Szex mágia

Az udvarlás alatt minden rendben ment, legalábbis úgy tűnt. Gyakori szeretkezések, mindenhol, mindenhogy. Én nem tudom hogyan, de ahogy összeházasodtunk, mint egy varázsütésre elment a kedve a szextől. Először csak kevesebbszer akarta, majd pedig egyáltalán nem.


A végén eljutottunk oda, hogy már büntetett, illetve jutalmazott a szex megtagadásával vagy megadásával. Elválni nem akartam, de ő sem hozakodott elő ezzel soha. Megcsalni sem akartam. Egy idő után azt vettem észre, hogy úgy táncolok, ahogyan ő fütyül, mindent megteszek, hogy legyen egy kis szex, legjobb esetben is havonta egyszer és akkor, amikor ő akarta. Már majdnem teljes mértékre jutott a felettem való uralkodása, mikor olvastam az Interneten egy cikket a GHB-ról, az erőszak-drogról. Egy kis adagot kell tenni valami üdítőbe (alkoholba nem, mert az felerősíti a hatást és meg is halhat tőle), és a partner először hirtelen eufórikus hangulatba kerül, utána eszméletét veszti és azt tehet vele az ember, amit nem szégyell.

De ezt sem akartam igazán. Egy eszméleténél nem lévő nőt nem valami nagy élvezet dugni. Egyszer-kétszer talán, de én rendszeresen akartam a szexet. Ábrándoztam filmekben látott szerekről, mikor valami spray-vel odafújnak a hölgy orra alá és az bódultan követi a férfit, minden kívánságát teljesítve. De ez sajnos csak filmen létezik…

Egyik délután, mikor a feleségem nem volt otthon, a padláson rendezgettem a régi holmikat, mikor egy megsárgult, poros irkára bukkantam. A dátum alapján még a szépapámé lehetett, aki erdőkerülőként kereste a kenyerét, akit anno kitagadott a falu, mert varázslónak vagy boszorkánynak tartották. Ahogy én hallottam – a családi anekdoták szerint – mindenfélét készített az öreg, de jobbára inkább mai szóval természetgyógyásznak lehetett volna titulálni, sem mint varázslónak. Igazi javasember lehetett. Sok ember nyavalyáján segített, akik felül tudtak emelkedni a félelmükön és felkeresték őt a falu határán kívül eső, erdő széli kunyhójában. Amit most a kezemben tartottam, az ő munkásságának egy apró részlete lehetett, melyet megörökített, és ami eddig itt feküdt a többi lom között. Mindenféle főzet, különböző bántalmakra. Feltüntette a nevet, az összetevőket és a hatást.

A legtöbb elnevezés valami érthetetlen, fura szóösszetételből állt, amit ha megpróbáltam kiejteni, valami fura idegen, torokhangú hang hagyta el a számat. Nem is foglalkoztam vele, inkább a hatásokat olvastam, mert az összetevőkről sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák, hogy növényi vagy állati eredetű lehet. Az utolsó “receptek” között már rontás levétel, meg ilyesmi is szerepelt (persze ezt csak a hatása alapján értettem meg, mert a neve nem sokat mondott). Ezen utolsó “receptek” egyike volt egy nagyon fura hangzású akármi is, aminek az összetevői még talányosabbak voltak, mint a többinek. Ráadásul itt még valami hókuszpókusz is volt. Valami fura zajról, rigmusról írt.

Köcsögduda, egymásnak háttal levő kanalak hangja, mély morgás, meg ilyesmi. Amikor a hatásról kezdtem el olvasni, már az első néhány szónál a torkomba ugrott a szívem: “Akaratos menyecskék megtörésére, akik a köteles részt nem kívánják megadni az uruknak…” Na – gondoltam – ekkora szerencsém nem lehet. Gyorsan végigfutottam és tudtam, hogy megtaláltam, amire szükségem volt.
Persze a kezdeti lelkesedésem hamar alábbhagyott, mikor végignéztem a hozzávalókat és gyakorlatilag kilencvenkilenc százaléka ismeretlen volt a számomra. De ha már megleltem, amit kerestem, nem adom fel olyan könnyen! A következő hónapok a kutatás jegyében teltek…

Nyakamba vettem a várost és a vidéket. Könyvtárak, levéltár, gyógynövény leírások, internet, régi öregekkel való beszélgetés eredményeként végre azonosítottam és be is szereztem a hozzávalókat ehhez a recepthez. Miután összejött a keverék, azt mozsárban egy hétig kellett törni. Először azt hittem ez egy túlkapás, de rá kellett jöjjek, hogy nem. Digitális gépemmel minden nap lefényképeztem az eredményt, és láss csodát, valóban egyre finomabb por lett minden alkalom végén. Nem hittem volna, hogy ennyit számít a mozsarazás. A végén már olyan finom por lett, hogy a legapróbb légmozgás is felkapta, könnyebben, mint a lisztet. Ezt azután vízzel összekeverve kellett párologtatni, alatta kis tűzzel. Ma aromamécsesnek mondanák az ilyet. A leírás szerint az illat és a fura zaj, együtt hatott a delikvensre. A “zenét” is sokáig gyakoroltam, majd elkészítettem.
Végül az egészet magnóra vettem, mert nem gondoltam, hogy élőben akarnám előadni a produkciót. Nagyon bizarr hangzása lett, a hátamon felállt tőle a szőr, komolyan. (Az irka szerint férfiemberre nem hatott a nehéz fűszeres illat, nem kellett tartani tőle.)
Minden elkészült hát, és a napot is kitűztem…

Tél volt. Feleségem késő délután ért haza, átfagyva a januári hidegtől. Vett egy forró fürdőt, addig én bekészítettem a mécsest és a kazettát. Ahogy bejött odasündörögtem hozzá, jelezvén, hogy szeretnék vele szeretkezni, de nyersen visszautasított és leült a fotelba, elővette az újságját.
Most vagy soha – gondoltam magamban és bekapcsoltam a magnót. A meglepetéstől felszaladt a szemöldöke, de egy darabig nem szólt semmit. Közben én meggyújtottam a mécsest. Pont ott volt előtte a dohányzóasztalon.

“Mi ez az idegesítő zaj a magnóban?” – kérdezte, de nem feleltem, csak néztem rá, miközben helyet foglaltam vele szemben a szőnyegen. “Mondd már mi ez a …” És nem mondta tovább. Megérintette az illat az orrát. Megvonaglott, mint, akit valami nagy ütés ért. Szeme tágra nyílt, arcára valami csodálkozó, réveteg kifejezés telepedett. A leírás szerint itt még hangosabban kellett volna kántálni, de én csak a magnót hangosítottam fel.

Elkezdte mélyen, egyenletesen szedni a levegőt, kihúzta magát ültében, kezét az ölébe ejtette és tágra nyílt szemmel, átszellemült arccal úgy maradt. A semmibe bámult. Döbbentem néztem, nem akartam hinni a szememnek. A szívem ismét a torkomban dobogott, de a farkam meg át akarta lyukasztani a nadrágomat. Ettől az egész látványtól nagyon begerjedtem. A leírás azzal végződött, hogy elő kell venni az “ember” férfiasságát és oda kell tartani a “fehérnép” orra alá, hogy megérezze a szagát. Azután már a férfira volt bízva mit akar tenni. A bénultság, hipnózis, akaratmegvonás vagy nevezzük, aminek akarjuk, állítólag bő két óra hosszán keresztül tartott, utána mély álom következett és az ébredés után semmire sem emlékszik a fehérnép, csak addig, míg az illatot megérezte, onnantól az égvilágon semmire. És ez tényleg így működött…

Odadugtam feleségem orra alá a farkamat. Ahogy megérezte a szagát, odanyúlt, megfogta, és elkezdte szopni, de úgy, ahogy eddig életében még soha és valami olyan technikával, hogy rögtön megrogytak a térdeim. Hagytam egy darabig, majd kihúztam a szájából, és megfogtam a kezét. Felállítottam és odavezettem az ágyunkhoz. Jött, mint egy engedelmes kiskutya. Levetkőztettem, és én is ledobtam a ruháimat. Hanyatt fektetem és széttártam a combjait. Elkezdetem nyalni a pináját. Azt hittem ő nem fogja élvezni a dolgot, de tévedtem. Igaz, az arcáról nem távozott az a bizonyos arckifejezés, de a hangja, a nyögései tripla olyan hangosak voltak, mint egyébként. Néha még fel is sikoltott a gyönyörtől. Én ettől teljesen beindultam. Lábai közé térdeltem és elkezdtem tömni. Ki-be, ki-be hosszú perceken keresztül. Utána négykézláb állítottam és hátulról, kutyapózban is dugtam drága, kezes bárány feleségem szeretett pináját, amit hallhatóan ő is élvezett. Lihegett, hörgött, nyögött, és egyszer csak felsikított, miközben akkorát élvezett, hogy olyat eddig nem láttam. Legalább egy perces orgazmusa volt.

Én a döbbenettől nem mentem el, de nem is bántam. Most lenyomtam a feleségem fejét, vállait az ágyra, amitől a feneke feltárult előttem védtelenül és odaadóan, hívogatóan. Gyönyörködtem a két félgömbben és az általuk határolt izmos kis barna gyűrűben. Elkezdtem nyalogatni, ami láthatóan, hallhatóan ismét jó érzést szerzett neki. Kár hogy erre nem fog emlékezni. Fogtam egy kis síkosítót, és alaposan bekentem vele az ánuszát. Azután odahúzódtam és a makkomat a fenekéhez illesztettem, majd lassan nyomni kezdtem befelé. A szemem itta a látványt, ahogy a makkom nyomására elkezdett engedni az izmos kis gyűrű. Először a hegye tűnt el, majd a fele már bent volt, míg egyszer csak a legszélesebb rész is becuppant. Elnyelte a segge a makkomat. Mély levegőt vettem és lassan tövig nyomtam belé a szerszámom. Nagyon jó érzés volt, hogy csak a kis gyűrűnél szorított, beljebb pedig bolyhos puhaság vette a körül a farkamat. Kihúztam, de csak a makkomig, majd vissza.

Ki-be, mint valami dugattyú, közben néztem is. Azután nem bírtam tovább és beleélveztem a fenekébe. Csak jött, csak jött a magom megállíthatatlanul, hiszen régóta nem szeretkeztünk már. De ezután máshogy lesz! Elfektettem az oldalára, de nem húztam ki belőle a farkamat. Vártam, míg magától összemegy és kicsusszan belőle. Jócskán volt még hátra a két órából, úgyhogy pár perc múlva, már ismét állt a szerszámom, mert nagyon be voltam gerjedve. Az előző gyönyöröm csak olaj volt a tűzre. Most hanyatt fektettem, és a melleit olajoztam be. Odatérdeltem és a mellei között tettem a magamévá, telefröcskölve az arcát az ondómmal, amit egyébként sosem hagyott volna. Persze utána letöröltem róla gondosan.

Azután harmadjára is megjött a kedvem, ezúttal hasra fektettem és ráfeküdtem, hátulról hatoltam be a puncijába. Élveztem, hogy ha finoman is, de azért határozottan préseltem bele a súlyommal az ágyba, illetve nyomtam tövig magam belé. Ő sosem engedte ezt, mindig ő akart felül lenni, ezzel is jelezve a felsőbbségét. A maradék ondómmal telefröcsköltem feleségem dús, ébenfekete szőrzettel borított pináját is. Miután már sajogtak a heréim a hirtelen jött bőségtől, letörölgettem a nejem mindenütt, feladtam rá a hálóingét, megágyaztam és lefektettem. Körülbelül húsz perc múlva letelt a két óra, és feleségem mély álomba szenderült. Másnap reggel nem emlékezett semmire…

Ezután bármikor kedvem szottyant a szexhez, csak bekapcsoltam a magnót és meggyújtottam a mécsest. A többit már elmondtam. Jóllehet tényleg sosem emlékezett semmire, de mégis, valahogy kezdett megváltozni. Idővel kedvesebb, engedékenyebb lett, mígnem eljutottunk egy normális szintre. Ma már hetente háromszor szeretkezünk mindenféle hókuszpókusz nélkül. Azért a receptet nem dobtam ki, mert ha popószexre támad kedvem, azért még mindig bevetem ezt a trükköt. De már csak nagyon ritkán. Feleségem, amilyen büszke volt régebben, most olyan alázatos. Nem tudom hogyan, de mélyreható változásokat idézett elő nála a “kúra”. Valamilyen módon átformálta a jellemét. De ezt nem bántam és szerintem ő is boldogabb lett tőle. A múltat elfelejtette, nem emlékezet már arra a büszke, kegyetlen nőre, aki volt egykoron. Én sem idéztem fel, mert olyanná vált, újra, amilyennek megismertem.

Vélemény, hozzászólás?