel is engem tiporva a saját bánatom legmélyére. Iszonyatos céltudatossággal tartotta a haragot, amit meg is értettem.

Hamar rájött, hogy semmilyen rendezvény nem vár bennünket, de úgy tett, mintha észre sem venné, hogy csak miatta jöttünk erre a romantikus helyre. Béreltem egy szobát, amiben egy franciaágy, és egy kisebb heverő foglalt helyet, becipeltem a csomagokat és árgus szemekkel lestem a lány minden rezzenését. Semmi sem történt. Csak körbenézett, azt mondta, innia kell valamit, majd elvonult magamra hagyva a reménytelenséggel. Fogalmam sem volt, mi fog történni még az éjjel, hová kellene pakolnom a cuccait, vagy hová csináljak neki fekvőhelyet. Meg akartam adni a lehetőséget, hogy egyedül aludjon a heverőn, ha arra támad kedve.

Elő sem került vacsoráig, hiába vártam és járkáltam idegesen fel- alá kíméletlenül hosszú órákon keresztül a magányos szobában. Ezt a játszmát elvesztettem, lógattam az orrom, és a korgó gyomrom követve a keresésére indultam. Na és hol találtam meg? Az étteremben természetesen valamilyen koktél mellett.

Vígan beszélgetett egy csinos kis, kerekarcú, hosszú, fekete hajú harmincas évei elejét taposó nővel egy csendes sarokban. Azonnal észrevett, ahogyan közeledtem, és fapofát vett fel, nem úgy, mint a töltöttgalamb barátnője, aki széles mosollyal rám nézett, és köszönés helyett vigyorogva megjegyezte:
– Ő lenne az impotens főnök!
Egy világ omlott össze bennem. Nemhogy kibékült volna Ivett, még a dolgainkat is kiteregette egy vadidegennek. Abban a pillanatban elsápadt, amint vádlón felé néztem, de a kerekarcú nő nem hagyta, hogy békétlenséggel rontsak a helyzeten, barátságos mosollyal fürgén pattant fel a tűsarkúja ellenére, hogy elejét vegye bármilyen összetűzésnek. Megcsapta az orrom a mézédes parfümje. Először azt hittem, Ivett illatát érzem, de hamar ráeszméltem, hogy az a nő is ugyanazt az illatot árasztja, ami mindjárt pozitívan befolyásolta a hozzáállásom, bármilyen otrombán is hallatszott a beszólása.
– Szia! Ne haragudj, de ez a tréfa kikívánkozott belőlem! Anita! – nyújtotta a kezét szemtelenül tolakodó mozdulattal, amit nem tudtam elutasítással kezelni.
– Attila. – fogtam meg a tömzsi, meleg kezet, de a fancsali képem nem lehetett valami épületes, mert a nő rögtön ezután hátbaveregetett, és mit sem törődve a megilletődöttségemmel maga mellé ültetett. Nem tudtam levenni Ivettről a bánatos szemem.
– Mindenkinek el kell mesélned? – suttogtam elérzékenyülten. Azon kaptam magam, hogy nem is haragszom, csak egyre szomorúbb leszek, hiába az Anita felől érkező víg csevely, amit hozzám intézett. Ivett az asztalterítőt nézve megrázta a fejét, és még fehérebb lett.
– Ne haragudj rá! Csak egy kicsit kibeszéltünk, de nem akart rosszat! – nevetett Anita, és úgy bújt hozzám, mintha régóta ismerne.
– És te ki vagy? – fordultam felé, hogy jobban megnézzem. Fekete bőrnadrág, fekete cipő, ujjatlan, lakk felső, sötétre festett, fekete szemek. Bármikor bejött volna, de most nem érintett meg, pedig nagyon vagány volt a megjelenése. Kicsit törpécske volt mellettem a maga százötven centijével, de aranyos volt az igyekezete, hogy mosolyt varázsoljon a képemre.
– Csak egy szabadságát töltő csaj, ha ezzel megelégszel. – válaszolt titokzatosan.
– Most találkoztatok? – néztem Ivettre, de nem ő felelt, az asztalt bámulta szemlesütve. Anita bezzeg hihetetlen elemében vígan fecsegett a lány helyett.
– Már vagy három órája, és elhiheted, hogy nagyon kedvelem. Tündéri a csaj, és nagyon szép, remélem érzékeled! – adta elő a bájosan tolakodó modorában.
– Igen, gyönyörű! – sóhajtottam alig hallhatóan, mire Ivett egy pillanatra rám nézett, aztán kipirulva megint lesütötte a szemét. Jó jel, gondoltam, talán még sincs minden veszve.
– És mért nem csókolod meg végre? – tette Anita a kezét a combom belső felére, ami meglepett, és bizsergés futott rajtam keresztül. A bizalmaskodása így, első találkozásra meglepően érintett.
– Mert látom rajta, hogy nem szeretné… – néztem a lány lehajtott fejét. Mintha motyogott volna az orra alatt valamit, de hang nem hagyta el a csodaszép, piros ajkait.
– Egy fenét nem! – csattant fel Anita, majd látva, hogy Ivett sem szól semmit, lemondott róla, hogy összeboronáljon bennünket. Látványosan nagyot legyintett a kezével, és magában biztosan hülyének titulált bennünket.

– Meghívsz vacsira? – kérdezte, hogy megtörje a körénk települt, fagyott légkört.
– Persze, miért is ne. – bólogattam, és már hívtam is a pincért.
A vacsora csendben telt, csak Anita folyamatos kuncogása idegesített, mert ezzel hozta a tudomásunkra, mennyire jól mulat a sértődöttségünkön. Hamar le is léptem, hogy szabaduljak tőle. Indoknak kitűnő volt, hogy szállodatulajdonosként meg akarom szemlélni a konkurencia létesítményét, pedig az most a legkevésbé sem érdekelt. Helyette sörözni ültem ki a tópartra, és gondolkodni a történteken.

Mégsem maradhattam ott a végtelenségig, sötétedés után visszabotorkáltam a szobába, és reménykedtem, hogy Ivett már rég elaludt valamelyik ágyban. Nem kis meglepetés volt, hogy a két nő a franciaágy közepén egymás mellett, szembefordulva beszélgetett, cseppet sem zavartatva magukat az érkezésemre. Azt pillanatok alatt levettem, hogy valami bizalmas eszmecserét zavartam meg, mert nagyon közel hajolva egymáshoz, suttogóra fogták a dolgot, de nem mozdultak, csak szórakoztak tovább a letakart éjjelilámpa halvány fénye mellett.
– Zavarok? – kérdeztem bizonytalanul, mire megint Anita volt Ivett szócsöve.
– Dehogy, már vártunk! – mondta határozottan, és visszafordulva a lányhoz tovább folytatták az összemosolygós, halk diskurzusukat. De szerettem volna tudni, miről van szó, de csak apró foszlányokat hallottam, a szavak igazi értelmét nem bírtam összerakni. Most mit csináljak? Feleslegesnek éreztem magam, de azt hittem, Anita majd hamar távozik, hát lehúztam a cipőmet, és lefeküdtem a heverőre, gyűjtögettem a hozzám elérő szavakat, és sóvárogva néztem végig a lányokon. Egyik szebb volt, mint a másik, még mindig kiöltözve, cipővel az ágyon, mintha a szexi daraboknak bármi jelentősége lenne. Nem bántam, így még csábítóbbnak hatottak. A szemem sarkából figyeltem, hogy szinte össze- összeért az arcuk, és néhány perc hallgatózás után halk cuppanásokat hallottam.

– Uram Isten, ezek csókolóznak! – hasított belém a tudat, de hiába fordultam feléjük, nem zavartatták magukat, egyre szenvedélyesebben falták egymás ajkait. Ez volt a legerotikusabb dolog az életben, amit valaha is láttam. Én nem annyira a szex fogott meg, mint inkább a két nőből áradó gyengédség és lágyság, ahogyan érzékien kényeztették egymást az ajkaikkal.
Két percig tűrtem, aztán leugrottam az ágyról, és menekülni akartam, felkapva a cipőmet sietősen léptem az ajtó felé.
Egy hang állított meg, Ivetté, a rekedtes, de oly édes, most mégis fenyegető kijelentés.
– Ha most elmész, sosem látsz többet! – Nézett rám szúrós szemekkel, és belémfagyott az utolsó szó is. Mit mondhattam volna? Sarokba szorított. Se menni, se maradni, de az iránta érzett szerelem mégis a szobában marasztalt, kínosan hosszúnak tűnő másodpercekig tartott, míg visszavánszorogtam a heverőig, és leültem a két nő felé fordulva. Azt hittem, mondanak valamit, de megint ott folytatták, ahol sikerült abbahagyniuk, cuppantak a nyálas csókok, és egy idő után elindultak a kezek, hogy kitágítsák a leszbikus szex vérforraló határait. Csak ültem ott, és bámultam a mozit, közben az egészet képtelenségnek éreztem. Ez nem velem történik meg, talán csak álmodom! Annak viszont a legszebb volt, amit férfi elképzelhet.

Anita volt a kezdeményező, végigsimítva az Ivett hosszú lábait, a keze lassan behatolt az enyhe terpeszben lévő combok közé, és valószínűleg bugyin keresztül a lány meztelen punciját is érintette, mert az hátravetette a fejét, és hatalmas sóhajokkal élvezte a pettinget. Később cseréltek, Ivett húzta le a töltöttgalamb felsőjét, majd a melltartót is levéve csókolgatni kezdte annak hatalmas melleit. A rajongásom tárgya persze nem nézett rám, de Anita sűrűn pislogott felém, a szemeiben mintha bíztatott volna, hogy én is odamenjek, nekem viszont földbe voltak gyökerezve a lábaim.

A duciról lekerült a nadrág is, és meg sem lepődtem, hogy nincs rajta bugyi. A vagánysága pont azt sugallta, hogy készült erre a nem mindennapi találkozóra. Úgy tárta szét a lábait, hogy a szőrös punciját felém mutatta, szándékosan ingerelve a férfiasságomat. Ivett keze lecsúszott a szeméremdombra, majd a félhomályos vágatba tévedtek az ujjai, és megint átmentek csókolózásba.

Beszartam. Most veszítem el végleg a lányt, vagy mindezt miattam csinálja? Szélsőséges érzelmi viharok rombolták a műsor lehengerlő látványát. Moccanni sem mertem, nemhogy megmukkanni.

Milyen igaz, hogy a nők jobban tudják, mi kell a másiknak! Ivett fantasztikusan lassú mozdulatokkal simogatta Anita nemiszervét a csiklótól a gátig. Néha körözött, néha gyorsított, néha csak egész tenyérrel lefogta. Anita szuszogott, amikor éppen nem smároltak, de hogy ez a jelenet százszorta erotikusabb volt, mint amit valaha is pornófilmben láttam, arra mérget mertem volna venni.

Annak ellenére, hogy teljesen a háttérbe szorulva küszködtem az érzelmeimmel, természetesen fel is izgultam, és másodpercről másodpercre vált egyre erősebbé a vágy, hogy a lányokhoz csatlakozzak. A visszatartó erő viszont pont Ivett volt, miatta nem mozdultam, csak leesett állal bámultam a világ legcsodálatosabb előadását. Miért akarta, hogy maradjak? Hogy szenvednem kelljen miatta? Hogy lássam, amint megaláz, lássam, hogy egy nőnek adja oda magát, miközben tudván tudja, hogy szerelmes vagyok a kis majomba?

Teltek a percek, a csajok egyre jobban egymásba gabalyodtak. Fura módon alig adtak ki hangokat, de pont emiatt, és nem is a vad szex, hanem a dolog szépsége okán volt rendkívüli és észvesztően hangulatos az enyelgésük. Anita talán el is élvezett, bár azt is hangtalanul csinálta egyszer- kétszer összerándulva, mert megint váltottak. Ivett lett a passzívabb, és halvány mosollyal néztek egymás szemébe, amíg lekerült róla is a ruha. A melltartót a lány maga vette le, majd kibújt a bugyijából, és lassú, mókás kihívásként dörzsölte a másik orra alá. Ez valami jelzés lehetett, mert rögtön ezután Anita keze lágyan hátratolta a sovány kis testet, amíg hanyatt nem feküdt az ágyon. A dolog bibije csak annyi lett, hogy lelógott a lány feje, és úgy hanyatlott le, hogy a szemei belém fúródtak egyenest, és a komoly arca belémfagyasztotta a maradék lélegzetet. Amíg Anita a combjai közé helyezkedett, én a kislánnyal néztem farkasszemet. Mi volt ez? Kihívás, vagy szándékosan akart fájdalmat okozni? Nem értettem. A jelenet pedig egyre édesebb lett. A kerek arcú hátradobta a csodaszép haját, és szemből láttam, ahogyan a nyelve befurakodik az Ivett csupasz puncijába. Mindebből csak annyit érzékeltem, hogy a lány becsukta egy pillanatra a szemeit, aztán megint a lelkemet égető nézésével borzolta az amúgy is feszült idegeimet. És Anita csak nyalta azt az édes, meztelen puncit, amit nemrég volt alkalmam megcsodálni, pedig ha akkor idejében lépek, akkor most én feküdtem volna a kedves lábai között, és én írtam volna köröket az apró csiklóján, amitől néha- néha alig hallhatóan felnyögött.

Nekem csak a tudat maradt, hogy a lány most megbüntet mindenért. Valahogy a gondolataim el is kalandoztak, és Anita jelenléte nem okozott különösebb fájdalmat. Eszköz volt csupán az Ivett okosan kivetett hálójában.

Kezdtem szédülni, és levegőt venni is alig tudtam zavaromban, ahogy a szúrós szemek belém hatoltak. A vádak, a szemrehányások mind ott sorakoztak a lány gyönyörű, de vigasztalhatatlan pillantásaiban. A mellét markolászó kezek a tudatomig el sem jutottak. És Anita furcsa, nevető pillantásai sem tudtak kibillenteni az érzelmeim fogságából.

Elérkezett a vég. A nyelvjáték utolsó mozzanata talán engem is megkönnyebbített kissé, mert a kéj lecsukatta Ivett szemeit, és a hullámzó testén ámuldozva kikerültem a fagyos tekintet bűvköréből, de még ekkor sem ért véget minden, mert a szenvedély vette át a tétlen szemezés helyét. Villámgyors, a vékonyságához mérten energikus mozdulattal lökte el magától a ducit, majd hanyatt fektette, és mellé feküdve úgy fordult, hogy láthassam, hogyan nyalja végig a puncinedvétől fénylő, csillogó ajkait. Közben meg jött megint a szemezéssel, és a vészjósló nézésétől a hideg futkosott a hátamon, pedig a gerjedelem pont, hogy átmelegítette a remegő testem.

Hosszú percek, és egy újabb előjáték folyt le előttem. Ivett áttért a hatalmas mellekre, szívta, harapdálta a bimbókat, és végre felhagyott a bűvölésemmel. A dolog szépségét az emelte a legmagasabbra, amikor oldalról behajolt a vaskos combok közé, és szándékosan úgy fordította Anita lábait, hogy mindent láthassak. Az édes kis nyelve mohón keresett utat a szőrös vaginába. Kezdtem felfedezni, hogy mennyire figyel arra, hogy mindent jól láthassak. Mégiscsak a kínzás lehetett a célja, gondoltam beleborzongva a gyönyörű lány szívtelen pimaszságába. Ahogy Anita egyre nagyobb élvezettel és egyre gyorsuló légzéssel közeledett a csúcs felé, Ivett annál inkább mohó lett, és már nem az én megleckéztetésem lett a cél, hanem a duci közelgő orgazmusának magávalragadó érzése. Ivett tudott vad is lenni, ha kellett. Gyors mozgása és párduc teste igazi vadmacska módjára vonaglott az áldozata teste felett. Csodáltam.

Nem tudom, hogy lehetett Anitának ebben az áldott állapotban még lélekjelenléte, hogy mutogassam, de amikor Ivett csukott szemmel furakodott a combjai közé, a töltöttgalamb elkezdett nekem integetni a kezeivel, sűrűn mutogatva a dugás nemzetközi jeleit. Nehezen esett le, de egyértelmű volt a hívás, hogy csatlakozzam a lányok játékához, de nagyon nehezen szántam rá magam, hogy megmozduljak. Feszítette a péniszemet a nadrágom, de a szerelmem előbbi, veszélyt jelző nézése visszatartott. Még a végén kapok tőle a fejemre, vagy még jobban megorrol. A vágy viszont erősebb volt, és az integető kezek, meg az Anita hangtalanul hívó ajkai szinte kényszerítettek, hogy levetkőzzek.

Ivett akkor sem mosolyodott el, amikor a franciaágy szélére, a duci lábai közé térdepeltem. Valahogy visszahúzódott, és a hatalmas melleket markolászva felvette megint a bántóan őszinte fapofát, és várta, mit teszek, az ágaskodó férfiasságomra ügyet sem vetett. Egyetlen esélyem maradt, A töltöttgalamb szőrös öle, hát magam alá gyűrtem a kistermetű, de édesen duci csajt az Ivett karjával egyetemben, és már be is hatoltam a tűzforró hüvelyébe. A csaj összerándult, összefonta fölöttem a lábait és a karjaimba kapaszkodott, hogy az erős lökéseim miatt ne csússzon az ágyon egyre feljebb. Ez már haladás volt, hogy a velem oly mogorva lány legalább nem húzta el a mellkasom alól a vékony karját, hanem együtt mozgott velem, és amennyire lehetett, markolászta Anita bimbóját. Persze arra azért volt esze, hogy egy pillanatra se szüntesse meg a szemkontaktust, és szemtelen módon bámuljon a képembe. Nem tudom, mit várt, de fogadni mertem volna, hogy csókot biztosan nem. Még el is húzódott, hogy a karján kívül egyetlen testrészével se érintsen, csak nagy ritkán értek a combjaink egymáshoz. Ez a lehetetlen állapot elég sokáig tartott. Anitára csak annyira figyeltem, hogy őrületes tempót diktálva basztam szegény lányt az érzéseire oda sem figyelve, mert a gondolataimat teljesen kitöltötte Ivett. Csak ritkán szántam rá néhány pillanatot, hogy vele is törődjek. Leginkább csak akkor, amikor elkezdett csöpögni az arcomon a veríték, és akkor, amikor a duci csaj az orgazmusa után a kemény lökéseimtől aprókat sikongatni kezdett.

Nem volt kegyelem. Ivettnek szólt minden egyes lökés, és nem a csajnak, aki nyögve tűrte alattam a véget nem érő döféseket. És a csaj, aki hűvösen bámult a szemembe, egyszerűen nem hagyott békémet, még egy halovány mosoly a szája sarkában sem árulkodott arról, hogy megbékélne. Hunyorgott, néha húzgálta a száját, de nem engedett, rátelepedett a lelkemre a fagyos tekintetével, én pedig tűrtem. Sokáig gondolkodtam azon, hogy hogyan vonhatnám be jobban a szexbe, de csak az jutott eszembe, hogy a mellbimbót gyömöszölő kezét megfogva letoltam a hasam alatt az Anita csiklója felé. Végre valami pozitív eredmény, nem rántotta el a vékony kacsóját, hanem magától nyúlt beljebb, és mozogni kezdtek az ujjai. Meg mertem volna esküdni, hogy a vékony, de erős porcikái közé szorítja a farkam, éreztem a nyomást minden mozdulatnál, de jobban meglepett, hogy Anita elvigyorodott, és “Hé, az a seggem!” nyögéssel rávigyorgott a kedvenckémre.

A duci nő következő orgazmusa után Ivett visszavonulót fújt. Kihúzta a kezét, és a másik lány arcát simogatva közénk bújt, hogy érzéki csókkal jutalmazza annak csodálatos mosolyát. Engedtem, hogy egymás felé forduljanak, és elszakadtam Anitától, hogy oldalra fordítsam, és mögé fekve hátulról húzhassam karóba. Még hármat sem mozdultam, amikor Ivett szúrós szeme megint belém fúródott. Egy darabig mintha elgondolkodott volna, aztán lepattant az ágyról, és a ruhájáért hajolva sietős tempóban az ajtó felé indult.

– Ha most elmész, az életben többet nem futok utánad! – ugrottam utána, és még időben elkaptam a karját a távozni készülő lánynak. Elég groteszk látványt nyújthattam álló farokkal, de vissza kellett tartanom, ha azt akartam, hogy ne kövessünk el további hibákat. Szemeztünk. Az este folyamán most először fedeztem fel a lány szemében a fájdalmat, és bárgyú mosollyal igyekeztem rá erőltetni a szándékomat, hogy maradásra bírjam. Már régen nem a szex érdekelt vele kapcsolatban, hanem a lelkében lejátszódó folyamatok aggasztottak. Az a keserűség, ami benne munkálkodott, tökéletes mása volt a bennem uralkodónak, és az volt a nevetséges, hogy ezt mindketten jól tudtuk. Mégis csak álltunk ott farkasszemet nézve bénán, és vártunk a másikra.

– Tisztára, mint az óvodások! – nevette el magát Anita az ágyon, és ez volt az a pont, amikor Ivett végre megmozdult, de a karját sajnos elhúzta.
– Jól van, maradok, nem mintha nagyon futottál volna utánam! – Jobb, ha most lezuhanyzok. – került ki durcásan, és eltűnt a fürdőszobában, én meg kicsit megnyugodva lehuppantam a franciaágyra, ahol Anita kéjesen elterülve jól mulatott rajtam. A vigyorgás mögött azért más is volt, mert amint kettesben maradtunk fürgén felpattant, és mosolyogva ugyan, de szemrehányóan úgy vágott nyakon a meztelen tenyerével, hogy hatalmasat csattant. Aztán kaptam egy kijózanító pofont. Na nem túl fájdalmasat, csak észre térítőt, és utána barátságosan közelebb bújt, hogy szinte összeért az arcunk.
– Miért nem őt basztad meg, te hülye? – suttogta rosszallóan a fejét csóválva. Milyen érdekes, hogy azonnal felfogtam, mi a problémája, és eszembe sem jutott védekezni, vagy visszaadni a nyaklevest.
– Mert szeretem… őrülten szeretem és féltem! – mormoltam mereven az ágyterítőt bámulva.
– Hogy te mekkora idióta tudsz lenni! Azt hiszed, hogy kárt tennél benne? – fordította az arcomat maga felé, hogy a szemeivel is verhessen, de azokból csak vidámság és valamiféle szeretet áradt.
– Nem vagyok jó ember… – erősködtem.
– Dehogynem! Amiket hallottam rólad, az alapján nem hiszem, és mi van akkor, ha a szexben kicsit bátrabb vagy? Ivett szeret téged, és elfogad olyannak. – cirógatta meg az arcomat.
– Legalább mosolyoghatott volna, de még azt sem vette észre, hogy kettőnkért hoztam ide, nem egy unalmas konferencia miatt. Ráadásul napok óta kikészít a szótlanságával.
– Vergődsz a saját bizonytalanságodban. Remélem tisztában vagy vele, hogy Ivett imád téged, és a seggébe is beengedne, ha nem lennél ennyire fafejű, hogy három fakopács sem tudná kiverni belőle a hülyeséget.
– Mindent hallok! – szólalt meg mögöttünk a jól ismert, rekedtes hang, amire villámgyorsan hátrafordultunk. A vékony csaj egy fehér, a seggét is alig takaró, vastag köntösben támasztotta az ajtófélfát, csodálatos kontrasztot nyújtva a vállára omló, fekete hajával. Természetesen kihagyta a zuhanyt, csak hallgatózott.
– Na jó, akkor én tényleg zuhanyozni mentem! – jelentette ki Anita, és diszkréten elvonult, én meg zavaromban gyorsan magamra kaptam a nadrágom.
Ivett idegesen tördelte a kezeit, tett néhány fordulót a szobában nem találva a helyét.

– Elmegyünk sétálni? – fordultam hozzá, és felé nyújtottam a kezem. Elfogadta, kicsit szégyenlősen nézett magán végig, azután csendesen megszólalt.
– Így? Kilóg a seggem és bugyi sincs rajtam! – mondta halkan.
– Így, mezítláb! Csodálatos vagy és senki sem fog megbotránkozni rajta az éjszaka közepén. – vettem elő a legkedvesebb modorom, és egy szál nadrágban, félmeztelenül, szintén mezítláb tessékeltem ki az ajtón a lányt. Alig vártam, hogy kiérjünk az épületből, elhagyjuk a kivilágított sövényt és leérjünk a tópartra, ahol az este egyedül fortyogtam magamban. Ivett is ugyanezt élhette meg, elgondolkozhatott a történteken, mert csendben szorongatta a kezem és óvatosan lépkedett mellettem. Az ő talpát is ugyanúgy szúrták azok a fránya kavicsok és ki tudja még milyen vacakok, mint az enyémeket, ráadásul szúnyogok hada lepett meg bennünket. Az éj szépségéhez hozzájárult a millió tücsök zenebonája, és a sötétben árnyékot vető fák és bokrok sejtelmes alakzata, amelyekbe gyerekkoromban olyan sokszor képzeltem nem létező dolgokat.

Egész úton azon gondolkodtam, hogy kezdjek hozzá a mondanivalómhoz, és Ivett időnként felém forduló arcát figyeltem, hogy mikor unja meg a hallgatásomat. Kényszeresen mondani akartam valamit, és pont emiatt nem jutott eszembe egyetlen épkézláb gondolat, aztán lesz, ami lesz, rászántam magam, hogy a közepébe vágjak.
– Gondolom, azt hallottad, hogy szeretlek… – mondtam óvatosan.
– Igen, hallottam! – mondta lesütött szemmel, és sétált tovább mellettem a folytatásra várva.
– Akkor érted már az aggályaimat?
– Nem! Vagyis egy kicsit, de úgy vettem észre, velem kapcsolatban nem tudod átlépni a határaidat. Egyszer menekülsz, egyszer udvarolsz, a végeredmény mégis mindig ugyanaz, nem kerülsz hozzám közelebb, és megint jön a sértődöttség, meg a harag. – beszélt őszintén az arcomba bámulva.
– Az egész Lídia miatt alakult így, ő mondta, hogy mindenkinek az impotenciámról terjesztel valótlanságokat. Átvert, és én rád haragudtam. Pedig ha akkor téged talállak meg először, minden másképpen alakul. – magyarázkodtam, de hiába volt igazam, akkor is hinnem kellett volna a lány szavának, ehelyett én megbántottam.
– Ne magyarázkodj, mindent tudok! – mondta sápadt arccal.
Magamhoz húztam. Az volt a tervem, hogy megcsókolom, és véget vetek a viszálykodásnak, ami olyan szerencsétlenül alakult, de a lány elfordította a fejét.
– Még nem bocsátottam meg… – suttogta, amitől elernyedt a karom, megütközve léptem távolabb.
– Aludnom kell rá egyet, és álmos vagyok, meg csípnek ezek a kúrva szúnyogok! – keresett kibúvót. Rájöttem, hogy az egész séta szinte semmire sem volt jó, a rövid beszélgetés meg csak rontott a lelkiállapotomon. Ennek ellenére szótlanul visszasétáltunk kéz a kézben, ami azért még némi reménnyel kecsegtetett. Az Anitával kapcsolatos kérdéseimet pedig feltenni sem mertem.

A duci csaj már hangos szuszogással aludt, Ivett meg tisztálkodás után elfoglalta a másik helyet a franciágyon. Nekem a heverő magánya jutott. Hosszú és keserves vergődés után aludtam csak el a lelkemben hatalmas bánattal.

És eljött a reggel. Mire kicsit magamhoz tértem, rá kellett jönnöm, hogy kettesben vagyok Anitával. Ő is éppen csak ébredezett, de legalább tudta, hogy Ivett sétálni ment.
– Na, megvolt? – érdeklődött igazi kíváncsisággal, és úgy, meztelenül, ahogy aludt kiült az ágyam szélére. Szemet is szúrtak a hatalmas, sötétbarna udvarral keményen meredező bimbói, de nem zavartatta magát, teljesen fesztelen volt, még a vékony takarón keresztül a combomra is tette a kezét, szándékosan ingerelve egyre magasabban simogatott. Nem reagáltam, csak a péniszem mocorgott önállóan, hogy akaratomon kívül kihúzza magát a macerálástól.
– Lepattintott. Azt mondta, még haragszik, és még megcsókolni sem hagyta magát. – keseregtem az örökké mosolygó arcra bámulva.
– Bizony haragszik! – helyeselt bólogatva.
– De miért, mikor tudja, hogy mi miért volt? – mérgelődtem panaszosan, de Anita csak vigyorgott, aztán nagy sokára végre válaszolt.
– Mert kevesebbnek érzi magát az előző nőidnél. Nem azért haragszik, hogy el akartad küldeni, és nem is a lopás miatti költöztetésért, meg nem azért, mert mindent elnézel neki. Mondjuk tegnap este helyrehozhattad volna a dolgokat, de a szerelem elvette az eszed. Próbálj néha a farkaddal gondolkodni, hidd el, az is kell a nőknek! – markolta meg a megmerevedett péniszem, és szinte csorgott a nyála, ahogy lerántotta a takarómat egy óvatlan pillanatban.
– Ne, légy szíves! – tartottam távol a kezeit, Anita pedig harsány nevetésben tört ki, aztán a gyomrát fájlalva elindult a fürdőbe.
– Gyönyörű a Plátói szerelem, de ugyanannyira szörnyű is! – nevetett hátranézegetve.
– És te, téged hogy szedett össze? – adtam hangot a kíváncsiságomnak.
– Az más kérdés, vagy jobban örültél volna egy másik pasinak? Erősen kétlem. Sosem álltál volna többé szóba vele! – mondta még mindig mosolyogva, aztán küldött egy puszit, és elfoglalta a helyét a wc ülőkéjén. Tisztán hallottam, milyen hangosan csorog a vizelete a kagylóba, és annyira odafigyeltem, hogy nem vettem észre, hogy Ivett visszaérkezett. Biztosan azért lépkedett lábujjhegyen, hogy fel ne ébresszen, már benn volt a szobában amikor felfedeztem, vagyis inkább ő fedezett fel, hogy meredező pénisszel sziesztázok a heverőn. Amikor összenéztünk, zavartan becsukta az ajtót, és az ablak alá vonult, majd úgy tett, mintha a reggeli napsütés csodálatos csillogásában gyönyörködne.

Rendkívül csinosan öltözött aznap reggel, bár ha lehet mondani, kicsit gyászosan, mert minden ruhája fekete volt. Fekete műbőr miniszoknya, hasonszínű, vállnélküli, testre feszülő pólóval, amiből messzire világítottak a világos vállai. Fekete, különlegesen nőies, virágmintás harisnyája pompásan hangsúlyozta ki a magassarkú cipő miatt megemelt vádlijait.

“Gondolkozz a farkaddal” – jutottak eszembe Anita szavai, pedig eddig is legtöbbször azzal gondolkodtam. Viszont nem volt sok vesztenivalóm, újra meg kellett kísérelnem kiengesztelni a lányt. Sietős léptekkel ugrottam mögé, és talán egy kicsit erőszakosan, vagy az is lehet, hogy számára fájdalmasan átöleltem, és magamhoz szorítottam. A lelógó kezei nem is mozdultak, viszont az ablak tükürfényében megláttam az arcán a halvány mosolyt.
– Meg tudsz nekem bocsátani? – suttogtam az apró fülkagylójába.

Csodás érzés volt a vékony testét szorongatni. A lapos hasán megpihentetni a tenyerem, és úgy dédelgetni, mintha a saját lányom lenne. Ez az érzés azonban nem tarthatott sokáig, mert a farkamhoz préselődő feneke hamar ráébresztett, hogy ő elsősorban nő, és nem az én gyermekem. Isteni érzés volt a nyakába hajtani a fejem, és a meleg bőréből magamba szívni a mézédes parfümillatát. A csípőszoknya és a felső között először csak véletlenül érintettem a meztelen bőrét, aztán tudatosan nyúltam a alá, hogy a tenyeremmel simítsak végig a lapos, de kellemesen meleg hasfalon, mígnem feljebb tornászva az ujjaim, feltoltam a cicifixet a mellei fölé. Bármennyire be voltam rezelve, hogy rosszul közelítem meg a dolgokat, a lány érzelmesen hozzám simult, és mire megmarkoltam a melleit, már nevető örömmel csillantak meg a barna szemei az ablaktábla tükrében. Simán elengedte magát, és hagyta, hogy a bimbóit sodorgassam az ujjaim között, vagy keményebben markolásszam a pompás melleit. Ezen felbuzdulva persze a másik irányban is nyitott kapukat döngettem. A keze sem mozdult, amikor a beesett hasa mellett benyúltam a bugyijába, és a csiklóját érintve megörvendeztettem magam az utóbbi idők legizgalmasabb érzésével. Ivetten végigfutott valami remegésféle, mint ahogyan rajtam is. Még alig volt nedves, ezért nem is nagyon erőltettem, megelégedtem egy forró érintéssel, és egy mély sóhaj jelezte, hogy a cél nincs is oly távol tőlem.

Innentől kezdve elszabadultak bennem az indulatok. Kicsit még a lány reakcióitól félve, de iszonyatos hévvel ragadtam magazhoz a kezdeményezést, és a harisnyát a bugyival együtt lerángattam a csaj térdéig. Még mindig nem történt semmi, ott állt előttem, mint egy kőszobor a sorsára várva. Csak akkor mozdult meg végre, amikor a szoknyát a derekára húztam, és a farkam a puncijához igazítottam. Kéjes nyögés hagyta el az ajkait, majd a testével íjként megfeszülve kitolta a fenekét, és a karjaival hátranyúlva belekapaszkodott a nyakamba.

Isteni érzés volt lassan, de megállás nélkül beléhatolni, és tolni addig a péniszem, ameddig csak fel nem ütköztem a formás kis energikus fenekén. Hatalmas sóhaj hagyta el a festetlen, de így is gyönyörű ajkait, majd az én lihegésemmel párhuzamosan ő is nyögdécselni kezdett a lökéseimre.

Megindultak bennem a megállíthatatlan érzések, és ifjúkorom óta nem tapasztalt sietséggel érkeztem az ejakuláció küszöbére. Csak hab volt a tortán, hogy a lány még tőlem is hamarabb élvezett el, és a remegő teste ernyedtem kapaszkodott belém, mikor én is szinte megszédülve alig bírtam állni az elgyengült térdeimen. És a levezetés tovább is tartott, mint maga az akció, de nem csusszantam ki belőle, csak szorongattam tovább az erőtlen testet.

Ivett tért magához hamarabb, és az arcom felé fordította a fejét, de nem azért, hogy megcsókoljon, hanem azért, hogy csorbát ejtsen a férfiasságomon.
– Ennyi? Csak ennyi. – vetette a szememre erőltetett szemrehányással az egyperces aktus miatt érzett csalódottságát, de a hanghordozása már teli volt csilingelő nevetéssel.
– Ne haragudj, de teljesen más hozzád érni, mint bárki máshoz. Bárhogy csinálom, valami furcsa bizsergés fog el, amit még sosem éreztem más nővel. – szabadkoztam megszégyenülten, és kicsusszanva a lányból messzebbre húzódtam. Ő azonban követett, és végre elcsattant közöttünk az első csók, aminek már hetekkel korábban kellet volna megtörténnie.
– Ne légy hülye, tudtam, hogy szeretsz, és azt is, hogy ha eléggé felbosszantalak, akkor színt vallasz végre! – símúlt a mellkasomra, és életemben először éreztem egy nő iránt megmagyarázhatatlan gyengeséget. Úgy álltunk ott hosszú másodpercekig érzelmesen összeölelkezve, mintha a világon rajtunk kívül semmi sem létezne.

– Jó a műsor! – térített magunkhoz Anita torokköszörülő, száraz hangja, aki a nagy franciaágy közepén meztelenül elterpeszkedve nézte végig a jelenetet.
– Remélem is, tegnap én is csak néztem… – vigyorgott vissza a kedvesem, majd kibontakozott az ölelésemből és a harisnyát felrángatva szenvedélyes pusziban részesítette a duci lány kipirosodott arcát. Magam sem értettem, miért nincs bennem semmi féltékenység, és ez az ismeretlen nő hogyan került a képbe, de nem volt szabad ezt az idilli állapotot kérdezősködéssel elrontani.

Ivett pillanatok alatt virult ki, a korábbi komorsága elszállt a semmibe, és helyette csodás boldogság ült ki az arcára. Öröm volt nézni, ahogy ismeretlen energiák szabadulnak fel a lányban, és kitörő lelkesedéssel, kicsit fiatalos szeleburdisággal örvendezett és szaladgált kettőnk között, és bolondozott jókedvűen Anitának puszikat, nekem csókokat osztogatva. Hát ezt is megértem. Végtelenül aranyos kislánnyá vedlett a máskor komoly nőként megismert szerelmem. Az sem zavarta, hogy ketten bámultuk pucéran a félnótásnak tűnő ugrándozását, és közben járt a szája, a szeretlek szót gyakorolta milliószor hangoztatva. Nem lehetett nevetés nélkül megállni az egészet, aztán amikor kicsit csitult a víg kedélye, Anitához ment, és a kezénél fogva húzta maga után a mosdóba.
– Bocsi, de valamit meg kell beszélnünk kettesben! – vigyorgott vissza – addig öltözz fel, megyünk reggelizni veled!
Az ajtó bezáródott, de még azt sem mondhatom, hogy rosszul esett. Volt valami közvetlenség a két nőben, bár nem értettem az Anita szerepét, azt hittem, hogy csak azért kellett, hogy féltékennyé tegyen. A fürdőből pedig csak vízcsobogás hallatszott ki, szavak nem.

Nem voltak sokáig bent, a látszat szerint csupán mindketten megfürödtek. Anita még mindig meztelen, megint hason fekve elfoglalta a helyét a nagy ágy közepén, villogtatva a gusztusosan ruganyos, alaposan kipárnázott fenekét, és felénk könyökölve gyönyörködött Anita testápolóval bekent, csillogó testében. Én már ott álltam az ablak alatt felöltözve, öltönynadrág, fehér ing, kifogástalan cipőben, amikor a csajok kinevettek, aztán Ivett a saját táskájából kivett egy bermudát, egy pólót és egy pár tangapapucsot, és két édes csókkal kiegészítve szinte rámparancsolt, hogy azt vegyem fel. Mint mondta, ez amolyan ajándék, tehát már régebben is készült rá, hogy az utazásunk célja beteljesedik. Egyetlen gondolat suhant át a fejemen, hogy az ismeretlen táska a többi között csakis az Anitáé lehetett. Tehát nem szállóvendég, csakis hozzánk jött, mégpedig nem is akárminek. Azt gondoltam, hogy a szerelmem nagyon jó érzékkel szervezkedett, pedig azt tudnia kellett, hogy a vékony nőket jobban szeretem. Persze Anita tündéri kisugárzása valahogy nem is juttatta korábban eszembe ezt az eshetőséget. Ugyan kit érdekel? Engem egyáltalán nem. Itt van, és kész, lehet, neki köszönhetem, hogy Ivett most majd ki bújik a bőréből örömében.

– Én nem megyek reggelizni, olyan jólesik ez a heverészés! – közölte Anita, nyújtózkodott egyet, aztán kíváncsian, játékos pofát vágva elkezdte figyelni, hogy vetkőzni kezdek. Nem zavart, talán még egy kicsit izgatott is, és össze is mosolyogtam vele. Ivett pillanatok alatt magára kapott egy piros tangát, meg egy spagettipántos, nyári miniruhát, és Anita mellé fekve közösen kacarászva figyeltek. A lábaik úgy jártak a levegőben, mint a tacskó farka, és határozottam éreztem, hogy még történnie kell hamarosan valaminek.

Felemelő érzéssel sétáltam végig a szálloda folyosóján Ivettel, kéz a kézben, gyakran magamhoz húzva, az ajkait kóstolgatva, mint egy hősszerelmes tinédzser. Tényleg más volt ez, mint korábban elképzeltem. Boldog voltam, féltettem, megvesztem érte, de mivel itt jött mellettem, épp csak vigyáznom kellett a bohókássá szelídült, szeretettel ölelgető teremtésre. Anyám után ő volt az első nő, akin éreztem is az odaadást, és nem csak a látszat kedvéért csókolt meg, hanem azért, mert a szeretete tiszta volt és önzetlen.

Feltűnően kevesen voltak a szállodában. Kérdeztem is a pincért, aki felvilágosított, hogy nappal a vendékek legtöbbje kirándulni megy a környék nevezetességeihez, mert maga Kőkapu ugyan gyönyörű hely, de aki nem csak pihenni szeretne, annak hosszú távon unalmas lehet.

Nagyon nem bántam, hogy kettesben lehetek Ivettel. Szokatlan volt, hogy olyan bújós lett, mint egy árva kismacska, olyan csodálatosan csillogó szemekkel nézett a szemembe, mint még sohasem, és olyan tudatosan csempészte magát minél közelebb, hogy valahol folyamatosan megérintsem. Úgy tűnt, egyáltalán nem zavarja, hogy tapizom a combjait, vagy csókkal borítom be a vállait. Édesen hajtotta a nyakát közelebb, hogy az erogén zónáit is belevigye a szerelmes enyelgésbe.

Reggeli után már a szoba felé indultunk, amikor győzött a kíváncsiságom, és szóba hoztam Anita személyét.
– Ki ez a csaj? Tényleg csak tegnap óta ismered, vagy már régebben? – tettem fel úgy a kérdést, hogy ne legyen kiérezhető a sejtésem.
– Ő a mostohatestvérem. – nevetett vissza a lány, sokatmondó arckifejezése azt sugallta, hogy tényleg nem volt véletlen a dundi csaj megjelenése. A mostoha szó viszont alaposan meglepett.
– Mostohatestvér? Anyukádék örökbe fogadták? Nem is tudtam… – adtam hangot a felfedezésemnek.
– Engem fogadtak örökbe egyéves koromban, és amint látod, példamutatóan fel is neveltek. Imádom őket, anyut is, meg Anitát is. – mondta a lány elérzékenyülve.
– Nem gondoltam volna, bennem fel sem merült…
– Ez olyan mindegy, ők szeretnek engem! – nevetett a lány a szemembe, és hogy az irántam érzett szerelmében megerősítsem, csókra nyújtotta csillogó ajkait.
– Tulajdonképpen tényleg mindegy, az a fontos, hogy szeretnek. És Anita? ő mivel foglalkozik? – kíváncsi voltam a kis töltöttgalambra, ha már úgyis gyakrabban fogok találkozni vele.
– Vendéglátós, de nem dolgozik már három éve. Nincs munkahelye a szerencsétlennek. Tudod ott, vidéken a dolgok máshogy működnek. – Ivett érdekes arckifejezése azt sugallta, mintha rá akarna vezetni, hogy nyújtsak Anita felé is valamiféle támogatást. Önkéntelenül tettem fel a következő kérdésem.
– Segítsek neki valamilyen formában?
– Neki is veszel egy panziót, mint az anyámnak? – húzta fel a szemöldökét, és kinevette a lelepleződéstől megnyúlott pofámat.
– Azt nem is neki vettem, csak megláttam az épületet és megtetszett. Ő csak kézben tartja a dolgokat, nekem meg hasznot hajt. De te nem is tudhatnál erről… – fordultam a lány felé a szobaajtóhoz érve, és próbáltam kiolvasni a lány érzelmeit, de csak csodásan csillogó arcot és csókra közeledő ajkakat láttam. Nagyon szenvedélyesen dugta át a nyelvét a számba, mintegy ezzel is kifejezve, hogy részéről lezárta a témát, és az egyik lábát körbetekerve mögöttem mászott rám. Én is kihasználtam az üres folyosó adta lehetőséget, vadul markoltam a fenekébe, és hogy még kellemesebb legyen a csókolózás, a ruhát felhúzva a hidegnek tűnő, de nagyon kemény ki félgömböket gyűrögettem. Arra vetemedtem, hogy a bugyi alá nyúlva az ánusát is megérintettem, majd a benedvesedett vagina bejáratához csúsztattam a középső ujjam. Ivett abbahagyta a csókolózást, és hátraszegett fejjel nagyot lélegzett, aztán az ajkába harapva megint szemezni kezdett, és élvezte, hogy aprókat mozgatva az ujjamat, lassan kényeztetem. Kipirult a képe, néha az élvezettől rövid időre lecsukta a szemeit, ugyanakkor határozott szándékkal tolta a csípőjét közelebb, hogy a felálló péniszemhez dörgölőzhessen. A kislány kacérsága csak fokozta bennem a tüzet, de ezzel egyidőben a bennem rejtőző kisördög is más játékra serkentett.
– Szóval honnan vetted azt a képtelen ötletet, hogy a mamádnak vettem egy panziót? – kérdeztem a szemébe nevetve, az ujjam meg még mélyebbre dugva már majdnem a csiklóját érintettem.
– Nagy fasz vagy! Anya nem árulta el, de Anita kikotyogta pár hete. Jól titkoltad, de te sem gondolhatsz mindenre! – nevetett vissza beleborzongva a szeméremajkai között végigcsúszó ujjaim érintésébe.
– És szerinted most mire gondolok? – vigyorodtam el. Kicsit kínzásszámba ment, de a lány élvezte, és én nemkülönben.
– Nem is tudom…, mégis mire? – vörösödött még jobban bele, de állta a sóvárgó tekintetem.
– Hogy is mondtad, neked a folyosói szőnyeg is megfelel?
– Én mondtam volna ilyet? – forgatta a gyönyörű barna szemeit, kicsit talán ijedten, de annál pajkosabban nézett körbe. Én viszont támadásba lendültem, határozott mozdulattal döntöttem le a lábáról, hogy óvatosan a földre fektessem. Kicsit kapálózni kezdett, menekülni próbált nem sok sikerrel. Mindössze annyit ért el, hogy hasra fordult, és arrébb kúszott, amíg a combjaira nem nehezedtem. Felnevetett, és a kezeit hátra tette, hogy megakadályozza, hogy a ruha szélét felhajtsam a fenekén. Nem bírt velem, könnyedén fogtam össze a gyönge, női kezeket, és az ajkaimmal toltam a ruhát a derekáig, hogy szemmel is közvetlen közelről megcsodáljam a formás félgömböket. A gyönyörködést pedig puszik váltották fel. Az addig erősködő kezek egyszerűen elernyedtek, a pajkos kuncogást mély sóhaj váltotta fel. Tudtam, hogy nyert ügyem van, a lány engedett. Egyik kezét a fejemre téve szinte irányította a nyelvemet, hogy a combjai közé furakodva szerezzek neki örömet, a másikkal meg a tanga vékony csíkját húzta félre.

Csókoltam egyre beljebb és beljebb, de hiába nyújtogattam a nyelvem, a punciját nem értem el, csak az ánusát sikerült érintenem. Ivett óvatosan széjjelebb engedte a lábait, így már ha nyaktörő módon is, de belenyalhattam a nedves kelyhébe. Csodálatos érzés volt hallani a csaj hatalmas sóhaját, majd a kéjes nyögéseit, akárhányszor csak a csiklójától a farkcsontjáig végignyaltam. Egyre sebesebben száguldott az orgazmus felé, segítségként megemelte a fenekét, aztán rájött a remegés, és görcsös hullámokban rándult össze a kislányosan vékony teste. Örültem, de még mennyire örültem, hogy sikerült orgazmust kiváltani belőle, és nevetve másztam a lány fölé, aki teljesen elernyedve félkézzel nyúlt a bermudába a farkamért, hogy megérinthesse.
– Ha tudnád milyen örömöt szereztél… – suttogtam megpuszilgatva a féloldalt fordított nyakát és a füle mögött az érzékenyebb helyeket.
– Te is nekem! – lihegte, közben meg az erőtlen kezével rászorított kicsit a péniszemre.
– Kérdezhetek valamit? Tényleg beengednél a seggedbe? – kérdeztem felnevetve a helyzet komolytalanságán, mire Ivett is rázkódni kezdett alattam a nevetéstől.
– Talán… – válaszolt csukott szemmel, majd még lejjebb nyúlt, a golyóimmal játszadozva növelte a kielégülés iránti szenvedélyem.
– A talán férfiaknál nemet, a nőknél viszont igent jelent!
– Akkor felesleges volt megkérdezned! – mosolygott sejtelmesen.

Addig űzött a vágy, hogy le akartam tolni a bermudámat. Együtt akartam lenni az imádott Ivettel, élvezni akartam a punciját, hallani megint a kéjes nyögéseit, és a méhszájára élvezni minél hamarabb. A lány viszont észnél volt helyettem is.
– Attila, Attila, várj! Nem szeretném, ha ezen a szép napon kirúgnának, mikor a szobában bármi megtörténhet következmények nélkül is. – tartott vissza, és a meleg szeretettel kimondott szavai annyira meghatottak, hogy azonnal felhagytam a folyosói molesztálással. Elváltunk egy pillanatra, de Ivett amint felállt, máris a nyakamban éreztem a karjait, és azonnal az ajkaimra tapadva követelt engesztelő csókokat.
– Azt hittem, csak erős túlzásokat hallottam, vagy csak te dicsekedtél Lídiának, de már látom, hogy minden igaz, amit mondott rólad. – dőlt az ajtófélfának, vizslató szemeit nem kerülhette el az arcomra fagyó sápadtság.
– Visszafogom magam, ha akarod, de én ilyen vagyok! – bámúltam a sötétbarna szembogarakat. A lány viszont nem szemrehányásként mondta, csak a tényeket állapította meg magában.
– Nekem tetszik, hogy ilyen szenvedélyes vagy. Imádom! – simogatta meg az arcomat, aztán megint csókra hajolva megmarkolta a nadrágomon keresztül a golyóimat, hogy a szexuális szabadosságának a jelét adja pár röpke pillanatra.

Már csak egyetlen bökkenő maradt, a szobában maradt mostohatestvér, aki ha nem is volt útban, nem is hiányzott a romantikus pásztorórákhoz.
– Hogy kell majd viselkednem Anitával? – tartottam vissza a kulcsot tartó kezem, mielőtt kinyitottam volna a zárat.
– Csak természetesen. Azért hívtam, hogy féltékennyé tegyelek, már nem szívesen küldeném el. – nézett rám kérlelő szemekkel.
– Rájöttem!
– Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy csak a csókig beszéltük meg ezt az egészet? Valahogy mégis másképp alakult. Megkívántam, mint ahogy ő is engem. Ezt beszéltük meg a fürdőben, és mint látod, nagyon szívesen maradna még, ha lehet. Ritkán kerül ilyen szép helyre. Így is elég volt megszervezni, hogy idejöhessen.
– Tőlem maradhat, ha nem nézel rám megint olyan szúrós szemekkel! – vontam vállat engedékenyen.
– Oké! Meg akarod baszni? – kérdezte csendesen, talán még a szemét is azért sütötte le, hogy ne lássam mennyire jön zavarba a saját szavaiért.
Hogy a fenébe mondhattam volna igent pont annak a nőnek, akit szeretek, és akivel olyan nehezen jöttem össze. Már a kérdést sem értettem, az igazságot meg célszerűbb volt elkerülni, hiszen aranyos volt a kis töltöttgalamb hatalmas szexuális kisugárzással. Tegyem hozzá, hogy per pillanat egyetlen dolog volt fontos, az Ivett boldogsága, és abban a pillanatban nem is igazán kívántam mást, de majd ha a szemem előtt lesz a másik nő, biztosan gondolni fogok rá. Már csak azért is, mert előző este elég maradandó emléket alkottunk közösen.

– Nem. – mondtam határozottan. Ivett elvigyorodott, megvárta, míg az arcába nézek, aztán kioktatott.
– Akkor most nézz a szemembe, és kezdd elölről. Nem kell hazudnod, minden alkalommal lebuksz, mert a lehető legsemmitmondóbb sarokba bámulsz, amíg mellébeszélsz.
– Mégsem mondhatok igent! – és tényleg a folyosó végi sarokba néztem, hogy elkerüljem Ivett kutató pillantásait, és ezen elmosolyogtam magam. Mennyire jó megfigyelő a kis szemtelen.
– Miért nem?
– Na jó, legyen neked igen, ha ez boldoggá tesz, bár nem értem, miért kell ütközőpontot keresni, amikor végre semmi bajunk sincsen.. – hagytam rá, de roppant mód kíváncsi voltam a véleményére.
– Akkor egy verseny? Meglátjuk, kit csókol meg hamarabb, de nem kezdeményezhetsz! – derült fel a képe, kivillant mind a harminckét hófehér foga, úgy nevetett a meglepődött képembe. Valahol mégis éreztem, hogy teljesen komolyan gondolja, és hogy előnyben legyen, már nyitotta az ajtót helyettem. Édesen kislányos, ruganyos szökelléssel termett a szobában, és mire én bezártam az ajtót a szerelmem bakkecskeugrásait figyelve, már dobta is le magáról a ruhát sebesen, aztán egy szál piros tangában ledobta magát a még mindig meztelen, könyökölve magazint olvasgató Anita jobbján. A kis duci kicsit fel is vonta a szemöldökét, majd rám meredt, hogy sietve szabadulok meg a ruháimtól, hogy én is mellé feküdjek balról.
Ne kezdeményezzek, akkor ez mi volt? A nő tágra nyílt szemekkel nézett, forgatta a fejét kettőnk között, mi meg csak vigyorogtunk rá két oldalról, és a testünk hozzásimult a töltöttgalamb hűvös bőréhez.
– Mi a faszt csináltok? – nevetett fel.
– Meg fogunk baszni, tesókám! – közölte Anita izzó szemekkel, majd kinyújtotta a vékony karját, és a fejét ráengedve olyan erotikusan nézett a másik nő szemébe, hogy azt kívántam, bárcsak én csókolhatnám meg a lebiggyesztett ajkait.
– Számítottam rá, azért is nem öltöztem még fel… – temette az elvörösödő arcát a tenyerébe Anita, majd amikor kicsit alábbhagyott a szégyenlőssége, végignézett a testemen, és megállapítva, hogy a farkam éledezik a tomporának nyomódva, kicsit szemezett velem. Már azt hittem győztem, de mégis Ivett kapta az első csókot, nyálasat, lágyat és vérforralót.
Ugyan mit számított, ki nyeri ezt a semmirevaló vetélkedőt, hiszen az egésznek a célja a szex volt, semmi több. Még örültem is, hogy olyat láthatok, ami kevés férfinek adatik meg, két gyönyörű, érzékien csókolózó nőt. Miután a kedvesem már túljutott a csókon, nem kellett visszafognom magam, és a kis duci nő háta fölött összefonódtak az ujjaim Ivett vékony ujjaival, úgy kezdtük simogatni Anita gerincét végig a fenekéig, ameddig csak elértük. A töltöttgalamb pedig jó érzékkel váltott, odaadó ajkai megkeresték az enyémet. Nagyon édes nyelve és puha ajkai az Ivett nyálával keveredve furakodtak a számba, aztán megint a kistesó lett a duci célpontja. Kinyújtotta hosszú, vastag nyelvét, és hagyta, hogy Ivett szopogassa, mint valami rövid kis tömör faszt. Az ingerküszöböm is majdnem átléptem, forróság áramlott végig a testemben. Arrébb húzódtam, hogy féloldalra fordítsam Anita gömbölyded testét. Már alig vártam, hogy bekaphassam a sötétbarna bimbóudvarban kitüremkedő, megkeményedett bimbót, Ivett meg követte a példámat, az alsó emlőt szopta izgatott szuszogással. Mámorosan nyúltam át a duci fölött, hogy megérintsem Ivett gerincét, végigsimogassam a bordáit és belemarkolhassak a fenekébe. Válaszul a csecsszopás helyett kaptam két mohó nyelvest, ami csak még tovább tüzelte a szenvedélyem.

Azon az értelmetlen dilemmán törtem a fejem, hogy kettejük közül ki legyen az első, akit megkefélek. Anita ezt kiváló érzékkel oldotta meg, kibújt alólam, és közelebb tolt minket egymáshoz. Ivett szorosan hozzám bújt, megemelte combját, és ha kellemetlen pozitúrában is, de azonnal beléhatoltam, a kis duci meg mögé feküdt, hogy lány hátán csillapítsa a tolásaimat, meg persze a keze vándorútra indult a sovány bordákon. Ivett becsukott szemmel, hangos szuszogással adta át magát az élvezetnek, csak akkor nézett Anitára eltorzult arccal, kikerekedett szemmel, amikor annak eltűnt a keze a lány farpofái között.
– Hé, az a seggem! – vigyorgott a mostohatestvérére.
– Na és? Pont belefér az ujjam, és te is ezt csináltad velem tegnap este, vagy már nem emlékszel? – vágott vissza, de eszébe nem volt abbahagyni az Ivett ujjazását, aki megadóan vigyorodott el, és még sebesebben szuszogva, még nagyobbakat nyögve rohamos léptekkel közeledett az orgazmus felé. Kénytelen voltam megállni, hogy a kritikus pillanatban ne élvezzek én is vele, mert még ott volt Anita gömbölyded teste, és őt sem volt szabad kihagyni a szeretkezésből.

Rövid kis pihenő után a szerelmem megfordult, hogy hátulról hatolhassak a puncijába, a testvére pedig lecsúszott, és a lány csiklóját nyalta, Ivett felemelt lábát a vállán tartva. A milliónyi ingerből nem tudtam kihámozni, hogy mikor ér a nyelve a farkamhoz, de elképzeltem, és ez is izgalommal töltött el. De nem férfi lettem volna, ha nem játszom meg azt a lehetőséget, hogy kicsúszva a vaginából az Anita szájában fejeztem be a következő lökésemet, olyan hatást keltve, mintha ez nem lenne más, mint szimpla baleset. A nőt sem ejtették azonban a fejére, tudta ő nagyon jól, hogy szopás kívántatik, mohó ajkai hatalmas vákummal fogadták be a makkomat, hogy aztán a még keményebb farkam visszaigazítsa az Ivett puncijába.

Ivett olyan nő volt, aki nagyon hamar eljutott a csúcsra. már harmadszor tapasztaltam, hogy ez milyen hamar bekövetkezik, de azt is érzékeltem, milyen gyengéd érintésekkel, milyen érzelmes csókokkal hálálja meg a kielégülést nyújtó közreműködést.
– Csináld Anitával! – suttogta két csók között, miután összezárta a lábait, és eltávolodott mindkettőnktől.

Az idősebb csaj tüzes szenvedéllyel vágta magát hanyatt, és mint előző nap, most is a derekamon átkulcsolt lábakkal biztosította, hogy a lökéseimtől ne csússzon egyre magasabbra. Minden majdnem ugyanaz volt, mint előző nap, csak annyi különbséggel, hogy most Ivett nem a szúrós szemeivel baszogatott, hanem kacéran vihogva szemezett velem, és közben egyfolytában birizgálta az ánusomat. Anitának sem kellett sok, gondolom már kellőképpen fel volt izgulva, mert rendkívül nedves puncija könnyedén fogadott magába. Tovább tartott, mint Ivettel, vagy csak én éreztem annak, de olyan kellemesen vonaglott alattam, amikor elélvezett, hogy elnevettem magam, és még gyorsabbra váltottam a tempót az össze- összehúzódó pinában. Anita artikulálatlan hangokat hallatott, de esélye sem volt szabadulni a testem alól, és nem is nagyon akart. Szűkölt, nyüszített, az ajkát harapta, néha bevadulva beleszívott a nyakamba, de édesen kapaszkodott, és a következő orgazmusáig lassítani sem hagyott.

Izzadtan, kicsit kielégületlenül lihegve feküdtem a két nő közé. Nyaltak, faltak, csókolgattak, Ivett verte a farkam, Anita a golyóimat maszírozta.
– Mit szeretnél a legjobban? – kérdezte Ivett a fülcimpámba harapdálva, erotikus búgással, mindenre elszántan.
– Nyaljátok ki egymást, imádom nézni, ahogy csináljátok! – vigyorogtam.
A lányok összevihogtak, kis előzékenységi jelenet után Anita lábai szétnyíltak, és Ivett a bozontos szőrszálak közé markolva bemászott közéjük, én meg, hogy jobban lássak a hasa fölé hajoltam, és sóvárogva bámultam Ivett nyelvmunkáját. A húsos punci csodálatos ruganyossággal igazodott a gyengébb és néha erősebb nyelvcsapások alatt. Anita lihegett, de simogatta a hátam, és a közelebbi kezével a seggemet markolászta. Igazi orgia volt ez, szinte fel sem fogtam, hogy bármit megkaphatok a két nőtől, csak akarnom kell a dolgokat. Hogy jobban lássak, Anitát térdre fordítottam, és az ágyra hajtott feje, meg az ívben meghajtó háta fölött a farpofái kinyíltak a sötétpiros szeméremajkakkal egyetemben. Ivett tudta a dolgát, mélyen hajolva bedugta a nyelvét a szőrös punciba, még cuppogott is a nő csiklóján, én meg nem bírtam megállni, hogy egy- két nyalás erejéig félre ne toljam a szerelmemet, mert olyan gusztusosan adta magát a nő öle, hogy eszméletlenül kívántam. Ivett kuncogott a mohóságomon, ugyanakkor édes csókokkal jutalmazott, Anita meg rázkódott egyfolytában. És hajtott a kíváncsiság. A lány álla alá nyúltam, és gyengéden emeltem feljebb, hogy a nyelve Anita ánusára kerüljön, ami azonnal komoly összehúzódásokkal válaszolt. Ivett még nyalás közben is vigyorgott a mozdulatomon. Jól tudta ő, mit is akarok, jobban ismert, mint én saját magamat. A szemébe nem akartam mondani, mert egy kicsit perverz, és egyesek számára gusztustalan, de a lányok tiszták voltak és ápoltak. Később Ivett nyelvét felváltotta a középső ujja, ami az első ujjpercig akadálytalanul csúszott Anita végbelébe, a másik kezének két ujja pedig tövig eltűnt a punciban, és kezdődött a pumpálás, lassan, határozottan. Mennyire rá tudott játszani, hogy tisztán láthassam, és még csókolózni is volt kedve velem a petting alatt.

Anita eldőlt, mint egy zsák, pihegve, ernyedt testtel nézett hátra, hogyan fogom meg Ivett fekete haját, és rányomom a farkamra. Nem kellett kényszeríteni, csak az elején még fészkelődött kicsit, mégsem engedte ki a szájából a farkamat. Kényelmesen hasrafeküdt a combjaim között, úgy folytatta a makkom kényeztetését, de valami oltári erős szívásokkal.
– Csináld lassabban, engedd egy kicsit mélyebbre és a kezedet vedd el onnan. – igazítottam a stílusán, a jókislány pedig mindent úgy csinált, ahogyan mondtam.
– Kérdezek néhány dolgot, igennem vagy nemmel kell csak válaszolnod! – használtam ki az alkalmat, ahogy Ivett feje folyamatosan bólogatott.
Válaszként a lány még nagyobbat kapott be a farkamból, és vigyorogva bólintott.

– Szeretsz a szállodában dolgozni? – kérdeztem az elsőt. Ivett szemei pajkosan megcsillantak, és megint egy mélyebb szívás volt az ajándék. Anita elkezdett mellettünk vihogni.
– Második kérdés! Tudom, hogy nincs hely a ruháidnak. Átköltözzünk egy nagyobb szobába?
– Megint fura mosoly teli szájjal, és most egy erős szívást kaptam, amitől összerándultam.
– Meglátogassuk jövő héten az anyukádat?
Válaszként nagyon gyors tempójú szopást kaptam.
Ivett élvezte a játékot, a szemei csillogtak, és valami különösen megható szeretetről árulkodtak.
– Akarod, hogy Anitát seggbekúrjam? – poénkodtam el a következő kérdést. Ivett megállt a szopásban, de nemet nem tudott inteni a farkammal a szájában, csak a kezével mutogatott önmagára. Számomra ez azt jelentette, hogy őt kellene megkúrnom, Anita meg majd leesett az ágyról, úgy röhögött az idióta ötletemtől. Megvártam, míg lecsillapodtak a lányok, és úgy döntöttem, hogy már csak egy kérdésem van.
– Hozzám jössz feleségül?
Síri csend támadt. Mintha minden megmerevedett volna egy pillanatra. Ivett kiengedte a szájából a farkam, és komoly arccal figyelte, hogy mennyire vigyorgok, de most én is komoly voltam. Már elhatároztam magam sokkal korábban, és hol előírás az, hogy a lány kezét térdenállva kell megkérni egy csokor virággal?
Lassan, méltóságteljesen kezdett bólogatni, még bele is sápadt, aztán lenézett a farkamra.
– Anita! Emlékszel, mit mondtam, amikor tegnap kávézás közben a szád szélén maradt a tejszínhab? – kérdezte oldalra sem nézve.
– Nem biztos, hogy meg tudom-e csinálni… – mászott közelebb Ivetthez az idősebb. Feszült arckifejezése kínos mosollyal tükrözte a nő bizonytalanságát.
– Dehogynem, csak utánozz engem! Fantasztikusak a csókjaid! – simogatta meg a mostahatestvér arcát, aztán hozzám fordult.
– Szeretném, ha most beleélveznél a számba! – szólított fel a legtündéribb kacsintással, amit valaha is láttam tőle, majd ráhajolt a péniszemre, és szopni kezdte erősen. Anita besegített, a tövénél maszírozott, én meg hogy eleget tegyek a menyasszonyom kérésének, emelgettem a fenekem, és megfeszítettem az izmaim, hogy az érzés minél intenzívebb legyen, és minél hamarabb ejakuláljak.

Egyetlen perc sem kellett, hogy utolérjen a jól ismert feszítő érzés, és beinduljon a magömlésem. Ivettet alaposan meg is lepte, de ki nem engedett volna egyetlen cseppet sem, óriási elszántsággal tartotta a makkomat a szájában, míg Anita kicsit ijedt szemmel mosolyodott el. Még egy utolsó lökés, még néhány szopó mozdulat, meg az izmaim összerándulásai, aztán mindketten elengedtek, hogy előttem egymással szemben ülve összeölelkezzenek, aztán Ivett ráhajolt Anita remegő ajkaira, és csodálatos csókkal üdvözölve a nyelve hegyével szétnyitotta annak ajkait, hogy a spermámat lassan, kéjesen, és jól léthatóan a másik nő szájába engedje. Hát ettől tartott a duci csaj. Nem is lepett meg, tisztában voltam vele, hogy a nők nagy része nem bírja az ondó illatát sem, nemhogy az ízét megérezze. Le a kalappal Anita előtt, hogy a kedvemre tett, és ámulva néztem, hogyan cserél gazdát többször is az örökítőanyagom a lányok ajkai között. Rendkívül hosszú ideig csókolóztak egymást simogatva, már- már azon gondolkodtam, hogy magam is kérek a csókjaikból, de még vártam, és a képzeletem, meg a látvány tíz perc után megint erekcióban pompázó farokkal jutalmazott.

A lányok nagy nehezen szétváltak, és először Anita húsos ajkai smároltak le, majd Ivett hosszú nyelve kutakodott a számban, és a kedvesem hamar fölém helyezkedett, hogy meglovagoljon. A vékony test csodás hajlékonysággal hullámzott felettem, és a mellei elkápráztattak. Anita mellettem könyökölt, és gyönyörködött a párzásunkban.
– Anita, nem bántad meg? – utaltam a spermás csókokra, és a száján végigsimítottam egy ujjammal.
– Nem, egyáltalán, teljesen más volt, mint gondoltam! – válaszolta kedvesen.
– Mit csinálsz jövő héten? Maradnál itt velünk, ha megkérnénk? – tudakoltam, és fél szemmel Ivettre bandzsítottam, hogy egyetért-e a vágyaimmal.
– Szívesen! – vigyorgott a töltöttgalamb, majd Ivett mögé térdelt, és elkapta melleit, meg az én golyóimat, aztán lágyan cirógatta az ágyékomat.
– Te még nem is tudod, Attila vesz neked is egy panziót, mint anyának! – közölte Ivett, mintha ezt megbeszéltük volna, aztán hátra dőlt, hogy csókolózzanak. Még ellenkezni sem igazán tudtam. Hiába, a kis szélhámosom mindent elért nálam, azért én sem hagytam szó nélkül a szemtelenségét.
– Jó, lehet, hogy tényleg veszek, de miből gondolod, hogy mindenben befolyásolhatsz? – tettem a fejem alá a karjaim, és büszkén hagytam, hogy egyedül dolgozza meg a farkam.
– Szerencséd, hogy szerelmes vagyok, mert már az egész vagyonodból kiforgathattalak volna. Nem igaz? – kacsintott csintalan mosollyal.
– Azt nem hinném, ahhoz nekem is lenne egy- két szavam! – bámultam szerelmesen a gyönyörűm sötétbarna szemeit, és élveztem, hogy olyan határozottsággal játszik a szavakkal.
– Az Eiffel tornyot is idehozatnád nekem, ha akarnám! – röhögött össze a két csaj, és a mulatságos feltételezés belőlem is kicsalt egy hasfájós nevetést, pedig épp azon gondolkodtam, hogy milyen igaza van. Ha nem is tudnám megtenni, elgondolkodnék rajta.

– Ki a csudától örökölted ezt a pimaszságot? – nyögtem ki nagy nehezen, de újra és újra visszatértek a hasamat görcsbe rántó, nevettető gondolatok, még hogy az Eiffel torony!
– Az apámtól! – kuncogott Ivett, és még áthatóbban, még sokat sejtetőbben határozottan nézett a szemembe.
– Már ne is haragudj, de tudod, ki az apád? Vagy legalább az anyádat ismered egyáltalán? – érzékenyültem el egy pillanatra, abban a pillanatban megbántam, hogy ezt a csodálatosan szórakoztató pillanatot ilyen kérdésekkel rontom el, de Ivett nem vette zokon.
– Az anyámat te is ismered, méghozzá nagyon is jól! – hajolt le hozzám, és a fülembe dugta a hegyes nyelvét, miközben tovább rötyögött a saját szellemességén, engem meg egyre jobban érdekelt a dolog. Alig bírtam megállni, hogy rá ne szóljak, mondja már, mielőtt a kíváncsiság kifúrja az oldalam. Ivett kicsit visszább húzódott, és az arcomat bámulva végre kimondta, amit annyira hallani akartam.
– Anyámat úgy hívják, hogy Lídia, és számolgass csak nyugodtan, én vagyok a te egyetlen, kicsi, szélhámos nagylányod! – mondta kacéran, de olyan komolyan, hogy nem lehetett félreérteni.
Az arcomból kiszaladt egy pillanatra a vér, végigfutott a testemen valami jéghideg remegés, és már épp le akartam lökni magamról a számító kis boszorkát, amikor felfigyeltem Anita mosolyogva nemet integető fejrázására.

Hát csak szívat a drága! Elnevettem magam, lefordítottam magamról a lányt, a vállai fölé támaszkodva, őrült tempót diktálva basztam keményen, ha már úgyis ezt akarta annyira kiprovokálni. Ivettnek nyitva maradt a szája, az állát leengedte, mint akibe beleszorult a levegő és a szeme felakadt, mereven bámult a plafonra. Pillanatok alatt meg is érkezett az orgazmusa, de én csak toltam és toltam a vonagló testbe a farkam, igaz egyre lassabban, mert a fejemben ott motoszkált a kétely. Tényleg igaza volt Ivettnek, a dátumok stimmeltek. Mi van, ha most kivételesen nem csak Ivett, hanem Anita is átbaszott a palánkon? És a kis duci vigyorogva hajolt a fülemhez, amikor meglátta rajtam, hogy elgondolkodom.
– Na mi van, Attila, elbizonytalanodtunk? – kuncogott a fülembe a fenekemet simogatva.
– Nem, Ivett egy csodálatos felnőtt csaj, tudom, hogy csak szívat, mert nem menne bele egy vérfertőző kapcsolatba. Vagy gondolod, hogy igen? – Bámultam a szerelmem csillogó, sötétbarna szemeibe, és félvállról vettem a duci kötekedését.
– Talán! – vigyorgott tovább Anita.
– Vigyázz, Attila meggyőződése, hogy a nőknél a talán mindig igent jelent. – bazsalygott Ivett valami érdekes, sejtelmes arckifejezéssel, amivel alaposan rám hozta a frászt, a duci pedig tromfolt.
– Akkor már csak az a kérdés, hogy megér-e neked egy panziót, hogy eláruljuk az igazságot.
– És az is kérdés, hogy házasságon kívül akarod baszogatni az egyetlen kislányod, vagy tényleg feleségül veszel! – tette hozzá Ivett.
– Oké, Oké, győztetek, megkaptok bármit, csak világosítsatok végre fel. – ültem fel törökülésbe, és már- már kétségbeesetten néztem egyik nőről a másikra a választól félve.
Most, hogy gyakorlatilag már mindent kicsaltunk tőled, folytathatnánk a szexet! – bújt hozzám Ivett, békés és boldog arca megnyugtatott valamelyest. Anita is nagy lendülettel közeledett, közös erővel a letepertek. Óriási kő esett le a szívemről, hogy a lányok csupán játszottak a hiszékenységemmel, és Ivett megnyugtató csókja biztosított a lány szeretetéről.
– Nézd már, hogy lelankadt a farka! – rötyögött Anita, emelgetve a péniszem összemarkolva a heréimmel.
– Hogy ti mekkora szélhámosak vagytok, majdnem elhittem, hogy te vagy a lányom! – sóhajtottam megkönnyebbülve.
– A szép az a dologban, hogy tényleg Lídia a testvérkém anyukája, de igaza van a drágámnak, tényleg fel kell bosszantanunk, hogy a legjobb formádat hozd az ágyban! – cuppant a mellbimbómra a töltöttgalamb.
– Tudod, mit, apucikám, most Anitával kényeztetünk kicsit, és majd az oltár előtt elárulom neked az igazságot! – taszított vissza Ivett a bizonytalanságba, de már nem volt erőm ellenkezni a péniszemre tapadó ajkaikkal. És egy pillanat múlva már nem is akartam. A megoldás mindvégig ott volt előttem, csak a pániktól nem láttam messzebb az orromnál, pedig azt maga Lídia szolgáltatta sokkalta korábban, mikor engedte, hogy a lány miattam változzon szexi boszorkánnyá.

Vélemény, hozzászólás?