Szadomazo az orvosi rendelőben

A harminchárom éves Sziszka még most is nagyon csinos nő volt, ahogy anyaszült meztelenül hason feküdt mellettem az ágyon, miközben én mellette térdeltem, és tetőtől talpig bekentem Nivea testápolóval. Jól a bőrébe dörzsöltem az illatos krémet, majd mellé feküdtem az ágyon, és jobb kezemmel gömbölyű, fehér popsiját simogattam. Nem tiltakozott, amikor kezemet a farpofái közt az ágyékára csúsztattam, sőt, combjait kissé szétterpesztve segített, hogy jobban hozzáférjek a puncijához. Lefekvés előtt sikerült rábeszélnem ismételt beöntésekre, amit a fürdőszobában adtam neki, amíg teljesen ki nem tisztítottam a beleit, azzal a hátsó gondolattal, hogy talán a popsijába is be tudom majd dugni a farkamat… A körmeimet még reggel teljesen lerágtam, hogy fel ne sértsem vele Jutkát, ha a testnyílásaiba nyúlok. Kissé mégis megrándult a teste, amikor fenekét simogatva jobb hüvelykujjamat tövig a végbelébe csúsztattam, megmarkoltam simára borotvált ágyékát, majd ujjaimmal a szeméremajkait és csiklóját dörzsölgettem, be – benyúlva a hüvelyébe is, miközben hüvelykujjamat végig a végbelében tartottam. Szeméremajkai átnedvesedtek, és minél forróbb és nedvesebb lett a hüvelye, ujjaimmal annál bátrabban, és mélyebben nyúltam a hüvelyébe, míg végül fenekét fel – le mozgatva ujjaimon el nem élvezett. Nemcsak a testét, de a lelkét is megnyitotta előttem, akkor mesélte el megerőszakolásának történetét, miközben többször is szeretkeztünk estétől hajnalig…

Simon Sziszka 1963. február 26. – án született Aradon, majd kisiskolás korában szüleivel Dévára költözött.

Orvos akart lenni, ezért az Egészségügyi Szakközépiskolát Vajdahunyadon végezte el, és 1981 – ben bejutott a Kolozsvári Orvosi Egyetemre.

Jó alakjával, szép arcával, kék szemével, világosbarna hajával hamar magára vonta a fiúk figyelmét, és az első diák kiránduláson a fiúk csoportjából a kopaszodó Tiurbe meg is próbálta lefektetni, de olyan pánikszerűen reagált a fiú közeledésére, hogy semmi sem történt közöttük. El is terjesztették róla, hogy igazi apáca, aki senkivel sem fekszik le. A Romániai életszínvonal rohamos romlása, a fokozódó nyomor, és a harmadéven az ő csoportjukba beosztott nyugat – német Stefan közeledése mindent megváltoztatott, Sziszka a német barátnője lett, de mások közeledését továbbra sem fogadta el, ami a román diákokat felbőszítette. Haragjukat tovább növelte az 1985 – ben Magyarországon megjelent három kötetes “Erdély történeté” – re adott hisztérikus soviniszta román reakció, és Jutkát maguk közt csak egy rohadt kis bozgor kurvának nevezték, aki semmibe veszi és lenézi a hazaiakat.

Ekkortájt hozta Ceausescu azt a megalázó törvényt, amely minden termékeny életkorban lévő nőnek előírta a havonta kötelező nőgyógyászati vizsgálatot, nehogy eltitkolt terhességük legyen, vagy kaparásuk, amivel csökkentenék a megalomán diktátor jövőbeli alattvalóinak a számát.

1986 – ban, ötödév végén az évfolyam KISZ titkárnője Sziszka kezébe nyomta azt az értesítőt, amivel másnapra berendelték a 23 éves diáklányt az Egyetemisták Poliklinikájára (Policlinica Studenteasca) kötelező nőgyógyászati vizsgálatra.

– Aki nem megy el a vizsgálatra, az nem jelentkezhet vizsgákra a nyári szesszióban. – közölte a KISZ titkárlány Jutkával.

Mivel a vizsgálatra szóló értesítőn a Poliklinika pecsétje volt, és az értesítőt géppel írták, Sziszka semmi rosszat nem gyanított…

Este szerencséjére volt melegvíz a kollégiumban, és alaposan lezuhanyozott. Másnap tiszta fehérneműt és ruhát vett magára és elment az Egyetemisták Poliklinikájára.

A portán mondták, hogy a nőgyógyászat az első emeleten van. Sziszka felment a lépcsőn és az első emeleten megkereste a nőgyógyá – szati vizsgáló ajtaját, amire az volt írva, hogy a rendelés délután 13. 00. órakor kezdődik. Már éppen visszafordult volna, amikor kinyílt a vizsgáló ajtaja, és egy nővér szólt ki:

– Nőgyógyászati vizsgálatra jöttél? – kérdezte Jutkától.

– Igen – felelte a lány – De látom, hogy csak délután lesz rendelés, engem pedig reggel nyolc órára rendeltek ide.

– Igen, persze. – mondta a nővér. – Délután lesz a rendelés a betegek részére, de a havonta kötelező vizsgálatot délelőtt csinálja egy kirendelt orvos, aki kilenc órára jön, de előtte elő kell készítsem a diáklányokat a vizsgálatra. Gyere velem a kezelőbe. – intett Jutkának, miközben kilépett a folyosóra, és maga mögött kulcsra zárta a nőgyógyászati vizsgáló ajtaját. Sziszka követte a nővért a folyosón, és bement utána a kezelőbe.

A nővér becsukta maguk mögött a kezelő ajtaját, majd utasította Jutkát:

– Vetkőzz le ! – a lány letolta farmerszoknyáját, majd kibújt rózsaszín blúzából, ruháit a fogasra akasztotta, és megállt egy szál bugyiban a nővér előtt.

Kissé zavarta, hogy a nővér tegezi, de már hozzászokott, hogy a diákoknak semmilyen tekintélyük nincs, és valószínűleg a nővér nem tudhatta, hogy ő orvosis, legalábbis Sziszka azt gondolta.

– Állj a mérlegre. – mondta a nővér.

Sziszka a személyi mérlegre állt, a nővér pedig megmérte a lány súlyát és ráírta a kartonra.

– 56 kilós vagy. – közölte a lánnyal , majd a mérőléc elé állította Juditot és megmérte a lány magasságát is, amit szintén beírt a kartonra:

– 168 centi magas vagy. – közölte a lánnyal.

– Vedd le a bugyidat , és feküdj hasra az ágyon. – utasította a nővér a diáklányt. – Beöntést adok neked. – tette hozzá magyarázatként. Sziszka letolta a bugyiját, azt is a fogasra akasztotta és anyaszült meztelenül feküdt hasra a viaszosvászonnal leterített ágyon.

– Kaptál már beöntést, tudod, hogy mi az ? – kérdezte a nővér az ágyon fekvő lányt.

– Nem. – felelte Sziszka – Nem kaptam még, de tudom, hogy mi az , ötödéves orvostanhallgató vagyok.

– Egy gumicsövet dugok a fenekedbe – magyarázta a nővér, mintha nem is hallotta volna Sziszka előbbi szavait – és langyos vizet öntök a beleidbe, amit vissza kell majd tartanod. Vagy öt percig tartod a beöntést, utána mehetsz a WC – re kakálni. Megértetted?

– Igen, megértettem. – felelte a meztelen lány. A nővér egy fehér, zománcozott bádogból készült beöntő edényt vett a kezébe, megtöltötte langyos vízzel, a vízbe egy kis szappandarabot dobott, majd az edényhez csatlakozó gumicső szabad végét bekrémezte, és az ágyon hason fekvő meztelen lányhoz lépett:

– Húzd szét a fenekedet, hogy bedughassam a gumicsövet. – utasította Jutkát a nővér. Sziszka kezeivel hátranyúlt és széthúzta kis, fehér farpofáit, a nővér pedig egy gyors mozdulattal a lány feltáruló kis rózsaszín végbélnyílásába dugta a bekrémezett gumicsövet, és kb. 10 – 15 centiméternyire dugta fel a lány végbelébe, majd megnyitotta a beöntő készülék csapját, és Sziszka érezte, hogyan ömlik a beleibe a langyos víz, és hirtelen erős székelési ingere támadt.

– Tartsd vissza a vizet ! – szólt erélyesen Jutkára a nővér, és miután látta, hogy az összes víz a lányba folyt, egy gyors mozdulattal kihúzta Sziszka fenekéből a csövet.

– Öt perc múlva mehetsz a WC – re. – közölte a lánnyal. Sziszka szótlanul feküdt az ágyon, miközben kínzó hascsikarás gyötörte. Öt perc múlva a nővér egy csomag WC – papírt nyomott a kezébe, és a kezelőből nyíló WC – be küldte a lányt, ahol Sziszka végre kiüríthette a beleit és megkönnyebbült…

Jutkának, miután kiürítette beleiből az első beöntést a nővér egy második és egy harmadik beöntést is adott. A harmadik beöntés után már csak tiszta víz távozott a lány beleiből, széklet egyáltalán nem volt benne.

Majd a nővér ismét az ágyra parancsolta Jutkát, és egy Morfium injekciót szúrt a lány fenekébe, hogy elkábítsa.

– Egy Diazepam injekció – hazudta a lánynak, aki nem tudta mire vélni az injekciót – Kis nyugtató, hogy ne idegeskedj a vizsgálat alatt. Az első nőgyógyászati vizsgálat alkalmával mindenki kap egyet.

– Lépj ebbe a papucsba és vedd fel ezt a köpenyt. – utasította a lányt a nővér, miután beadta az injekciót. Egy sárga papucsot és egy térdközépig érő, gombok nélküli fehér köpenyt nyomott a lány kezébe. Sziszka felvette a blúzát, a bugyiját a nővér tanácsára a fogason hagyta, mivel úgyis le kellene vetnie a vizsgálatkor, majd belelépett a papucsba és felvette a fehér köpenyt, a köpeny szárnyait elől egymásra fektette és az övét elől szorosan megkötötte. A köpeny alatt deréktól lefelé anyaszült meztelen volt…

– Visszamegyünk a nőgyógyászati vizsgálóba – közölte kurtán a nővér a lánnyal. – Gyere utánam ! – Sziszka szótlanul követte a nővért a nőgyógyászati vizsgálóba. A rajta lévő fehér köpeny szárnyai minden lépésnél szétnyíltak és Sziszka combjai és szeméremszőrzete időnként elővillant a köpeny szétnyíló szárnyai alól. A Poliklinika folyosóján néhány diák lézengett, és Sziszka arca szégyenében elvörösödött arra a gondolatra, hogy valaki észreveszi a fehér köpeny alatti meztelenségét.

A nővér kinyitotta a vizsgáló ajtaját, és belépett a szobába. A vizsgáló közepén egy nőgyógyászati vizsgálóasztal állt, melynek az ablakok felé fordított széléről két fémrúd nyúlt fel függőlegesen, a rudak végéről pedig egy – egy fémkengyel lógott alá. Sziszka most látott életében először ilyen vizsgálóasztalt, amin nem lábtartók, hanem kengyelek voltak.

A fémkengyelekbe a nőnek térdközépig kellett bedugnia a lábát, és utána nem tudta már kiemelni, csak mások segítségével. Kaparásokhoz és hüvelyi műtétekhez használták az ilyen tipusú vizsgálóasztalt, hogy a nő ne zavarhassa meg az orvost akkor sem, ha műtét közben erős fájdalmat érezne, és védekezésül akaratlanul is összeszorítaná a combjait.

– Voltál már nőgyógyásznál? – kérdezte a nővér a lányt, miközben belülről becsukta a vizsgáló ajtaját. Sziszka nemet intett a fejével.

A nővér lábával a vizsgálóasztal elé tolta a fémzsámolyt, a két lábtartó közé.

– Vedd le a köpenyt, és mássz fel az asztalra. – mondta a nővér. A lány levette a fehér köpenyt, a fogasra akasztotta, csak a blúz maradt rajta, majd a vizsgálóasztalhoz ment, fellépett a zsámolyra, és leült a vizsgálóasztal szélére, a két lábtartó közé, szemben a nővérrel.

– Jó. Most pedig feküdj hanyatt az asztalon és dugd a lábaidat a kengyelekbe. – Sziszka a hátára feküdt a vizsgálóasztalon, és a nővér segítségével lábait a lábtartó fémkengyelekbe dugta, egészen térdhajlatig. A nővér lábával félretolta a zsámolyt, majd szólt Jutkának, hogy csússzon közelebb hozzá. A lány lejjebb csúszott az asztalon, combjai szétnyíltak, feltárva Sziszka szeméremtestét.

– Csússzál még közelebb hozzám ! – utasította a nővér. Sziszka még lejjebb csúszott az asztalon, és közben érezte,

hogy combjai pattanásig szétfeszülnek, feneke pedig már kissé túlér a vizsgálóasztal szélén. – Így már jó lesz. – mondta a nővér. A lány védtelennek és végtelenül kiszolgáltatottnak érezte magát, és ez az érzése csak tovább fokozódott, amikor a nővér csuklóit az asztal szélénél lévő fém rudakhoz szíjazta…

– Azért szíjaztam le a kezeidet – magyarázta a nővér Sziszka megrémült arcát látva – mert a vizsgálat kissé fájdalmas lehet, és a doktor elvtárs nem szereti, ha a nő vizsgálat közben a puncijához nyúl, mert zavarja a vizsgálatot.

– Most leborotválom a szőrödet. – közölte a nővér, és a vizsgálóasztal melletti kis műszeres asztalról borotvahabos sprayt vett el és habot fújt belőle a lány szeméremszőrzetére. – Ne mozogj, nehogy véletlenül megvágjalak! – figyelmeztette Jutkát, majd a kis műszeres asztalról egy borotvát vett fel, és borotválni kezdte a lány szemérem – szőrzetét.

Sziszka elborzadt attól a gondolattól, hogy egy férfi, még ha orvos is, ott lent babráljon az altestén, talán bele is nyúljon a testébe, amit ő kifeszítve, lekötözve, tehetetlenül kénytelen eltűrni…Közben a nővér simára borotválta a lány ágyékát, a leborotvált szőrt egy újságpapírba törölte, majd híg alkoholos oldattal mosta le a simára borotvált vulvát.

– Csíp! – jajdult fel Sziszka

– Jó, készen vagyunk már, ennyi volt az egész. – nyugtatgatta Jutkát a nővér, majd az órájára pillantott. – Tíz perc múlva kilenc óra. – mondta, és kiment a vizsgálóból magára hagyva a vizsgálóasztalon kifeszített, deréktól lefelé anyaszült meztelen lányt. Jutkának a várakozás egy örökkévalóságnak tűnt.

Elszörnyedve gondolt arra, hogy illetéktelen személyek jönnek be a vizsgálóba, aminek az ajtaját a nővér véletlenül, vagy talán szándékosan kitárva hagyta, és meglátják őt így kifeszítve, lemeztelenítve, teljesen kiszolgáltatva, és talán csinálnak is vele valamit, visszaélve a helyzettel…

Sziszka lépteket hallott a folyosóról és kissé fellélegzett, hogy már nem kell sokáig így kifeszítve várnia, de rögtön azután rémület kerítette a hatalmába, a közeledő hangok közt fiú csoporttársai hangját vélte felfedezni… A hangok egyre közeledtek, majd a vizsgáló nyitott ajtaján egy fehérköpenye s orvos jött be akit Sziszka fiú csoporttársai, és egy másik ötödéves fiú csoport követett, összesen tizennégyen! A diáklány feje lüktetni kezdett, arca és nyaka elvörösödött a határtalan szégyentől, szeme előtt egy rövid időre minden elsötétült. HallottaBehunyta a szemét, hallotta a közeledő lépteket, aztán a csendet, amikor megálltak a vizsgálóasztal körül és “Iudita Simon” “unguroaica, curva germanilor” ( = magyar lány, a németek kurvája) suttogták.

– A kollegina szégyenlős – állapította meg a fiatal orvos, miután Sziszka blúzát megragadta, és a lány nyakáig felhúzta, szabaddá téve Sziszka hasát és melleit. Majd Sziszka szétfeszített combjai közé állt.

– Gyertek ide, mögém. – utasította az orvos a diákokat. – Nézzétek, hogy kipirosodott a kollegina arca és a nyaka. Ezt nevezzük “szégyenpírnak”. – a fiúk felsorakoztak az orvos mögött és izgatottan mohón figyelték az asztalon szétfeszített meztelen lányt. Az orvos előrehajolt és bal kezének ujjaival széthúzta a lány nagy szeméremajkait

– Most széthúztam a nagy szeméremajkakat – magyarázta az orvos a mögötte álló diákoknak, majd ujjaival széthúzta a lány vékony rózsaszín kisajkait, feltárva a hüvelybemenetet.

– Ezek itt a kis szeméremajkak, amiket most széthúztam, ez itt pedig a kisajkak felső találkozásánál a csikló. – mutatott jobb mutatóujjával az érzékeny kis szervre.

Majd jobb mutatóujjával tovább mutatott: – A csikló alatt ez a kis nyílás a húgycsőnyílás, ez itt alatta pedig a hüvely – bemenet. A lány szűzhártyája félhold alakú, ami annyira tágulékony, hogy lehetővé teszi a betapintást, sőt még a nemi közösülést is, anélkül, hogy átszakadna.

Az orvos egy hüvelytükröt vett le a műszeres asztalról és a hüvelybemenetbe helyezte, majd egy ügyes mozdulattal a lány hüvelyébe vezette a szétnyitható tükröt. Sziszka feljajdult és egész testében megremegett a hideg fém érintésétől.

Az orvos ütközésig tolta a lány hüvelyébe a tükröt, majd szétnyitotta a tükör lapocait, és a tükör csavarjával rögzítette a nyitott lapocokat, ami így már t magát tartotta a lány feltárt hüvelyében, és az orvos mindkét keze felszabadult. Sziszka érezte, hogy valami kifeszül ott lent az alhasában és még védtelenebbnek és kiszolgáltatottabbnak érezte magát, mint eddig. A tükör szétnyitott lapocai közt láthatóvá vált a méhnyak és a külső méhszáj. Az orvos egy hosszú csipeszt vett a kezébe, a hüvelytükör lapocai közt benyúlt a lány feltárt hüvelyébe és megfogta a méhnyakat.

– Ez itt a külső méhnyak, ez a nyílás a közepén pedig a külső méhszáj, most csak egy pontszerű kis nyílás, de szüléskor annyira kitágul, hogy átfér rajta az újszülött feje. – magyarázta az orvos a felizgult, mohón figyelő diákoknak. Mindannyian közelebb húzódtak, hogy jól láthassák, amit az orvos Jutkán mutogat.

Az orvos a műszeres asztalkára tette a csipeszt, majd egy fémdobozt tett maga mellé a műszeres asztalkára, és kinyitotta. A fémdobozban különböző méretű fémrudacskák, Hegar tágítók voltak.

– Ezekkel a fém rudacskákkal lehet tágítani a méhszájat. – magyarázta tovább az orvos, és a legvékonyabb fém rudat vette a kezébe, majd a csipesszel ismét benyúlt a lány feltárt hüvelyébe, megragadta az elülső méhszájat, és a Hegar tágító rudacskát Sziszka méhszájába dugta, és a nyakcsatornán keresztül a lány méhébe vezette. Sziszka a hüvelytükör szétnyitásakor teltséget érzett az alhasában, amikor az orvos a csipesszel megragadta, és kifelé húzta a méhszáját, úgy érezte, mintha kibeleznék, a Hegar rúd bedugását pedig egészen magasan, a beleiben érzett feszítésként élte meg. Az orvos kihúzta a vékony fém rudat a nyakcsatornából, és egy vastagabbat dugott fel Sziszka méhébe, majd azt is kihúzta a lányból, és egy még vastagabb rudat dugott fel neki.

– Egészen jól tágul – állapította meg az orvos, és már a legvastagabb rudat dugta a lány méhébe. Sziszka nagyon erős görcsös fájdalmat, és teltséget érzett az alhasában. – Nagyon fáj! – sírta el magát, de senki sem törődött vele. Vagy tíz percig volt a lányban a kifeszített hüvelytükör, és a legvastagabb Hegar rudacska, de Jutkának ez az idő egy örökkévalóságnak tűnt… Aztán az orvos kihúzta a lány méhéből a fém rudat, és a kitágított méhnyak csatornán át egy spirált vezetett a diáklány méhébe, ahogy megbeszélték. A spirál használatát tiltották, de a fiúk összeadták a pénzt, és Katzidakis, a görög diák hozott egy spirált, amiért a fiúk igen nagy összeget, 5. 000. lejt fizettek. Calin ötlete volt, hogy mindenképpen spirált vezessenek fel Jutkának, nehogy állapotos maradjon az erőszak után, komoly kellemetlenséget okozva a fiúknak. Sziszka még csak nem is sejtette, hogy spirált vezettek a méhébe, mint ahogy azt sem sejtette, hogy nem a valóban elrendelt nőgyógyászati vizsgálatra rendelték be a Poliklinikára. Az orvos, aki Marius barátja volt, de ő is pénzt kapott a fiúktól, szétnyitotta a lány méhébe vezetett spirált, majd egy csipesszel megfogta a spirál jelző zsinórját, és egy kis ollóval levágta.

Most már semmi sem látszott a külső méhszájon át a spirálból, egyszerű nőgyógyászati vizsgálattal nem lehetett volna felfedezni a Jutkában lévő spirált, csak hasi ultrahanggal. Az orvos. miután végzett, összecsukta a hüvelytükör lapocait és egy gyors mozdulattal kihúzta a szerencsétlen lányból az eszközt, és nagy csörömpöléssel a műszeres asztalra tette.

Aztán gumikesztyűt húzott a jobb kezére, a kesztyű mutatóujját bekrémezte, bal kezének ujjaival ismét széthúzta a lány szeméremajkait és jobb mutatóujjával tövig a lány hüvelyébe hatolt. Sziszka arcán könny – csepp gördült végig, amikor érezte a testébe hatoló durva ujjat. Az orvos mutatóujja mellé vezette középső ujját is, amire Sziszka feljajdult. Az orvos ujjaival körbetapin – totta a hüvelyfalat, aztán bal kezének ujjait a lány hasába mélyesztette, közvetlenül a szeméremcsont fölött, hogy megtapintsa Sziszka kis, körte alakú, rugalmas méhét.

– Nem terhes. – jelentette ki, miután megtapintotta a lány méhét, majd kihúzta ujját a lány hüvelyéből, és mutatóujját egy elég durva mozdulattal Sziszka végbelébe vezette. A lány teste megrándult a durva behatolástól. Az orvos közben tovább magyarázott a fiúknak:

– Előbb hüvelyi betapintást végzünk, és csak azután vizsgáljuk végbélen keresztül a lányt, nehogy fertőző baktériumokat vigyünk kezünkkel a végbélből a hüvelybe. – A lány beleit több beöntéssel tisztítottuk ki – magyarázott tovább az orvos, miközben ujjával Sziszka fenekében vájkált.

– De azért maradhattak baktériumok a végbélben, amivel megfertőzhetnénk a hüvelyt. A fertőzés elkerülése végett ti is előbb hüvelyen, és csak azután végbélen át tapintsatok be.

Sziszka elszörnyedt. Csak most döbbent rá, hogy nemcsak látványnak kötözték fel a vizsgáló – asztalra, hanem élő próbababának is, kiszolgáltatva egy tucatnyi perverz diák kénye – kedvének ! Még most sem akarta elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet.

Az orvos kihúzta ujját a lány fenekéből, majd folytatta: – Ha már megvizsgáltátok az asztalon mindannyian, vizsgáljátok meg álló helyzetben is, mert ilyenkor a hüvelybe mélyebben lehet benyúlni, és jobban meg lehet tapintani a méhnyakat. Leültök egy ágyra, vagy egy zsámolyra, terpesztett lábakkal magatok elé állítjátok a kolleginát, és alulról nyúltok a hüvelyébe és a végbelébe. Én most megyek a szülészetre, viszont látásra. – köszönt el a diákoktól az orvos, és kiment a vizsgálóból.

Marius becsukta az orvos után az ajtót, majd a többiek felé fordulva a közösülést utánozva bal mutató – , és hüvelykujjával formázott gyűrűben előre – hátra mozgatta jobb mutatóujját, és azt mondta:

– Megdugjuk a kicsikét !

– Én már dugom is ! – jelentette ki Ducu, és jobb mutatóujját a lány hüvelyébe vezette. A lány szorító izmai megfeszültek, és kis gödröcskét rajzoltak combjai belső felszínén, vulvájának két oldalán, amikor Ducu középső ujját mutatóujja mellé dugta a szűk hüvelybe.

Sziszka felzokogott:

– Fáj! Hagyjatok békén!

Sikoltozása csak olaj volt a tűzre, még jobban felizgatta a fiúkat.

Miközben egymás után nyúltak a hüvelyébe és végbelébe a diákok, akik éppen nem testnyílásait vizsgálták, azok a mellét tapogatták vizsgálat ürügyén. Tizennégy diák dugta egymás után Sziszka hüvelyébe és fenekébe ujjait, úgy gyötörték a szerencsétlen diáklányt, tágítva szűk testnyílásait…

Jutkának először, – amikor csoporttársai bejöttek a tornaterembe – a fejébe tolult a vér, egész arca elvörösödött, és úgy érezte, hogy a szíve a torkában dobog az elviselhetetlen szégyentől, és tehetetlenségéből, kiszolgáltatottságából fakadó dühétől. Amikor az orvos ujjait, majd a hüvelytükröt a hüvelyébe dugta, dühe és szégyenérzete csak fokozódott… Ducu durvasága védekező reflexet váltott ki belőle, de teljesen eredménytelenül, mert szétfeszített combjait nem tudta összeszorítani. A vér a lány fejéből lassanként az altestébe tolult, és a sok vazelintől – több fiú is bekrémezte ujját, mielőtt a lányba nyúlt volna – egyre síkosabb lett a hüvelye és a végbélnyílása. Néhány diák sokkal gyengédebben, és elég hosszú ideig tágította a lány két testnyílását, és Sziszka – valószínűleg a morfium kábító és gátlásokat oldó hatására is – kezdett lassan felizgulni, mint önkielégítéskor…

A “vizsgálat” alatt Sziszka végig behunyva tartotta a szemét, és csak azt érezte, hogy ujjak hatolnak a hüvelyébe és a végbelébe, egymás után, megállíthatatlanul…Érezte a melleit és mellbimbóit tapogató kezeket. A diáklány egyre szaporábban lélegzett, és amikor Marcel a fenekébe dugott ujját előre – hátra mozgatta a közösülést utánozva a lány krémtől síkos, végbelében, másik kezének mutatóuj – jával pedig a lány csiklóját ingerelte, Sziszka nem tudott ellenállni, hüvelye és feneke ütemes összehúzódásokkal tapadt a fiú ujjára, és a lány – akarata ellenére – elélvezett…

– Nézzétek, elélvezett ! – ujjongott Marcel

– Kicsike ! – tódította Marius, és simogatni kezdte a lány combjait és fenekét. Sziszka szédült, úgy érezte, minden ereje elhagyja… A diákok most már tudatosan izgatták a lányt, hogy megint lássák elélvezni…Egyszerre többen is ingerelték. Egyik a száját simogatta, miközben kezeivel erősen tartotta a lány fejét, nehogy kitérhessen az ujjai elől, egy másik mellbimbóival játszadozott, egy harmadik a lány combjait és fenekét simogatta, egy negyedik pedig a hüvelyébe, vagy a fenekébe dugott ujjaival izgatta, miközben a lány csiklóját is ingerelte…A fiúk nagy megelégedésére Judit nemsokára másodjára is elélvezett…

Tíz óra is elmúlt már, amikor eloldozták a lány csuklóit tartó szíjakat, kihúzták Sziszka lábait a vizsgálóasztal fémkengye – leiből, majd leemelték a lányt a vizsgálóasztalról. A meggyötört, kába lányt még az ágy mellé állították, és amíg Adrian szorosan tartotta Sziszka kezeit, néhány diák az ágyra ült, és az orvos útmutatását követve alulról nyúlt mélyen a szerencsétlen lány testnyílásaiba, aki folyton csak azt hajtogatta, hogy nagyon, de nagyon szégyelli magát…

Fél tizenegykor kinyílt a vizsgáló ajtaja, és egy negyedéves diák szólt be rajta:

– Itt van a rektoszkópiára váró diáklány? – Calin két negyedéves fiú csoportot is bevont Sziszka “beavatásába” többnyire arabokat, és természetesen jó pénzért! – Itt, itt! – válaszolt serényen Adrian, aki éppen a vizsgálóágyon ült, és jobb hüvelykujját a mellette álló diáklány végbelében, mutató – , és középső ujját pedig annak vaginájában tartotta, miközben Sziszka halkan nyöszörgött. A diák kihúzta ujjait a lányból, tenyerével egy nagyot csapott Judit fenekére:

– Itt a kollegina, vihetitek!

Már két arab diák is bejött a vizsgálóba. Egyikük megragadta Sziszka csuklóját, és kivonszolta a kábult diáklányt a folyosóra. A többiek is követték őket, senki sem maradt a nőgyógyászati vizsgálóban. A folyosó tele volt diákokkal, zömmel olyan negyed – , és ötödéves orvostanhallgatókkal, akik be voltak avatva. Sziszka blúza felcsúszott a lány köldökéig, aki deréktól lefele teljesen meztelenül állt a sok diák között a rektoszkópos (végbéltükrözéses) vizsgáló bezárt ajtaja előtt. Néhány diák körbeállta a fal mellé húzódott lányt, gúnyosan kérdezgették, hogy érzi magát, nem fázik – e így ruha nélkül, hol hagyta a ruháit? Volt aki a fenekére paskolt, az egyik negyedéves arab, aki nem volt ott a nőgyógyászati vizsgálóban, pedig megragadta a lány ágyékát, és ujjait a lány átnedvesedett, kitágult hüvelyébe mélyesztette. Egy jó félórányi várakozás után végre megjelent a nővér, ugyanaz, aki a beöntést adta Jutkának, és kinyitotta a vizsgáló ajtaját. Sziszka belépett a vizsgálóba, a diákok követték. A nővér a vizsgáló közepén lévő asztalhoz irányította Jutkát, miután a lányról levették a blúzát is, hogy anyaszült meztelen legyen:

– Mássz fel az asztalra! – utasította a lányt a nővér. Sziszka felmászott a vizsgálóasztalra, és megint úgy akart elhelyezkedni, mint a nőgyógyászati asztalon, de a nővér rászólt, hogy forduljon meg, és álljon négykézlábra a végbél vizsgálathoz. Sziszka kábán, némi segítséggel engedelmeskedett, miközben majdnem leesett az asztalról. Végül

sikerült négykézlábra állnia a vizsgálóasztalon, és mikor érezte a nővér hideg kezét a fenekén, hátranézett. Az orvos, aki éppen akkor érkezett meg, és a lány mellett állt, nagyot csapott Sziszka fenekére:

– Ne forgolódj, mint a tehén, amikor hátulról meghágják! – szólt durván a lányra. – Hogy foglak így megvizsgálni? Azonnal tedd a fejedet az asztalra, a könyöködre támaszkodj, ne a kezedre, és jól domborítsd ki a seggedet! Sziszka halkan, pityeregve engedelmeskedett, a könyökére ereszkedett, fejét a vizsgálóasztal hideg műbőr borítására szorította, és térdeit hasa alá húzva domborította a fenekét. Szeméremajkai kissé szétnyíltak, kis végbélnyílása 5 banis “fekete lyuk” – ként kissé megnyílt. Érezte, hogy gumikesztyűs kezek tapadnak a farpofáira, és még jobban széthúzzák a fenekét, majd egy kúpot dugtak a végbelébe, utána egy ujj hatolt ugyanoda tövig, majd az első ujj mellé egy másikat is a fenekébe erőltettek, tágítva a végbélnyílását, ernyesztve gyűrűs záróizmát. A két ujj behatolásakor Sziszka felnyögött, de ennek megint csak az lett az eredménye, hogy két tenyeres csattant a fenekén és a combján. Miután az orvos elég tágnak érezte a nyílást, kihúzta ujjait Sziszka fenekéből, és kérte a végbéltükröt. Sziszka hallotta az egymáshoz ütődő fémcsövek csörömpölését, és gyomra görcsbe szorult, de nem mert sírni, mert félt az újabb ütésektől, pedig feneke már most is sajgott és jól kipirosodott az addigi paskolásoktól.

Az orvos a lány végbélnyílásához illesztette a 40 cm – es fémcső végét, és egy gyors mozdulattal Sziszka végbelébe vezette az eszközt, majd lassan tolta egyre mélyebbre a lány testébe a hideg csövet. Mikor már 25 centire dugta fel a csövet, kivette belőle a mandrint (a rektoszkópba dugott rúd, annak segítségével tolják előre a csövet a bélben), és bedugta a világító optikát. Belenézett a csőbe, és miközben folyamatosan nézett, lassan feljebb tolta az eszközt még vagy 10 cm – nyire. A cső vége már alig nyúlt ki a végbélből, úgyhogy a rektoszkópot néző orvos arca már a diáklány fenekéhez ért.

– Gyertek ide, és nézzetek bele ti is! – szólt az orvos a diákoknak, akik egymás után néztek bele a végbéltükörbe, amit így jó negyed órán át tartottak bedugva Sziszka fenekében. Mikor már mindenki belenézett, az orvos kihúzta a csövet a lányból, odaadta a nővérnek, hogy tegye a fertőtlenítőbe, majd mindketten kimentek a vizsgálóból. Sziszka le akart mászni az asztalról, de az arabok nem engedték. – Várj, még mi is megvizsgálunk! – mondta az egyik, aki egy villanófényes fényképezőgépet vett elő, és fényképezni kezdte a vizsgálóasztalon lévő meztelen lányt.

Aztán a műszeres szekrényből kivettek két hüvelytükröt, Jutkát erősen leszorították az asztalra, és egy – egy hüvelytükröt vezettek a vaginájába, és a végbelébe is. Végül egy végbélkörtét (análdugót) erőltettek Sziszka fenekébe, ami egy kb. 15 cm

hosszú és 3 – 4 cm átmérőjű ebonit rúd. A rúd elülső vége a makkot mintázva bunkószerűen kiszélesedett, és gömb formájú volt, a végén kissé kúpszerűen elvékonyodott és lekerekített, hogy könnyebben lehessen a végbélbe vezetni. A rúd hátsó vége pohártalpszerűen kiszélesedett, nem engedve meg, hogy a rúd vége teljesen becsússzon a tágítandó testnyílásba, a kiszélesedett véget fémburkolat fedte.

Azután eloldozták a lányt, leemelték a vizsgálóasztalról, egy fehér köpenyt adtak rá, és egy papucsot, és a kába lányt, aki semmiféle ellenállást nem tanúsított már, kivezették a vizsgálóból, végigvezették a folyosón, levitték a lépcsőkön, és beültették egy Mercedesbe, amivel a Hasdeuban lévő kollégiumba szállították. Sziszka ki akarta venni a fenekéből a végbél körtét, de az arabok nem engedték.

A kollégiumban a társalgó volt a legnagyobb helyiség, az arabok oda vezették Jutkát. A többi diák is ott volt már, több, mint húszan. Jutkáról levették a fehér köpenyt, és a meztelen lányt egy pamlagra térdepeltették, és négykézláb állították, majd az egyik arab bekrémezte az ujját, a lány fenekébe dugta az análdugó mellé, majd a síkossá tett dugót kihúzta Sziszka fenekéből. Most már a lány végbélnyílása is olyan tág, és síkos volt, mint a hüvelye. Az arab nem is bírt ellenállni a csábításnak, a lány mögé térdelt, kigombolta a nadrágját, és merev hímtagját tövig Sziszka fenekébe dugta. A többiek nézték, vagy ketten villanófénnyel fényképeztek.

A lány felnyögött, amikor az arab merev hímtagja egy gyors mozdulattal a fenekébe hatolt…

Aki éppen akkor nyitott be az ajtón, az látta, hogy az anyaszült meztelen lány négykézláb áll a pamlagon a diákok gyűrűjében, és hátulról éppen az egyik arab közösül vele, amíg egy másik a tarkójánál fogva, a pamlagra lenyomva tartja a szerencsétlen lány fejét, nehogy elmozdulhasson dugás közben…

A diákok hamar felfedezték a lány szájában rejlő lehetőséget, és merev vesszejüket Sziszka ajkai közé erőltették.

Sziszka utálkozva nyitotta szét ajkait, és engedte szájába hatolni az első hímtag makkját.

– Most pedig nyalogasd szépen ! – szólt rá az előtte térdeplő diák, miközben a lány hajába markolva Sziszka torkáig dugta merev farkát.

A lány kelletlenül engedelmeskedett, nyalogatni kezdte a szájába dugott hímtagot. Előbb a vizelet sós ízét érezte, aztán érezte, hogyan keményedik tovább a hímtag a szájában, és a húgycsőnyílásból egy édeskés kéjcseppet nyalt le. A lány utálatába furcsa izgalom keveredett. Közben az arab megragadta Sziszka csípőjét, és ütemes párzó mozdulatokba kezdett a lány testében. , időnként tenyerével nagyokat csapott Sziszka fenekére, amitől a lány feneke teljesen kipirosodott. A lány meztelen teste ütemesen mozgottelőre – hátra a két férfi között vagy négy – öt percen át, amikor előbb az arab, majd a diák is a lányba élvezett.

A négykézláb álló lány teste ezután is ütemesen mozgott az egyszerre két oldalról behatolt hímvesszők közt. Vagy tízen térdeltek egymás után a lány mögé, és hatoltak mindkét hátsó testnyílásába, miközben elől hatan szopatták le magukat Jutkával. Aztán a hátára fordították a szerencsétlent, és úgy folytatták az erőszakot egészen másnap reggelig. Csak a WC – re engedték ki az elgyötört lányt, meg reggel a zuhanyzóba. Végül ugyanazt a fehér köpenyt adták rá, és a lány abban tántorgott el a lányok kollégiumáig.

Ezt követően egészen hatodév végéig számtalanszor megdugták a megalázott lányt a WC – ben, üres előadótermekben, és kollégiumi szobákban.

* * *

Három hét telt el Sziszka poliklinikai és kollégiumi “beavatása” óta. Jutkának naponta előadásokra és gyakorlatokra kellett járnia, erőszaktevő évfolyamtársai közé…

Az előadóteremben Sziszka mindig egyedül ült a legutolsó padban, ott kevésbé érezte védtelennek magát, és el tudott bújni diáktársai tekintete elől. Szerencsétlenségére aznap az ideggyógyászati előadás elmaradt, de már mindenki az előadóteremben volt amikor a hírt Petre bejelentette. Petre bejelentését követően Sziszka hírtelen a fiúk gyűrűjében találta magát.

– Nem unatkozol? – kérdezte Ducu, miközben kezét a padban ülő lány tarkójára tette.

– Nem ! – válaszolt ingerülten Sziszka – Hagyjatok békén !

– Mi majd elszórakoztatunk. – jelentette ki Marcel, miközben a padba ült Sziszka mellé, és megmarkolta a lány mellét. Sziszka eltaszította magától a fiút, felpattant a padból, és kirohant az előadóteremből, eltaszítva az útjában álló fiúkat. Doru az ajtóhoz sietett, és az elrohanó lány után nézett:

– A lányok budijára ment. – jelentette diadalmasan. – Gyertek, menjünk utána! Doruval az élen hat diák rohant a lányok WC – jéhez. Sziszka gyorsan behúzódott az egyik WC fülkébe, becsukta maga mögött a fülke ajtaját, és mivel az ajtón nem volt retesz, hátát az ajtónak feszítette, remélve, hogy akkor nem tudják majd rányitni.

Hallotta, amikor csoporttársai berontottak a WC – be, és kinyitották a másik két fülke ajtaját, majd feszegetni kezdték annak a fülkének az ajtaját, amelyikbe ő menekült be.

– Itt van – kiáltott diadalmasan Doru. – Tudjuk, hogy itt vagy, nyisd ki az ajtót ! – Sziszka hallgatott, és hátával teljes erejéből nekifeszült az ajtónak. De Doru és Petre erősebbnek bizonyult, együttes erővel nyomták befelé az ajtót, ami előbb egy résnyire, aztán pedig teljesen kinyílt, és a két fiú a fülkébe nyomult a szerencsétlen lány mögé. Sziszka majdnem rászorult a WC ülőkéjére, teste a WC csésze fölött előregörnyedt, kezeivel a falnak támaszkodott, nehogy a WC csészére essen.

– Mit akartok ?! – kérdezte ingerülten, sírástól elcsukló hangon.

– Baszni ! – válaszolt kurtán Petre.

Doru előrehajolt, megragadta a lány sötétkék szoknyáját, és egy gyors mozdulattal letépte Jutkáról a ruhadarabot.

Sziszka megpróbált védekezni, jobb kezével hátranyúlt, de Doru elkapta a lány csuklóját, és hátracsavarta Judit kezét, majd fejével intett Petrenek:

– Húzd le a bugyiját ! – Petre egyetlen gyors mozdulattal a lány bokájáig tolta le a halvány rózsaszín bugyit, majd leguggolt, jobb kezével megragadta a feléjük háttal álló Sziszka jobb bokáját, megemelte a lány lábát és lehúzta róla a bugyit, majd a bal lábszárát is megemelte, és arról is lehúzta a bugyit, amit diadalmasan dobott hátra a fülkén kívül rekedt fiúknak.

– Nem akarom ! Hagyjatok békén ! – kérte Sziszka sírástól elcsukló hangon, de akkorra Petre ujjaival már a hüvelyébe nyúlt, Doru pedig Sziszka blúzát egészen a lány nyakáig tolta fel, és Sziszka fejére borította. Petre a guggolásból felegyenesedett, de két ujját végig a lány hüvelyében tartotta, tágította a kis testnyílást, és amikor már eléggé síkosnak érezte, bevezette merev hímvesszőjét, és párzó mozdulatokba kezdett a lányban. Négy – öt perc múlva élvezett Jutkába, tenyerével nagyot paskolt a lány fenekére, és helyet cserélt Doruval…

Miron a folyosón lett figyelmes a lányok WC – jéből hallatszó fiú hangokra, odament, hogy megnézze, mi történik ott. A WC ajtaja nyitva volt, és a középső fülke előtt öt vagy hat fiú állt, látható izgalommal figyeltek a fülkére, ahonnan egy lány halk nyögdécselése hallatszott ki.

– Mi történik itt ? – kérdezte kíváncsian, miután belépett a WC – be.

– Gyere, nézd meg ! – mondta Marcel. A fiúk utat nyitottak Mironnak egészen a fülke ajtajáig. Miron most már látta a neki háttal álló, a WC csésze fölé görnyedő, deréktól lefelé lemeztelenített lányt, és a lány mögött álló fiút, aki kezével a lány csípőjét markolta, miközben dereka ritmusosan mozgott előre – hátra. Miron gyorsan átlátta a helyzetet. Aztán a fiú, aki hátulról közösült Jutkával, a lányba élvezett, megrázta a farkát, begombolta a nadrágját, és kihátrált a WC fülkéből, utat engedve a következő erőszaktevőnek. Miron most már jól látta a WC fülkében neki háttal álló, deréktól lefelé lemeztelenített lányt, aki fejére húzott blúzával a falnak támaszkodva hüppögött, miközben lábait engedelmesen terpesztette. Miron belépett a fülkébe a lány mögé… Sziszka érezte a légáramlatról, hogy megint bejött valaki a fülkébe, majd hátulról egy posztónadrág érintését érezte csupasz combjain, majd érezte, hogyan hatol hátulról s hüvelyébe előbb két ujj, majd egy merev hímvessző..

Még vagy hatan jöttek Miron után, közülük hárman a lány szűkebb testnyílásába hatoltak, éles fájdalmat okozva Jutkának… Mikor végeztek, magára hagyták a WC – ben a szerencsétlen lányt. Csak most tört fel igazán Jutkából a zokogás. Utálta a saját testét. Utálta a síkos folyadékot, ami hüvelyéből és fenekéből folyt a combjai közé… Kiegyenesedett, elrendezte blúzát, majd a bugyiját kereste, de sehol sem találta. Marcel vágta zsebre a ruhadarabot, mint értékes trófeát… A csapnál megmosta a kezét és az arcát, a földről felvette szutykos szoknyáját, a derekára tekerte, és kitántorgott a WC – ből az utcára.

A beteg sado mazo xxx

Éreztem a parfümje szagát. Tutti-fruttira emlékeztetett. Olyan volt, mint reggel, amikor felnyitom az üveg energiaital kupakját. Édes volt. A száján enyhén mentolos illatú szőlőzsír. Mint egy tinilány.
Kirázott a hideg, szinte annyira tökéletesnek hatott. Szőke hajában egy pöttyös hajpánt fogta fel a homlokába kúszó tincseit. Sajnos, nem tudta, hogy hamarosan meggyilkolom. Mármint nem a szó szoros értelmében. Csak picit serkenteni szeretném az adrenalinszintjét. Na, meg az ütéseket is. A testén. És ahol érem őt.
Törékenynek tűnt. Már akkor is ez erősödött bennem, amikor a könyvtárban véletlenül nekimentem a vállammal, de épphogy csak hozzáértem. Az ütközéstől felszisszent. Mint aki a lábujját vágja be a szekrény szélébe.
Furcsamód már akkor motoszkált bennem a “kisördög”. Az eltorzult arca láttán egy kép villant elém. Amint lekötözöm őt egy öreg radiátorhoz. Sokat beszélgettünk a könyvtárban. Szép lánynak volt mondható. Mindenképp egy szemrevaló teremtés, szerintem. Kimondottan örültem, hogy nem vette tolakodásnak közeledésemet.
A városba is nemrég költöztem. Sötét, kreolbőröm elárulta mexikói származásomat. Akcentusom nem volt. Senkinek sem árultam el titkos vágyamat és a “hobbimat” sem. Meztelen csajokról készítek rajzot különböző pozitúrában. Mondjuk, hogy mind a négy végtag kifeszítve és a szájuk almával és szájpereccel befogva. Minden vágyam az volt, hogy élőben és testközelben is láthassak ilyet. Ez van. Kinek a pap, kinek a papné. Nem vagyok született gyilkos és nem is állt szándékomban azzá válni. Minek is kéne annak lennem, ha van nálam szorítókötél, mellcsipesz vagy bambuszból font pálca? Amit csak nyilvánvalóan a magam szórakoztatására használnék fel.
A koromat leírhatnám, de azt hiszem az most nem lényeges annyira, így le sem írom. Annyit elárulok, hogy nem vagyok idős. Inkább középkorú.
Örültem, hogy sikerült állást szereznem a helyi könyvtárnál. Pont akkoriban kerestek másodállásra valakit, nekem kapóra jött, hiszen volt otthoni munkám is, amit a számítógépen végeztem. Szóval a könyvtárban beszélgettünk. Majdnem két-három napon át. Valahogy úgy kezdődött az egész, hogy leszólítottam. A kölcsönzött könyveket hozta vissza és kapva kaptam az alkalmon, megkérdeztem tőle, hogy hol lakik pontosan. Gondoltam tolakodásnak veszi, hiszen csak egy hullámos, sötét hajú és szemüveges pasas vagyok. De aztán zavartan válaszolt. Természetesen a székemet nem hagyhattam el, mert kollégáim ferde szemmel néztek volna rám. Félrevonult a könyvespolcok irányába, én meg némi késéssel utána lódultam. A számítógépeknél pár iskolás kölyök zajongott, vaktában rájuk szóltam a rend kedvéért és tovább mentem.
Amikor odaértem hozzá a kedvenc könyvét kérdeztem, meg, hogy mit keres, ő meg nevetgélve válaszolt. Úgy nézett ki, hogy valóban vevő rám.
A következő munkanapjaim egyikén megvárt. Amint bekulcsoltam az ajtót, ott állt a lépcsőn. Akkor löktem fel majdnem, amikor egymás mellett elkezdtünk lefele sétálni. Aztán a lakásomra mentünk. Miért ne? Én megvendégelem. Ő rábólintott. Azt hiszem az udvarlásom célt ért nála. Hát így jutottunk el idáig.
Most ott voltunk bent a hálószobámban. Iszogattuk a Rose-t. Jól is esett és azt hiszem neki is. A vitrinben mindig tároltam néhány üveggel. A lány alsóneműre volt vetkőzve. Baba zöld színű volt rajta minden. Annyira aranyosnak hatott, hogy éreztem belül felemészt a kéjes mámor.
– Nem szoktam sűrűn ilyet tenni… – mondta megszeppent hangon.
Hát persze. Te vagy a szüzek szüze. Persze. Álszenteskedésből ötös?
Nem vártam tovább. Felálltam és amikor kilencven fokba elfordult tőlem, hát befogtam a száját hirtelen az altatófolyadékos vattával. A lány teste hamar elernyedt. Levittem a pincébe. Nem nagy pincéről van szó. Nem sokszor jöttem le ide. A lámpa gyéren világított és olyan tompa fényt árasztott, mint ami a kórházi falra felfúrt lámpákra hajazott.
Hát lefektettem a lányt. Ebben a megvilágításban nem is tűnt olyan szépnek. Ráadásul úgy nézett ki, mintha csúnyán fintorogna és grimaszolna rám csukott szemmel. Megráztam a fejemet és letöröltem néhány izzadtságcseppet az ingujjammal. A számról lenyaltam a nyálat, ami kijött a szám szélénél. Biztos akkor, amikor menyasszonypózban hoztam le őt. Csak éppen a feje mindvégig hátra volt döntve, mintha mindig a plafont akarta volna bámulni. Hát ez van. Szépen beállítottam testét és nekiveselkedtem annak, amit kigondoltam.
Eltelt – saccolás szerint – egy óra. Nyöszörgés. Nagy nehezen kinyitotta a szemét. Már amennyire kilátott az álarc alól. Egy cicajelmezt húztam rá. Feszült mindenütt, leginkább ott, ahol kidomborodtak a testrészei. Meg akart mozdulni, de sajnos a kötelek nem engedték meg neki.
– Engedj el!! – üvöltött fel hisztérikusan. Már akkor, amikor rájött, hogy képes még kiadni hangokat magából.
De sajnos ez, nemhogy elvette a kedvem, inkább meghozta jobban. Az ingemen simítottam egyet. Nem számított, hogy egy alig vasalt ing van rajtam. És a mozdulatoktól még jobban gyűrődött rajtam. Előkaptam a pálcát. A maszk alatt azt láttam, hogy szemeiben rémület van. A pálca lecsapott többször is. Ahol értem. Ő sikított, én ütöttem tovább. A haja kilógott a jelmezből én durván meghúztam neki. Még jobban sikított. A cipzár oldalt lehúzható volt. Kibogoztam a macskagúnyából anélkül, hogy eloldoztam volna. A végén már szinte letéptem róla a ruhadarabot.
A testén duzzanatok éktelenkedtek és vöröses volt egy-két helyen. Halkan szipogott, orrából folyt picit a takony.
-Mivel folytassuk? A hintázással vagy a pengékkel?
A tenyeremen felmutattam pár zsilettet.

Öreg kurva a szomszédom

Ha egyedül vagyok otthon jellemzően meztelenül tevékenykedem. Ezen a nyár eleji napon is a konyhában pakolgattam és munkám végeztével, kávéval kezemben léptem ki a hátsó teraszra, természetesen teljesen ruhátlanul. Elhelyezkedtem a napozóágyon, kortyoltam egy kávét és meghallottam a szomszéd (Ági) hangját: “Hahó szomszéd merre vagy?” – és megjelent a ház sarkánál, néhány méterre a terasztól. Meglepetésemben majdnem kiborítottam kávémat és igyekeztem kimászni a napozó ágyból, majd kezemmel eltakartam férfiasságom. “Láttalak takarítani.” – mondta mosolyogva és közelebb lépett hozzám. “Kérhetek én is egy kávét?” – kérdezte és egy levelet nyújtott felém, amit a postás hozzá dobott be. “Csak ezt hoztam át.”- mondta és amint átvettem a borítékot megsimogatta fütykösöm. Finom, húsos ujjainak érintése azonnali reakciót eredményezett, kezdtem keményedni, szemeim végigfutottak Ági telt keblein, csípőjén és bár már közelebb járt a 60-hoz (én ekkor 36 voltam!), nagyon megkívántam. Bevittem a levelet, hoztam neki is egy kávét, mire kiértem már rajta sem volt ruha – “hozzád öltöztem” mondta és elvette kávéját. Leült, kissé szétnyitotta lábait és látni engedte kívánatos, fazonra nyírt punciját. Gyorsan megittam a kávémat, mellé léptem és mellét kezdtem simogatni, közben farkamat vállához toltam. Combjaim közé nyúlt, végig simított, megfogta zacsimat, szemembe nézett és végignyalta farkam a makkomtól a tövéig. Átléptem combjai fölött, hátra húztam a bőrt makkomon és a szájához tettem. Combjaimat, fenekemet markolászva kezdett szopni, jó sok nyállal és váltakozó tempóval, erősséggel. Beletúrtam hajába és időnként rányomtam fejét a farkamra, hogy mélyen a torkába lehessek. Megfogtam melleit, lehajoltam és megcsókoltam faszízű száját, megszopogattam bimbóit és lábait széthúzva csillogó punciját kezdtem nyalogatni. Finoman kívülről kezdtem, csiklóját is szopogatva, majd nyelvemmel kezdtem dugni, közben melleit is meg-megmarkoltam. Csiklóját szopogatva egy- , két- majd három ujjammal kényeztettem punciját és néha anuszát is. Élveztem ahogy nyögdécsel és csorgatja rám kéjnedvét. Leültem egy másik székre, kicsit vertem a farkam, majd kértem, hogy üljön bele, nekem háttal. Szép lassan rám ereszkedett, és punciizmait megszorítva tekergette csípőjét, mozgott le- föl fickándozó melleivel kezemben. Erőteljesen rám nyomta magát, hátra fordulva megcsókolt és kérte, hogy szemből dugjam. Épp jókor váltottunk, mert már majdnem elélveztem. A pléd leterítésének idejére kis pihenőt kaptam, persze közben is simogatott; benyálazott ujjával anuszomat ingerelte és finoman megujjazott. Hátára feküdt, széttárta lábait, megfogta farkam és puncijához igazított. Határozott, erőteljes nyomással hatoltam be majd váltakozó tempóban mozogtam benne, csókolgatva csodás melleit. Kezeimmel kicsit emelgettem csípőjét, hogy mélyebben és egy kicsit más szögben is érezze farkam. Eléggé hevesek voltunk és én kicsusszantam a drága punciból, megfogta farkam és a hátsó bejárathoz igazított. Lassan csúsztam be, de meglepetésemre nagyon könnyen tágult és szorosabban ölelte körül popsija a farkamat. Kezével csiklóját izgatta, majd két ujját is pinájába dugva vonaglott alattam. Ezt már nem bírtam, mélyen belétoltam farkam és teleélveztem popsiját. Ági is megfeszült és remegve élvezett, puncijából pedig hasamra spriccelte kéjlevét. Kis időre így maradtunk, csókolgattuk egymást, majd bementünk a fürdőbe és megmosakodtunk. A teraszra visszatérve nekem ismét merevedésem lett és Ági egy székre ülve mellei közé fogta farkam. Egyre hevesebben szopta, én jeleztem, hogy ezt nem fogom sokáig bírni. “Reméltem is” – mondta és nyelvével addig ügyeskedett, hogy néhány perc múlva spriccelve élveztem szájába. Szemembe nézve nyelte le spermámat és tisztogatta le nyelvével elégedett farkamat.

Köszönöm, hogy átjöttél – mondtam, majd megöleltem, megcsókoltam. “Máskor is…” válaszolta, és felöltözött.

Szex a komcsi konzervgyárban

Meguntam az előző munkahelyemet úgy döntöttem, hogy elköltözök Dunakeszire és ott próbálok szerencsét. Felmondtam az előző munkahelyemen és Dunakeszin kezdtem munkát keresni. Dunakeszi Konzervgyárban találtam magam ahol egy telefonhívás után már vártak engem és még egy pár állampolgárt is. Kicsit megingott az önbizalmam, de próbáltam leplezni. Rendben lezajlott az interjú, amit egy középkorú férfi vezényelt. Úgy éreztem jól sikerült ezért vártam a folytatást. Nem is csalódtam behívtak a második körre. Nagy izgalommal mentem el újra és közölték, hogy ezt már a leendő főnök fogja tartani. Egy kisebb gombóccal a torkomban léptem be az irodájába, és akit ott találtam a tölgyfaasztal mögött attól még a lélegzetem is elállt. Egy kiskosztümbe bújtatott szépség mondtam magamba. Selymes göndör szőke fürtjei lágyan omlottak vállaira. Egy fekete keretes szemüveg mögé rejtette csillogó szemeit, amihez egy gyönyörű mosolygós arc társult. Mellei majd szétfeszítették a testhezálló fehér blúzát. Egyszerűen tökéletes volt. Helyet foglaltam és belekezdtünk. Végig a kék szemeimbe nézett miközben magamról meséltem alig tudtam koncentrálni egész máson kezdett járni az agyam. A kezében egy grafit ceruzával játszott, amit néha az ajkaihoz dörzsölt és meg megpuszilt. Teljesen leizzadtam az interjú végére zavartan elköszöntem ő pedig kéjesen mosolygott. Az eredmény még ma meglesz mondta. Ha gondolja, várja meg. Megvártam, naná hogy megvártam. Fel alá sétálgattam a folyosón kávézgattunk a többi emberekkel a büfében amikor szólítottak bennünket. Szorongásokkal tele mentünk a főnökasszony irodájába ahol ő már az eredmény tudatában fogadott újra bennünket. Az asztal előtt állt így még jobban szemügyre vehettem. Csodálatos bonba alakja volt. Formás kéttenyérnyi feneke tökéletes lábai melyek egy fekete magas sarkú szandálba voltak bújtatva. Rövid hatásszünet majd a szokásos udvarias tiszteletkörök után kimondta a nevemet. Először nem akartam elhinni, hogy felvett. Ez a csodálatos bonba nő! A többiek csendben eloldalogtak mi pedig kettesben maradtunk az irodában. A hivatalos stílus hirtelen bizalmasra váltott. Tegeződjünk, mondta úgyis a kollégám leszel. A bárszekrényből elővett két talpaspoharat és megkérdezte ugye koccinthatunk a sikeres felvételedre? Persze mondtam örömmel. Az jól fog esni! Legyélszives János, ne legyél már olyan feszült és a kezembe nyomta az egyik poharat amibe egy jó adag Fillandia Votkát töltött. Szinte azonnal legurítottam az italt és lazítottam egy kicsit a nyakkendőmön. Helyes mondta csak lazán! Odalépett hozzám és mélyen a kék szemeimbe nézett. Már az önéletrajzodon található kép alapján tudtam, hogy van benned valami megnyerő. De így élőben így még jobb vagy! Megfogta a nyakkendőmet és gyakorlott mozdulattal levette a nyakamról. Hallhatóan nagyot nyeltem.
– János ugye nem félsz tőlem? – kérdezte.
– Dehogy! Csak meglepődtem.
– Meglepődtél? Hát akkor mit szólsz ehhez? -kérdezte. Erősen belemarkolt a fenekembe és szorosan magához húzott. Ajkait a számra nyomta és egy forró csókot nyomott rá. Testemet elöntötte a forróság klottgatyám hamar szűk lett. Csak néztem rá és azonnal visszacsókoltam. Nyelvünk őrült táncot járt. Egyik kezemmel fogtam a fejét a másikkal kívánatos melleit felváltva markolásztam. Kigomboltam a blúzát és elém tárultak gyönyörű keblei egy Phusat melltartó ölelésében. Közben ő sem volt tétlen kezei bejárták egész felsőtestemet mígnem egy erőteljes markolással elkapta addigra már teljesen megduzzadt férfiasságomat. Elismerően kacsintott és letolta rólam bokáimig a klottgatyámat nadrággaal együtt. Ott álltam előtte álló fallosszal. Ellépett kicsit mellőlem és csillogó szemeivel végigmért.
– Jól nézel ki! Vetkőzz le teljesen! Azonnal! Lassan most már magabiztosan dobáltam le magamról a ruhadarabokat. Mikor végeztem odaléptem hozzá és átvettem az irányítást. Levettem róla a felsőjét a melltartót és felváltva puszilgatni nyalogatni szopogatni kezdtem kívánatos kemény melleit. Kezemmel felhúztam a falatnyi szoknyát és erősen megmarkoltam csupasz fenekét. Simogattam ahol értem teljesen elvesztettem önkontrollomat. Ő hangosan sóhajtozott miközben megszabadítottam maradék ruháitól. Megfogtam és a derekánál fogva felültettem az asztalra. A fületövétől lefele haladva végigcsókoltam meztelen testét kissé elidőzve a köldökénél majd elém tárult a gyönyör forrásának kapuja. Csodálatos simára borotvált puncija volt. Ajkammal végigpásztáztam a szeméremdombját a nagyajkakat és lassan érzékien nyalni kezdtem. Puncija tocsogott a nedvességtől én pedig nyalogattam és szívogattam nedveit. Szopogattam a csiklóját ő pedig megrészegülve a kéjtől zihálva vette a levegőt. Azt hittem nyomban elélvez, teste valósággal remegett. Belemarkolt a hajamba majd felhúzott maga mellé. Most én jövök! Suttogta. Lehuppant a parkettára engem pedig valósággal nekilökött az asztalnak. Elém térdelt és arcával simogatta sziklakemény borotvált férfiasságomat. Ajkaival cirógatta de nem vette a szájába. Azt hittem megőrülök. Nyelvével végignyalta a herémtől egészen a filcem hegyéig majd vissza. Közben nézett rám a nagy csillogó szemeivel és tovább izgatta a dorongom.
– Leszopjalak? Akarod, hogy a számba vegyem? Nem kellett válaszolnom. Piócaként tapadt a pitonomra és őrült szopásba kezdett. Nyelve táncolt a filcemen és szinte tövig benyelte férfiasságom, ami nem volt kis teljesítmény mert tisztességes mérettel áldott meg a természet. Kezeivel is rásegített húzta facsarta péniszem ami szinte úszott a főnökasszony nyálában. Nem bírtam tovább. felhúztam magam mellé és belelöktem az asztal mellett lévő fotelba. Lábait a bokájánál fogva szétterpesztettem majd belevezettem forró hüvelyébe a dorongomat. Teste remegett ahogy toltam egyre mélyebbre teljesen kitöltöttem. Ütemes mozgásba kezdtem minden lökésnél ágyékom nekiütődött a csiklójának ami fokozta az élvezetet. Lassan pózt váltottunk. feltérdelt a fotelba és elém tárultak gyönyörű kerek farpofái. Hátulról szinte ráhúztam sziklakemény pitonomra teljesen felnyársaltam. Elnyújtott érzéki nyögdécselés hagyta el ajkait. Teljes hosszában csúszkált benne kéjrudam csodálatos látvány volt ez nekem.
– Ez az! Basszál! Basszál szét rendesen! – ordította. Kezemmel markoltam a derekát ő a csiklóját birizgálta és csavargatta. Őrült tempót diktáltam és kisvártatva elélvezett. Teste megfeszült hüvelye szorította lüktető pitonomat. Ujjaimat a szájába dugtam ő pedig mohón szopogatni és enyhén harapdálni kezdte. Nyálas kezemmel feneke lyukát kezdtem izgatni. Középső ujjamat beledugtam a pici rózsájába és ki be húzgáltam. Az élvezéstől nedves puncijáról a popsijába is kentem egy keveset és filcemet a hátsó bejárathoz illesztettem. Lassan toltam be a szűk helyre azt hittem nyomban beleélvezek. Szinte fel sem fogtam, hogy egy ilyen nőt dugtam meg és fogok fenékbedugni. Óvatosan mozogtam benne ő pedig kéjesen nyöszörögve nézett vissza rám. Szemeiben élvezettel teli fájdalom csillogott. Egyre határozottabban dugtam a fenekét kezeivel széthúzta a farpofákat. Éreztem, hogy közel a vég! Kirántottam fenekéből a dorongomat ő pedig felém fordulva kezével folytatta. Őrült tempóban verte mígnem vastag sugárban kilövellt belőlem a sperma. Teljesen le spricceltem az arcát a száját a nyakát. Csöpögött le a forró anyag a melleire. Kacér mosollyal nyugtázta a végeredményt én pedig alig álltam a lábaimon. Csókolgatta nyalogatta megfáradt péniszem kezével pedig arcáról a szájába terelte ondómat. Nehezen tértem magamhoz. Mire felocsúdtam ő már rendbe tette magát és az utolsó gombot gombolta a helyére. Frizuráját megigazítva egy apró köhintéssel megfűszerezve csak ennyit mondott.
– Azt hiszem jól fogunk együtt dolgozni. Isten hozott a vállalatnál. Reggel várlak! Most pedig nyomás haza és pihend ki magad! Szükség lesz az erődre a futószalag mellett. Elmosolyodtam és nyugtáztam magamban. Jó helyre kerültem!

A közös feleségek

Mi vagyis Jani,Laci,és Bandi egypetéjű hármas ikrek voltunk. Ez annyiba jó volt,hogy amikor rákaptunk a lányokkal való szeretkezésekre ,ha valamelyikünk nem ért rá a másik ment el helyette megbaszni a másik testvér nőjét. Mi sose voltunk féltékenyek egymásra és sokszor meg is lestük egymást amikor a testvér valamelyik baszta a csajunkat. Később megbeszéltük hármasban,majd a lánnyal is,hogy ezentúl mind a hárman a férjük leszünk és együtt megyünk mindenhová még az ágyban a leányzó lába közé is. Amikor megvolt az esküvő és mindhárman bekerültünk az igazolványokba. Elmentünk nászútra.

Persze a szállóba olyan ágyat kértünk,hogy két kétágyas szobát intéztek részünkre amit persze pénzel lehetett megoldani,hogy az ágyak egymás mellé kerültek.A nászéjszakán végre egymás után mind a hárman megbasztuk a csajokat és a végén meg egyikünk a seggébe a másik a pinájába a harmadik a száját baszta és élvezte tele.persze aki megbaszta először a nászéjszakán a csajt az fel is csinálta. Másfél év múlva a másik is aztán megint másfél év után a harmadik is felcsinálta a közös feleséget és így mindenkinek három gyereke volt, de közben kiderült az egyetlen asszonynak nem voltunk elég és másokat is befogadtak a lábaik közé.

Mikor megtudtuk ezt valahányszor a feleségeink megcsaltak bennünket mi is megbasztuk a mások feleségeit. Sokszor mi küldtünk srácokat a feleségeink lába közé és élveztük ahogy basszák.Lassan az apusaink is rájöttek a zsiványkodásunkra és ők is sokszor megbaszták a saját lányukat és mást is beszerveztek a csajoknak,így azok rengeteg férfit fogadtak a lábuk közé.Az egyik külföldi nudista kempingben amikor mások is rájöttek a turpisságunkra,sokszor cseréltünk egy két éjszakára az asszonyokat. persze sose viseltek a férfiak gumit és a leányzónak spirál volt feltéve.Valahányszor volt táncmulatság mindig meztelenül fogtuk körbe az asszonyunkat és sorba baszta az aki akarta.

Tini szex sztori

Nagyon szeretnék Neked arról írni, hogy nálam hogy kezdődött ez a hatalmas álomvilág, amit szexnek hívnak.

Úgy történt, hogy 14 éves koromban egyedül fürödtem délután otthon a lakásunkban. Természetesen csöngettek, méghozzá kétszer. Na, ez a postás lesz- gondoltam magamban, és nem is tévedtem nagyot. A táviratkihordó volt.

Ezt akkor még nem tudtam, csak magamra tekertem egy vékony frottírtörülközőt, és rohantam ajtót nyitni. Kinyitottam, és ott állt döbbent szemekkel ez az ennivaló negyvenes pasi. Ilyen kívánatos pipit, mint én, még sohasem látott.

Nagyot nyelt, és elmakogta, hogy táviratot hozott. Észrevettem, hogy dísztávirat, és azonnal a összecsaptam örömömben a kezem, meg felvisítottam, mert tudtam, hogy csak az unokanővéremtől érkezhetett. Végre megszülte a kicsijét! Annyira örültem, hogy elkaptam a postás bácsi száját, és hatalmas csókot nyomtam rá.

Azt persze képzelheted, hogy ezektől a hirtelen mozdulatoktól leesett rólam a törülköző. Ott álltam vizesen, örömtől ragyogva, és természetesen holt meztelenül, mint egy hamvas őszibarack.

Azt hiszem, a pasinak nem voltak kötélből az idegei, és még kevésbé a micsodája. Hála istennek. oh… most is beleborzongok, ha visszaemlékszem, mi történt ezután.

Se szó se beszéd ölbekapott, berúgta maga után az ajtót, és hiába kapálóztam, le sem tett, míg a díványhoz nem értünk a nagyszobában. Akkor már egy kicsit megijedtem, de nem volt visszaút. Lenyűgözve bámultam, ahogy kapkodó mozdulatokkal ő is lemezteleníti magát, és teljes súlyával rámnehezedik. ah… akkor éreztem magamon férfit életemben először. Olyan fantasztikus volt, hogy már félni is elfelejtettem. mmmmmmmh… és az a keménység! Egyszercsak megéreztem azt a csodálatos keménységet a lábaim között. Még utoljára megrebbentem egy kicsit, aztán az ősi ösztöntől hajtva önkéntelenül hatalmasan szélesre tártam a combjaimat.

Az én férfim erősen hörögni kezdett, és mindenféle előkészítés nélkül belémvágta, amije volt! Felsikoltottam, mert azt hittem, megveszek a fájdalomtól. Gyorsan párnát tömött a számba, és eszeveszett iramban kezdett mozogni rajtam, mintha attól félne, hogy lekésik valamirôl. Egy jó ideig még a csillagokat láttam, de ahogy egyre mélyebb hangon hörgött fülembe ez az édes ember, azon kaptam magam, hogy lassan már gyönyörködöm ezekben a csillagokban. Még mindig fájt, de ez már direkt jólesett! Valami nagyon ügyesen csinálta!

Erős tenyerével csak gyúrta-gyúrta védtelen mellecskéimet. Addig soha nem éreztem hasonlót. ah… oh… az a fogás, az a forró tapintás! Soha nem felejtem el! És csak jött, jött az én drágám, egyre követelődzőbb lökéseivel, és egyre szaggatottabban lihegve rajtam. ah… csodálatos. Szinte most is érzem!

Már a mennyekben jártam minden fájdalom dacára, amikor hirtelen nagyot kiáltott, és egész alteste megremegett. Éreztem, ahogy elönt valami forró, valami mmmmmmmh… lágy anyag, ami belőle érkezett, és ami bók volt az én frissen elveszett, múltté lett lányságom felé. Egymás karjában pihentünk még percekig, majd ő zavartan bocsánatot kért és eltűnt. Azóta sem láttam, pedig még táviratot is adtam fel magamnak.

Férfi megujjazása

A férfiasság Achilles-sarkának nevezik, vagyis a férfiak leggyengébb pontja a prosztata, de nem csak a daganatos megbetegedések miatt. A legtöbb nő még mindig csak annyit tud róla, hogy ez az a szerv, amit gumikesztyűs kézzel szokott kitapintani az orvos vizsgálatkor.


Azzal viszont már kevesen vannak tisztában, hogy a nagy érzékenység oka a péniszből az agyba tartó idegpálya, ami áthalad a végbélen is, így közvetítve orgazmust az agynak. Nem véletlen, hogy a kínaiak ezt a pontot millió arany-pontnak nevezik, Amerikában millió dollárosnak, mi egyszerűen csak dül-pontnak, a merészebbek pedig G-pontnak.

Az utóbbi kifejezés hallatán biztosan sok pasinak összehúzódik a seggizma, mert sokaknak valóban csak az urológiai vizsgálat jut eszébe, vagy egyből a homoszexualitásra asszociál, pedig már a Káma Szútra is a szexuális potencia rejtett forrásaként említi. Akik már próbálták ezt a fajta megközelítést, azzal érvelnek, hogy ha egy nőnek lehet klitorális és vaginális, vagyis külső és belső orgazmusa is, miért ne lehetne egy pasinak. És hát van is – a prosztata masszírozása ugyanis a nemi szerv izgatása nélkül juttatja el őket a csúcsra. És itt el is értünk ahhoz a ponthoz, amikor kijelenthetjük, hogy a prosztatára nem csak az egészségügyi kockázatok miatt érdemes különleges figyelmet szentelni.

Michelle Wild Jó szeretők című könyvében bukkantunk rá erre a részletre, ami a masszázs technikájára hívja fel a figyelmet:

Igen, még kívülről is lehet ingerelni. A férfiaknak is van gátizomzatuk – a végbélnyílás és a herék között -, és ezen keresztül is izgatható. Persze belülről is lehet izgatni, a here felöli oldalon egy általános női kéz mutató- vagy a középső ujjnál található, egy egészen jól kitapintható szerv. De nem árt itt sem a beetetés, szóval jó, ha mindezt orális szex közben történik. Vagyis szopás közben.

Csekélynek véltük viszont ezt az információt, hiszen mint a mélytorkozásnak, ennek is megvan ám a technikája, és bár sokkal könnyebben megtalálható a férfi G-pont, mint a női, több figyelmességet és körültekintést igényel. Vannak pasik, akik szinte vadásznak azokra a nőkre, akik elég bátrak egy kis barlangászáshoz, de az előítéletek miatt a legtöbben mégis elzárkóznak ettől a dologtól, még ha a hölgy kezdeményezi is. Ezért mindenképp az az első és legfontosabb lépés, hogy beszéljünk a dologról: akarja-e vagy sem, csinálta-e már avagy sem, bár a tapasztalat az mutatja, hogy akinek már volt az élményben része, az nem utasította el a továbbiakban, hanem egyenesen rákattant az anális élvezetekre. Lehet, hogy eleinte ellenkezni fog, de aztán szex közben mégis csak megjön a kedv, ahogyan ez az egyik fórumozó párjával is történt:
,,Sokat olvastam a férfi G-pontjáról, és mindig is izgatta a fantáziámat. Egyszer felvetettem a kedvesemnek, hogy ezzel mennyire fantasztikus orgazmusa lenne. De ő mint mérnök informatikus azt mondta, hogy az ő végbélnyílása nem input, hanem output. Teljesen megértettem. Azonban észre vettem, hogy az eset után, ha a popsiját simogattam, kicsit feszült volt. Azt mondta nekem, attól fél, hogy véletlen még bedugom az ujjam, nem is szeretné, ha ott lent simogatnám. Nem volt mese, el kellett fogadnom, hogy ennyire azért nem nyitott.

Azonban tegnap este megtörtént a csoda. Elmentünk egy nagyon jó házibuliba, ahol egyikünk sem vetette meg az alkoholt. Nagyon jó hangulatunk volt, és persze nagyon kívántuk egymást. Hazamentünk, letusoltunk és irány az ágy. Imádom orálisan kényeztetni, ezért azonnal rácuppantam. Ő mondta nekem, hogy most szívogassam a heréit. Ahogy csináltam, egyre lentebb vándoroltam, szorgosan izgattam a nyelvemmel a gátat, és hihetetlenül beindult. Addig-addig csináltam míg már a végbélnyílását izgattam. Soha nem láttam még ennyire szenvedélyesnek, hihetelenül élvezte. Azt mondta, hogy nem tudja, mit csinálok vele, de mindjárt üvölt egyet, annyira jó. Közben persze a kezemmel gondoskodtam a péniszéről is, néha arra is rácuppantam. Teljesen átadta magát nekem, felhúzta a lábait, ezzel is megkönnyítve nekem, hogy könnyebben elérjem a nyílást a nyelvemmel. Amennyire bírtam bedugtam a nyelvemet, és borzasztóan élvezte. Hatalmas orgazmust élt át! Legszívesebben bedugtam volna az ujjam, de az a baj, hogy műkörmöm van, és féltem, hogy megsértem. Sajna gumi sem volt kéznél, ami talán megkönnyítené a dolgot.

Nagyon helyes. Alapszabály a tiszta kéz és a rövidre vágott köröm, mert a végbél nagyon érzékeny, a sérülések fertőzéshez is vezethetnek, amiből – lévén kényes terület – nagyon nehezen lehet kigyógyulni. Ínyencek finom latex kesztyűt is használhatnak, de vannak már speciálisan ujjazásra kifejlesztett védőgumik is. Az ujjak végét vagy a nyílást érdemes síkosítóval bekenni, de ha ezek nincsenek kéznél, egy kis nyállal is megkönnyíthető a munka.

Michelle Wild szavaival élve valóban nem árt a beetetés: kézzel vagy szájjal érdemes felizgatni a partnert, hogy az kellően felajzott állapotban legyen – a végbélnyílás és a herezacskó között húzódik ugyanis az ondóvezetékének egy része, ami kellő merevedésnél kívülről jól kitapintható. Az izgatást itt érdemes folytatni ( ennek a pontnak a megnyomásával érhető el például az ejakuláció késleltetése is ), finoman simogatva és nyomogatva a bőrfelületet.

Ha a reakciójából úgy érezzük, hogy itt az idő, óvatosan csúsztassuk be az ujjunkat a végbélnyíláson (legjobb póz erre, ha a férfi a hátán fekszik, és kicsit felhúzza a térdeit). Kezdőknél lehetőleg a kisujjal kezdjük, de a továbbiakban biztosan lesz lehetőség a többi kipróbálására is. Ezek után rögtön érezhető, hogy a fenékizom alaposan kiveszi a részét a munkából és egyből összehúzódik, majd elernyed, és megint összehúzódik (ez egyébként a Kegel-torna alapja is). Az idegek egyből aktiválódnak, ez az intenzívebb és jóval tartósabb orgazmus alapja. Ha a szorítás kicsit enged, lassan egyre bentebb és bentebb hatolhatunk, de figyeljük közben a reakciókat – legegyszerűbb úgy ujjazni, ahogyan azt egy nő is elvárná a pasitól. Kellő ellazulás esetén máris fel lehet cserélni az ujjat például a mutatóujjra, aminek a vége már biztosan eléri a prosztatát. Az ujjbegy finom mozgatása közben ismét rácuppanhatunk a szerszámra, de ezt sem muszáj, hisz az esetek több mint a felénél akkor is tuti az orgazmus, ha nem érintjük a péniszt.

Tapasztaltabbak háttal meglovagolva a férfit csinálhatják ezt a technikát – és hát a tapasztaltabbak azt is tudják, hogy ebben az esetben nem szabad felkapni a vizet, ha a pasi előbb élvez el. Az orgazmus után vegyük ki a ujjunkat a végbélnyílásból és azonnal mossunk kezet, nehogy baktériumok kerüljenek a hüvelybe a további móka közben.

A masszázs egyébként potencianövelésre is alkalmas, és orvosi javaslatra szakképzett egészségügyi dolgozók is foglalkoznak ilyennel.

Akik pedig már kellőképp rákattantak az anális élvezetekre, de nincsen hozzá megfelelő partner, annak ajánlatos kipróbálni a prosztata ingerlésére optimalizált segédeszközt, az Anerost. Az anális játékszert elsősorban önkielégítésre találták ki, de természetesen partnerrel együtt történő kiegészítő ingerlésre is alkalmazható.

Fantasy erotikus történet

Három napja, hogy elhagytuk a síkságot és az Irden hármas vonulatának kellemes árnyékot adó erdeiben haladtunk tovább észak felé. A lányom lelkesen mászta a zömök fákat, amiknek az alsóbb ágai olyan vastagon terpeszkedtek alig fejmagasságban, hogy akár egy felnőtt is kényelmesen végignyúlhatott rajtuk. Én majdnem derékig gázoltam a mélyzöld fűtengerben. Minden más táj erdőségeiben szokatlan lett volna az ilyen magas aljnövényzet, még akkor is, ha a fák lombkoronája nem záródott és rengeteg fényt engedett át, ám ez itt a természetesnél is természetesebb volt. Emberemlékezet óta magas füvek borították a hegység lábánál elterülő rengeteg alulsó szintjeit. Biztosan a különleges talaj volt az oka, vagy a sziklákból kioldódó, a síkság felé alászálló gázok. Gyönyörűnek gyönyörű volt, azt meg kell hagyni, de rettentően vártam már, hogy kijussak belőle. Ahogy egyre jobban emelkedett aztán a hegyoldal, úgy kezdtek a fák karcsúsodni, az erdő pedig sűrűsödni. A fűtenger tömött gyepszőnyeggé szelídült, aminek a leghosszabb szálai is csak a bokámig értek fel. A minket körülvevő rengeteg bár áthatolhatatlanná nem vált, de az, hogy Erann már nem érzett kedvet ahhoz, hogy messzebbre elkószáljon tőlem, sokat elárult. Pedig az Irden hegyei talán a legkevésbé veszélyes tája volt a vidéknek. Csupán kisebb testű ragadozók éltek benne, akik nem a mi fajtánkat vadászták, a lidércek, szellemek és egyéb fura szerzetek pedig messzire elkerülték. Átutazókban sem bővelkedett, hiszen a környéket alig lakták. Messze volt minden fontosabb központtól, nem akadt errefelé sem bánya, sem egy nagyobb tó vagy folyó. Mi pont ezért vágtunk neki a hegységnek, hogy letérjünk a forgalmasabb utakról. Itt végre lazíthattunk és lankadhatott a figyelmem. Erann, miután kellően lefárasztotta magát a fáramászással, nemsoká felkéredzkedett a kezembe. Veszettül nehéz volt már egy ideje, de nem találtam alkalmasnak a helyet egy hosszabb pihenőre, így inkább cipeltem. A kellemesen langyos, erdei párától és a lépéseim monoton rázkódásától aztán hamar elbóbiskolt. A feje újra és újra leesni készült a vállamról, a teste pedig elernyedve még nehezebbnek tűnt. Ám mindezek ellenére mégis egy álmosító, kellemes tompaság telepedett rám, ahogy az egyenletes szuszogását hallgattam.

Szerettem ezt a tájat. Nyugodt, csendes és békés volt, bármikor is jártam erre. A háborítatlannak ígérkező napjainkat azonban hamar távoli neszezés, majd lépések hangja zavarta meg. Valaki határozottan a nyomunkba szegődött. Füleltem, hallgattam egy ideig, de nem álltam meg.
– A jó nyavalyáért követsz minket! – sziszegtem bosszúsan magamban, miközben gyorsabban szedtem a lábamat, hogy lerázhassam.
A sietségtől Erann is felébredt és érdeklődve lesett hátra a vállam felett.
– Látod? – kérdeztem, miközben azt latolgattam, merre léphetnénk meg előle.
– Nem – rázta meg a fejét –, de hallom. Mindjárt utolér – mondta és erre erősebben kapaszkodott belém.
– Nem lesz baj – szorítottam még jobban magamhoz és fürgébben igyekeztem felfelé a hegynek.
A hangok gazdája egyre közelebb ért hozzánk és mikor már azt hittem, előtűnik a fák közül, akkor egyszerűen csak megelőzött minket, majd idővel elhalt a lépéseinek zaja. Tévedtem volna? Nem, ilyesmiben nem szokásom! Erannt nem is tudtam becsapni a hallgatásommal, egy cseppet sem oldódott a feszültsége. A hívatlan követőnk talán csak felmérte, mennyire képes ránk ijeszteni és menekülőre fogjuk-e. Nem voltam meggyőződve róla, hogy helyes volt a lerázásával próbálkozni. Ám ez már nem számított, hiszen bevárhatott bárhol, csendben lapulva. És bár egyáltalán nem lapult meg sehol, de nagyon is bevárt minket a hegyoldal egy nagy tisztásán.
Ahogy kiértünk a fák közül és megpillantottam a magas és erős termetét meg a márványos bőrét, hirtelen elöntött a harag. Miért pont egy rohadt daqh?! Mit akar tőlünk? Mit keres egyáltalán errefelé?!

Csendben álltunk egymással szemben jó tízlépésnyi távolságra. Magam mögé parancsoltam Erannt, mikor a férfi aztán megindult felénk. Nem volt nála nagyobb fegyver, csupán két kés. Ujj nélküli, szakadozott inge alól több látszott belőle, mint amennyit látni szerettem volna. A bőrüknek a márványos, kék mintái mindig is undort keltettek bennem. Bár a lányomon is fellelhető volt ez a jellegzetességük, ám lényegesen halványabban és nem is az egész testén. Szerencsére a hátán és a felkarján igazán könnyű volt eltakarni, ahogy a homlokán is az orrától induló, íves vonalakat takarta a haja, meg a kötés, amit a biztonság kedvéért hordott még alatta. Én már jó ideje láttam, hogy az izomzata erősebb, a testalkata viszont kecsesebb lesz, mint az embereké, de mire ez igazán látványossá válik rajta, addigra felnő és tud majd vigyázni magára, nem nekem kell megvédenem.
– Nem tudsz kirabolni minket, nincs semmi értékünk. Élelmünk sem – kezdtem, mikor megállt előttem a férfi.
– Nem is állt szándékomban – felelte.
– Akkor mit akarsz tőlünk?
Ő csak rám hunyorított és sejtelmesen elmosolyodott. Hogy az ég szakadt volna rá! Ez is olyan, mint az a másik rohadék!
– Hagyj minket! Van elég bajunk nélküled is!
– Kedvelem a határozott nőket… Vöröske – mért végig látványosan.
– Vöröske?! Hogy képzeled! – fakadtam ki hirtelen, de azon nyomban vissza is fogtam magam, nehogy pont ezzel terelje el a figyelmem.
Utáltam, ha a hajam színét emlegették. Mindig olyan ostoba babonákkal és szokásokkal hozakodtak elő, hogy rögtön bárki torkának képes lettem volna nekiugrani miatta. Évekkel ezelőtt besokalltam már. A férfi újabb lépést tett felénk.
– Ne tovább! – emeltem fel a hangom, de ez egyáltalán nem hatotta meg.
Nem tudtam, mit tegyek. Menjek neki? Sebezzem meg? Mi van, ha nem járok sikerrel?
– Erann, maradj itt! – szorítottam meg egy pillanatra a lányom vállát.
Aztán kezemben a késemmel, farkasszemet néztem a daqh férfival. Neki elégedett mosoly ült az arcán, ami felettébb idegesített, mert készült valamire, amire valószínűleg nem számítottam. Puszta kézzel várta, hogy mit teszek, úgy tűnt, eszében sem volt kést ragadni ellenemben. Nem voltam biztos benne, hogy mit akarok. Talán csak elijeszteni, vagy bosszút állni rajta azért, amit az a másik átkozott tett velem.

A daqh hagyta, hogy kóstolgassam, hogy lassanként körbejárjam. Azonban amikor valóban nekitámadtam, olyan sebesen és könnyedén tért ki előlem, hogy egyre jobban felbosszantott vele. Biztosra vettem, hogy nem csupán egy egyszerű falusi férfi volt, hanem valahol komolyabb kiképzést kapott. Mihez kezdjek így vele? Nekem csupán a kényszer volt a tanítóm, nem szerettem verekedni, sem fegyvert ragadni. De nem adtam fel, újra és újra próbálkoztam, ám mindhiába.
– Egész ügyes – vetett rám mégis elismerő pillantást a daqh –, de ez most kevés – húzódott ismét mosolyra a szája.
Majd egy óvatlan pillanatomban elkapta a csuklómat, hátracsavarta a karomat és olyan erővel szorított meg, hogy azt hittem, a csontomat töri. Kiejtettem a kezemből a kést. Nem! Ezzel még nincs vége! Azonban a férfi gyors mozdulatokkal valamiféle mintát rajzolt a csuklómra. Ujja nyomán fájdalmasan égett a jel a bőrömbe. Mire felszisszentem és ösztönből, de teljesen feleslegesen elrántottam a kezemet, ő már a bokámhoz bukott le és ott is megéreztem az égető érzést.
– Mi a… – de ekkor elhagyta az erő a karomat és a lábamat is.
A földre rogytam. Mintha lekötözött volna. De hiszen közöttük nincsenek mágiahasználók! Akkor ez mégis mi a frász volt?!
– Na, így már jobb – vigyorgott rám. – Gyere, kislány… – fordult aztán Erannhoz.
– Ne! – tört ki belőlem.
Ám ő elkapta a lányomat és magával húzta.
– Hagyd békén! – kiabáltam utána. – Ne merészelj egy ujjal is hozzányúlni!
– Fogd már be, Vöröske! – szólt vissza durván. – Csak leültetem ide a szikla mögé, hogy ne legyen útban.
– Au! Ez éget! – hallottam Erann hangját.
Szóval őt is lekötötte.
– Van egy kis dolgunk anyáddal, amihez kettesben akarunk lenni – mondta neki a férfi. – Maradj csendben és csak akkor szólj, ha megtámadna valami. Lehet, hogy hangosak leszünk és úgy fog tűnni, hogy bántom anyádat, de egyben kapod vissza. Úgyhogy ne foglalkozz semmivel, csak várd ki, amíg végzünk. Értetted?
Nem hallottam, nem láttam, Erann mit felelt, de úgy tűnt a daqh elérte, amit akart. Elégedett arckifejezéssel bukkant aztán elő a nagy kövek mögül és felém indult.
– Na gyere, Vöröske! – guggolt le hozzám és végigsimította ujjával a jelet a csuklómon.
Éreztem, ahogy feloldódott a béklyóm. Majd ugyanezt megtette a bokámon is. Felpattantam, de ő elkapott és lerántott a földre.
– Hova igyekszel? Itt hagynád a gyereked? Őt is csak én tudom elengedni. Vagy szórakozzak a kicsi lánnyal helyetted?
– Meg ne próbáld! – szűrtem át a fogaim között. – Különben megöllek! Ha belepusztulok, akkor is!
Ő nevetett.
– Nem szeretem a kislányokat. A felnőtt nőket annál inkább… – hajolt a fülemhez.
– Hagyj békén! – löktem el magamtól.
A daqh azonban utánam kapott és maga alá tepert. Arccal a fűbe nyomott, végigjáratta tenyerét a hátamon, aztán a fenekemen, végül a lábaim közé nyúlt.
– Ne! Ne csináld! – próbáltam összezárni a combjaimat és oldalra hengeredni, de nem hagyta.
Újból lenyomta a fejemet, majd megemelte a csípőmet. Fél kézzel kioldotta rajtam a késem tokjának a szíját és lejjebb húzta a nadrágomat. Pillanatok alatt előkapta aztán a farkát és a csiklómhoz dörgölte.
– Gyerünk, nedvesedj vagy szárazon teszem beléd!
– Rohadj meg! – tört ki belőlem, ám megpróbáltam valamennyire élvezni, amit csinált velem.
Elidőzött egy darabig az izgatásommal, én pedig csendben összpontosítottam rá, hogy mielőbb síkossá váljon a hüvelyem. Nem tudtam, mi mást tehetnék, képtelenségnek tűnt szabadulni a kezei közül.
– Na, megy ez neked… – húzta végig nagyajkaim között a farkát.
– Rohadt szemetek vagytok mind! Egytől egyig!
– Fogadjunk, mióta megvan a gyerek, senki se dugott még meg! – röhögött rajtam. – Nagyon rád fér már!
– Hogy vájná ki a szemed egy alpar!
– Arra várhatsz! – nevetett és hüvelyemhez igazította a farkát.
Aztán egy erőteljes lökéssel belém hatolt. Tövig. Felszisszentem. Végigért bennem bőven, szét is feszített, hiszen elég vaskosra duzzadt. Valóban nem voltam senkivel, mióta egy hozzá hasonló megerőszakolt és teherbe is ejtett. Megfogadtam, hogy többé nem engedek az erőszaknak olyan könnyen, erre ugyanaz történik újra. Őszintén a halálát kívántam a rohadéknak! Mi lesz, ha ez a nyamvadt daqh is teherbe ejt?! Mit fogok kezdeni két félvér gyerekkel egyedül? Mert így mégis ki a fenének kellek majd?! Még talán eggyel lett volna valami esélyem, de kettővel… Megölni meg mégsem fogom a saját gyerekeimet. A férfit viszont rohadtul nem érdekelte, hogy én mit akartam, vagy épp mit nem. Hozzám csattant a bőre, ahogy vadul lökte belém a farkát. Egész jól is eshetett volna, ha nem ő és nem így teszi ezt velem. Hiába bizseregtem odalent, hiába nyögtem az erőteljes mozdulataitól, mégsem élveztem. Egyre csak azon járt az eszem, hogyan úszhatnám meg, hogy bennem elégüljön ki. Nem akartam teherbe esni tőle! Semmiképp sem! A daqh hirtelen kioldotta a hajamat, majd kapkodva belemarkolt. Hátrarántotta a fejemet, aztán a fülemhez hajolt.
– Szétszedlek, te kis vörös szajha, olyan isteni vagy!
Utáltam, hogy izgattak a szavai, de kinek ne esett volna ez jól annyi év nélkülözés után? Ám csupán hallgattam és apránként előrébb kúsztam, hátha még időben lecsúszhatok a farkáról. A férfi azonban visszarántotta a csípőmet és jobban rám nehezedett. A zihálása egyre szaggatottabbá vált, én pedig riadtan eszméltem rá, hogy hamarabb fog végezni, mint gondoltam.
– Ne élvezz belém! – tört ki belőlem.
– Fogd be! – nyomott le teljesen a földre.
– Nem! Nem teheted! Nem akarom! – próbáltam kétségbeesetten szabadulni alóla.
Ő azonban nem törődött a tiltakozásommal, csak befogta a számat és dugott egyre hevesebben, egyre jobban eszét vesztve. Zihált, hörgött, majd megfeszült a teste és megtöltötte hüvelyemet a magjával. A tehetetlenségtől kicsordultak a könnyeim, közben pedig ezernyi kép villant át az agyamon, hogy hogyan nyírnám ki ezt az átkozottat. Ám mit számított már bármi is? Megtette, ami ellen küzdöttem. Nem akartam újból egy erőszaktevő gyerekét kihordani és megszülni, hogy utána egymagam próbáljam felnevelni mások megvető tekintetétől kísérve. Ha letagadtam az erőszakot, akkor megbélyegeztek, hogy elfajzott teremtményekkel hálok, a gyerekemet pedig inkább szánták, mint megvetették, de el ugyanúgy nem fogadták, mintha az igazat mondtam. Az igazságra viszont rögtön azt kérdezték, miért nem öltem már meg a gyereket, hiszen erőszakból született, nem én akartam. Mit lehet egy ilyen lehetetlen helyzetben kezdeni? Miért velem történik ez?! Mikor ébredek végre fel ebből a nyomasztó álomból?

A daqh aztán kicsúszott belőlem és elégedett mozdulattal simított végig a fenekemen. Mire mozdultam volna, ő váratlanul lerántotta a nadrágomat egészen a bokámig. Meg akartam fordulni, el akartam húzódni tőle, de a férfi fölém térdelt, majd a fenekemre nehezedve a földön tartott. Hamar megszabadított teljesen a nadrágomtól, aztán leszállt rólam. Engedte, hogy az oldalamra hengeredjek, azt azonban már nem, hogy felálljak. Ültömben próbáltam szabadulni, ő viszont elkapta a csuklómat és erősen lefogott.
– Maradj már nyugton! Még nem végeztünk – nézett a szemembe. – Most te jössz! Akarom látni, ahogy élvezel!
– Hagyjál! – rángattam hasztalan a kezem a szorításából. – Nem volt elég?!
– Nem. Utána megduglak még egyszer.
– Dögölj meg! – köptem az arcába, de ez őt egyáltalán nem hatotta meg.
– Jaj, Vöröske, élvezd inkább! – vigyorgott rám és a kézfejével letörölte a nyálamat magáról.
– Nem, hagyjál! Engedj el minket!
Erre már csak nevetett és hanyatt lökött.
– Nyughass már, vagy mágiával kötlek le újból! – nézett komolyan a szemembe.
Mikor látta, hogy végül beletörődtem a folytatásba, előkapta a vizét, szétnyitotta a lábaimat, és lassan elkezdte az ölembe folyatni.
– Mi a fenét művelsz?! – ugrottam meg hirtelen, mivel igencsak hidegnek bizonyult.
Ő nem válaszolt, helyette alaposan lemosott, aztán széthúzta a nagyajkaimat.
– Ne! – tört ki belőlem, amikor az ölemre hajolt.
A daqh azonban megnyalta, majd erősen megszívta a csiklómat. Nyelvével játékosan ingerelni kezdte, én meg megsemmisülten hagytam, hogy csinálja. Veszettül felizgatott, soha életemben nem volt még részem ilyesmiben. Próbáltam elfojtani a nyögéseimet, de egyre nehezebben ment. Amikor közben belém vezette két ujját, majd utána melléjük a harmadikat is, akkor feladtam. Sóhajtoztam, nyöszörögtem, nyüszítettem, tettem, ami épp jött. Nem tudtam már mit csinált velem, összefolyt minden. Bizseregtem odalent, lüktettek a nagyajkaim, megállíthatatlanul ömlött belőlem a nedvem. Fájdalmasan jó volt, szinte már kínnak éltem meg az élvezetet. Vonaglottam a földön és egyre jobban emeltem felé a csípőmet. Kezdtem megfeledkezni róla, hogy hogyan is kerültem ebbe a helyzetbe, a gyönyör elvette a józan eszem. Szégyen vagy sem, de akkor nem voltam több egy kiéhezett és kéjre vágyó női testnél. Szorosan becsuktam a szemem, kiszáradt szájjal kapkodtam a levegőt és vártam mikor jön az az őrjítő élvezet, amit férfival évek óta nem éltem át. Aztán megfeszült a testem, ujjaimmal a fűbe markoltam és kínlódva rándultam meg újra és újra, ahogy a csúcson elöntötte a tudatomat a gyönyör.

Kimerülten pihegtem a fűben, nem volt kedvem megmozdulni. Láttam, hogy a férfi elégedetten mustrálja a testem. Becsuktam a szemem, nem akartam tudomást venni róla. Akkor sem, ha neki köszönhettem az előbbi mámoros élményt. Amikor végre lenyugodtam, felültem és a daqh szemébe néztem.
– Mit bámulsz? – szegeztem neki a kérdést.
Ő azonban nem válaszolt, csak sejtelmesen elmosolyodott. Ne! Mit akar még?!
– Vedd ezt le! – mondta, majd könnyedén kigombolta az ingemet és lefejtette a vállamról.
Hanyatt döntött és fölém kerekedett.
– Mit csinálsz?! – bukott ki belőlem.
Nem hittem el, hogy tényleg még egyszer akarja. Hiszen neki is jó volt már és nekem is, a férfiassága pedig lankadtan lógott.
– Megduglak újra – súgta a fülembe, aztán megcsókolt, miközben a mellemet markolta meg.
Hosszan játszott a nyelve az enyémmel, hol pajkosan, hol érzéki szenvedéllyel, hol pedig olyan vadul, hogy közben megharapta az ajkamat. Kezével a mellemet gyömöszölte, a farka pedig lassan ismét kőkeménnyé vált. Mi a fenét művelt ez a férfi?! Ez már rég nem erőszak volt, hanem egy szenvedélyes együttlét! Mi a nyavalya ütött belém, hogy önként vettem részt ebben? Erann ott volt tőlünk alig tízlépésnyire, mindent hallott, ha látni nem is látott semmit. De képtelen voltam ellenállni, egyszerűen magával ragadott a vágy és ösztönösen széjjelebb nyitottam a lábam, hogy a daqh könnyedén belém meríthesse újból az ágaskodó szerszámát. Belebizsergett az egész testem, ahogy teljes hosszában befogadtam. Ó, a pirrék egére, irgalmatlanul jólesett! Kit érdekelt, hogy nem tetszett a férfi, hogy szinte undorodtam a kékes bőrétől? A vaskos farkán is végigfutottak a márványszerű minták, ám mindez akkor teljesen hidegen hagyott, csak az a kéjesen feszítő érzés uralta elmémet, amit a hüvelyemben járó hímtagja okozott. Izmos hátába kapaszkodtam és vele mozdítottam a csípőmet. Még mélyebben akartam őt magamban érezni. Azt kívántam, hogy soha ne érjen véget a gyönyör, ami így elbódított. A férfi ekkor elemelkedett rólam és a szemembe nézett.
– Jó erős nő vagy. Gyerünk, szorongass meg odalent! – mondta.
Egy pillanatra nem értettem, mit akar, de utána megfeszítettem az alhasam, mire ő felnyögött.
– Ez az! Csináld még! – tört ki belőle, miközben veszett erővel nyomakodott belém.
Nekem pedig nem kellett kétszer mondani. Ahogy minden ilyen után elernyedtek az izmaim, úgy repített az érzés egyre inkább a csúcs felé. Olyasmit éltem át ezzel az átkozott férfival, amit előtte senki mással. Nem tudtam, hogy léteznek az élvezetnek ilyen magasságai. Az ütemes szorításom hamar megtette a hatását mindkettőnknél. Legalább annyira lüktetett a hüvelyem, mint a daqh farka, mikor újból belém lövellte magából a fehér anyagot. Ó, hogy gyűlöltem érte! És mégis milyen észveszejtően jólesett szinte egyazon pillanatban elélvezni vele.

Ahogy elmúlt az újabb kielégülés okozta kábulatom, hirtelen rám szakadt a valóság.
– Szállj le rólam! – mondtam hűvös hangon.
A férfi így is tett, majd a kezét nyújtotta nekem a felálláshoz. Nem fogadtam el a segítségét. Csendben szedtem össze a ruháimat, aztán öltözni kezdtem. Nem néztem rá.
– Mi van, Vöröske? Nem mondhatod, hogy nem élvezted!
– Hagyj!
– Ugyan már! – vigyorgott a képembe.
– Mi kell még?! – förmedtem rá. – Bőven megkaptad, amit akartál! Most pedig engedd el a lányomat! Elmegyünk innen!
A daqh felvonta a szemöldökét és rándított egyet a vállán. Ó, azok a rohadt minták a homlokán valamiért annyira megragadták a tekintetem, hogy kényszerítenem kellett magamat, hogy ne nézzem őket. Teljesen megzavarodtam attól, hogy ez a férfi meg is erőszakolt, de olyasmit is tett velem utána, ami annyira kellemes volt, hogy nem lehetett nem tudomást venni róla.
De hiszen ez csak egy rohadt daqh! Ilyen erőszakolt meg azelőtt is! Mind undorító és kéjsóvár! Nem lehetek ilyen ostoba! Mielőbb el kell tűnnünk a közeléből Erannal!
Amíg a férfi elengedte a lányomat, addig én felkötöttem a hajam, majd a késemet kerestem meg a fűben. Akár meg is ölhetném – gondoltam. Csak meg kellett volna csókolnom és közben hátba szúrni. Azt hiszem, könnyedén megtehettem volna, hiszen azt várta, hogy meglágyulok irányában attól, amit tett velem. Talán tényleg el is érte a célját, mert meggondoltam magam és elvetettem a gyilkolás ötletét. Már csak mielőbb tovább akartam indulni, hogy minél messzebb kerüljünk tőle. A daqh azonban rögvest keresztülhúzta a tervemet, amikor meglengetett előttünk egy óriási kramua fürtöt. Villámló tekintettel néztem a szemébe.
– Éhesek vagytok, nem? – vonta fel ártatlanul a szemöldökét.
– Nem számít! – vágtam rá és elkaptam Erann kezét, hogy magammal húzzam.
Ám a lányom nem mozdult, csak erősen megszorított a kis ujjaival. Igen, tudtam, hogy rettentő éhes lehet. Én is az voltam. Főleg azután, amit ez az átkozott művelt velem az előbb.
– Tessék – nyújtotta Erannak a gyümölcsöt.
Ő pedig habozás nélkül kikapta a daqh kezéből és elkezdte a szájába tömni a zamatos, sötétlila bogyókat.
– Megehetem mind? – kérdezte teli szájjal.
– Hagyj azért valamennyit nekünk is – borzolta össze Erann barna haját a férfi.
– Honnan van? – bámultam gyanakvón az arcába.
– Majd gondolod, elárulom?! – nevetett. – Egyél inkább te is!
Aztán leült a fűbe és kipakolt még maga elé jó néhány megtermett murgyökeret meg azokat a savanykás terméseit a kárzabokornak. Fejével feléjük bökött, hogy szolgáljam ki magam. Kelletlenül, ám mégis letelepedtem vele szemben. Nem szerettem azokat a sárgás, cirmos gyümölcsöket, mégis elvettem kettőt és szó nélkül megettem. Túl éhes voltam ahhoz, hogy válogassak. A murgyökér ezek után már kifejezetten finom édesnek hatott, a lányom pedig, ha sokat nem is, de valamennyi kramuát valóban hagyott nekünk. Nem szóltam a férfihoz, rá sem néztem, az ő tekintetét azonban végig magamon éreztem. Mi a fenét akar még tőlem? Miért nem hagyott elmenni? Miért tesz úgy, mint aki segíteni akar?

Hiába igyekeztem volna mielőbb lelépni, az ég lassanként egyre borultabb lett, a szürkület pedig jóval előbb szállt le az erdőre, mint szokott. Miután az eső is lassú szitálásba kezdett, kelletlenül húzódtam be a lányommal és a daqhkal a sziklamélyedésbe, ami ha mélyebben hatol a hegyoldalba, akár egy barlang is lehetett volna, olyan nagy volt. Szótlanul ültem Erannal az ölemben, úgy bámultuk a földet szüntelenül áztató cseppeket. A férfi mélyet szippantott az esőillatból, ezzel magára vonva a lányom figyelmét. Erann méregette őt egy darabig, majd hirtelen megszólalt.
– Ronda vagy – jelentette ki egyszerűen.
Majdnem letorkoltam érte, hogy ennyire nyersen őszinte volt, de valójában egyetértettem vele, így inkább nem mondtam semmit.
– Örülj, hogy te szebbre sikerültél – hunyorított rá a daqh, de aztán elmosolyodott.
– Én is olyan leszek, mint te? – kérdezte a lányom vékonyka hangon, én meg azt hittem, ott szakad rám a fél hegyoldal. Nemcsak tapintatlan volt, hanem még el is árulta magát!
– Nem, te lány vagy és félig ember is. Te sokkal szebb maradsz – kacsintott rá.
A lányom kuncogott magában és egészen belém bújt, miközben én megrökönyödve értelmeztem az elhangzottakat.
– Ennyire látszik rajta, hogy félvér? Vagy csak leleplezte magát? – próbáltam színtelen hangon kérdezni.
– A szeme és az alkata olyan, mint a miénk. Meg mi másért takarnád el ennyire a homlokát…
– Meg a hátát és a karját – tettem még hozzá, hiszen előtte nem kellett titkolnom.
– Az emberek nem veszik észre… – hagyta nyitva a mondatot félig kérdőn.
– Nem szokták.
A daqh erre csak megvetően csóválta a fejét, de nem mondott semmit. Inkább a faágakat pakolta egy halomba, amiket még akkor gyűjtött, amikor befejeztük az evést. A tüzünk aztán lassan életre kelt, és az addig csendes eső egyre csak erősödött, egészen elálmosítva mindannyiunkat. Erannt hamarosan el is nyomta az álom és egyenletesen szuszogott a karomban. Láttam, ahogy a férfi tekintete megállapodik rajta.
– Ma már nem mentek sehová – nevetett halkan és sokatmondó pillantást vetett rám.
Én inkább egy mély lélegzet után elnéztem oldalra.
– Mit akarsz még tőlem? – fordultam aztán hirtelen vissza.
Ő erre hozzám hajolt és megcsókolt volna, ha nem hőkölök hátra. Ám ekkor a tarkómnál fogva magához húzta a fejem és az ajkaimra tapadt. Erőszakos volt a nyelve, egyben őrjítően izgató is.
– Itt töltjük az éjjelt. Használjuk ki! – mondta mélyen a szemembe nézve.
– És ha én nem akarom?
– Az engem nem érdekel. Akkor lefoglak, ahogy először is.
Aztán Erann után nyúlt, én meg hagytam, hogy kivegye a kezemből és a csomagunk mellé fektesse.
– Most legalább alszik és nem hallgatja végig – állapítottam meg.
A daqh nevetett.
– Még gyerek, de már nem sokáig. A félvérek előbb érnek… főleg a lányok.
– Tudom – sóhajtottam.
– Miért zavar?
– Őt is erőszakkal dugják majd? – kérdeztem, de a férfi erre már nem felelt.
Inkább felrántott a földről és magához ölelt. A fenekembe markolt, közben a nyakamra hajolt. Éreztem, hogy a nadrágjában már kőkeményen állt a vaskos hímtagja. Akartam is meg nem is, hogy megint belém merítse. Nem akartam az ő fajtájával kezdeni, viszont ő volt az első, aki olyan élvezetet adott nekem, amilyet még soha senki. Miért ne tehetnénk meg újra? Úgyse kellek már másnak.

A daqh mohón csókolt, tenyerével bejárta a testemet, majd kioldotta a nadrágját, aztán az én ingemet kezdte gombolni. Eltoltam a kezét és inkább magam szabadultam meg a ruháimtól. Az összestől.
– Tessék! A tiéd vagyok – álltam meg előtte és enyhén dacosan a szemébe néztem.
Ő végigfuttatta a tekintetét rajtam.
– Tudod, hogy jó lesz – vont magához fél kézzel.
A másikkal végigsimította az oldalamat a mellemtől a csípőmig, majd vissza. Ujjai közé csípte a mellbimbómat és finoman morzsolgatni kezdte.
– Tudom, de ettől még nem örülök neki.
– Nem baj – döntött háttal egy nagyobb sziklának és körbejárta nyelvével az egyik bimbómat.
Keze lesiklott a hasamon, aztán beletúrt a szeméremdombom vörös szőrszálai közé. Ujjai hamar nagyajkaim között matattak. Nedves voltam, nem kellett várnia semmire sem. Ő nem szólt, de láttam a szemében, hogy feltüzelte a helyzet. Igen, kívántam ezt az átkozott férfit. Hiába taszított a látványa, hiába haragudtam rá, majd megvesztem azért, hogy újra belém lökje a farkát. A daqh azonban nem azt tette, amit vártam. Helyette nekiállt alaposan lemosni a férfiasságát. A hideg víz sem lankasztotta le, úgy állt utána is, mint a cövek. Azután elkapott és helyet cserélt velem. Hátát a barnásszürke kőtömbnek vetette, ráfogott a farkára és a szemembe nézett.
– Most te jössz! – mondta.
Egy pillanatig csak álltam és bámultam rá, de aztán megmarkoltam a meredező hímtagját és beadtam a derekam. Felkaptam a nadrágomat a földről, elé terítettem, majd letérdeltem. Óvatosan megnyaltam a makkját, utána finoman körbejártam a nyelvemmel. Nem mondhattam nemet, hiszen ő is ilyesmit tett velem. Ennyivel tartoztam neki. Mély sóhajok szakadtak fel belőle a lassú kényeztetés hatására. Kezdett beindítani, hogy tetszett neki a ténykedésem. Soha nem csináltam ilyet azelőtt, nem volt elterjedt szokás errefelé. A számba vettem a farkát és igyekeztem minél mélyebbre engedni, de nem jártam túl nagy sikerrel, annyira vaskos volt. Inkább ráfogtam a tövénél és úgy járattam a számban a végét. A daqh nem mutatta, hogy zavarná a dolog, így is élvezte. Amikor aztán kibontotta a hajamat és belemarkolt, azt hittem, a következő mozdulatával magára rántja a fejem, de nem tette. Hagyta, hogy továbbra is én csináljam. Egészen belejöttem, olykor erősen rászívtam, máskor a nyelvemet húztam végig rajta teljes hosszában.
– Elég lesz! – nyögte egyszer csak.
Felhúzott a földről, magához szorított, aztán a fenekembe markolva a farka fölé emelt és hirtelen beleengedett. Szinte mesébe illően finoman és könnyedén csúszott a hüvelyembe a szerszáma. A férfi a sziklának dőlve élvezte, ahogy én minden erőmet beleadva mozogtam rajta. Kapaszkodtam a nyakába, a vállába, közben a combom már égett a kimerültségtől, de olyan jólesett, ahogy a daqh bőréhez dörzsölődött a csiklóm, hogy nem bírtam leállni. Ám egyre jobban lihegtem, egyre nehezebben mozdultam már. Ő ekkor besegített nekem és könnyedén emelt a fenekemnél fogva újra és újra. Elveszítettem az időérzékemet. Fogalmam sem volt, mióta csináltuk így, csak azt tudtam, hogy még és még akarom. Miért ilyen jó? Miért pont vele? Mégis azt kívántam, hogy töltsön ki teljesen a férfiassága és töltse meg belőle újra a hüvelyemet azzal a gyűlölt, forró és ragacsos anyaggal.
– Elég! – ziháltam. – Nem bírom így tovább! Tegyél le!
A daqh azonban inkább megfordult velem és az én hátamat döntötte ezúttal a sziklának. A szemembe nézett, úgy tolta belém egészen lassú ütemben a farkát ameddig csak a csípőnk engedte. A kezem a férfi fenekén pihent, minden ilyen alkalommal szinte húztam őt magamba.
– Maradj – tartottam meg aztán az egyik alkalommal.
Erősen összeszorítottam a hímtagja körül a hüvelyemet. Dörgölőztem hozzá, aprókat mozdultam rajta. Úgy tűnt, ő alig bírja már kivárni, hogy a csúcsra jussak. Aztán, amikor látta, hogy megfeszül a testem, kegyetlen erővel nyomta belém a farkát és a levegőt kapkodta, miközben én eltorzult arccal valahol nem evilági gyönyörök között lebegtem. A szívem majd kiugrott a helyéről, alig kaptam levegőt, de éreztem közben, ahogy lüktetni kezd bennem a szerszáma. Megborzongtam, amikor a férfi felhördült és belém engedte a magját.

Gyűlöltem kijózanodni a kielégülés után. Kirázott a hideg, ahogy végigpillantottam ezen a daqh férfin. Haragudtam magamra, hogy ilyen könnyedén odaadtam neki a testem. Aztán inkább megpróbáltam elterelni a gondolataimat. Felnyaláboltam Erannt a földről és magunk mellé fektettem, a tűz közelébe. Fel sem ébredt, csak félálomban forgolódott egy darabig. Mikor visszaájult a mély álmába, betakartam az ingemmel.
– Jó veled, Vöröske – mondta a daqh, mikor én is letelepedtem a tűz mellé.
– Ne hívj így! – csattantam fel. – Van rendes nevem is.
– És mi az? – kérdezte.
– Krymn.
– Krymn… – ízlelgette lassan a szót. – A legvörösebb ásvány. Illik hozzád.
Azon gondolkoztam megkérdezzem-e az ő nevét, de végül nem tettem. Magától meg nem mondta. Végül is mit számított?
– Mit keresel a hegyekben? A te fajtád nem errefelé él.
– Elvállaltam egy megbízást. Azt teljesítettem.
– Szóval pénzért gyilkolsz?
Ő erre csak összevont szemöldökkel nézett rám.
– Vagy amolyan fizetett katonaféle vagy…
– Csak voltam, de már rég nem vagyok az.
– Akkor?
– Csak úgy vagyok – vonta meg a vállát. – Néha elvállalok ezt-azt.
– Útközben meg megdugsz pár nőt, akár akarják, akár nem. Aztán meg mész haza a feleségedhez, mi?
– Nálunk nincs házasság.
– Akkor a nődhöz.
– Nincs senkim – mondta színtelen hangon, majd hosszú csend után folytatta –, de volt egy társam. Meghalt évekkel ezelőtt.
– Sajnálom – böktem ki zavartan.
Fene a tapintatlan fajtámat! Sosem tudtam, mikor maradjak inkább csendben. És még csodálkoztam, ha a lányom is így viselkedett?! Volt kitől tanulnia. A daqh tekintete a távolba veszett, majd mélyet sóhajtott.
– Vagy tízen megerőszakolták, mielőtt megölték – mondta. – És végignézették velem. Mind emberek voltak a rohadékok.
Ahogy felfogtam a szavait, hirtelen összeszorult a torkom.
– Én… nem tudtam… sajnálom… – nyögtem megsemmisülten. – De miért hagytad, ha egyszer mágiahasználó vagy? – néztem értetlenül rá.
– Akkor még nem voltam. Az utána következő napokban mindegyiküket széttéptem, de az már nem segített semmit. Nem számít már – rázta meg a fejét. – Rég volt. Felesleges a múlton rágódni.
– Te miért erőszakolsz nőket? – kérdeztem aztán hosszas hallgatás után.
Ő megvonta a vállát. Az eső bár épp kezdett alábbhagyni, de az egyhangú üteme továbbra is megmaradt.
– Csak emberi nőket szoktam – felelte a férfi, mikor már azt hittem, válasz nélkül hagy. – Félvér gyerekeket nemzeni jobb elégtétel. Mekkora szégyen a férjeiknek, ha helyettük egy daqh ejti teherbe a feleségüket. Ti nők, meg általában nem engeditek legyilkolni a gyerekeiteket. Akkor sem, ha erőszakból születtek. Egy életre elegendő bajt és gondot kapnak a nyakukba.
– És ettől jobb neked?
– Egy kicsit. Elítélendőnek tartod?
– Nem tudom.
Az eső egyenletesen és kitartóan áztatta a hegyeket, mi meg ott ültünk a földön, a tűz mellett meztelenül, fájó szótlanságban. Mi a fenét mondhattam volna? A családom csupán egy egyszerű járványba halt bele, senki nem bántotta, senki nem kínozta vagy szégyenítette meg őket. Nem az a fajta nő voltam, aki ilyen helyzetben képes lett volna vigaszt nyújtani. Nem is az a fajta voltam, aki megbotránkozott a bosszú tényén. Megkeményítettek az évek, megtanultam csak a saját életemmel törődni.
– Velem is ez volt a célod? Teherbe ejteni? Tönkretenni az életem?
– Nem. Te megtetszettél, kedvemre való vagy – nézett hirtelen mélyen a szemembe. – Amúgy is van már egy félvér gyereked – intett a fejével Erann felé.
– Van – húztam el a szám.
– Ő is erőszakból született? – kérdezte erre.
– Mit gondolsz?! – vontam fel a szemöldököm.
Hosszan és némán bámultunk aztán egymásra. Szinte már zavarba ejtő volt, ahogy elmerültünk a másik tekintetében, de jobb volt így, mintha mindazt a sok nehézséget szavakba kellett volna önteni, amin mindketten keresztülmentünk.
– Gyertek velem – szólalt meg hirtelen a daqh. – A lány úgyis félig az én fajtámból való. Neked is jobb, ha nem maradsz magadra még egy félvér gyerekkel. Nem fogsz kelleni így egyetlen embernek sem.
– Nem akarok veled menni – ráztam meg a fejem. – Mi van, ha mi is csak a bosszúdhoz kellünk? Most kedvesnek mutatod magad, aztán meg megkínzol és megölsz minket.
– Akkor ne gyertek velem. A te döntésed – hagyta rám közömbös hangon.
Valójában azonban úgy tűnt, mintha megbántódott volna. De mégis mit várt tőlem? Hiszen egy lelkileg meggyötört férfi volt, aki erőszakban vezeti le az őt ért igazságtalan veszteséget.

Nem szóltunk már ezután többet. Én csak ott ültem meztelenül a lábai között, háttal neki. A fejemet hátravetettem, a csupasz mellkasának. Ő lazán átölelt a karjával, olykor a fülemhez hajolt, de nem mondott semmit, csak a hajamba fúrta az arcát. A tűz lángnyelvei lustán játszottak, rám pedig fura elégedettség telepedett. Hiába haragudtam rá, amiért valószínűleg teherbe ejtett, hiába nem bíztam benne, hiába taszított egy része a külsejének, mégis kellemes biztonságot nyújtott a közelsége. Valami olyasfélét, amilyet rég nem éreztem már. Félálomban úgy döntöttem, vele tartunk. Féltem egyedül maradni két félvér gyerekkel. Nem tudtam volna felnevelni őket egymagam. Ha pedig úgy dönt, hogy megöl minket, az sem számít. Nem akartam már magányosan tovább küzdeni. Belefáradtam.

Az iskola vége

Vége lett az iskolának, s mindenki ment nyaralni, én is a nyaralásra készültem, de előtte elakartam végezni a nyári házi feladatot, s az volt a házi feladat, hogy írjak egy irodáról. Megvolt miszerint kell megírnom a házi feladatomat. Ezért elmentem egy budapesti nagy irodába, ahol már, két héttel előbb lefoglaltam az időpontot. Mikor odaértem a recepción ezt mondták:
– Mi az ön neve?
– M. Tamás. – feleltem.
– Megvan!Kérem menjen fel a VI.emeletre, már várják magát. A lift jobb oldalt található.
Megköszöntem a segítséget és felmentem a liftel.

Mikor kiszálltam a liftből egy csinos titkárnő állt előttem s azt mondta, hogy kövesem, ő lesz aki végig kísér az épületben és elmondja, nekem a történetét az épületnek. Ezt a titkárnőt Kingának hívták. Mondta, hogy kövesem. Előtem ment, s rázta a popsiját, s én pedig néztem.

Kingával végig jártuk mind a X emeletet, s mikor visszaértünk a VI. emeletre, s bementünk az irodájába,kulcsra zárta az ajtót és lehúzta a redőnyöket. Elkezdett mesélni az épületnek a történetéről, közben pedig ezt mondta:
– Nem baj ha kinyítom az ablakot? . kérdezte.
– Mondom neki, hogy nem.
Amikor visszaült folytatta a történetet, s mikor újból azt mondta, hogy melege van, egészen levetközött fehérneműig. Miközben mondta a történetet, lenézett a lábam közé és látta, hogy a férfiaságom, meredezik. Mikor ezt meglátta megint azt mondta, hogy melege van, s levette a melltartóját, s megkért, hogy álljak fel és segítsek levenni a tangáját. Mikor levettem a tangáját ott állt előttem meztelenül, vékony szemérem csíkja volt. Leültet a helyére, s lehúzta a cipzárt a farmeremről és elővette a péniszem. A merevedő péniszemet azon nyomba elkezte szopni, szépen – lassan. Én közben simogattam a haját, mikor fel állt ezt mondta:
– Én meztelen vagyok, szerétnélek látni téged is meztelnül.
– Felálltam, levetköztem neki.
– Nagyon helyes!
Mikor finoman a benti ágyra lököt, akkor lehajolt, s elkedte nyalogatni a makkomat. Felállt, s a geccit a mellére vertem.

Utána pedig én következtem lefeküdt az ágyra, kikötözte az egyik kezét, s kérte, hogy kötözzem ki a másik kezét is. Mikor ezt megtettem, a punciját finoman elkeztem harapdálni, közben a két kezemmel simogattam a testét. Kingus nagyokat nyögött az élvezetektől. Mikor abba hagytam, azt mondta:
– Gyere ide, most!
Látta, hogy újrakemény a farkam!
-Hatolj belém! – parancsolta.
Odamentem a farmeremhez és elővettem az óvszert, felhúztam, s úgy hatoltam be. Ki-Be húztam, erre elkezdett járni Kingus lába az ütemtől. Megfogtam a lábát és elkzdtem nyalogatni és csókolgatni, ettől még nagyobbakat nyögött. Kérte, hogy vegyem ki egy pillanatra, mert én feküdtem az ágyra, s ő pedig ráült a péniszemre. Odahajolt s elkezdtünk csókolozni, s közben markoltam a melleit. Mikor leszállt róla, ezt mondta:
– Szeretném igazából is érezni!
Ezzel megfordult levette az óvszert, s látta, hogy kezd elernyedni, elkezdte finoman nyalogatni, majd vehemensen szopni. Én közben a hátát simogattam. Megfordult s ráült.

-IGEEEEEEEEEEN! EZ AZ ! CSINÁLD! ÍGY A JÓ! ÍGY SZERETEM IGAZÁBÓL.

Mikor végeztünk felöltöztünk, befejezte a történetet, megadta a számát, én is megadtam az én számom, s a nyáron többször találkoztunk, s amikor mindig találkoztunk meséltünk egymásnak, s mindig lefeküdtünk egymással.

Levezetés útszéli ribanccal

Büdös, mocskos, útszéli, riherongy kurvák! Meg kell állnom egynél, mert felrobbanok!
Ez járt a férfi fejében, dörömbölt, zakatolt, nem hagyta nyugton. Képek peregtek szemei előtt, térdeplő, mocskos, büdös szajháké, akik szopták méretes farkát. Pucsító, terpeszben álló, motorházon fekvő ribik, ahogy markolja a seggüket, és csak tolja nekik, miközben az orrában ott van az a jellegzetes áporodott, semmihez sem hasonlítható kurvaillat. Az a fajta szag, amit csak a mosdatlan, útszéli lányok árasztanak, a tisztálkodás nélkül lezavart néhány menet szaga ez, összekeveredve az illatosított óvszerek, sperma és izzadság groteszk parfümjében.
Nem tehetett róla, semmi sem tudta úgy felhúzni, bepörgetni, mint az út mellett álló kurvák. Próbálkozott már a rendes, lakáson dolgozó kurtizánokkal is, de azok valahogy nem hozták tűzbe. Hiába voltak gyönyörűek, szépek, kívánatosak, tiszták, egyszerűen nem gerjedt be rájuk. Tiszta szaguk volt, tusfürdő és parfüm illata lengte körbe őket, tiszta ágy, tiszta lepedő, túl steril volt minden.
-Ne fürgyél le! – mosolyodott el magában, mikor a jól ismert szlogen az eszébe jutott.
Igenis meg tudta érteni az ilyen embert. Tényleg nincs a tiszta nőnek semmilyen íze. Egy frissen mosott puncinak egyszerűen műanyag íze volt számára, de egy jó szaftos, napon izzadt luvnyának, annak mennyei, pompás, fenséges illata, bukéja, aromája van.
Ágaskodó farkát megigazította, megkeményedett, ahogy az emlékek felidéződtek. Érezte, hogy sürgősen fel kell szednie egy útszélit, mert feltüzelt teste követelte a jussát. Csak fél szemmel figyelte a forgalmat, lassabban hajtott, nehogy elmulassza az első lányt.
Kigombolta nadrágját, lehúzta a cippzárt, és kőkemény farkát kezdte masszírozni. Lassan húzta rajta végig kezét, megszorítva, jó erősen, fel-le. Egy kicsit engedett a szorítás a fejében, és farka sem akarta szétszakítani nadrágját. Hajtotta a vére, nem tudott mit tenni ellene.
Hamarosan meglátott egy gyöngyszemet. Kicsi volt, kb. 150 centi, fekete hajú, és bikiniben volt. Gyorsan eltakarta ágaskodó vesszőjét ingével, lehúzódott, az ablakot leengedte, és várta, hogy a kis mocsok behajoljon.
Csúnya volt, borzalmasan csúnya. Fiatal arcát kancsal szeme csúfította el, bár nem javított az összképen foghíjas vigyora sem. Mellei lógtak, ahogy behajolt az ablakon, és közben megütötte az orrát az ismerős, mosdatlan, vágykeltő szag.
– Mennyi? – kérdezte röviden, némi durvasággal a hangjában.
– Szaxi 3, dugás 4, komplett 6. De csak gumival. – jött a válasz.
Átnyúlt, felhúzta a gombot, fejével intett, a kis koszos lány beszállt. Nem szeretett sokat beszélni ezekkel a mocskokkal, nem volt rájuk kíváncsi, semmit sem akart tőlük, csak megdugni őket.
A lány navigálta, poros kis földúton haladtak, lassan, döcögve. Ránézett a lányra, mustrálta az árut. Csúnya fej, lógó mell, terhescsíkos has, koszos láb. Farka majdnem felrobbant, ahogy a mocskos szag betöltötte a kocsi utasterét. Orrcimpái kitágultak, ahogy egyre erősebb lett ez az ismerős afrodiziákum, amelytől a vére megpezsdült. Közben szégyellte magát, és kétségek közt gyötrődött.
De ez a szag egyszerűen megbabonázta. A prosti meg csak locsogott össze-vissza, de a férfinak fogalma sem volt, hogy miről, nem tudott rá figyelni.
Jobbjával megfogta a ribi koszos combját, és elkezdte simogatni. Kemény volt a húsa, jólesően belemarkolt, a kis mocsok meg csak huncutul rávigyorgott foghíjas szájával. Legalább nem fog fogazni, gondolta.
Pár száz méter múlva, egy erdő széli kis beugróban, amit a fák jótékonyan körbetakartak, végre megálltak. Leállította a motort, a kulcsot kivette, benyúlt a zsebébe, és a kialkudott összegett átadta. A lány mohón kapott utána, kis táskájába tette, és már vette is ki az óvszert. A férfi kiszállt az autóból, átment a másik oldalra, az ajtót kinyitotta, és már rutinosan tolta is le a nadrágját.
Merev farka a lány orra előtt ágaskodott, feszült a bőr rajta. A kis ribanc kiszabadította melleit a bikinifelsőből, oldalra fordult, az óvszert nagy rutinnal felhúzta, és elkedte szopni a hegyét, épp csak a makkot bevéve a szájába, miközben erős fejő mozdulatokkal a kezét is használni kezdte.
– Nem kézimunkát akarok, hanem szopj! – mordult fel a férfi. Erősen belemarkolt a hajába, és két kézzel elkezdte a lány fejét magára húzni. Földöntúli gyönyör töltötte el, ahogy a ribanc száját birtokba vette, és szopatni kezdte.
Csak nyöszörgött a kis szerencsétlen, ahogy a vastag faszt próbálta befogadni. Egyre jobban belejött, és tényleg nem fogazott. Egyik kezével elengedte a fejét, és a lógó mellett kezdte el fogdosni. Pont kézbe illett, és a szopás ütemére gyúrogatta. Imádta ezt a pózt, valahogy felsőbbrendűnek érezte magát tőle, bár a lelke mélyén ugyanakkor megvetette magát ezért.
Pár perc múlva elengedte a lány fejét.
-Fordulj meg! – utasította.
Azonnal megfordult, kilépett a bugyijából, enyhe terpeszbe állt, és kezeivel az ülésre támaszkodott.
Illatos kis picsáját csak úgy pucsította. A férfi megnyálazott ujjával szétfeszítette a nagyajkakat, kétszer végighúzta a résen, majd egy határozott mozdulattal bedugta középső ujját. A mocskos ribanca be volt nedvesedve, könnyedén csusszant bele. Kihúzta és orrához emelte a puncinedvtől csillogó ujját. Elégedetten szippantotta be az illatot. Megfogta felrobbanni készülő farkát, és lassan felnyársalta a lányt. Tüzes hüvely ölelte körbe, ahogy haladt egyre beljebb. Kissé meg kellett rogyasztani a lábát, hogy a megfelelő szögben tudjon behatolni, mert túl alacsonyan volt a lány.
Megszorította a ribanc gömbölyödő csípőjét, és egyre erősebb lökésekkel hatolt bele. Az ütemes dugás csattogó hangjába a lány nyöszörgése keveredett, mely egyre fokozta a férfi kéjvágyát. Előrehajolva megmarkolta a lógó melleket. Azokkal húzta magára a kis testet, miközben gyúrta, gyömöszkölte a puha húst.
Megunta ezt a pózt. Hátratolta az anyósülést, a támláját lejjebb engedte, de nem teljesen vízszintesre. A lányt befektette, egyik lábát a kormányra tette, a másikat a vállára vette.
A férfi egyik lába kint, a másik bent volt, és szemből hatolt be a lányba. Élvezte, ahogy nagy testével szinte az ülésbe préseli a kis cafkát, minden lökéssel szétfeszítette, miközben a melleit marcangolta. A kurva meg csak nyöszörgött, egyre kétségbeesettebb arcot vágot, de ez nem érdekelte a férfit. Csak a saját vágyának kielégülését keresve azzal foglalkozott, hogy minél erősebben megbaszhassa ezt a megvásárolt testet.
Érezte, hogy a vulkán hamarosan kitör. Egyre vadabb lökésekkel vette birtokba a ribancot, és minden egyes ütemnél görcsberándulva pumpálta ki magából a felgyülemlett ondót.
Óvatosan kihúzta még lüktető hímtagját, remegő lábakkal kikászálódott az autóból, lerántotta az óvszert, és eldobta. Nadrágzsebéből papírzsebkendőt vett elő, megtörölgette magát, és undorodva érezte meg az illatosított óvszer, a pinalé és a sperma keveredett illatát. Hányinger kerülgette, utálta, gyűlölte magát ezért a mocskosságért, aljasságért, ezért a megaláztató helyzetért. Üresség töltötte el, szótlanul szedte rendbe magát, és undorodva figyelte, ahogy a kurva összeszedelőzködött. Szótlanul vezetett visszafele, émelygő gyomrából savas büfögés tört fel.
A lányt gyorsan kirakta, egy szót sem szólva hozzá, majd csikorgó gumikkal elindult. A harag és a szégyen hullámai öntötték el, miközben hazafele vezetett. Gyűlölte magát ezért a gyengeségért, hogy nem tud vágyainak parancsolni, hogy egy kultúrlény, egy tanult, értelmes ember, mint ő, idáig le tud alacsonyodni. Végre hazaért, tökéletes otthonába, ahol tökéletes családja és még tökéletesebb felesége várta. Keserű mosollyal lépett be, megölelte az asszonykát, és tudta, hogy a következő hónapban ugyanúgy le fog aljasodni….